Új Néplap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-13 / 37. szám

4 TISZAZUG 2013. FEBRUAR 13., SZERDA 5 PERCES INTERJÚ Pankotáról érkezett az új lelkipásztor új lakói vannak pár hónapja a tiszaföldvári református parókiának. Szász Zoltán és családja októberben költö­zött a városba.- Hogyan fogadták a helybe­liek?- Nagy-nagy szeretettel. Kétszer is meghívott a re­formátus gyülekezet, végül elfogadtam azt és eljöttünk Pankotáról, ahol hat évig szolgáltam lelkipásztorként. Talán sokan nem tudják, de Pankota határában történt a fegyverletétel 1849. augusz­tus 13-án, nem pedig a szom­szédos Világosnál. Történel­mileg mély gyökerekkel bíró helyről jöttem hát ide felesé­gemmel és két lányommal.- Tiszazugot sötét foltként tart­ják számon az egyházak.- Én is ezt tapasztaltam. A környéket „leírták” és emiatt az itt élő emberek is érték­telennek érzik magukat. Ez persze globális probléma, de a Tiszazugban még erő­sebben érezhető. Az a célom most, hogy a helyiekkel megértessem, ugyanannyit érnek, mint bárki más, sze­retném rávezetni őket arra, hogy szeressék egymást és önmagukat.- Nem könnyű feladat...- Nem, de azt látom, vala­mi elindult. A templom láto­gatottsága háromszorosára nőtt az elmúlt pár hónap „ii alatt. Más kérdés, hogy eze­ket a hívőket meg tudom-e tartani hosszú távon a gyülekezetben. Remélem, igen. Én jól érzem magam itt, iskolás gyermekeim és kántorként, hitoktatóként dolgozó feleségem is hamar megszokták az új otthonu­kat, lakhelyüket. Úgyhogy, maradunk, addig, amíg a „feladatomat" el nem végez­tem. Szász Zoltán Állítólag az utóbbi időkben felvetődött az igény, hogy több utcának a nevét is megváltoztassák a településen - mondja Nyemcsok Mihály Lecserélnék a „hőseiket” furcsa Több földvárit még talán a Lenin nevű utca sem zavarna Jó néhány utcanév sorsáról döntenek az előttünk álló hónapokban Tiszaföldváron. Érdekes, hogy a helyieknek leginkább az egykori helyi „hősökről” elnevezett utcával van gondjuk, ha lenne Lenin út, az még tőlük akár ma­radhatna is. Pár évvel ezelőtt már volt egy kezdeményezés a névváltoztatásra, de az du­gába dőlt. Most ismét meg­próbálkoznak vele. loó Zsuzsa- Éppen itt az ideje, hogy ^megváltozzon néhány utcanév a településen, például a miénk is - mondja egy idős asszony az egyik helyi tanácsköztár­sasági vezetőről elnevezett ut­cában.- Hatvan éve még más nevű volt ez az utca, amikor meg­hallottam, hogy milyen név­re módosították, azaz hol kell laknom a jövőben, nem örül­tem. Igenis, kapja vissza a régi hevét! - mondja a nő, aki személyesen is ismerte a „for­radalmárt” és társait. Persze nem csak ő, hanem sokan má­sok is emlékeznek ezekre az emberekre, és a vélemények róluk igencsak megoszlanak. Néhányan úgy gondolják, a személyes rossz emlékek miatt leginkább ezeket az 1919 körül elhíresült földvári férfiakról elnevezett utcaneveket kellene megváltoztatni, például a Béke telep akár maradhatna is. Az utcanevek módosítása három évvel ezelőtt már szó­ba került a településen, de ha­mar elhalt. A „híres” földvári személyek leszármazottjai közül ugyanis többen még él­nek, ők (érthető okok miatt) nem szerették volna eltöröl­tetni ezeket az utcaneveket. így a javaslatot pár évre „je­gelték”, anyagi okok miatt is. Idáig. Tavaly ugyanis Áder János köztársasági elnök alá­írta az erre vonatkozó törvény- módosítást, melyet korábban éppen Sági István, a Tiszazug országgyűlési képviselője kez­deményezett a parlamentben. E szerint idén január elsejé­től az érintett önkormányza­tok kötelesek megváltoztatni az önkényuralmi rendszerek nyomait hordozó közterületi elnevezéseket, természetesen Tiszaföldváron is. A változtatáshoz az önkor­mányzat most óvatosan nyúl. Mindenek előtt számba veszik, hogy a kötelezően eltörlendő utcanevek mellett (melynek listáját központilag kapták meg a települések) kik azok a személyek, akik ellen ágálnak a földváriak. Legalább tíz ilyen névre számítanak. Hogy a la­kosoknak igazuk van-e abban, hogy ezek az egykori tanács­köztársasági vezetők kétes érdemeket szereztek, nehéz el­dönteni. Mindenesetre az ön- kormányzat most a helyi mú­zeum segítségét kérte, hogy a fellelhető adatok alapján valamiféle képet kapjanak e személyekről. Természetesen nem a muzeológusok mondják ki, hogy az illető nevét visel­heti-e egy utca, állásfoglalást a történészek nem kívánnak adni.- Egyelőre adatgyűjtés fo­lyik, a képviselő-testület csak később tűzi napirendre az ügyet - mondja Hegedűs Ist­ván polgármester. - Ami biz­tos, figyelembe vesszük majd a lakosok igényeit. Lehet, hogy kérdőíven faggatjuk ki őket. Persze, érdemes teljesen sem­leges új neveket adni a régiek helyett, nehogy pár év múlva ismét változtatni kelljen rajta - fűzi hozzá. Ingyenes lett a lakcímátvezetés AZ UTCANÉV-MÓDOSÍTÁSOKRÓL szóló törvény megyénkben több, mint tíz települést érint. Főleg Tiszaföldváron, Cibakházán, Tiszainokán, Tiszakürtön és Martfűn fordulnak elő nagyobb számban ma már rosszul csen­gő utcanevek.- húsz esztendeje lakom Föld­váron, azt tapasztaltam, hogy sok helyiről neveztek el utcát. De hogy ki, kicsoda is volt való­jában, nem tudom pontosan, hiszen sokan, sokfélét állíta­nak- mondja el Nyemcsok Mi­hály, aki szerint valóban elérke­zett az ideje a „tisztázásnak” és a névváltoztatásnak. Január el­sejétől a megváltozott lakcím­adatok átvezetése miatti eljárás ráadásul ingyenes lett, így már ez sem lehet akadálya a „mo­dernizációnak” és a rosszemlé­kű utcanevek eltörlésének. HÍRSÁV Cibakházáról járnak át önkormányzati dolgozók tiszainokával társult Cibak­háza. A két település között régóta fennálló jó munkakap­csolatot most a közös hivatal­lal fűzik szorosabbra. Cibak­házáról két dolgozó jár a Tisza menti kistelepülésre hetente kétszer, ők intézik a szociális és pénzügyi feladatok egy részét. A tiszaföldvári ügy­segéd heti egy alkalommal tart fogadóórát, Inokán csak egy köztisztviselő maradt. A közös hivatal március elsejé­től áll fel. Ha nyernek, teljesen felújítják a rendelőt a központi orvosi rendelő épületének felújítására adott be pályázatot Tiszafóldvár önkormányzata. A legalább százesztendős épületre ráfér a külső-belső átalakítás, hiszen az utóbbi években alig lett csinosítva. Tervek szerint fel­újítják a tetőt, kicserélik a nyí­lászárókat, a belső várótermet és persze a három rendelőt és a labort is. A pályázat keret­összege hatvanmillió forint. Visszaállnak a fafűtésre, hogy spóroljanak ÚJRA VISSZAÁLLNAK a ti­szainokai önkormányzati intézményekben a fafűtésre. Szendreiné Kiss Erzsébet pol­gármester elmondta, a község idén 100-110 millió forintból gazdálkodik, de legalább tíz­millió forint hiányzik e pénz­összegből. Az önkormányzat szinte minden területen szűkebbre vette a kiadásokat, átvizsgálták a gépkocsi- és te­lefonhasználatot és most már a fűtésen is megpróbálnak spórolni. A vezető a fizetéséről mondott le Különlegességek kerültek a múzeumba adomány Egy 1780-ban készült ácskörző az egyik legérdekesebb tárgy Négy település diákjait kell étkeztetniük Nem csak érdekes, hanem iga­zán szép tárgyakkal gazdago­dott mostanság a tiszaföldvári Tiszazugi Múzeum, ezeket a da­rabokat helyi lakosoknak lehet köszönni. Gere Péter történész elmondta, az egyik legkülön­legesebb tárgy egy 1780-ban készült ácskörző, melyet a bele­vésett feliratok szerint Mikes Mi­hály készített. A régen használt munkaeszközt Ferenczi György, a Hajnóczy József Gimnázium nyugalmazott igazgatója ajándé­kozta a múzeumnak.- Szerencsére gondolnak ránk a földváriak, amikor a padláson vagy a fás fészerben találnak valami érdekeset. Persze, nem mind érték, amit behoznak, de vannak közöttük igazi kincsek is. Tavaly például az 1800-as évek végén készült kerámiákkal lepett meg minket Lőkös György és neje, a tányérok állandó kiállí­tásunk páratlan díszei - mutatja a fiatalember, aki ezek után egy borítékot vesz elő. Benne egy régi időket idéző pecsét, egy húsbolt adataival, ez pár hete került az intézménybe, szintén egy hely­bélitől.- Semmiségnek tűnik ez a tárgy, de múltunk egy részét jelképezi, természetesen ezt is megmutatjuk az érdeklődőknek. A teljesen felújított múzeumot pár hónapja adták át, látványrak­tárral, számítógépes katalógus­sal, tanteremmel. ■ Ezt a körzőt egy ács használta a 18. század végén társulás Nem felhőtlenül boldog a cserkeszőlői önkor­mányzat: bár iskolájuk ma­radt a településen, fenntartá­sa magasabb összegbe kerül, mint tavaly.- Január else­jétől, az új köz­oktatási törvény szerint a befogadó település önkor­mányzatának kell étkeztetnie azokat a gyerme­keket is, akik nem cserkesző- lősiek. Ez évi 36 millió forint­ba kerül a több száz gyermek esetében, az állam azonban csak 15 millió forinttal támo­gat - árulja el a településveze­tő, aki hozzáteszi, mindezek ellenére is bevállalják a plusz­kiadásokat, hiszen örülnek annak, hogy a helyben lakó gyermekeknek nem kell más­hová utazniuk tanulni. Szokoiai Lajos polgár- mester lapunk érdeklődésére elmondta, a tár­sulásban műkö­dő intézménybe négy településről jár csaknem háromszáz diák: Tiszasasról, Szelevényről, Ti- szainokáról és természetesen Cserkeszőlőről. A más közsé­gek tanulói mindannyian fel­sősök, a legkisebbek egyelőre maradtak lakóhelyük iskolá­jában. ■ ■ A település inkább vállalja a plusz költségeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom