Új Néplap, 2011. november (22. évfolyam, 256-279. szám)

2011-11-09 / 262. szám

UJ NÉPLAP - 2011. NOVEMBER 9., SZERDA A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Az „állam gyermekeként” no fel a jovo nemzedéke Sok szó esik mostanában a leg­újabb nemzeti köznevelési tör­vényről. Nézzük a tényeket! Az iskolák többsége az állam kezé­be kerül. Anyagilag is, ideológi­ailag is. Volt már ilyen! Látszik a központosításra való törekvés. Ennek vannak azonban előnyei, például szerintem szűkí­teni kellene a tanárok számára a különböző tankönyvek, segéd­könyvek használatát. Ugyanis szerintem tűrhetetlen jelenleg az, hogy „többkilós,” pedagógiai programok léteznek az iskolák­ban. Meg aztán ellenőrizni kelle­ne még rendszeresen a követel­mények megvalósítását is. ■ Ezután lassan el lehet fe­lejteni a családi nevelést. A szövegben szó van a szabá­lyokat megsértő diákok büntet­hetőségéről is. Ez az, amit jelen­leg még elképzelni sem tudok, gondolok itt a kizárás lehetősé- • gére. Vajon hová zárják ki a fia­talkorút? Másik iskolába vagy az utcára? Hiszen tizenhat éves ko­rig iskolaköteles lesz a tanuló. Jelenleg sem zárható ki az álta­lános iskolás, pedig véleményem szerint néhány igenis megérde­melné. Nem tudom, hány oktatá­si vezető ment már be bejelentés nélkül „csak úgy” egy intéz­ménybe szétnézni. Ott látna is, hallana is néhány, számára meg­lepő, érdekes, magatartásbeli .dolgot. Ha nem erősödik ;iz.isko­lai fegyelem, a pedagógusoknak nem lesznek ehhez es;tí«izeik, és akkor hiába az egész napos oktatás tervezete is. A gyerme­kek nem az utcákon lesznek, ha­nem az iskolákban töltik el az időt. Ezek után lassan el lehet fe­lejteni a családi nevelést. Először is: a családok sajnos szétesőben vannak, másodszor: a gyerek há­roméves kortól intézményi ne­velést kap, napi nyolc órában. A szülő ha tudna is, mikor foglal­kozzon a gyermekével? Hajnal­ban, este vagy a hétvégén? Jó dolog az ugyanis, ha az ál­lam kiemelt figyelmet fordít a jö­vő nemzedék nevelésére, okta­tására, de fordítson nagyobb fi­gyelmet a pedagógusokra is! Lakatos Mihály, Karcag Hadd szóljon! SZ0LJ0N.hu A SZOLNOK-JÁSZKUN ONLINE A régi iskolába látogattak jubileum Zagyvarékason az 1960/61-ben végzettek találkoztak A zagyvarékasi, egykori diákok az ötvenéves találkozón a régi iskolai emlékeiket idézték fel, és beszámoltak életútjukról, családjukról A nyolcadik A és B osztályok ta­nulói nemrég 50. évi találkozóju­kat tartották Zagyvarékason, a régi iskolájukban. A testnevelő tanár - a nyolcvanötödik évében járó Legeza Mihály - örömmel hallgatta a régi nebulók életútjá­ról szóló beszámolókat. Meg­nyugvással értékelte, hogy az is­kola jó útravalóval bocsátotta út­jukra az egykori diákjait, akik megállták helyüket életük eddi­gi ösvényein. Cinka István tanár tájékoztatta a korábbi osztályok­ból érkezett még huszonhat, szintén a találkozón megjelent régi tanulót az iskola gyűjtemé­nyeiről, a leendő falumúzeumról. A későbbiekben a Móricz Zsigmond Művelődési Ház kü­löntermében folytatódott a be­szélgetés, a nosztalgiázás. Töb­ben megtekintették a Szent Im- re-templomot és a bátrabbak „fellépcsőztek” a harangtorony­ba, és onnan csodálták meg az eléjük táruló rékasi panorámát. Serfőző Imre Üres és kihasználatlan sok ingatlan értékeink A kisebb összegű bérleti díj most talán hasznosabb lenne Egykor szép napokat megélt, jobb sorsra érdemes épületek ár­válkodnak kihasználatlanul, bármerre járunk a megyében. Manapság jobbára a gaz veri fel környezetüket, s jó, ha legalább az őrzésükre gondot fordítanak - erről olvastam nemrég az Új Néplapban. Több olyan, sorsára hagyott ingatlanról szól az írás, melyek a megye különböző tele­pülésein találhatóak. Sajnálatos, hogy egyesek viszont az éj leple alatt azokat szétbontják, szét­rombolják, széthordják, ellopják a vélhetően használható, eladha­tó szerelvényeit, részeit. Sajnála­tos, hogy a tulajdonosoknak nem sikerül olyan vevőt, új tulaj­donost találniuk, hogy ezeket a meglévő, még felújítható, átépít­hető értékeket megmentenék a jövőnek. Régen még templomot is úgy építettek, hogy a ré­gi anyagait, köveit, tégláit, faanyagait is beépítették az újba, vagyis mindent felhasználtak amit lehetett: követ, téglát, fa­anyagot, stb. Jó lenne olyan befektetőket ta­lálni mielőbb ezekre az üresen árválkodó épületekre, hogy az egyes települések állampolgárai tudnák ezeket az ingatlanokat újra, felújított állapotban hasz­nálni ilyen-olyan célokra. Ám nem csak ezek csúfítják környezetünket. Rengeteg olyan táblát, fecnit, kiírást látni külön­böző belvárosi kira­katokon, melyek azt hirdetik, hogy „eladó” vagy „ki­adó” bizonyos in­gatlan, üzlethelyi­ség, irodahelyiség. Igaz, időként némelyikbe beköltözik egy-egy vállalkozás valamilyen céllal, de kis idő teltével azonban egy jó részük — feltételezem — nem bír­ja fizetni a bérleti díjat és az ot­tani rezsit, így megszünteti ott a bérletét,-s újra üres a helyiség. Nem vagyok tájékozott abban, hogy milyen négyzetméteren­kénti bérleti díjak „divatosak” mostanság az egyes városok­ban, községekben a települések központjában található helyisé­gek bérlésénél, de úgy gondo­lom, hogy talán a tulajdonoso­kon múlik, hogy milyen feltéte­lekkel adják azokat ki. Ha a nagy haszontól, a nagyobb bevé­teltől eltekintenének, talán esé­lyük lenne a biztosabb kis pénz­re, a könnyebben kifizethetőbb, kevesebb összegű, ám hosszabb ideig tartó bérleti szerződések­re. Ebben az esetben boldogulni tudna több kis- vagy egyéni vál­lalkozó is, és nem tátonganának a helyiségek üresen. H. Péter, Szolnok ■ Jobb sorsra ér­demes épületek árválkodnak ki­használatlanul. A családra vágyóknak a reményt nem szabad feladni A közelmúltban az Új Néplap­ban olvastam a Lombikbébi­ként születtek meg az ikrek cí­mű cikket. A párommal 1997-ben háza­sodtunk össze, és rögtön gyerme­ket szeretünk volna. Egy év siker­telen próbálkozás után az orvosi vizsgálat során kiderült, egyi­künknél sincs semmilyen egész­ségügyi probléma, így 1999-ben nagy örömünkre teherbe estem, de sajnos nyolc hét után elvetél­tem, és nagyon elkeseredtünk. Többévnyi próbálkozás után megkerestünk a budapesti med­dőségi központot. Ott szintén megállapították, hogy semmi­lyen egészségügyi problémánk nincs, valószínűsítették, hogy pszichés gondunk van, mert­hogy annyira görcsösen akar­tunk babát. Próbálkoztunk beül­tetéssel is, minden pénzünk rá­ment, de nem sikerült. Amikor már feladtunk minden reményt, és eltelt 10 év, nagy boldogsá­gunkra 2008. augusztus 4-én megszületett a kisfiúnk - aki már azóta hároméves! Teljesen spontán jött a terhesség, amikor nem is számítottunk rá. Sőt, idén április 20-án született egy kislányunk is! így Pétiké és Dó­rika a mi szemünk fényei, az élet nagy ajándékai. Üzenem a gyermektelen pá­roknak, hogy soha ne adják fel! Sokszor csak az a baj, hogy túlsá­gosan akarjuk a babát és emiatt állandóan stresszelünk. Előbb- utóbb mindenkinek sikerül! Egy boldog anyuka: Kovács Istvánné, Újszentgyörgy A levelekből válogatunk. A kivá­lasztott írások — a levélíró hozzá­járulása nélkül, mondanivalójá­nak tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vé­lemények nem feltétlenül azono­sak a szerkesztőség álláspontjá­val. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megje­lentetése törvénybe ütközik, gyű­löletkeltőtartalmú, sérti a szemé­lyiségi jogokat, az erkölcsöt és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiá­nyos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a meg nem rendelt cik­keket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a zoltanne.szundi@ axelspringer.hu e-mail címre, illetve az Új Néplap 5001 Szolnok, Mészá­ros L. út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még a SZ0U0N.hu internetes oldalon. Elsők lettek . Jánoshida testvértelepülése, a vajdasági Hajdújárás nemzetközi kispályás focitornát rendezett nemrég, melyen a jánoshidai csapat is részt vett, és jó játékával megszerezte az első helyezést. A képen a csa­pat és a lelkes szurkolótábor tagjai láthatóak. Vargáné Tóth Ilona, Jánoshida Csapatépítő kirándulást tettek túrázás Kerékpárral gurultak át a diákok a szomszédba Kihasználva az igen szép őszi időjárást, szikrázó napsütésben a szolnoki Belvárosi Általános Iskolai 4/B osztályának tanulói a tanító nénikkel és néhány el­szánt szülővel a közelmúltban a Zagyva-gáton elkerékpároztak Zagyvarékasra. Ott megcsodál­ták a gyönyörű református templomot, és a templomtorony „elfoglalására” is maradt még energiájuk a sok tekerést köve­tően. Ezután egy kis pihenőt tar­tottak, majd azután visszakere­keztek Szolnokra. A kellemes edzést követően jó hangulatban, f feltöltődve zárták a mintegy har- E mine kilométeres, igazi csapat- | építő kirándulást. I Dr. Kertész Róbert, Szolnok A szolnoki diákok nemrég kellemes kerékpáros kiránduláson vettek részt 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom