Új Néplap, 2012. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

2012-01-16 / 13. szám

2012. JANUÁR 16., HÉTFŐ 5 MEZŐTÚR Erősebben fogják párjuk kezét betegség Mindhárman legyőzték a rákot, harcukhoz a családjuk adott erőt Ők már győztek a betegség ellen! Gyógyult rákbetegek mosolygósán az asztal körül (balról jobbra): János, Giziké néni és Teca Teca azt mondja, talán meg is őrül, ha nem be­szélhetett volna szabadon a bajáról. Giziké néni ál­lítja, soha nem szabad feladni a harcot; János szerint pedig több orvos véleményét is érdemes kikérni. Gyógyult rákbe­tegek ők. Megjárták már azt az utat, amit az em­ber igyekszik minden­áron elkerülni. L. Murányi László Az 57 éves Tecánál 1999-ben di­agnosztizálták a mellrákot. Ti­zenhárom éve lesz már lassan, és lekopogjuk közösen: a kezelé­sek és műtétek sorozata óta, im­már hosszú ideje tünetmentes. Ülünk az asztal körül. A 76 éves Giziké néni - Magyar Béláné -, a jóval fiatalabb Teca - Lukács Lászlóné -, no és a ötvenhetedik- ben járó Mlinárcsek János. A ki- * hevert, legyőzött betegségükről 1 beszélgetünk. Egybehangzóan J mondják: ne használjuk a „gyógy- | ült” minősítést, célszerűbb helyet- * te a „tünetmentes” kifejezés. Azok 1 a szövetek ugyanis, teszik hozzá, amelyeken egyszer már megtele­pedtek a rosszindulatú sejtek, nem tudni, nem produkálnak-e még valamikor hasonlókat. Teca maga vette észre, hogy valami nincs rendben a mellé­ben, s ezt aztán, sajnos, az orvo­sok is megerősítették. Daganat.- Számomra, érdekes módon, nem a bejelentés, nem a szembe­sülés pillanata volt a legször­nyűbb élmény, hanem az, ami­kor tudatosult, hogy le kellett vágni a melleimet - emlékezik a soha vissza nem kívánt, zűrzava­ros napokra. - A lányom abban az időben volt végzős középisko­lás, készült az érettségire. Életem óriási adománya, hogy ő akkor mellettem állt. Kísérgetett, min­denben segített, és csak úgy, mel­lesleg, még jelesre is érettségi­zett. Ha ő nincs akkor mellettem, én már nem is élnék...- A családnak óriási a szerepe - fűzi tovább a befejezetlen ha­gyott mondatot János. - Mellet­tem Kati, a feleségem állt, és fog­ta a kezemet. Ő pontosan ismer­te a helyzetet, miután tizenhét esztendeje már átesett egy mell­rákon. Egyedül tán bele is hal­tam volna a betegségbe. De így azt mondogattam magamnak: ha Katinak sikerült túlélnie, akkor nekem is sikerülnie kell! Aztán elmeséli történetét: má­jus volt, érett a korai cseresznye, és ő egy magas létra tetején kez­dett el vérezni. A vizsgálatok egyértelmű eredményt hoztak: vastagbélrák. Budapesten, a szakma csúcsán lévő, idősebb professzor, az úgynevezett kon­zervatív - egyben biztonságo­sabb - műtétet ajánlotta: „kidob­ni” a teljes vastagbelet! — Ez azt jelentette volna, hogy életem végéig egy katéter pótol­ta volna a kioperált részt... Sze­geden viszont, a klinikán, egy fi­atalabb kollégája már azt mond­ta: csak a daganatos részt vesz- szük ki, és előtte még jöjjön a. sugarazás és a kemoterápia. Ma újra normális életet élek! Ezért is javaslom mindenkinek: Uyen sú­lyú esetekben ne érjék be egyet­len orvos véleményével! Giziké néni nevetve meséli, hogy az ő férje bizony teljesen összezuhant annak idején, a rossz hír hallatára. Bele kellett inkább erőt önteni, s nem a be­tegség által sújtott asszonyába.- A férfiak egyébként is ne­hezebben viselik a bajt, betegsé­get - nevet össze a két asszony az asztal fölött, de János is bő­szen bólogat rá.- Ez így van! — erősíti meg. - Én például sírtam a feleségem daganata, és a sajátom miatt is, ő viszont erős volt mindvégig... A rák - a súlyos betegség, a ke­zelések és műtétek szenvedései- rajta hagyják nyomaikat a bete­gek személyiségén is. teca azt mondja: ő önzőbb lett, mint ko­rábban volt. Többet foglalkozik magával, több időt szán magára, s megtanult időnként nemet is mondani. Giziké néninek és Já­nosnak viszont a betegség felerő­sítette a családhoz való kötődését.- Még erősebb lett a kapocs, még erősebben fogjuk egymás ke­zét a feleségemmel - fogalmaz Já­nos, mielőtt hazaindul. Menni kell, várja az ebéd, mert a gyógy­ult rákbetegeknek erősen ajánlott a rendszeres, fegyelmezett élet. Járási székhely lehet Mezőtúr 2013. január 1-JÉTŐL újra já­rásokra tagozódik majd Ma­gyarország. A napokban megkezdődött felosztás tár­sadalmi vitája. A kormány- zaü elképzelések szerint Mezőtúr újra járási székhely lesz, és további négy hely-, ség sorolódik majd be ide: Túrkeve, Mesterszállás, Két- pó és Mezőhék. A jelenlegi Berettyó-Körös Többcélú Társulás települései. A városházán kezdték meg a munkát A napokban megnyitotta el­ső irodáját Mezőtúron a sze­gedi Gál Ferenc Hittudomá­nyi Főiskola. Most még a vá­rosházán, hiszen innen könnyebb a tárgyalások irá­nyítása, aztán ha „belakják” a most még üresen álló főis­kolai épületegyüttest, akkor ez a támaszpont is átkerül­het oda. Mint megírtuk, az üres objektumba a szegedi intézmény agrár- és vidék- fejlesztési képzéseket indít. Sokan csatlakoztak a kezdeményezéshez herczeg zsolt, Mezőtúr pol­gármestere még karácsony előtt tett közzé egy adako­zásra felszólító felhívást, amihez sokan csatlakoztak. Az elkészült összesítés sze­rint sok városbeli polgár csatlakozott az akcióhoz, aminek eredményeként több mint harminc segítségre szoruló család részesült nem várt ünnepi meglepe­tés-ajándékban. Döntöttek a kivitelezőről a mezőtúri képviselő-testü­let a múlt év december 27-ei, soron kívüli ülésén döntött a tervezett szennyvíz-beruhá­zás kivitelezőjéről. A nyertes konzorcium elfogadott aján­lati ára 548 millió 432 ezer forint. A kivitelezés 2012- ben kezdődik, és a befejezé­sét követően a város minden kommunális szennyvize a tisztítóba kerül. SZ0U0N.hu Olvasson további mezőtúri információkat a StOUON.hu hírportálon. Életviteli és lelki tanácsokkal is szolgálnak az „együtt egymásért" Reha­bilitációs Klub, ez a mezőtúri közösség közel 19 éve, 1993 áprilisában alakult, 15 tag­gal. A létszám azóta hatva­nas nagyságrendre emelke­dett, s a pillanatnyi létszámot mindig az új belépők, illetve az eltávozott, elhalálozott ta­gok száma befolyásolja. A klub céljai közé tartozik ös­szefogni a már gyógyult és a még beteg sorstársakat, segít­séget nyújtani a méltó életvi­telükhöz. Segítik visszaillesz­kedni az új és a gyógyult bete­geket a családjukba és tá- gabb környezetükbe, életviteli és lelki tanácsokkal szolgál­nak, óvó közösséget alkotnak is. Működésük mottóját Szé­chenyi Istvántól vették: „Egy­nek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen”. A klubot Magyar Béláné veze­ti, Lukács Lászlóné a helyette­se, Mlinárcsek János pedig, saját megfogalmazása szerint, afféle pártoló tagként vesz részt a munkában. A lányom abban az időben volt végzős iozetiiskouS^letem óriási adománya, ügy öakkor mellettem állt. Kísérgetett, mindenben segített Ha akkor nincs mellettem, talán már nem élnék Forgalmat irányít, ha esik, ha fúj... polgárőr A szeretet a legfőbb elismerés, ami ezért a szolgálatért jár Mezőtúriak jelezték: tanév köz­ben, hétköznap reggeleken, hét órától nyolcig, szükség esetén akár fél kilencig is, egy polgárőr­ruhás férfi segíti mindig a helyi Rákóczi úti iskola előtt a gyere­kek átkelését a nagy forgalmú úttesten. Mondják: ott van, ha esik, ha fúj, ha meleg van, ha hi­deg, nem riasztja el semmi. Nem tartott soká megtudnunk, hogy az ötvenhét esztendős Ma­gyar Pál az örjkéntes forgalom- irányító, és az Egy iskola, egy polgárőr akció keretében áll szol­gálatba szorgalmasan, minden tanítási napon. —Régi a vonzalmam az egyen­ruhához, a rendészeti, rendőri munkához - mondta a furcsa hobbijáról, amikor egy reggel „tetten értük” az iskolánál. - Szerettem a katonáskodást, de az egészségi problémáim meg­akadályoztak abban, hogy a rendőrséghez „felszereljek” így nem maradt más, mint a polgár­őri munka. És van még valami, mondta: szereti a gyerekeket is. Másik „szolgálati helyén”, a 626. szá­mú Szakmunkásképzőben, ahol tizenhat és huszonkettő óra kö­zött, főállású „mindenes” - biz­tonsági őr, portás, és egy kicsit nevelő is -, gyakorta fordulnak hozzá a diákok az ügyes-bajos dolgaikkal, problémáikkal. Ez a bizalom, tette hozzá, mindennél többet mond. ■ Magyar Pál polgárőr a szakmunkásképző előtt is ki-kiáll a zebrára Életmentő készülék városi közadakozásból Tavaly ősszel egy sajnálatos bal­eset történt a mezőtúri sportpá­lyán, aminek következtében egy fiatalt újra kellett éleszteni a helyszínen. Hárman küzdöttek meg az életéért, és a három ösz- szedolgozó életmentő érdeme volt, hogy az élet győzedelmes­kedett a halál fölött. Horváth Ró­bert iskolaigazgató, Nagy Attila tűzoltó és G. Kiss Sándor MÁV- szakaszmérnök életmentő telje­sítményét később a városi ön- kormányzat is oklevéllel köszön­te meg. A baleset drámai pillanatai­ban bizony jól jött volna egy or­vosi defibrillátor a helyszínen, de nem volt. A történteken fel­buzdulva gondolta azt Harmath Mihályné - mellesleg önkor­mányzati képviselő -, hogy gyűjtést szervez egy ilyen élet­mentő készülékre. Az akGió si­került, összejött a szükséges menynyiségű pénz, és a megvá­sárolt eszközt a városi sportpá­lyán helyezték el, egy szekrény­kében, gyorsan hozzáférhető he­lyen. A városi kórház vezetői, csatlakozva a jótékonysági akci­óhoz, vállalták, hogy ingyenes tanfolyam keretében tanítják be a készülék kezelésére mindazo­kat, akik a jövőben az alkalma­zására kényszerülhetnek: edző­ket, sportvezetőket és a sportlé­tesítmény dolgozóit. A tanfolya­mot a múlt hét péntekén bonyo­lították le az intézményben. ■ I I 1 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom