Új Néplap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 205-229. szám)

2011-09-15 / 216. szám

ÚJ NÉPLAP - 2011. SZEPTEMBER 15., CSÜTÖRTÖK Ez a szombat este a zenével volt teljes... Elkéstem! Mindegy! Illik, nem il­lik elkésni egy koncertről, így alakult, de legalább már kiváló hangulatot „találok”. így jártam az elmúlt hét végén, amikor a szolnoki Tiszai hajósok terére ér­keztem. Javában tartott a nosz­talgia, szálltak a szélben az örök­zöld Máté Péter-dalok, a nézők, hallgatók egymásba kapaszkod­va énekelték a slágereket. A ma­gával ragadó hangulathoz hoz­zájárultak az előadók is. Az este főszereplői a Szigligeti Színház színészei, Dósa Mátyás és Harna Péter voltak, akik a szolnoki Smart Jazz zenekarral léptek fel. Az est egyik fellépője, Dósa Mátyás Ennyi éppen elég volt! Körül­nézve, látszott, mindenki jól ér­zi magát - akinek gond volt a hangulatával, betérhetett a köze­li borpatikába, kapott egy-két jó tanácsot:-). Ezek után egyértel­mű volt, hogy a repertoárból nem maradhat ki a Pálinkadal, hogy a többiről ne is beszél­jünk... De, beszélünk. Mert nem lehet szó nélkül elmenni a Csók­király mellett, s az sem utolsó, ahogy mindenki megmozdult a Limbó-hintó hallatán. A zené­szek, színészek és meglepetés­vendégeik az este második ré­szében fergeteges utcabált vará­zsoltak a közönség elé. Felcsen­dült egy-két Elvis-szám, s a hát­só sorok egyikéből valaki felkiál­tott: „Ezt imádom!”. Hát hogyne, hiszen ez Johnny Cash..., még­hozzá a Ring of fire! Ezekre mu­száj mozdulni... Ezen az estén| mindenki a zenével volt teljes -s ahogy a cím is előrevetítette: „Ze-1 ne nélkül mit érek én” -, bebizo-f nyosodott: zene kell, s az meg-s szépíti a mindennapokat! ■ Az oldalt összeállította: Rí móczi Ágnes tel.: 56/516-747 Ssa; Itt a példa, követhetjük! horváth csaba Testvére mesélt a volt verseghys vegyészről Gondoltátok volna, hogy egy Nobel-díjra is jelölt vegyészmérnök járt a szolnoki Verseghy Fe­renc Gimnáziumba? Pe­dig így igaz, ő Horváth Csaba, aki sajnos már nem él, így kalandos éle­téről testvérével, Hor­­váth-Pungor Tündével beszélgettem. Géléi Beatrix Ha belegondolunk, előttünk a pél­da, nekünk, mai verseghyseknek is jó esélyünk van. Mégpedig ar­ra, hogy egyszer talán mi is eljut­hatunk oda, ahová a híres profes­szor, Horváth Csaba. A vegyész­­mérnök testvére is ezzel biztatott minket, amikor a közelmúltban - több régi diákkal együtt - elláto­gatott a Verseghy gimibe.- Ön is ebbe az iskolába járt?- Nem, én a Bánfi Katalin Gimnáziumba jártam, amit ma, ha jól tudom, Varga Katalin Gimnáziumnak hívnak. Jó isko­la volt az is, szerettem oda járni.- A testvére viszont igen, s az édesapjuk is itt tanított a Ver­seghy ben?- Igen.- Többet várt a fiától, mint egy átlagos diáktól?- Igen, nagyon sokat követelt tőle, de meglett az eredménye. Tőlem nem követelt annyit, le­het amiatt is, mert lány voltam.- Egyébként szigorú nevelte­tésben volt részük? Horváth-Pungor Tünde (balról a harmadik, elöl) a közelmúltban ellátogatott testvére volt iskolájába- Igen, mivel édesapánk régi­módi nevelést kapott, emiatt minket is olyanba nevelt. Gyak­ran előkerült a nádpálca, főleg Csabánál, de én mindig meg­védtem, nem engedtem, hogy megüssék. — Csaba ilyen eleven volt? — Nagyon is, de szerintem ez természetes, általában a fiúk mindig elevenebbek. De a rosszcsontsága mellett segítő­kész is volt, nekem például mindig segített a házi feladat­ban, ha valamit nem tudtam, odamentem hozzá és azonnal elmagyarázta. — A vegyészet mellett volt vala­mi más szakma, ami még ér­dekelte testvérét?- Talán a filmezés, de azt ha­mar abbahagyta, nem foglalko­zott hosszútávon vele.- Vannak Csabának gyerme­kei? Ha igen, hol él a családja?- Két lánya van: Donatella és Katalin. Donatella New York­ban lakik és dolgozik, Katalin pedig Londonban és ő mostaná­ban látogat haza. Horváth Csaba (1930-2004) tizenkét vezető szaklapnak volt a szerkesztője VEGYÉSZ­­MÉRNÖK, Szolnokon született 1930. janu­ár 25-én. Itt járt elemi iskolába és gimnáziumba. 1948-ban érettségizett a Verse­ghy Ferenc Gimnáziumban, 1952-ben szerzett vegyészmér­nöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Pályáját a BME Szerves Kémiai Tan­székén kezdte. Az 1956-os for­radalom leverése után Német­országba ment, itt kezdte pá­lyafutását. 1963-ban az Egye­sült Államokba emigrált. Rö­vid ideig a Harvard Egyetem Fizikai Kutatólaboratóriumá­ban helyezkedett el. 1964-től élete végéig New Havenben, a Yale Egyetemen oktatott és ku­tatott, 1967-ben lett egyetemi docens, 1979-ben nevezték ki egyetemi tanárnak, 1985-95 között az egyetem vegyészmér­nöki karán a dékáni tisztséget is betöltötte. világviszonylatban kiemelke­dőt a folyadékkromatográfiai kutatások területén alkotott. Több mint 300 közleményt publikált a világ legrango­sabb szakmai folyóirataiban. Tizenkét vezető szaklapnak volt különböző országokban szerkesztőbizottsági tagja. 1986-ban a BME díszdoktori címmel, a Magyar Kémiku­sok Egyesülete tiszteletbeli tagsággal ismerte el szakmai eredményeit. 1990-ben a Ma­gyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta. Számos (amerikai, svájci, svéd, német, osztrák és ma­gyar) kitüntetést kapott tudo­mányos munkásságáért. 2004. április 13-án halt meg New Havenben. Ott vagy Látlak az éjnek csillagos tengerében, hallak a dallamos, kincses zenében, éreztek a virágok illatos kelyhében, és a reggeli, harmatos napfényben. Látlak rügyeiben a lágy tavasznak, ott rejtezel minden szép szavamban, ott vagy a szélben, a fényes Napban, Te vagy szívem legszebbik csillaga. A hajnal ajkadnak hullámos tengere, a csillagos ég gyöngyös két szemed, arcodon alszik a világnak szerelme. mert ott vagy Te, hol örömömet lelem. SZABÓ NÁNDOR ZSOLT, VARGA KATALIN GIMNÁZIUM, 10. D A tizenharmadik sem lesz ám szerencsétlen! Fiatalok! Újra az isko­lapadba ültetek, újabb kalan­dokban lesz részetek. írjatok ezekről. Ráadásul október­ben újra elkezdődik a Sajtó és tanulás (Séta) elnevezésű médiaprogramunk - tizen­­harmadszor—, amelyre új (és régi) iskolákat invitálunk. Hogy mi a Séta? A kezde­ményezés célja, hogy meg­mutassuk, miért és hogyan érdemes az Új Néplapot ol­vasni és a Szoljon.hu interne­tes portált böngészni. Mi in­formációkat adunk az újság­­készítéssel kapcsolatban, cserébe Ti, középiskolások leírjátok a véleményeteket. Félévenként négy-öt iskolá­val kelünk útra, lehet, hogy most a Te sulid lesz az egyik sétás? Ha szeretnéd, tobo­rozz magad mellé nyolc-tíz diáktársadat, értekezz a pe­dagógusaiddal és jöhettek! Ha érdekel a média, az inter­net az újságírás, jelezd! In­formációk: szolnok.seta@uj­­neplap.hu. Üdv: Séta-team tmm3§® .■a'jVa knw» W/K-A OS®®®* Jesszus, ezek a franciák filmajánló Kiderül, hogy két nap Párizsban Aki járt már Párizsban, az jól tudja, két nap nem elég. Arra legalább is biztosan nem, hogy alaposan megnézzük a város csodálatos helyeit, nevezetessé­geit, figyelmesen körbejárjuk a magukkal ragadó utcákat, tere­ket. E sorok írója éppen két na­pot töltött a Szajna-parti főváros­ban - igazolja az előbbi állításo­kat - és szíve szerint még na­gyon sokszor két napot töltött volna (és lehetőség szerint tölte­ne majd) ott. Hogy mindenre jus­son idő. Mert két nap nem elég... Arra viszont határozottan elég negyvennyolc óra is, hogy meg­próbáltatások sokaságával néz­zen szembe egy szerelmespár. komolyan ilyen furcsák? mégiscsak sok minden különleges dologra elég lehet ^ Ahogy a 2 nap Párizs­ban című francia­német ro­mantikus vígjáték­ban. A sztori sze­rint a New Yorkban élő francia fotós, Mari­on (Julie Delpy) és amerikai barátja, Jack (Adam Goldberg) európai vaká­ciójukról hazafelé tartva megáll­nak Párizsban, a lány szüléinél. Marlon (Julié Delpy).. és Jack (Adam Goldberg) És az ott töltött két nap minden egyes percében özönlenek az ese­mények: nyelvi korlátok és kultu­rális különbségek, a bohém szü­lők közeli és meglehetősen inten­zív jelenléte és nem utolsó sor­ban az ex-barátok kígyózó sora. És beszélhetünk a csak francia gyomornak való kajákról, a sze­xuális szabadosságról - aki járt már Párizsban, tapasztalja, a franciák tényleg ilyenek. Ahogy a film szereplői, úgy egyébként a nézők sem unatkoz­nak a bő másfél óra alatt. Jókat lehet nevetni, időnként ször­­nyülködni, csodálkozni. A film­kockák ugyanis játékosan és meglehetősen szellemesen idé­zik meg a párkapcsolatok vissza­térő örömeit és konfliktusait, mesteri szintre emelve a vitat­kozás művészetét. Igen szóra­koztató. Ez a film ajánlható an­nak, aki szerelmes, de annak is, aki nem, annak, aki már volt Pá­rizsban, és annak, aki még nem. Ők mindannyian, talán éppen a filmkockák lepergése alatt dön­tik el: (egyszer) elutaznak Pá­rizsba. S talán úgy határoznak, hogy nem két napra... ■ R. Á. Az oldalt támogatja:

Next

/
Oldalképek
Tartalom