Új Néplap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178-204. szám)

2011-08-04 / 181. szám

12 ÚJ NÉPLAP -x 2011. AUGUSZTUS 4., CSÜTÖRTÖK VÉLEMÉNY JEGYZET Kettős mérce nélkül időlegesen lezárult a Kép­író-ügy. Az egykori szolnoki csendőr szárnyparancsnok- helyettest bizonyítékok hiá­nyában felmentették a hábo­rús bűnök vádja alól. Az összetákolt vádanyag alap­ján ez várható volt, mint ahogy az is, hogy a jeruzsá- lemi nácivadász központ nem hagyja annyiban a dol­got. Nekik létkérdés az ügy, ha nincsenek nácik, nincs nácivadász központ sem. Nagyon fontosak számukra a régvolt háború még meg­maradt, matuzsálemi korú egykori szereplői is. érthetetlenebb a fellebbező magyar ügyész, illetve az ítélet hallatán felhördülő szerbek hozzáállása. Kifeje­zetten kettős mércével mér­nek mindketten. Az ügyész­séget közel sem izgatta eny- nyire a kommunizmus szép számmal köztünk élő bűnö­seinek felelősségre vonása, ezért morzsolgathatja napja­it kényelmes körülmények között a forradalmat követő megtorlások belügyminisz­tere is, társaival együtt. A szerbek meg csak a parti­zántámadások miatt a hon­védség által Bácskában ki­végzett több mint három­ezer, részben civil, közöttük zsidó áldozatot tartják szá­mon, a 40 000 magyar halá­lát eredményező bosszúhad­járatukról szavuk sincs. Pe­dig az első tetteseit még ak­kor elitélték, a másik oldal bűnösei máig büntetlenek maradtak. csak reménykedhetünk benne, hogy Képíró Sándor ügye ennek a kettős mércé­nek a tarthatatlanságára is felhívja végre a figyelmet. Bármi is lesz a végső ítélet, akkor hozhat csak meg­nyugvást, ha nem árnyékol­ják be a múltban gyökerező jelenkori érdekek és szándé­kok, s közvetve azoknak is igazságot szolgáltat, akiket a vesztes oldalra sodort annak idején a sors. A családra is gondolni kéne sziNGLiK Ma sajnos előrébbvaló a karrier, mint a gyerek Számomra egészen elképesztő, hogy a mai fiatalok - főleg höl­gyek - körében mennyire nép­szerű mostanság a szingli élet­forma! Vagyishogy egyedül él­nek, nincs családjuk, csak ba­rátaik vannak, de azok szép számmal, megy a buli, a szóra­kozás, persze, ha van miből (ál­talában erre futja!). Olvasom, hogy egy fiatal hölgy mennyire csak a karrierjére fókuszál, ön­képzésről, nyelvtanulásról, kül­földi munkahelyről álmodik, erről szól mai élete. Nekem hi­ányzik terveiből a családalapí­tás, arról ugyanis egy szót sem ejt. De nem is lehet őt ezért hi­báztatni, hiszen ezt a trendet látja maga körül: nőként is előbbre való a karrier, mint a család. Egyik közeli rokonom, igaz, nem mai történet, de 19 évesen már anyuka volt, a kis­gyerekkel a „hátán” ment vizs­gázni a főiskolára, huszonéve­sen pedig már két gyermek bol­dog anyukájának mondhatta magát. Persze az már más kér- dés, hogy ugyanezek a gyerme­kek ma már másként gondol­kodnak, mint egykor édesany­juk, hiszen maguk is szinglik, rohannak a munka, a pénz után. Sajnos most más a világ, mint volt mondjuk 35-40 évvel ezelőtt. Akkor a gyerek is bele­fért az elképzelésekbe, a csa­ládalapítás nagy szerepet ját­szott. Tudom, azt, ami elmúlt, már nem lehet visszahozni. De azért álljunk meg egy szóra: családot ki fog akkor alapítani? Sz.Arital, Szolnok Csak a pénzpiacok lehetnek idegesek? válság Végül is rólunk, kisemberekről szól ez az egész tortúra Nem valami rózsás manapság a pénzpiaci helyzet az egész vi­lágban. Az ember nem győzi kapkodni a fejét, milyen stabil demokráciák dőlnek be a kiala­kult helyzetben: Írország, Gö­rögország, majd Portugália, az­tán Spanyolország, Olaszor­szág. Mindenki mentőcsomagok­ban gondolkodik, hatalmas pénzügyi kisegítő kölcsönökről szólnak a híradások. Nagy em­berek hajolnak össze, hogy má­sok, és ha lehet, a világ problé­máját máról holnapra megold­ják. A dominódőlés persze nem biztos, hogy megáll, de leg­alább lélegzetvételnyi időhöz jut mindenki. És akkor mindennek a teteje, hogy az Amerikai Egyesült Ál­lamok is nagy bajban van. Ez utóbbi azért is meglepő, mert bár tudott volt, hogy hatalmas az államadóssága, eddig arról, hogy csődközeli helyzetben van, nemigen lehetett hallani. Halljuk is a rádióban, tévé­ben, hogy idegesek a piacok. Ugrálnak a mértékadó valuták árfolyamai, pénzügyi szakem­berek nyilatkoznak az ideges­ség mértékéről. Ekkor én arra szoktam gon­dolni, hogy nemcsak a piacok, de bizony a kisemberek is ide­gesek! De ez már kit érdekel? Hogy még idegesebb legyek, azt is olvasom, hogy kibírják a magyar bankok a frank nyomá­sát. Hát persze, a bankok min­dig jól járnak, ezt már a kőkor­szaktól kezdve tudjuk. Mintha nem is emberekről, személyes sorsokról szólna ez a válság: csak bankokról, meg piacokról... M.T.A., Szolnok Emlékezetes táborozás volt a hatvanas években A tábori konyhák ötödénél ta­láltak hiányosságokat az or­szágos nyári élelmiszer-ellen­őrzés első szakaszában. Nem értek ahhoz, hogy igazából mi­lyen előírásoknak kell megfe­lelnie egy ilyen konyhának, csak azt tudom háziasszony­ként, hogy általában mire vi­gyázzak otthon, hogy a család a nyári melegben is naponta egészséges, friss ételt fogyasz- szon. Azt sem tudhatom, hogy a hatvanas-hetvenes években milyen szabályok voltak, mert még akkoriban gyerek voltam. Am úttörőtáborban többször is nyaraltam. Ott nagy sátrakban laktunk a hegyoldalon, a lefelé folyó pa­tak vizében fürödtünk, sőt az abból merített vizet ittunk, fogmosáshoz is azt használ­tuk. Ott nem volt csapvíz, semmilyen közműszolgálta­tás, vagyis nem volt villany, így hűtőszekrény sem (még a háztartásokban sem nagyon fordult elő a falunkban). Ab­ban az időben még palacko­zott vizet sem árultak. Né­hány anyuka táborozott ve­lünk, akik elláttak bennün­ket élelemmel. Egyik alka­lommal Egerből, másik évben Salgótarjánból az „ügyeletes” úttörőkkel együtt ők fuvaroz­ták fel a kenyeret, tejet miegy­mást a táborhelyre. Ott főztek nekünk nagy kondérban gu­lyást, valamilyen tésztát, pap­rikás krumplit, vagy sütöttek bundáskenyeret, rántottát. A patak vizéből főztek, a zo- máncos bögrénkbe töltötték a tűzforró teát, amit a patak vizénél hűtögettünk. Meg­jegyzem, remek túrákat, ki­rándulásokat tettünk a kör­nyék nevezetességeihez. A tá­borozás nagy élmény volt szá­momra, még most, 57 évesen is szívesen emlékszem rá vissza. N. Istvánná, Jászárokszállás LEVÉLCÍMÜNK: ÚJ NÉPLAP SZERKESZTŐSÉGE 5001 SZOLNOK, MÉSZÁROS L. ÚT 2. SZOLJON.hu A szolnok-jászkun online A 2011-es Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Területi Príma Díj döntőbe jutott jelöltjei SZAVAZÓLAP □ Bán János □ Mészáros János (magyar irodalom) (építészet és építőművészet) □ Kertész Marcella □ Pogány Attila (színház- és filmművészet) (sajtó) □ Szabó Imrefia Béla □ Erdős Hanna (képzőművészet) (népművészet és közművelődés) □ Dr. Horváth László (tudomány) □ Benedek Sándor (zeneművészet) Béres Jenő (oktatás) □ Folláth János (sport) AUGUSZTUS 31-IG LEHET SZAVAZNI A JELÖLTEKRE A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Prima Primissima Díj jelöltjeire augusztus 31-ig lehet voksolni. A szavazólapokat a VOSZ (5000 Szolnok, Óvoda út 2. szám alatt található) megyei irodájába, vagy lapunk szerkesztőségébe (5000 Szolnok, Mészáros L. út 2.) kell eljuttatni. Szavazni kizáró­lag az Új Néplapban megjelent eredeti szavazólapon lehet. Vandál pusztítás a réten rombolás A szép környezetben sem bírnak magukkal Immár négy éve szolgálják a ter­mészetben pihenni vágyókat a szolnoki Széchenyi parkerdő Nedves-rétje körül kialakított bográcsozóhelyek, melyek közül többet épp a napokban újított fel a parkerdőt kezelő Nefag. A tűzrakóhelyek mellé kihelyezett masszív, tömör fapadok, aszta­lok jól bírják az időjárás viszon­tagságait, de nem bírtak azok­kal a vandál rongálókkal, akik az egyiket nemrégiben szétverték, és tüzelőnek próbálták használ­ni. Lehet, hogy van, akinek nem kéne a természetbe mennie, mert az is csak az állatot hozza ki belőle? Cs. G. P. Egy boldog anyuka, akinek életében fontos a gyermek

Next

/
Oldalképek
Tartalom