Új Néplap, 2011. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-25 / 20. szám

12 HATVANON TÚL ÚJ NÉPLAP - 2011 JANUÁR 25., KEDD Jászszentandrás a 2. számú Pacsirta Női Nyugdíjasklub ja­nuár 11-én tartotta pótszil­veszteri buliját — mondta el Gyenes Béláné, a klub vezető- ' je. Az eseményen huszonötén vettek részt, akik között egy új tagot is köszönthettek. Ezzel a kis összejövetellel — ami dél­után kettő órakor kezdődött és négy órakor ért végetkö­szöntötték az új évet. Éhen pedig senki nem maradt, hi­szen a pékségből vittek forró kenyeret, amire zsír és vörös­hagyma került. Emellé pedig forró teát kortyolgattak a résztvevők, mk Alattyán az arany Alkony Nyugdíjasklubbal január 13- án rendeztük az újévi köszön­tőt, ahol a 2011. évi progra­mokról is szót ejtettünk — me­sélte Szabó Józsefné, a klub vezetője. Február 4-én húsz klubtaggal elutaznak négy napra Hajdúszoboszlóra, ami egy amolyan előfarsang lesz. Továbbá a Jánoshidai Nyugdí­jasklubtól meghívást kaptak a farsangi batyusbálra. Március­ban pedig egy színházi elő­adást fognak megtekinteni Kecskeméten, ahol Alattyán szülötte, Csombor Teréz ját­szik főszerepet a fiával, Orth Péterrel együtt. MK Szolnok A BÉKE Nyugdíjas­klubbal januárban tartottuk évnyitó összejövetelünket, ahol pezsgővel koccintottunk ennek örömére - avatott be a részletekbe Gombás Gáborné, a klub vezetője. Január utolsó hetében majd dr. Kállai Mária, Szolnok alpolgármestere meg­nyitja a Nyugdíjas Akadémiát körükben, ami tulajdonkép­pen egy tájékoztató fórum a nyugdíjasok helyzetéről. Febru­ár 25-én pedig farsangi bált tartanak, mk Szolnok A BELVÁROSI Moz­gássérült Nyugdíjasklub janu­ár 28-án tartja délután kettő órától négy óráig az évi első összejövetelét, ahol a vezető­ségi választás is napirenden lesz — mondta Csengeri Jó­zsefné, a klub vezetője. Továb­bá nagy erőkkel készülnek a február közepén tartandó far­sangi bulira, melynek előké­születei zajlanak, mk SZ0U0N.hu További információk a SZ0U0N.hu hírportálon olvashatók. Minden eseményt lefotózott életpálya Ötven esztendeje került a Néplaphoz Nagy Zsolt Nagy Zsolt neve fogalommá vált a szakmában. Jelenleg nagy, ötvenéves életmű-kiállítására készül, melyre a sok tízezer felvétele közül válogat. Az eredetileg Tiszaföldvá- ron született, de az egész életét jószerével Szolno­kon élő Nagy Zsoltnak nem volt szerencsés a származása. Az édesapja ugyanis, mint a Horthy- hadsereg egyik századosa mindig is vörös posztó- nakj'osztályellenségnek számított a szocializmus évtizedei alatt. D. Szabó Miklós Igaz, 1944-ben sok deportáltat megmentett, ami a háború után jó pontnak számított. Ennek el­lenére a fiát, Zsoltot mint X-es osztályellenséget, származása miatt nem vették fel érettségi után a Színház- és Filmművésze­ti Főiskola operatőr szakára. Eb­ben az időben, 1960 körül alap­vetőnek számított, ki a jó káder. És közéjük nem tartoztak az elő­ző rezsim katonatisztjei. így került ő a szolnoki Szigli­geti Színházhoz világosítónak, miközben azért rendületlenül fo­tózott, hiszen már hetedikes ko­rában fotópályázatokat nyert. Egy jóakarójától megtudta, hogy a Néplap fotólaboránst keres. Úgy volt vele, ha már mozgófil­mes nem lehet, megmarad az ál­lóképeknél, hiszen az újságnak ez kell. Az akkori főszerkesztő hívatta, és leült vele beszélgetni, ahol a fiatal legény azt is elárul­ta, katonatiszt volt az apja a Hor- thy-korszakban.- Fiatalember! Engem ez nem érdekel, mert nem az édesapját, hanem magát választottam. Ha megállja a helyét, marad. Megállta, nem is akárhogyan. Kezdetben laboránsként dolgo­zott, majd a megfelelő vizsgák letétele után fotóriporterként. Jó tíz évig egyedüli fotósa volt a lap­nak, így amikor hívták, esemény volt, menni kellett. Akár éjszaka volt, akár nappal. Ráadásul né­hány év múlva az érettségi mel­lé diplomát is szerzett. Közben megnősült, majd elvált, a máso­dik házassága már jobban sike­rült, ott két lánya született. Azóta már három unoka is tartozik a családhoz. Lassan a neve fogalommá vált a szakmában. Ismerték megye- szerte, ami részben 182 centijé­nek és a hozzá tartozó 134 kiló­nak is köszönhető volt. Meg a jó munkájának, mert ott, abban nem ismert kegyelmet, akár fúj­ta, akár hordta idő volt. 1970-től a fotórovat vezetője, aki összesen tizenegy fotóst ké­pezett ki. Bármikor, bárhová szó­lította a munka, mindig lehetett számítani rá. Szerette a gyere­keket, a szép lányokat, az időse­ket, a jó társaságot. — Ebből következik, sose vol­tam gyomorbajos, és a jó italokat se vetettem meg. A vodka kivé­telével, ezt valahogy nem szeret­tem — emlékszik vissza azokra az évekre. Akkoriban a híres-nevezetes Thomas bár számított törzshe­lyének, ahol állítása szerint ott­hagyta egy Dacia árát. Mert ál­dott jó szíve miatt fizetett sziiite mindenkinek, és ugye az ingyenpia a társaságnak sose rossz. Nem csoda, hogy esetenként bohém természete miatt három­szor is kapott munkahelyén utol­só figyelmeztetést, ugyanakkor kimagasló teljesítményéért átve­hette a Kiváló Munkáért minisz­teri kitüntetést, szakszervezeti, művészeti díjakat. Sőt már az Axel-Springer korszak idején megkapta az ország legjobb vi­déki fotóriportere címet is. Több­ször hívták a Népszabadsághoz, a Magyar Távirati Irodához, de nem ment. Itt, a megyei újságnál volt otthon. Nevetve sorolja: a hatvanas­hetvenes években szinte minden egyes lapban kellett traktor fotó­ját látni. Mostanára pedig szinte eltűntek belőlük a masinák, hi­szen elsők az emberek. Évtize­dek alatt minden jelentős megyei eseményt megörökített: a jászdó- zsai árvizet, a jászkun farsango­kat, a piactér, a vasútállomás épí­tését, a toronyházak, az új lakó­telepek születését. Ma sem pi­hen: készül az ötvenéves, nagy életmű-kiállításra, amely az idén április elsején nyílik Szolnokon, az Aba-Novák Művelődési Köz­pontban. Csak azt nem tudja, hogy a sok tízezer felvétele kö­zül melyek lesznek azok a kivá­lasztottak, amelyek felkerülnek a falakra. Elvégre esetében a bő­ség zavara a zavaró... Névjegy: Nagy Zsolt SZÜLETÉSI HELY, IDŐ: Tiszafóldvár, 1941. április 21. MAGASSÁG: 182 cm, súly: 136 kg, de volt 89 is VÉGZETTSÉG: főiskolai diploma KEDVENC ÉTELE: pacal, pörköltek és a többi hozzájuk hasonló hobbi: fotózás, olvasás, unokák, az evészet, ivászat, jó társaság CSALÁDI ÁLLAPOT: Özvegy, kapcsolatban Élőzene, tombola és műsorok színesítik majd az estét A tiszafóldvári Dalos Nyugdíjas­klub vezetője, Arany Jánosné a 2010-es évzáró rendezvényen át­adta a klubvezetést Osztrovszki Lajosnénak, így január elseje óta ő tölti be ezt a tisztet. így a 2011- es év első programját, a február 16-án tartandó farsangi mulat­ságot is már ő szervezi. — Három klubot hívunk meg a rendezvényünkre, amelyekkel egyébként is rendszeresen ösz- szejárunk - avatott be Osz­trovszki Lajosné. - Körülbelül százötven főt várunk az ese­ményre, mely délután négy órá­tól este tíz óráig fog tartani. A vacsora marhalábszárpörkölt lesz tarhonyával és savanyúság­gal. Természetesen emellé kerül üdítő és kávé is az asztalra. Ezen a napon általában mindenki be­öltözik valami jelmezbe. Az est hangulatát színesíti, hogy lesz élőzene és tombolahúzás, továb­bá fellépők is, akik vagy műsor­ral, vagy tánccal, vagy verssel készülnek majd. ■ M. K. A vérnyomásra is jótékonyan hat egy kutya A kutyák mindenkinek jó társat jelentenek, de főként az egyedül élő, idős embereknek van szük­ségük rájuk. Tanulmányok ki­mutatták, hogy egy kutya társa­sága javítja az idős ember élet­minőségét, csökkenti a vérnyo­mást, és meggyorsítja a gyógy­ulási folyamatokat. Egy kutya mindig jó társaság, hisz az eb boldog, ha nézheti gazdájával a tévét, vagy éppen együtt kertész­kedhet vele. Égy állat etetése és gondozása segít az idős ember­nek abban, hogy hasznosnak érezze magát, és értelmet ad an­nak, hogy reggel felkeljen. Megnövelheti a biztonságérze­tüket is, hiszen a bűnözőket el­bátortalanítja egy ugató kutya. Ezenkívül mozgásra is ösztöké­li gazdáját a házi kedvenc, hi­szen ha ő nem lenne, akkor va­lószínűleg nem mennének ki az utcára sétálni napi több alkalom­mal. Nem utolsósorban pedig társadalmi érintkezést is jelent, mivel a kutyák mindig jó társal­gási témát jelentenek mindenki számára. ■ M. K. Fergeteges hangulatú pótszilveszter összejövetel Táncoltak, nótáztak a résztvevők, mint egy lakodalomban A szolnoki Baross Gábor Nyugdí­jasklub január 15-én tartotta pót­szilveszteri buliját. - Remek han­gulatban telt az utószilveszter - kezdett bele Bodor Istvánné, a nyugdíjasklub vezetője. - Száztí­zen voltunk a rendezvényen, ahol ráadásul nem csak a klub­tagjaink vettek részt, hanem a társklubokból is ellátogattak hoz­zánk. Az asztalok terülj-terülj asztalkám módjára néztek ki, hisz volt rajtuk túrókrémes pis- kótarolád, hájas tésztából készült szilvalekváros papucs és almás süti. De nem maradhatott el a na­gyon népszerű zsíros kenyér lila­hagymával, illetve azok a házi sü­tik sem, amiket a tagok sütöttek. Ezek mellé pedig ásványvíz, üdí­tő és a koccintásra váró bor is az asztalra került - mesélte. A han­gulatot úgy jellemezték a résztve­vők, hogy olyan volt, mintha egy lakodalomban let­tek volna. Ami nem is csoda, hisz min­den volt, ami egy lagziban: élőzene, tánc, éneklés. - Mindenki táncolt mindenkivel. Sőt, nótáztunk is egy kicsit, hisz a másik klub ve­zetője elkezdett régi nótákat éne­kelni, aminek olyan nagy sikere lett, hogy vissza is tapsoltuk ne­megyszer. Az est fénypontja pedig a tombolahúzás volt. A fő­nyeremény egy fehér porcelán kávéskészlet volt. De lehetett nyerni sok értékes dolgot ezenkí­vül is, mint például kerámia sü­tőtál, asztali mérleg, bor, kiöntő, kávé, étolaj. Nagyon népszerű volt, amit mi sem bi­zonyít jobban, mint hogy mind a hetven tombola elkelt - me­sélte a klubvezető. Bodor Istvánné meg­osztotta velünk, hogy azért van ami beárnyékol­ja a jókedvüket. - Visszahalljuk, hogy mi állandóan csak buli­zunk. Persze ez nem igaz. Mi ezért rengeteget dolgozunk, gyűjtögetünk. Vannak a klubban olyan betegek, akik azt mondják, arra a pár órára, amíg tart a bu­li, legalább elfelejtik a gondjai­kat. Mi miattuk csináljuk. Egyéb­ként meg itt mindenki ledolgo­zott már negyven évet az életé­ből, ez a pár óra hadd járjon már nekünk is néha - fűzte hozzá bá­natát a klubvezető. Ugyan ez a buli véget ért, de már készülnek a következőre. A február 5-ére tervezett bátyus bál előkészüle­tei már megvannak. Elöljáróban csak annyit, hogy lesz előadás, jelmezes felvonulás, és mivel a Valentin-napra is emlékeznek majd ekkor, így játékos verse­nyek is lesznek. Az egyik, hogy a hölgyeknek le kell venniük a gyűrűiket, és a férjeiknek bekö­tött szemmel kell felismerniük saját feleségük kezét. A többi le­gyen a jövő titka. ■ M. K. ■ Mindenféle finomságokkal voltak tele az ünnepi asztalok. Vidám együttlétek. A túrkevei Városi Nyugdíjasklub tagjai gyakran talál­koznak a helyi művelődési házban az összejöveteleiken. Természetesen a nagyobb eseményekre, mint például a jó hangulatú, zenés vacsorával, tánccal megrendezett ünnepi évzáróra is sokan eljöttek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom