Új Néplap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178-204. szám)

2011-08-04 / 181. szám

CINEMA CITY Barátok voltunk sokáig, Ismertük egymást a végsőkig. Egyesién, hosszú idő után, Szerelmet vallottunk egymás után, Nem titkolva vágyainkat tovább. Sokáig voltunk együtt - Boldog, szép szerelmes pár. Mindenki irigyelt minket, hát Szétválasztottak bennünket. Bár útjaink elváltak, Néha együtt szórakozunk. A barátságunk erősebb lett, S most ez a biztos támaszunk. Mert barát sok lehet, De igazi csak kevés van. Néha sírunk egymás vállán, És mindig vigaszt lelünk Egymás láttán. CSIZMADIA CSÖNGE, HAJNÓCZY, TISZAFÖLDVÁR A válaszokat inkább ne is keresd! Barátság- Miért kell a Windows kikapcsolásához a START gombot használni? * * ★ — Miért van rokkantpar­koló a koripálya előtt? •k -k -k- Miért nyomják az embe­rek egyre erősebben a táv­irányító gombjait, ha az elem kezd kimerülni? k k *- Miért van sisak a kami­kaze pilótákon? * * *- Ha veszek egy új bume­rángot, hogyan dobom el a régit..? Az oldalt támogatja:- Miért tartalmaz a cit­romlé mesterséges aro­mákat? S a mosogató- szert miért valódi cit­romlével készítik? ÚJ NÉPLAP - 2011. AUGUSZTUS 4., CSÜTÖRTÖK-DIÁKVILÁG E-mailt írjak, vagy SMS-t? Használom mindkettőt! A mobil, mint azt már min­denki tudja, hirtelen belopta magát az emberek hét­köznapi életébe. Mindez az internetre is vonatkozik. Ho­gyan mondjam el Neked? címmel megjelent egy tanul­mány, melyben a szerző, Wild judit az e-mail és a mobiltele­fon különbségeiről ír. Mikor a mobiltelefon még nem terjedt el, a fiatalok nem nagyon szerettek vezetékes te-. lefonon beszélni barátaikkal, mondván, zavarta őket szüleik jelenléte. Hiszen az a fránya ve­zetékes telefon, mindig olyan helyen volt, ahol a család tagjai nagyobb létszámban tartózkod­tak. Mihelyt elterjedt a mobil, a fiatalok áttértek arra, hogy azon beszéljenek. A mobiltelefont akkor hasz­nálja a fiatal korosztály tele­fonhívásra, amikor valami fontos és sürgős dolgot szeret­ne megtudni, elintézni, meg­osztani a másikkal. Azonban ezt sem tudja sokáig tenni, mivel a mobil pénzbe kerül, ha a kártyáról lefogy a pénz, akkor marad az e-mail. SMS- t akkor írunk általában, mi­kor nem annyira sürgős dol­got szeretnénk megtudni vagy közölni a másikkal, és a szóbeli közlendő nem olyan fontos. Mikor írnak e-mailt? Amikor olyan dolgot szeretné­nek megosztani a másikkal, ami lelkizős, összetett, és a kö- l zölt információ várhat a vá­laszadásra. Az idősebb korosztály - akik feltehetően már kereső emberek - a telefont szeretik a legjobban használni, hiszen kéznél van, és azonnal bár­mit meg hídnak osztani a má­sikkal. Levelet kevésbé írnak, ha mégis, nem hosszút, s tá­voli barátoknak és ismerő­söknek szánják azt. L. ERIKA Jaj, okos a telefonom AHOGY VÁLTOZIK a technika, úgy változik az embereknek a hozzáállása is a techni­kai vívmányokhoz, és ak­kor még nem is említettük az okos telefonokat Utóbbi talán még az internetet és a mobilt is túlszárnyalja. De ez egy másik történet... Elvetélt ötlet az olvasás? irodalom Sokak szerint csodabogár, aki könyvet vesz a kezébe Mai világunkban az elektrotechnika fejlettsé­ge mellett felmerülhet a kérdés: miért olvassunk szépirodalmat? Vas Melinda Egyáltalán mit nevezhetünk szépirodalmi műnek? Ami iro­dalmi értékén felül igényes nyelvezetű, aminek mondani­valója korunkban is aktuális, ami önmagán túlmutató jelen­tést, és érzelmi többletet hor­doz. Engem egy jó könyv meg­érint, mert bele tudom élni ma­gam, így egy saját világot épít­hetek fel. Úgy gondolom, hogy az olva­sás hiánya ma globális problé­ma. Nagyon kevesen olvasnak rendszeresen. Az idősebb kor­osztály még értékeli az effajta időtöltést. A fiatalok közül vi­szont egyre kevesebben van­nak, akik olvasásra adják a fe­jüket. Az internet megjelené­se, elterjedése sajnos az olva­sás ellen szól: gyors adatelérést jelent, azaz ha valamilyen in­formációra van szükségünk, azt különféle keresőprogra­mokkal rövid idő alatt megta­lálhatjuk. A gyermekek is pél­dául több százezer számítógé­pes játék közül válogathatnak. Ezek mellett hogy juthat idő ol­vasásra is? ■ Minél többet olvasunk, annál jobban kitárul a tér, más világokba is beléphetünk a fantázi­ánk segítségével. Úgy gondolom, nem csak a szabadidő hiánya teszi, hogy a fiatalok alig olvasnak, ha­nem sajnos ez a felgyorsult in­ternetes világ sem motiválja őket erre. Ezzel szemben az oktatási rendszer azonban megkövetelné még ezt a régi­módi ismeretszerzési mód­szert. A fiatalok úgy érzik, hogy az olvasás időigényes, unalmas és snassz dolog, egyes körökben akár ciki is lehet. Tehát már ott tartunk, hogy csodabogárnak számít az, aki olvas? Van-e esély még arra, hogy ezt a jelenséget visszafordítsuk? A „kötelező olvasmányok" esete EGYRE gyakrabban hallom, hogy mennyire unalmasak a „kötelező olvasmányok”, miért kell elolvasni. En ilyenkor inkább nem szólok semmit, hiszen nem házi fel­adatként, hanem könyvként tekintek rájuk. Most persze felmerül a kérdés, hogy mi a különbség. Könyvet általá­ban szabad akaratából ol­vas az ember, tehát szíve­sen, míg a házit muszáj el­készíteni, vagyis senki sem szereti. Megpró­bálom felgöngyö­líteni az ügyet, azaz megtalálni a vá­laszt arra, hogy mi a gond a kötelező olvasmányokkal. A kulcsszó a „kötelező”, hi­szen ki szereti, ha meg­mondják neki, mit csinál­jon? Talán ha más lenne a neve, máris többen olvas­nák. Minden a névvel kez­dődik... TUKORA KATINKA Olvasni, igenis jó dolog! Könyvvel a kezünkben kitárul a világ előttünk.. Az olvasás népszerűtlenné válása komoly következmé­nyekkel járhat. A kevés olvasás­sal romlik a szövegértési kész­ség, nehezebb lesz a művek megértése, így maga az olva­sás, mint tevékenység is lassab- bá, nehézkesebbé válik. Hiszen mennyi érdekesebb dolog van a világon, mint az ol­vasás! Pedig olvas­ni nemcsak fontos, hanem, higgyétek el, jó is. Minél többet olva­sunk, annál jobban kitárul a tér, más világokba is beléphe­tünk a (gazdag) fantáziánk se­gítségével. Egy műalkotás attól lesz kerek egész, amit a befoga­dó hozzátesz: a fantáziáját, kre­ativitását, ítélőképességét, tu­dását, műveltségét; így ő alkot­ja teljessé a történetet. Ebben a világban, ahol már minden adatot elérhetünk in­terneten keresztül, vajon meg­éri még egyáltalán könyveket írni? Lesz-e rá befogadó? Vagy mindez már a múlté? Ezt (saj­nos) nem az én dolgom eldönteni... Tragikomédia a show árnyoldalairól könyvajánló A lovakat lelövik, ugye? manapság nagyon aktuális olvasmány Az amerikai Horace McCoy A lo­vakat lelövik, ugye? című kisregé­nye (1935) az elsők között enge­dett betekintést a csillogás mö­götti sötét kulisszák mögé, a nap­jainkban népszerűségnek örven­dező televíziós műfaj, a valóság- show korábbi modelljébe. A történet az 1930-as évek kö­zepén a még érezhető nagy világ­válság időszakában játszódik (a téma ma is aktuális). Egy ameri­kai tengerparti fürdőhely mulató­mólóján táncmaratont rendez­nek. Az élő show-ba jelentkező szereplőket szelektálják, akkor nyílik lehetőségük az 1000 dollá­ros fődíj megnyerésére, ha át­mennek a rostán. A játékosok fel­adata, hogy szimpátiát keltsenek, és szórakoztassák a nézőket. A közönség mások szenvedésében leli örömét, mivel a játékosokhoz mérve saját szenvedésük kisebb­nek tűnik. A terhes nőtől a ki­öregedett tengerész kapitányon át a feltörekvő színész­nőig minden ka­raktert megtalá lünk itt. A kulisszák mögött élethalálharc zajlik, a közönség csak a szebbik oldalát látja. A versenyzők koszosak, álmosak, kimerültek, de nem képesek abbahagy­ni. A színpadi tragédiákat a mű­sorvezető közhelyekkel teli máz­zal adagolja a nézőknek. A mű főszereplői: Gloria, az életből kiábrándult, egy filmsze­repre való kiválasztás esélyét la­tolgató színészjelölt, Robert, a filmrendezői vágyakkal célta­lanul kalandozó férfi, vala­mint Rocky, a maratoni táncverseny szervezője, akinek kisujjában vannak a hatáskeltés eszközei. Az egész egy üzlet, a játéko­sokat bábként használ­ják. A győztes sosem távozik boldogabban, mint a vesztes. A já­ték végeláthatatlan harc, a szervezők bármit kérhet­nek a szereplőktől azért, hogy nő­jön a nézettség. Az erkölcsvesztő, ösztönszintre húzó világ tragédi­ákat termelhet, szánalmas alako­kat, tragikomikus helyzeteket. A cím a táncmaraton szereplő­it jelképezi: akik nem képesek el­látni feladatukat, meg kell, hogy haljanak. „A lovakat is lelövik...” (szeretetből) - válaszolja Robert az okokat fürkésző rendőrnek. „Egyedül ez segíthet rajta.” A regényből készült filmet a vi­lághírű Sydney Pollack rendezte Jane Fonda főszereplésével 1969- ben - korának Amerikáját is idézve. Érdemes megismerni, új­ra elővenni e műveket - a nyo­masztó hangulatuk ellenére —, és elgondolkodni: régmúlt?... ez még ma is csak Amerika...? LÉVAY KRISZTINA, LIPCSEI DALMA, HAJNÓCZY, TISZAFÖLDVÁR Maci már nem csak a teli kosarakért küzd Maci Laci nemrég a mozivász­non is feltűnt. Mint már koráb­I ban a meséből megszokhattuk, nem egy szokványos medve ké­pe jelenik meg a néző előtt. Az ■ öltözete és a viselkedése min­I dent elárul jelleméről. Maci és legjobb barátja, Bubu, mint mindig, most is a ■ piknikkosarak elcsenésével I tölti szabad idejének nagy részét a Jellystone Parkban és ezzel hatalmas zűrzavart kelte­nek. A vadőrnek a kosarak el­I lopása mellett jóval nagyobb problémával kell szembeszáll- ■ nia. A kevés látogató miatt a parkot be akarják zárni, vala­ki ■ mmmm ■ mmmmm ■ wm mint a park összes faállomá­nyát ki akarják irtani. A vadőr és Maci Laci is azon vannak, hogy mindezt megakadályoz­zák. A megoldáson gondolkod­nak, és addig is számos bonyo- ■ dalomba keverednek. Hogy vé- g gül sikerül-e a tervük? Kiderül a moziban.;. Egy igazi ki- kapcsolódást nyújt Maci La­ci a nyári meleg­ben kicsiknek és nagyok­nak egy­aránt. LIGLER E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom