Új Néplap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 205-229. szám)
2011-09-15 / 216. szám
ÚJ NÉPLAP - 2011. SZEPTEMBER 15., CSÜTÖRTÖK Ez a szombat este a zenével volt teljes... Elkéstem! Mindegy! Illik, nem illik elkésni egy koncertről, így alakult, de legalább már kiváló hangulatot „találok”. így jártam az elmúlt hét végén, amikor a szolnoki Tiszai hajósok terére érkeztem. Javában tartott a nosztalgia, szálltak a szélben az örökzöld Máté Péter-dalok, a nézők, hallgatók egymásba kapaszkodva énekelték a slágereket. A magával ragadó hangulathoz hozzájárultak az előadók is. Az este főszereplői a Szigligeti Színház színészei, Dósa Mátyás és Harna Péter voltak, akik a szolnoki Smart Jazz zenekarral léptek fel. Az est egyik fellépője, Dósa Mátyás Ennyi éppen elég volt! Körülnézve, látszott, mindenki jól érzi magát - akinek gond volt a hangulatával, betérhetett a közeli borpatikába, kapott egy-két jó tanácsot:-). Ezek után egyértelmű volt, hogy a repertoárból nem maradhat ki a Pálinkadal, hogy a többiről ne is beszéljünk... De, beszélünk. Mert nem lehet szó nélkül elmenni a Csókkirály mellett, s az sem utolsó, ahogy mindenki megmozdult a Limbó-hintó hallatán. A zenészek, színészek és meglepetésvendégeik az este második részében fergeteges utcabált varázsoltak a közönség elé. Felcsendült egy-két Elvis-szám, s a hátsó sorok egyikéből valaki felkiáltott: „Ezt imádom!”. Hát hogyne, hiszen ez Johnny Cash..., méghozzá a Ring of fire! Ezekre muszáj mozdulni... Ezen az estén| mindenki a zenével volt teljes -s ahogy a cím is előrevetítette: „Ze-1 ne nélkül mit érek én” -, bebizo-f nyosodott: zene kell, s az meg-s szépíti a mindennapokat! ■ Az oldalt összeállította: Rí móczi Ágnes tel.: 56/516-747 Ssa; Itt a példa, követhetjük! horváth csaba Testvére mesélt a volt verseghys vegyészről Gondoltátok volna, hogy egy Nobel-díjra is jelölt vegyészmérnök járt a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumba? Pedig így igaz, ő Horváth Csaba, aki sajnos már nem él, így kalandos életéről testvérével, Horváth-Pungor Tündével beszélgettem. Géléi Beatrix Ha belegondolunk, előttünk a példa, nekünk, mai verseghyseknek is jó esélyünk van. Mégpedig arra, hogy egyszer talán mi is eljuthatunk oda, ahová a híres professzor, Horváth Csaba. A vegyészmérnök testvére is ezzel biztatott minket, amikor a közelmúltban - több régi diákkal együtt - ellátogatott a Verseghy gimibe.- Ön is ebbe az iskolába járt?- Nem, én a Bánfi Katalin Gimnáziumba jártam, amit ma, ha jól tudom, Varga Katalin Gimnáziumnak hívnak. Jó iskola volt az is, szerettem oda járni.- A testvére viszont igen, s az édesapjuk is itt tanított a Verseghy ben?- Igen.- Többet várt a fiától, mint egy átlagos diáktól?- Igen, nagyon sokat követelt tőle, de meglett az eredménye. Tőlem nem követelt annyit, lehet amiatt is, mert lány voltam.- Egyébként szigorú neveltetésben volt részük? Horváth-Pungor Tünde (balról a harmadik, elöl) a közelmúltban ellátogatott testvére volt iskolájába- Igen, mivel édesapánk régimódi nevelést kapott, emiatt minket is olyanba nevelt. Gyakran előkerült a nádpálca, főleg Csabánál, de én mindig megvédtem, nem engedtem, hogy megüssék. — Csaba ilyen eleven volt? — Nagyon is, de szerintem ez természetes, általában a fiúk mindig elevenebbek. De a rosszcsontsága mellett segítőkész is volt, nekem például mindig segített a házi feladatban, ha valamit nem tudtam, odamentem hozzá és azonnal elmagyarázta. — A vegyészet mellett volt valami más szakma, ami még érdekelte testvérét?- Talán a filmezés, de azt hamar abbahagyta, nem foglalkozott hosszútávon vele.- Vannak Csabának gyermekei? Ha igen, hol él a családja?- Két lánya van: Donatella és Katalin. Donatella New Yorkban lakik és dolgozik, Katalin pedig Londonban és ő mostanában látogat haza. Horváth Csaba (1930-2004) tizenkét vezető szaklapnak volt a szerkesztője VEGYÉSZMÉRNÖK, Szolnokon született 1930. január 25-én. Itt járt elemi iskolába és gimnáziumba. 1948-ban érettségizett a Verseghy Ferenc Gimnáziumban, 1952-ben szerzett vegyészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Pályáját a BME Szerves Kémiai Tanszékén kezdte. Az 1956-os forradalom leverése után Németországba ment, itt kezdte pályafutását. 1963-ban az Egyesült Államokba emigrált. Rövid ideig a Harvard Egyetem Fizikai Kutatólaboratóriumában helyezkedett el. 1964-től élete végéig New Havenben, a Yale Egyetemen oktatott és kutatott, 1967-ben lett egyetemi docens, 1979-ben nevezték ki egyetemi tanárnak, 1985-95 között az egyetem vegyészmérnöki karán a dékáni tisztséget is betöltötte. világviszonylatban kiemelkedőt a folyadékkromatográfiai kutatások területén alkotott. Több mint 300 közleményt publikált a világ legrangosabb szakmai folyóirataiban. Tizenkét vezető szaklapnak volt különböző országokban szerkesztőbizottsági tagja. 1986-ban a BME díszdoktori címmel, a Magyar Kémikusok Egyesülete tiszteletbeli tagsággal ismerte el szakmai eredményeit. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta. Számos (amerikai, svájci, svéd, német, osztrák és magyar) kitüntetést kapott tudományos munkásságáért. 2004. április 13-án halt meg New Havenben. Ott vagy Látlak az éjnek csillagos tengerében, hallak a dallamos, kincses zenében, éreztek a virágok illatos kelyhében, és a reggeli, harmatos napfényben. Látlak rügyeiben a lágy tavasznak, ott rejtezel minden szép szavamban, ott vagy a szélben, a fényes Napban, Te vagy szívem legszebbik csillaga. A hajnal ajkadnak hullámos tengere, a csillagos ég gyöngyös két szemed, arcodon alszik a világnak szerelme. mert ott vagy Te, hol örömömet lelem. SZABÓ NÁNDOR ZSOLT, VARGA KATALIN GIMNÁZIUM, 10. D A tizenharmadik sem lesz ám szerencsétlen! Fiatalok! Újra az iskolapadba ültetek, újabb kalandokban lesz részetek. írjatok ezekről. Ráadásul októberben újra elkezdődik a Sajtó és tanulás (Séta) elnevezésű médiaprogramunk - tizenharmadszor—, amelyre új (és régi) iskolákat invitálunk. Hogy mi a Séta? A kezdeményezés célja, hogy megmutassuk, miért és hogyan érdemes az Új Néplapot olvasni és a Szoljon.hu internetes portált böngészni. Mi információkat adunk az újságkészítéssel kapcsolatban, cserébe Ti, középiskolások leírjátok a véleményeteket. Félévenként négy-öt iskolával kelünk útra, lehet, hogy most a Te sulid lesz az egyik sétás? Ha szeretnéd, toborozz magad mellé nyolc-tíz diáktársadat, értekezz a pedagógusaiddal és jöhettek! Ha érdekel a média, az internet az újságírás, jelezd! Információk: szolnok.seta@ujneplap.hu. Üdv: Séta-team tmm3§® .■a'jVa knw» W/K-A OS®®®* Jesszus, ezek a franciák filmajánló Kiderül, hogy két nap Párizsban Aki járt már Párizsban, az jól tudja, két nap nem elég. Arra legalább is biztosan nem, hogy alaposan megnézzük a város csodálatos helyeit, nevezetességeit, figyelmesen körbejárjuk a magukkal ragadó utcákat, tereket. E sorok írója éppen két napot töltött a Szajna-parti fővárosban - igazolja az előbbi állításokat - és szíve szerint még nagyon sokszor két napot töltött volna (és lehetőség szerint töltene majd) ott. Hogy mindenre jusson idő. Mert két nap nem elég... Arra viszont határozottan elég negyvennyolc óra is, hogy megpróbáltatások sokaságával nézzen szembe egy szerelmespár. komolyan ilyen furcsák? mégiscsak sok minden különleges dologra elég lehet ^ Ahogy a 2 nap Párizsban című francianémet romantikus vígjátékban. A sztori szerint a New Yorkban élő francia fotós, Marion (Julie Delpy) és amerikai barátja, Jack (Adam Goldberg) európai vakációjukról hazafelé tartva megállnak Párizsban, a lány szüléinél. Marlon (Julié Delpy).. és Jack (Adam Goldberg) És az ott töltött két nap minden egyes percében özönlenek az események: nyelvi korlátok és kulturális különbségek, a bohém szülők közeli és meglehetősen intenzív jelenléte és nem utolsó sorban az ex-barátok kígyózó sora. És beszélhetünk a csak francia gyomornak való kajákról, a szexuális szabadosságról - aki járt már Párizsban, tapasztalja, a franciák tényleg ilyenek. Ahogy a film szereplői, úgy egyébként a nézők sem unatkoznak a bő másfél óra alatt. Jókat lehet nevetni, időnként szörnyülködni, csodálkozni. A filmkockák ugyanis játékosan és meglehetősen szellemesen idézik meg a párkapcsolatok visszatérő örömeit és konfliktusait, mesteri szintre emelve a vitatkozás művészetét. Igen szórakoztató. Ez a film ajánlható annak, aki szerelmes, de annak is, aki nem, annak, aki már volt Párizsban, és annak, aki még nem. Ők mindannyian, talán éppen a filmkockák lepergése alatt döntik el: (egyszer) elutaznak Párizsba. S talán úgy határoznak, hogy nem két napra... ■ R. Á. Az oldalt támogatja:
