Új Néplap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 205-229. szám)
2011-09-15 / 216. szám
12 ÚJ NÉPLAP - 2011. SZEPTEMBER 15., CSÜTÖRTÖK VÉLEMÉNY Tv-notesz VALKÓ MIHÁLY ROVATA Újra megjelent a képernyőn az ő Széfjével Balázs. Lehet ismét nyitogatni azokat a fránya pénzes rekeszeket, s ha valakinek úgy hozza, távozhat milliókkal, ámde keserves dráma is lehet a játék vége. Mindenesetre örülök neki, hogy esténként látható. Ugyanis jelenleg talán az egyeüen olyan kvízműsor a láthatáron, melynek köze van a tudáshoz is, túl a vakszerencsén, mely ugyan a nagy nyereményre van kihegyezve, de azért mintha az értékek felé is kacsintgatna, újabban. (Amikor pedig megint egy Való Világ fenyeget Vészt jóslóan.) Mert tessék csak mondani: hol kérdeznek mostanság olyasmit egy szórakoztató já-Visszatért Balázs is... tékban, hogy ki is rebeghette el azokat a szerelmetes szavakat — „Tagadd meg atyád és dobd el neved!” - azon a csillagos éjszakán? Rómeó avagy Júlia? (Az utóbbi.) Nos, a Széfben! És hol hangzanak el azok a díszes verssorok is a szerelemről, hogy „A hatalmas szerelemnek megemésztő tüze bánt”, s kitől is származhatnak? Balassitól avagy Csokonaitól? (Helyesen az utóbbitól.) Ugyanott! E számomra különösen kedves példákon túl említhetnék másokat is, és nemcsak a szépirodalomból, de a históriából is, akár a miénkből, akár a nagyvüágéból. Hány vízszintes ezüst sáv található Magyarország címerében? - szólt a kérdés. (Négy.) Ki használta híres beszédében először a vasfüggöny kifejezést? (Churchill.) S nem jó dologe, hogy a játékosok és mi nézők velük együtt ilyesmin is törhetjük a fejünket? Nem mintha innen szeretnénk beszerezni akár irodalmi, történelmi ismereteinket. Persze nem állítom, hogy ne lenne a kérdések között semmire való. Az például, hogy Marilyn Monroe melyik arcfelén látható az anyajegy? (A balfelén.) Ezek közé számítom. De még azt is talán, hogy szabad idejét mivel is töltötte nagyságos fejedelmünk, Rákóczi. (Barkácsolni szeretett.) Áz sem mindegy azonban, hogy a játékot ki vezeti. Sebestyén Balázsról elmondható, hogy valóban érti a dolgát, nem úgy, mint megannyi botcsinálta műsorvezető, aki érdemtelenül bitorolja mesterségét. A műsor lendülete is nagyrészt rajta múlik, mikor lassít, s mikor lódít egyet ritmusán. És nemcsak a dumája jó, a humora sem bántó. Vigyáznia kell azonban, hogy a megszokás nehogy üres rutinná váljék, hogy a túlzott magabiztosság pedig fölényeskedéssé. (Veszélye ott leselkedik.) Az említettek ellenére a Széf korántsem a „világ teteje”. Az igazán értékes, tartalmas kvíz műsorra még vámunk kell. Addig pedig? Örüljünk annak, ami van. Az is több, mint semmi. ■ Illetékes elvtárs és az adósságspirál Sokasodnak a régóta gyökerező bajok idehaza, s úgymond fokozódik a nemzetközi helyzet. Nem úgy csordogálnak az állami bevételek, ahogy arra számítani lehetett, a gazdaság motorja is krákog, emberek százezreit fojtogatja a svájci frank elszállt árfolyama, s munkalehetőség híján továbbra is roppant sokan tengődnek dologtalanul. S kiderült azok számára is, akiknek eddig nem volt nyilvánvaló, talán mert világtérképet még nem láttak, hogy Magyarország oly apró és sérülékeny. Gazdaságunk mérete - ennek megfelelően sokszor szavaink súlya - eltörpül a glóbuszon, de még az öreg kontinensen is. Ám ez nem azt jelenti, hogy mindenféle szél keresztülfújhat rajtunk, mindenki beletörölheti a talpát azokba a kezdeményezésekbe, amelyek azt célozzák, hogy boldogabb legyen az életünk itt. Egyvalaki bizonyára varázsütésre megoldana minden gondot. Aki képes lepattintani a határainkon begyűrűzni készülő világpiaci árakat, puszta kézzel legyűrni az inflációt, megfélemlítve a nemzetközi pénzvilágot, letörni a kamatokat. S agyhullámaival, elképesztő koncentrálással visszaszorítani napjaink fő ellenségét, az államadósságot. Ha pedig arra van szükség, akár elgörbíti a teret. Hova tűntél, illetékes elvtárs? ■ L. Z. Sok szó esik mostanában a családi erőszakról Arról olvastam nemrég az Új Néplapban, hogy késsel vágta meg saját férjét egy asszony a napokban, miután elmérgesedett a vita kettejük között. A kiabáló nő felkapott egy konyhakést, majd azzal hadonászni kezdett, miközben a férjét fenyegette. Az megpróbálta elvenni tőle a pengét, ami sikerült is neki, de a dulakodás közben megsérült A nő ellen azonnali megelőző távoltartást rendeltek el és eljárást indítottak ellene súlyos testi sértés kísérlete miatt. De olvastam és hallottam olyan esetekről is, amikor ittas férfiak, családfők terrorizálták családjukat, ütötték-verték a feleséget és a gyerekeket, törtek-zúztak a házukban, környezetükben. ■ A legszomorúbb, hogy a családon belüli erőszaknak tanúi (és gyakran elszenvedői) * a gyerekek. Az esetek legnagyobb részében az elszegényedett, halmozottan hátrányos helyzetű, legtöbbször munkanélküliséggel küzdő, aluliskolázott családoknál alakulnak ki üyen erőszakos cselekmények, és ezek túlnyomó többségénél valóban az ital játssza a legnagyobb szerepet, de a vitákat kiváltó okok között gyakran szerepel az anyagi probléma, vagy a szerelemféltés is. A legszomorúbb szerinte az - mellyel mélyen egyetértek -, hogy a családon belüli erőszaknak tanúi (és gyakran elszenvedői) a gyerekek. Borzasztó lehet, és nem is tudok belegondolni az olyan aszszonyok helyzetébe, mindennapjaiba, akiknek például egy alkoholista, erőszakos férjjel kell egy háztartásban élniük, gyermekeket nevelniük. Általában azért kényszerülnek ilyen házasságban maradni, mert az egyetlen fedelet a fejük fölött nem tudják megosztani, s nincs pénzük, nem tudnak hová elköltözni. Hallani olyan esetekről iá, hogy az ilyen erőszakos férjek még különválás, különköltözés után is sokszor fenyegetést jelentenek volt asszonyaikra. Nagyon sajnálom azokat, akinek így kell élniük, gyerekeket nevelniük, és elhallgatniuk az otthoni helyzetet. ■ F. Andrásné, Szolnok Ki irtja ki a parlagfüvet? felvetés Pertársaságot A magyar lakosság 25-30 százaléka allergiás, 1,5-2 millió ember pedig kifejezetten a parlagfűre érzékeny. így nem csoda, ha megoldási javaslatokkal többen is előállnak: miként lehetne megszüntetni azt az áldatlan helyzetet, amit e gyomnövény teremt évről évre. ak az allergiások Szinte a fél ország prüszköl, köhög az allergén növénytől. Képünk illusztráció. Baranyi György így van ezzel az a negyvenes éveiben járó szolnoki olvasónk is, aki felkereste szerkesztőségünket ez ügyben. Mint elmondta, a családjában mindenki parlagfű-allergiás, ilyenkor szinte alig látnak, kivörösödik, könnyezik a szemük, eldugul az orruk, tüsszögnek, fojtogatja a torkukat a köhögés. Jómaga már húsz éve allergiás. Havonta és fejenként ötezer forintot kell költeniük gyógyszerre, ami jelentősen megterheli a családi költségvetést. Olvasónk nem csak arra hívta fel a figyelmet, hogy bőven látni olyan területeken parlagfüvet, amelyek mintha senkihez sem tartoznának, pedig van gazdájuk, nem egyszer állami szerv, vagy éppen gazdálkodók, hanem néhány olyan megoldásra, amivel közelebb kerülhetnénk ahhoz, hogy a parlagfű ne keserítse meg az életüket. Ilyen például az, hogy a közmunkások ezeket a területeket „támadják le”, hiszen bőven van mit rendben tartaniuk. Már csak azért is, mert önkormányzati területeken is található ebből a növényből, ám magát „természetesen” egyetlen önkormányzat sem bünteti meg. Ráadásul hibás gyakorlatnak véli azt is, hogy először felszólítják a hivatalok a parlagfűvel szennyezett területek tulajdonosait, majd csak utána büntetnek, vágatnak. Úgy véli, ennek nincs visszatartó hatása, sokkal inkább az azonnali büntetéssel kellene élni. Ahogy fogalmaz: amikor valaki átmegy a piros lámpán, ott sem szólítják fel, hanem megkapja a büntetését. A bírságból befolyó összeget pedig, ami szerinte jelentős bevétel lenne, vissza lehetne forgatni a megelőzésre. Akkor lenne megoldás talán, ha pertársaságot alakítanának a parlagfű-allergiások az állammal szemben - állítja olvasónk. Szerinte ugyanis a magyar állam képtelen ellátni feladatát a parlagfű-védekezésben, az emberek egészsége érdekében, akik így nem jutnak tiszta levegőhöz, s szteroid alapú gyógyszereket kell magukba „nyomniuk”. Olvasónk ezen kívül még azt is felvetette, ad abszurdum, ha ez nem tetszik az államnak, akkor perelje be az USA-t, ahonnan a parlagfű annak idején átkerült hazánkba, hiszen gazdasági kárt okozott ezáltal Magyarországnak... Pénzt adjon az állam a begyűjtött tövekért országos rendszerben is alkalmazni lehetne azt, miszerint pénzt fizetnének minden tövestül kitépett és beadott parlagfűidén Ilyen akciókat önkormányzatok, civil szervező dések szoktak ugyan szervezni, de azok hiába jó szándékúak, csak rövid időre szólnak. Ám ha az állam garantálná a pénzt erre, akkor biztos hatékonyabb lenne a parlagfűbe gyűjtés. Már csak azért is, mert a parlagfűvel szennyezett területek nagysága folyamaté san nő Magyarországon - hangsúlyozta olvasónk JEGYZET SZATHMARY ISTVÁN Rofogo nemzetünk „A magyar genetikusán alattvaló... a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez szikrányi lelkiismeretfurdalást... röfög, zabálja a moslékot... se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak... legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire...” — nyilatkozta egy amerikai lapban Kertész Ákos toliforgatásból is élő magyar állampolgár. De a holokausztért is ránk hárítja a kizárólagos felelősséget, mert a németekkel ellentétben mi nem esdeklünk eléggé bűnbocsánatért. kertész Ákos minden bizonnyal meglehetősen egyoldalú érzelmeket táplál irántunk. Eddigi ténykedését ugyanis többek között József Attila-, Arany János- és Kossuth-díjjal, két Magyar Köztársasági Érdemrenddel, továbbá díszpolgári címmel ismerte el a „röfögő nemzet”. Ha munkahipotézisként elfogadjuk, hogy valóban össznépi elismerés történt és nem egy szűk kör járta ki neki az impozáns díjkollekciót. következő lépése logikusan az lehetne, időközben elhangzott, valójában nem sokat érő helyesbítése ellenére, ha szépen összecsomagolja egész éremgyűjteményét, persze a kapott pénzzel együtt, és gondolatai nyomatékaként hiány nélkül visszaküldi a feladónak. Ha elfelejtené, sürgősen fel kell erre hívni a figyelmét, nehogy igazoljuk a szavait, már csak azért is, mert fura módon akadt olyan hazai politikai erő, amelyik valójában odaállt Kertész Ákos mögé. Ha ekkora sértést szó nélkül elfogadunk, megérdemeljük a következőt is, ahogy ez a mostani megnyilvánulás sem az első ilyen nekünk szóló jókívánság volt. De ideje, hogy az utolsó legyen.
