Új Néplap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
2012-09-06 / 209. szám
4 DIÁKVILÁG 2012. SZEPTEMBER 6., CSÜTÖRTÖK A rákóczisoknak a Balaton volt a Riviéra kerékpártúra A magyar tenger után a következő évben a Fertő-tavat szeretnék körbebiciklizni A szolnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulói a Balatont kerülték meg. indulás előtt egy csoportképre összeállt a biciklis társaság. Tavaly, amikor megkerültük a Tisza-tavat, s egy hét alatt letekertünk 230 kilométert, Elvira néni ígéretet tett, hogy idén a Balatont kerekezzük körbe. Élménybeszámoló Április végén már az időpontot is lehetett tudni, s május elején, az első tájékoztató szülői értekezlet után „beavató” próbautak is voltak: Szol- nok-Martfű-Szolnok útvonalon. Ezeken a 48 klométeres távokon ki-ki próbára tehette kerékpárja és önmaga terhelhetőségét és dönthetett: bevállalja vagy sem a balatoni körtúra kihívását. Én a testvéremmel, Zsom- t borral es a barátnőmmel, ^ Fannival jelentkeztem. Az el- I ső nap volt számomra a legfárasztóbb és a legnehezebb, de hajtott a gondolat: nem lehet feladni, különben is, tuti, hogy finom, meleg ebéd vár ránk Szepezden! Ebéd után mindig csendes pihenő következett, voltak, akik szundítottak picit. A strandon fürdőzés, labdá- zás, vízibiciklizés, röpizés, pa- lacsintázás, hamburgerezés és hasonló élvezetek sora volt a program. Minden reggel fáradtan keltem. Fél nyolckor volt a kiadós reggeli, ami erőt adott. Utána nyeregbe szálltunk és tekertünk hegyen-völgyön át, vízparton vagy műút mellett, remek kerékpárutakon. A harmadik napon már mindenkinek izomláza volt, de a negyediken újra belehúztunk, mert Siófok következett. Balatonvi- lágosnál, Akarattyánál voltak a legmeredekebb szakaszok, egyesek leszakadtak, de a végére „eggyé válva” gurultunk be az elindulási állomásunkra, Káptalanfüredre. Ennél szebb lezárása nem is lehetett a balatoni kőrútunknak! SZEGHALMI VIVIEN, 6. OSZTÁLY Gyülekező a szolnoki vasútállomáson. Biciklik peronra juttatása a csomagszállító aluljárón át: érdekes. Vonatkésés, a kerékpárok felpakolása: csupa izgalom. Végre utazunk! Négy óra a Balatonig, azt hittem, ki sem bírom. Kibírtam. Az északi Balaton-part: emelkedők, lejtők. Megállapítom: én a lejtőket szeretem! Az első két nap nehéz volt, tapogattam a fenekem, tapogattam a zsibbadt ujjam. Ez az enyém? Estére visszatért az érzés: működöm! Na, kenjünk egy kis izomlazítót! Azt mondják, használ. Tényleg jó volt! Olyan, mintha megolajoztak ■ „Érdekes módon nem a vádlim, nem is a combom, hanem a kezem fájt.” volna. Jobban gurul a bringa. Vagy én? Nyugati csücsök. Belejöttem? A harmadik naptól már a tájra is képes voltam rácsodálkozni. Déli part. Jé, ez élvezetes! Sőt, a tekerés utáni pihi, pancsi: felüdítő! A kaja is egyre jobban esik! Nyárfaliget, füzesek, olajfák... Az illatuk és az árnyékuk a második napon megcsípett egy darázs. Rettenetesen fájt! Éva anyukája befújta spray-vel, és úgy már nem sajgóit annyira. Biciklizés közben megláttam egy gólyát. Rámutattam, közben szembe biciklisek jöttek, az egyiknek majdnem kiszúrtam a szemét az ujjammal, szerencsére lehúzta a fejét. Tanulság: sohasem mutogatok bicikli- | zés közben! a badacsonyi rész tetszett a legjobban, mert ott sok az emelfelejthetetlen! Új panziók, felújított kastélyok, csodapaloták, mediterrán nyaralók. Itthon vagyok! Szeretlek, Magyarország! Keleti vég: újra emelkedők, hegymenet. Bírja a bringa, sőt bírom én is! Igaz, megizzadtam... És meseszép a táj, fantasztikus a világosi panoráma! Akarattyánál lendületből feltekertem. Hű, az angyalát! Ez én vagyok? Semmi nyöszörgés, semmi feladási gondolat? Nem hiszem el, hogy ennyit változtam! Pedig csak 210 kilométer volt, a csapat húzóereje, Gyula bácsi fánkja, Elvira néni biztatása és Andika. SZÉPHALMI MÁRTA, 4. OSZTÁLY Az ötlet még tavalyról jött, a Tisza-tavi biciklis tábor végén: kedő és a lejtő. Az utolsó napon Balatonvilágos után újra emelkedőhöz értünk. Két fiú kivételével mindenki tolta a biciklijét. Felértünk a hegyre és egy gyönyörű tájat pillantottunk meg. A Balaton olyan volt, mint a tenger, néhol világos foltok voltak. Beláttuk az egész Balatont. nagyon tetszett nekem ez a tábor, mert szuper volt a fürdés, a biciklizés, meg persze rengeteget nevettünk! LÁZÁR ORSOLYA, 4. OSZTÁLY új kihívás reményében. Hónapok óta szervezkedtek: a mi kedvenc alsós tanítónk, Elvira néni és a túravezetőnk, Zimmermann Gyula bácsi. Mikor megkaptuk a papírt a táborról, azonnal mentünk volna. Eljött a várt nap. Mi, nyolcadikosak örültünk egymásnak, hogy újra láthatjuk egymást: egy utolsó közös tábor együtt!, A vonaton remek helyük lett a kerékpároknak és nekünk is. Négyórás út után megérkeztünk Káptalanfüredre, és rögtön egy akadályba ütköztünk.' A bicikliket egy nagy emelkedőn fel kellett tolnunk, és utána még mindig felfelé kellett mennünk egészen a táborhelyig. A bőröndöket, melyeket Charlie bá’ szállított helyettünk, bevittük a szobába, és rögtön ki is pakoltuk a fürdőruhát, hogy máris menjünk a Balatonba! Másnap kezdődött a kerekezés. Káptalanfüredről Sze- pezdre indultunk (37 kilométer). 42 fős csoport, szerintem volt egy kilométer is a bringasor - meg is bámultak bennünket, amerre csak mentünk. Egy biciklis tábor persze nemcsak a kerekezésről szól, hanem a fürdőzésről és a jól megérdemelt pihenésről. Ékkor az is kiderült, hogy mim fog sajogni: a kezem. Érdekes módon nem a vádlim, nem is a combom, hanem a kezem fájt. Első nagy túránk alkalmával jól le is égtem, de nem csak én, szinte mindenki, de a hét végére szép barna lettem. Harmadnap Keszthelyre indultunk (40 kilométer). Itt lakókocsikban aludtunk, ami nekem újdonság volt. Megtapasztaltam, hogy a lakókocsiban alvás pont olyan kényelmes, mint egy szobában. Negyedik nap Fonyódliget, ötödik nap Siófok. Fonyódliget és Balatonföldvár között voltak a legszebb nyaralók, panziók és hotelek. Zamárdin, a Balaton Sound helyszínén is keresztültekertünk. Dorkával abban reménykedtünk, hogy szembe jön velünk David Guet- ta, sajnos vágyunk nem teljesült. Siófokra betérve lelassultunk, mert kerestük a szállást. A hatodik napon a kiindulási pont, azaz Káptalanfüred volt a célállomás - ötvenöt kilométer (!) volt a terv. Ezen a napon várt minket egy nagy-nagy emelkedő, aminek a tetejéről aztán csak le kellett gurulni. Hálával gondolok most is egy éppen arra járó kerékpáros öregúrra, aki útba igazított minket a kereszteződésnél, és egy egérutat javasolt, így 55 helyett csak 45 kilométert tekertünk le Szerintem ez az út (Siófok-Káptalanfüred) volt a legcsodálatosabb, mert egy dombon tekertünk és onnan beláthattuk az egész Balatont. Már a látványért is érdemes volt elmenni! De emellett még számtalan sok jó dolog volt: barátok, remek társaság, nagyszerű vezetők, szórakozás, fürdőzés... Elérkezett az utolsó nap, amely szomorkásra sikeredett, mert csöpörgött az eső. De azért is szomorú volt, mert hozzászoktunk a vándorélethez, amely akkor ért véget. Megettük a tányérnyi rántott húsokat és Almádiban szálltunk vonatra. Otthon a szüleim már nagyon vártak. Jaj, egy fontos dolgot majdnem elfelejtettem: elismerő oklevelet kaptunk, hogy teljesítettük a 210 kilométeres Balaton-kerülő távot. Már a jövő nyári terv is megvan, a Tisza-tó és a Balaton után szeretnénk megkerülni a Fertő-tavat. Remélem sikerül... SIPOS VIOLA, 8. OSZTÁLY A fárasztó kerekezés közben jólesett egy kis pihentető strandolás Darázscsípés, mutogatás, panoráma Elmúlt, elfogadjuk..., miközben reménykedünk Egy okos nő, akinek minden sikerült könyvajánló Kepes András egyik művében Polgár Juditot mutatja be ősz van. A nap még nyarat idéző sugaraival kedveskedik, de a fák már színesbe borulva, alig hallhatóan dúdolják a tél közeledtét. A nyár már emlékeinkben él, de ott élesen halljuk a fesztiválok dübürgő hangját, újra átélünk hatalmas bulikat a barátokkal. Majd nagy sóhajjal kikecmergünk emlékeink foltos zsákjából, és tudomásul vesszük, hogy vége van... Nagy barátság volt, már-már szerelem. Igen, az volt. Ezer és ezer történet tanúskodik róla. Délelőtti robotolás a nyári melóban, délutántól hajnalokig tartó „szedjükszétaházatmiénkavi- lág”-életérzés, hullócsillagnézés, beteljesült álmok, barátok, szerelmek, szúnyogcsípések, elvesztett kapcsolatok. Elmúlt. Hogy múlhatott el? Miért? Kérdések tömkelegé kering fejünkben, úgy mint lehulott, színes falevelek. De bizakodunk! Lesz még nyár! Talán ugyanolyan, talán jobb! De legbelül tudjuk, hogy soha többé nem történik meg olyan csoda, mint akkor. Talán nem is kell, hogy olyan legyen... elfogadjuk az elfogadha- tatlant. Várunk, várjuk, hogy újra kizöldüljön a táj, és vele együtt szívünkben is felcsendüljenek a csicsergő madarak. Reménykedünk. Időt szeretnénk, hogy elfogadjuk, hogy végre felnőjünk, hogy újra higgyünk, időt... ■ NÉGYES! DALMA A nők tulajdonságairól való vélemények igencsak megoszlanak. Milyennek kell lennie egy ideális nőnek? Igen, jól hallották: kell! Egy nő legyen anya, okos, vicces, házias. Vagy céltudatos, küzdőszellem, magabiztos? Legegyszerűbben: családanya, avagy karrierista? Nem tudom, melyik oldalra billen jobban a mérleg. Tényleg szükség van arra, hogy válasszunk? Muszáj? Az első variációban a nő életében a család szerepel. Főz, mos, takarít, gyereket nevel. Udvarias, kifinomult. Naprakész, és többnyire egészséges életet él. De amikor van pár szabad perce, arra gondol: milyen lehetett volna az élet, ha a má1 Polgár Judit, a sikeres nő sik „nőt” választja. Mert a másik pont az ellentéte: alig van otthon, a nagy ablakos irodában tölti a napjait, jól keres. Bejárónőt tart, literszám önti magába a kávét. Sikeres. A család, a gyerekek viszont lehet, hogy kimaradnak az életéből. Le kell, hogy szögezzem: nem azt mondom, hogy nem lehetnek átfedések a két variáció között! Nem is azt, hogy megvalósítatlan a két dolog egyszerre. Egy nő megmutatta a világnak: ha nagyon akarod, egyensúlyba tudod tartani annak a bizonyos mérlegnek az oldalait! Ő Polgár Judit, akit Kepes András mutat be könyvében. A Matt a férfiaknak című alkotásában egy nőről mesél, aki ötéves kora óta edz, tízéves kora körül olimpiát nyert, férfiakkal játszik és legyőzi őket. Most pedig a legjobbak között szerepel a férfi ranglistán. A sakk által beutazta a világot, jól keres. Azt lehetne mondani: mindene megvan. De tudják, mit nem említettem még? Anya. Világklasszis és kétgyermekes anya egyszerre. Elolvasva a könyvet, majd' minden nőben megfogalmazódhat a kérdés: ez lehetséges? Neki tényleg sikerült? Akkor nekem miért nem? Lehet, hogy nem is akarta annyira, nem küzdött elég keményen érte. A következtetések: nem kell dönteni, véghez vihető egyben mindkét „nő”. ■ * i 4 I
