Új Néplap, 2013. november (24. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-02 / 255. szám

2 A NAP TEMAJA 2013. NOVEMBER 2., SZOMBAT né Széppataki Róza édesapja, Scheckenbach József volt a Hár­maskerület első patikusa, s a Széppataki név a Schönbachként elírt név tükörfordításaként ke­letkezett - fűzi hozzá a látottak­hoz az igazgató asszony, majd megjegyzi, mennyire meglepő, hogy idegen ajkúként született művész lett végül a magyar nyel­vű színjátszás egyik legnagyobb apostola. A raktárban, ahova egy ne­vezetes huszáregyenruháért megyünk, előbb a már említett, közel öt kilónyi ezüstöt tartalma­zó szép kivitelű étkészletes láda kerül napvilágra.- Tulajdonosa, Bathó Márta Nedeczky Lászlónak, a híres tőr­vívónak volt a felesége- mutatja az egykori gazdag redemptus családra jellemző tárgyakat Edit. Közben a millenniumi ünnep­ségen felvonult Jász Bandérium keresett öltözékének ezüsttel dú­san zsinórozott dolmányát Kókai Magdolna néprajzos-muzeológus féltő gonddal helyezi el a könyv­tár asztalán, mert csak két teljes öltözet maradt fenn belőle. Mind­kettő itt található. Még tulajdono­saikat, Elefánti Sándort és Tóth Sándort is ismerik, utóbbi ebben állt modellt fennmaradt korabeli fotójához is. Címkéjén még ma is olvasható Tiller Mór cs. kir. ud­vari szállító neve, aki a Jászkun Nádor huszárezred egyenruhá­jának akkor már csak egyetlen létező példánya, József nádor ez­redesi uniformisa alapján készít­tette a bandérium díszöltözékeit. Tiller, aki munkája, gazdagsága és nagyvilági élete révén ismert ember volt, végül az egyenru­háknak köszönhette végzetét. Az első világháborúban elesett ügyfelei elengedett tartozásai miatt jutott koldusbotra. Elköszönve a nádor huszá­rok emlékét őrző, a világ egyik legszebb uniformisának tartott dolmánytól, kifelé menet az igazgató asszony csendes öröm­mel mutatja József nádor pályá­zati pénzből felújított, országos ritkaságnak számító eredeti zsinóros tábornoki zekéjét. Én pedig a történelemből kilépek a jászberényi utcára, az ódon értékeket hagyományozó ősök utódai közé. Az ország egyik fontos ereklyéje, a Jász Múzeumban őrzött Lehel kürtje Az udvarhölgy őrizte meg gosztony Ernővel beszélget­ve az egykori iratban foglal­taknál bővebbet is sikerült megtudni Mária Antónia és Mária Lujza ékszereinek törté­netéről, illetve az adományozó családjának Mária Lujza ud­varához való kötődéséről.- édesapám nagynénje, özvegy Gosztony Aladárné, Amelin El­za bárónő ajándékozta őket több más tárggyal együtt 1934- ben a múzeumnak. Őhozzá öröklés révén kerültek. Őse, bá­ró Amelin de Sainte-Marie Mik­lós, aki 1847-ben hunytéi, Má­ria Lujza pármai udvarában volt főszámvevő, felesége, az 1797-1858 között élt gróf Cav- riani Karola pedig udvarhölgye volt Napóleon özvegyének. Egyes adatok szerint a fent ne­vezett Amelin báró volt 1821- ben Neipperg gróf és Mária Luj­a királyi ékszereket za házassági tanúja. Az ő egye­nes ági leszármazottaik örököl­ték az ékszereket, melyeket vé­gül dr. Kövesszarvi és gosztonyi Gosztony Aladár miniszteri ta­nácsosnak, Szolnok vármegye törvényhatósági bizottsága tag­jának özvegye helyezett el a múzeumban - foglalta össze az ékszerek kalandos történetét Gosztony Ernő úr. azt A kérdést, hogy a kivégzett francia királyné karkötője a forradalom zűrzavarát ismer­ve végül hogyan és mikor ke­rülhetett unokahúgához, lehet, hogy örökre lezáratlanul hagy­ja a történelem. De a nagylel­kű mecénásnak köszönhetően, aki egy közgyűjteményben lát­ta a legbiztosabb helyen, most már mindenképpen nemzeti kincseink közé tartozik a nem mindennapi ékszer. Mária Lujza korán elhunyt fiának portréja a számára készült csészén Az épületet, ahol dr. H. Bathó Edit igazgató asszonnyal be­szélgetünk, 1842-ben emelték a jászberényi régi városháza köveiből. Lóistálló, majd kato­nai raktár, később adóhivatal volt. 1931-ben lett a megye első, egyben az ország egyik legidősebb közgyűjteményéé, a Jász Múzeumé, amely 1873 óta gyűjtő- és őrzőhelye a Jászság legfontosabb emlékei­nek. Mint kiderült, emellett világtörténelmi jelentőségű relikviákat is őriz falai között. Szathmáry István- A bútor Tarnay Alajos híres zeneszerző családjáé volt, a fa­lon látható Déryné képet Vágóné Berényi Margit festette. Mellette Udvardy Géza művei, Balogh Im­re jászkun alkapitány és nevelt lánya, Szivák Imréné látható - mutat körül az igazgató asszony, mielőtt eündulunk felfedező utunkra. A múzeum nagyon sok törté­nelmi portrét őriz az elmúlt száz­negyven évből. Bár ma is kapnak régi értékeket, a megváltozott vi­lágban már inkább eladják őket a leszármazottak, s a múzeum­nak ritkán van pénze rájijk. Rit­kán adódik olyaii lehetőség, mint amikor a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának tá­mogatásával megvehették azt a páratlan szépségű ezüst étkész­letet, melyet az ősi jászberényi famíliából származó dr. Bathó Kálmán királyi közjegyző 1932- ben vásárolt lánya részére. Bathó Márta hetvenhárom éven át őriz­te édesapja ajándékát, de idős korára meg kellett válnia tőle. Az jelenthetett vigaszt számára, hogy végül a jászok közös kincs­tárába került. Miközben az igazgató asz- szonyt hallgatom, fekete tokok kerülnek elő a páncél mélyé­ről, majd három ékszer fekszik egymás mellett az asztalra terí­tett bársonyon. A legszebb, egy arany keretbe foglalt elefáht- csont-faragványokból álló kar­kötő szemmel láthatóan fiügrán csuklót övezhetett egykor. Azét a kétgyermekes fiatalasszonyét, akit 1792-ben harminchét éves korában fosztottak meg életétől a párizsiak ujjongása közepette a mai Concorde téren, és aki büsz­kén, királynéhoz méltón fogadta a halált.- Marie Antoinette karkötője - töri meg a beállt csendet az igaz­gató asszony. A francia forrada­lomban kivégzett királyné, XVI. Lajos felesége, Mária Terézia magyar királynő lánya ékszere pihen előttünk az asztalon. Úgy érzem, a szobában most együtt lélegzik velünk a történelem. Mit láthatott ez az egyébként csodá­latosan szép rokokó ékesség on­nan kezdve, hogy a főhercegnő csuklójára övezték, egészen odá­ig, amíg az asszonynak férjétől, gyermekeitől is megfosztva a tö­meg üvöltése közepette a világtól is meg kellett válnia. Lefejezett testét meszesgödör őrizte évtize­dekig, míg végső nyugalomra lel­hetett Saint Denis-ben, a francia királyok temetőhelyén.- A másik karkötő, az uno­kahúgáé, Mária Lujzáé, Napó­leon francia császár feleségéé volt - hívja fel a némileg szeré­nyebb kivitelű, aranyba foglalt malachitkövekből álló ékszer­re is a figyelmet dr. Bathó Edit. A nagynéni halála után néhány évvel unokahúgának útja is Pá­rizsba vezetett. Ki tudja, milyen gondolatok kísérhették a 19 éves főhercegnőt, miközben a fél világ urává emelkedett, hol korzikai szörnynek, hol Császárnak titu­lált Napóleonhoz közeledett vele ■ A jász voltára büszke királyi közjegyző az étkészletbe bevésetté a Szabad Jászok címerét is. az utazókocsi. Neki sem volt sok boldogságban része. A gyermek­korában mániákusan gyűlölt, majd megkedvelt férjétől elvá­lasztották, fiát elvették tőle, majd végképp elveszítette. További éle­tét Ferenc császár hallgatólagos jóváhagyásával udvarmestere, a Napóleon halála után második férjévé emelkedő Neipperg gróf mellett Pármában folytatta, ott hunyt el 56 éves korában.- A két ékszert 1934-ben kap­tuk a kömyékbeü földbirtokos Gosztony családtól, melynek Kókai Magdolna néprajzos-muzeológus a millenniumi bandérium szép állapotban megmaradt dolmányával egyik nőtagja Mária Lujza udvar­hölgye volt - vesz elő egy régi iratot Bathó Edit. Egyébként még a legutóbbi időben is kaptunk a család Budapesten élő tagjától, Gosztony Ernőtől nagyon szép tárgyakat ajándékba, aki ko­rábban a gyűjteménynek adott könyvtára mellett több festményt is a múzeumban helyezett el. Mielőtt elbúcsúznánk a bol­dogtalan királyné és a császár­né történelmet idéző ékszereitől, az igazgató asszony felhívja a figyelmet a harmadik darabra is. Aranyláncon egy tűzzománc­berakásokkal övezett gyémánt függ arany foglalatban, s mint kiderül, ez is Habsburg örökség.- A magyarok által nagyon tisztelt, ma csak Sissiként em­legetett Erzsébeté, Ferenc József feleségéé volt egykor - mutatja a szintén szép kivitelű ékszert Edit. A királyné 1857-ben tett ország­járó kőrútján látogatott férjével együtt a városba, s akkor aján­dékozta egy menyasszonynak, akiről sajnos ma már semmit nem tudunk. Leszármazottai ré­vén kerülhetett hozzánk, s mivel szintén a régi gyűjtemény része, a korabeli szűkszavú leltárkönyv nem sok eligazítást ad az ügyben. Végül a dobozok visszakerül­nek a riasztó védelme alatt álló páncélba, mi pedig elindulunk szétnézni a raktárak ritkasá­gai között. Közben tiszteletün­ket tesszük a féltve őrzött Lehel kürtjénél, a kiállítótérben pedig egy számára készült drága por­celáncsészéről Mária Lujza és Napóleon fiának, a reichstadti hercegnek a portréja néz ránk. Tőle nem messze ódon patika­edények sorakoznak.- A berényi születésű Déry­Nagy Katalin cárnő csendben figyel bennünket asztalon álló bronzlova hátáról, miközben a jászberényi Jász Múzeumban lassan feltárul a páncélajtó. Sorra kilépnek, és pillanatokon belül körülvesznek bennünket a régmúlt néma árnyai. KIRÁLYNÉK, CSÁSZÁRNÉK EMLÉKEI KÖZT

Next

/
Oldalképek
Tartalom