Új Néplap, 2011. április (22. évfolyam, 76-100. szám)

2011-04-13 / 86. szám

ÚJ NÉPLAP - 2011. ÁPRILIS 13., SZERDA HATVANON TÚL Világjáró szépkorúak portré Feleség és férj kiegészítik egymást munkájuk során is A szolnoki Györgyey házaspár munkáiból háromszor közös kiállítás is nyílt már. Lakásuk falait az általuk készített festmények és fotók díszítik. Táncegyveleg-találkozót szerveztek a nyugdíjasok az életet az Éveknek Szol­nok megyei szervezete már­cius 21-én táncegyveleg-ta­lálkozót szervezett a VOKE csomóponti központban. A rendezvényre a megyéből több klub is érkezett. Körül­belül száz fő vett részt az eseményen, ahol tíz csoport mutatta meg tánctudását. A fellépők pedig oklevéllel és ajándékkal tértek haza. Virágokat ültettek a művelődési ház elé a szandaszőlősi Művelődé­si Ház előtt összejövetelt’ tartottak a szolnoki Nőklub tagjai a minap, árulta el Csernai Józsefné, a klub ve­zetője. Ez alkalommal rend­be tették a művelődési ház előtti kertet. Virágokat ültet­tek és megmetszették a nö­vényeket. Április 16-án hús­véti bálra készülnek. A ren­dezvény vacsorával egybe­kötött. Az est fénypontja a locsolkodás lesz, amiért a hölgyek a férfiaknak piros tojást adnak át, mondta a klubvezető. Tánc és finom étel is várta a résztvevőket a napokban tartott nőnapot a zagyvarékasi Margaréta Nyugdíjasklub a helyi mű­velődési házban, tudtuk meg a klubvezetőtől, Feke­te Gábornétól. A hölgyta­gok piros szegfűt kaptak ajándékba. Volt terülj-te- ^ rülj asztalkám, élőzene és tánc is. Cserepes virágot kaptak a klubtagok nemrég tartották a nőnapot a szolnoki Őszintén Egymá­sért Nyugdíjasklub tagjai a Civil Házban, osztotta meg velünk Turba Ferencné klubvezető. Ez egy vacsorá­val egybekötött rendezvény volt, ahol a menü rizibizi volt rántott szelettel és ková­szos uborkával. Az esemé­nyen, melyen 68-an vettek részt, mindenki kapott egy cserepes virágot. SZ0U0N.hu További szolnoki információk a SZ0U0N.hu hírportálon olvashatók. Bejárták a világot: Atlan­ta, Las Vegas, San Fran­cisco, Grand Canyon, Olaszország, Portugália, Algéria, Franciaország, Szentföld ...és még sorol­hatnánk a szebbnél szebb vidékeket, ahol a nyugdí­jas házaspár megfordult. Györgyey Jánosné Maja festőt és férjét, Györgyey János fotóst mégis mindig hazahúzta a szíve Szol­nokra. Békési Brigitta Persze soha nem üres kézzel tértek haza, hanem fotókkal és festői élményekkel. Lakásuk fa­lait beborítják munkáik, így egy kicsit a látogató is részese lehet tartalmas útjaiknak, átélheti és osztozhat az élményeikben. — Éljük nyugdíjas éveinket, mint mások, emellett sokat uta­zunk — kezdte a tőle szokásos szerénységgel Györgyey János. - Európai útjainkat magunk szerveztük, Amerikába az ott élő lányunk és vőnk meghívásá­ra utaztunk. Soha nem azért in­dulunk útnak, hogy alkothas­sunk. Persze a „biztonság ked­véért” Maja szokott hozni magá­val vázlatfüzetet, színes krétát, papírt, én pedig néhány tekercs filmet. Persze előfordul, hogy mindez kevésnek bizonyul. Amerikába például hat tekercs filmet vittem és tizenhárommal tértem haza —jegyezte meg egy mosoly kíséretében, miközben végigvezetett a lakásban. A házaspár munkáiból há­romszor közös kiállítás is nyílt már Egy pár - két műfaj cím­mel. Feleség és férj nagyszerű­en kiegészítik egymást munká­juk során is.- Olykor emlékezetből, más­kor konkrét modell, táj alapján festegetek — mondta Maja né­ni. - Előfordult, hogy Jánost kértem meg, fotózzon már le va­lamit, hogy később, otthon le tudjam majd festeni. Szeretem a csendéleteket. Csodálattal tölt el egy szép táj, annak sokszínű­sége és változatossága, a virá­gok szép, tiszta színei. Olajjal festek, de nagyon szeretem a pasztellképeket is - jegyezte meg. — A feleségem már gyermek­korában is jó rajzoló volt — vet­te át a szót a férje. - Sokat kézi­munkázott, de aztán annyira el­kezdett fájni az ujja, hogy a tűt sem tudta megfogni. Ezért át­tért a textilfestésre, majd vett vásznat. A művésztelepre szo­kott járni rajzolgatni. Több kiál­lítása volt már, a megyei amatőr festők különdíját is megkapta - árulta el. Györgyey János mindössze nyolcéves lehetett, amikor a nagyapjától kapott egy fényké­pezőgépet, amit nagyon meg­szeretett. Mégsem lett fotós, a műszaki pályát választotta. — A fotózáshoz azonban nem lettem hűtlen —jegyezte meg.— A mai napig közelebb áll a szí­vemhez a filmes fotózás, mint a digitális. Nincs szigorúan vett, kedvenc témám, de nagyon sze­retem a felhőket, a napnyugtá­kat és a különleges tájakat, né­zőpontokat. Saját meghatározá­som szerint gyűjtögető, min­denevő életmódot folytató ama­tőr fotós vagyok. Tiltakozom, ha művésznek neveznek, műked­velőnek tartom magam. Éle­tünk fő műveinek azonban nem a munkáinkat, hanem mindket­ten a gyermekeinket tartjuk. A lányunk csillagász Ameriká­ban, a fiunk biológus, kutató Szegeden. Bízunk benne, hogy három unokánk is sikeres em­ber lesz. Kívánhatunk ennél többet? Több kiállításon is szerepeltek képeikkel az alföldi Fotószalonon, me­lyet minden évben megren­deznek Szentesen, kétszer ál­lították ki Györgyey János egy-egy képét. Rosti Pálról, a régi híres fotósról elnevezett dunaújvárosi fotóklub kiállí­tására is elfogadták egy mun­káját. A Magyar Fotóművé­szeti Alkotócsoportok Orszá­gos Szövetsége (MAFOSZ) egyik kiállításán is szerepelt képe. A Jászkun Fotóklub ki­állításain is láthatjuk felvéte­leit. Az Új Néplapban is több képe jelent már meg. Egyszer Törőcsik Mari színművésznő is örömmel vette és dedikálta fotóját. Feleségének, Majának két önálló kiállítása is nyílt festményeiből. A martfűi amatőr kiállításokon pedig rendszeresen részt vesz han­gulatos képeivel. Kiállításokat is őriznek a nyugdíjasok A Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesülete nemrég közgyűlést tartott, ahol beszá­moltak az idei tervekről. Az egyesület elnökével, Deák Já- nosnéval beszélgettünk. — Mit tud tenni a nyugdíjaso­kért az egyesület?- Az egyesület kiemelkedő­en közhasznú szervezet. Ez azt jelenti, hogy az önkor­mányzattól átvállalt feladatok egy részét elvégzi. így például országosan egyedülálló, hogy az Aba-Novák Kultürális Köz- , pontban kiállításokat őriznek nyugdíjasaink. A másik az egészségnevelés. A betegség­megelőzési tájékoztatást ne­ves főorvosok tartják és ez al­kalommal szűrést1 is végez­nek. A nyugdíjasok egészség- ügyi tanácsokat kapnak. To­vábbá egy évben kétszer fo­gyasztóvédelmi tájékoztatást is szoktunk tartani.- Mik a tervek az idei évre?- Idén június 8-án Ipoly- tarnóc és Salgótarján környé­kére tervezzük a kirándulást. Derűs Órákat szervezünk minden évben három alka­lommal az Aba-Novák Kultu­rális Központban. Február 24-én volt az első, ami jelme­zes rendezvény volt. Április 13-án lesz a következő, mely1 nek címe: Derűs Órák Gyer­mekszereplőkkel, és május 19-én lesz a harmadik, melyet a tizenegy éves fennállásunk tiszteletére rendezünk. Sport­napot augusztus 9-én tartunk a vakációzó unokákkal együtt. Emellett részt veszünk a szep­tember elsejei, Szolnok napi rendezvé­nyek szerve­zésében. ■ Deák Jánosné Ötven éve hűségben és boldogságban a szajoli házaspár házasság Erzsiké néni szerint megható és felejthetetlen élmény volt, amikor újra összeadták őket Ötvenedik házassági évforduló­ját ünnepelte nemrég égy szajoli házaspár, Faragó Lajos (71) és Fa­ragó Lajosné (69) a település Kö­zösségi Házában. - Amíg fiata­lok voltunk nem értünk rá az év­fordulókkal foglalkozni - kezdte mesélni Lajos bácsi. - Viszont úgy döntöttünk, az ötvenediket csak meg kell ünnepelni, hisz ez nem mindennapi esemény - kö­zölte. - Az anyakönyvvezető, pon­tosan úgy mint ötven éve, össze­adott minket — vette át a szót Er­zsiké néni. - Nagyon megható és felejthetetlen élmény volt újra át­élni mindezt. Olyan mintha nem is lenne igaz - tette hozzá. De, hogy miként jutottak el idáig, ar­ról röviden meséltek nekünk. ­Egészen gyermekkorunk óta is­merjük egymást - mesélte Lajos bácsi. - Végül tizenhét éves vol­tam, amikor összejöttünk. Három év együttjárás után pedig meg­kértem Erzsiké kezét. 1961-ben megtartottuk az esküvőt - idézte fel emlékeit Lajos bácsi.—Szajol- ban volt az esküvő háznál, ami akkoriban elég gyakori volt — folytatta Erzsiké néni. - Kipakol­tunk mindent az udvarra, így ké­nyelmesen elfértünk bent. Csak a legszűkebb családot hívtuk meg - árulta el. < Az ötven év alatt jelentősen 1 gyarapodott a család, hiszen hét | unoka veszi körül őket. - Két fi- 5 unk született, akik mindketten s elváltak — mesélte Erzsiké. — A Faragó Lajos és Faragó Lajosné Erzsiké 50 éve házasok nagyobbiknak van egy fia, de új­ranősült, abból lett két családja. A kisebbiknek pedig van két lá­nya, illetve az új kapcsolatból pe­dig most születtek meg az ikreik- büszkélkedett a nagymama. A család mellett a munkára is ki­tértek. Lajos bácsi elárulta, elő­ször a vasútnál dolgozott, amit követett a ládagyár, a tsz, majd végül a tűzoltóság. Utóbbinál hu­szonkét évig dolgozott vonulós- ként. - Sok élményem van, amik között voltak húzós esetek is — osztotta meg velünk Lajos bácsi. — Van olyan, amibe ma is bele- borzongok. Egy tűzesetben két kisfiú bent égett a disznóólban. Az eset után jóformán egy hétig nem is tudtunk enni - fűzte hoz­zá. Ettől függetlenül nem bánta meg, hogy tűzoltónak állt. Hisz a fő motivációja az volt, hogy se­gíthetett a bajba jutott embere­ken. Erzsiké néninek viszonylag nyugodt munkahelyei voltak. Dolgozott Martfűn a Tisza cipő­gyárban tizenhárom évig, majd a ládagyárban tíz évig és végül el­adó is volt egy áruházban. Innen vonult nyugdíjba. - A nyugdíjas éveink remekül telnek - mesél­te Erzsiké néni. — Mivel kertes házban lakunk, így bőven akad teendő a portán. Továbbá tagjai vagyunk az Őszirózsás Nyugdí­jas Klubnak, így rengeteg prog­ramon részt veszünk. Mondhat­ni aktív életet élünk - zárta sza­vait Erzsiké. ■ M. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom