Új Néplap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178-202. szám)
2010-08-03 / 179. szám
UJ NÉPLAP - 2010. AUGUSZTUS 3., KEDD VÉLEMÉNY TV-NOTESZ VALKÓ MIHÁLY ROVATA Csak a szépre emlékezem A címben szereplő mondat akár mottója is lehetne azoknak a visszaemlékező műsoroknak, melyekkel így nyár idején kíván kedveskedni nekünk hétvégeken Hogy volt? névvel a köztelevízió. Ismétlésszaga van ugyan ezeknek is, de talán mégis mások, valamivel többek, mint szimpla újrázásai a régieknek. Mert személyes vallomások egészítik ki. Módszere pedig egy-egy kiválasztott esztendő, s a köré csoportosítják meghívott vendégekkel a történtek felidézését. (Nem valami eredeti ez, ámde legyen!) így került sor szombat délután az 1967-esre, s próbálták feltérképezni, főképpen művészeti oldaláról. Hogy kikkel? Nos, együtt ült a stúdióban Pécsi Ildikó, aztán az egykori zsebtévés Móka Miki azaz Levente Péter, Korda György, a dalos, Géczy Dorottya színművésznő, valamint Keleti Éva fotográfus - kiket a kellemesen intelligens Gaskó Balázs kérlelt szólásra. Közben láthattunk bejátszásokat felvételről. Micsoda emlékezetes pillanatok! Hallhattunk anekdotába illő színes történeteket arról;'hogyan lett majdnem amerikai sztár Korda Györgyből is, aki különben 3 ezer dal eléneklése után itt most könnyekkel küszködve tette feí a kérdést magának: csinált-e ő végül is valamit, értékeset ezen a világon? Aztán Pécsi Ildikó és a legendás labdarúgó, Szűcs Lajos házasságba szökkenő kapcsolatának megszületéséről is. Egyfajta számvetés is volt ez a múltidézés, ettől vált rokonszenvessé is, hisz a vendégek még véletlenül sem tévedtek a túlzott önbecsülés zsákutcájába, jóllehet véka alá sem rejtették, ami boldoggá tette őket sikereikben. Végül abban, hogy mit is jelentett akkoriban a televízió, mélységesen egyetértettek: ablak volt a világra. Csicskásvilágot élünk? bűnözés Csak társadalmi összefogás hozhat érdemi eredményt Egyre több ember él ma hazánkban olyan tanyákon, amiket magánemberek tartanak fenn a saját portájukon. És egyre többen élnek belőlük is: a köznyelvben csak csics- káknak nevezett szerencsétlenekből. Fura szimbiózis ez, amivel egyelőre nem tud mit kezdeni a társadalom. L. Murányi László A szegénység terjedésével párhuzamosan terjed a kiszolgáltatottak kizsákmányolása is. Képünk illusztráció Mértékadó becslések szerint lász-Nagykun-Szolnok megye településeinek legalább felén jelen van már a csicskáztatás, önállóan, vagy másik két jól menő „üzletághoz”, az uzsorához és a lakásmaffia-szerű bűn- cselekményekhez kapcsolódva. i Az ügylet általában úgy kezdődik ebben a világban, hogy a tartók magukhoz hívnak vagy édesgetnek, eseüeg erőszakkal elragadnak és maguknál tartanak olyan — rendszerint alkoholista, kiszolgáltatott vagy akaratgyenge, többnyire gyökértelen, esetleg hajléktalan - embereket, akiknek azért valami hasznát látják még: dolgozni tudnak a tartóiknak, vagy a jövedelmük teszi őket fontossá a gazdáik számára. Az utóbbi időszak sajtójából számos felháborító és/vagy drámai történetet ismerhetünk, szerencsétlen sorsú emberekről, de ezek a felháborodások hamar ellobbannak, és köny- nyen napirendre térünk az ilyen történetek felett. így kényelmes. A csicskatartással ugyanis egyszerűen nem tud ma mit kezdeni a társadalom, de a jogrend és az igazságszolgáltatás sem. A közvéleménybeli megítélte- tés alapvetően kettős: elítéljük, ingyenélő bűnözőknek tartjuk a csicskáztatást, de — néhány kirívó, egyedi kivételtől eltekintve - nem sajnáljuk igazán az ilyen helyre kerülő embereket. Ha valakit erőszakkal, fenyegetéssel, bezárva tartanak, vagy ha valahol kirívóan rossz, embertelen körülmények közötti életre kárhoztatnak, azon még megdöbbenünk - a módszerek miatt. Az azonban már egyre inkább „belefér”, ha valaki „csak” igénytelen és egészségtelen tömegszállást tart fenn a portáján, s a koszt és kvártély fejében elveszi az ott lakók nyugdíját, segélyét, esetleg még dolgoztatja is a munkaképeseket. Csak legyintünk: nem a mi dolgunk! Ez a kényelemszerető gondolkodás azonban nagyon veszélyes. Mert a tartó családok valóban „eldugnak” ugyan a világ szeme elől egy seregnyi potenciális hajléktalant, levéve a társadalomról az eltartásuk, lakhatásuk és puszta látásuk okozta gondokat, de ez a gondolkodás sokkal nagyobb károkat okoz másfelől. Azt sugallja: ha nincs munkád, nincs jövedelmed, hívj, fogadj, láncolj magadhoz pár ilyen embert, lehetőleg jó nyugdíjjal, más jövedelemmel, és máris megoldódik a gondod. Az ismert, és rohamosan szaporodó példák azt sugallják: így munkátlanul is könnyen, jól élhetsz. A csics- káztató családokban felnövő gyerekek számára természetessé válik ez az életforma, de az igazi veszélyeket az jelenti, hogy - különösen szegény vidékeken - egyre több olyan család is erre adja a fejét, amelyik addig tisztességgel próbált élni, talpon maradni, de nem sikerült. Egy új „szolgáltatási ág” izmosodik, erősödik a szemünk láttára, villámgyorsan. Nem nagyon tud mit kezdeni a csicskáztatással a jogrend és az igazságszolgáltatás sem. Miután jelenleg sem a büntető-, sem más jogszabályok nem tiltják önmagában ezt a fajta cselekményt, a hatóságok kizárólag csak akkor tudnak fellépni ellene, ha más jogellenes tettekkel is párosul a csicskáztatás: ha erőszak vagy kényszerítés történik, ha a csicskákkal ki- sebb-nagyobb bűncselekményeket — lopást, csalást vagy mást — követtetnek el a tartóik. Egyébként nem! Nagyon fontos lenne tehát a jelenség szabályozása! Ha a jogalkotó úgy ítéli meg, akkor a magatartás tilalma és büntetni rendelése, ha viszont másként, akkor a jelenség megfelelő szabályozása. Többek között egészségügyi, szociális, adó- és munkajogi szempontból. Addig azonban: óriási a káosz, és rohamosan nő azok száma, akik mások kizsákmányolásából élnek - élhetnek Magyarországon. ■ Egy új „szolgáltatási ág” izmosodik, erősödik a szemünk láttára, villámgyorsan. Celebvilág: még a piramist is helybe kellene vinni hozzájuk? Jól ismerjük a mondást: ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Úgynevezett celebjeink közül azonban vannak, akik semmit sem okultak Mohamed példáján. Nem, mert ők ünnepelt személyiségek (hiszik ezt magukról..). Mit számítanak hozzájuk képest olyan csekélységek, mint a piramisok! Mert mit is olvastam? Egyik celeb modell- énekesnőnk, aki fiatal kora ellenére már hatszor is járt Egyiptomban, még sosem látta a piramisokat. A karaván hajnali ötkor indul Luxorba, és egész nap negyven fokban kell tevegelni, úgyhogy ez nem neki való - indokolta D. R. (ami nem doktori címet jelöl). Komolyan, ez elképesztő. És ezt még világgá is kürtöli! Nem elég egy átlagmagyamakaz, hogy talán sosem jut el a fáraók földjére, nemhogy hatszor)!), még azzal is szembesülhet, hogy van, akit nem is érdekelnek az ókor csodái, a piramisok. Pedig Egyiptom a piramisok nélkül ugyanolyan elképzelhetetlen, mintha mondjuk valaki elmegy Rómába, és kihagyja a Colosseumot, vagy Párizsban nem nézi megazEiffel- tornyot — a példákat hosszan lehetne sorolni. A mi celeb leányzónk azonban eddig kihagyta a piramisokat. Talán majd ha kegyeskednek elévontatni őket, akkor megnézi - teszem hozzá -, de csakis akkor, ha légkondis szobából teheti ezt meg. A példa is igazolja, hogy celebjeink butasága végtelen,. Mégis róluk szólnak a hírek, és láthatóan jól megélnek belőle. Egyik ismert televíziós riporterünk is ráunt már a celebek körüli, őrültségekbe menő felhajtásba. Abba, hogy az uralja a közbeszédet, miszerint XY-nak milyen színű a bugyija, vagy a kedvenc ku- tyusának mikor volt hasmenése. Esetleg az, hogy éppen elvesztette a mobilját. Helyettük szerinte is olyanokról kell hogy szóljunk végre vagy ismét, akik erkölcsi példaként állíthatók az emberek elé. Akik segítenek bárkin, szó nélkül. Olyanokról, akiknek az élet nem nyújtott annyit, mint egy fiatal celebnek, pláne anyagiakban, mégis próbálnak tisztességgel élni. Mindennap újra és újra. Őket kell a címlapokra vinni! Akiknek ha egyszer végre az életükben megadódna a lehetőség, biztos nem hagynák ki a piramisokat... ■ B. Gy. ***#*? Füvet vágnak. Kuncsorbán a belvízelvezető árkokat kaszálják és tisztítják a közfoglalkoztatottak. Jelenleg 12 fő dolgozik a közterületeken. A településen állandó problémát jelent a belvíz, ezért fontos, hogy tiszták legyenek az árkok. Oh, milyenek ezek a mai fiatalok! álláspontok Régen is voltak megdöbbentő dolgok, de az már csak emlék — Iszonyú, ami manapság a tévékben folyik. Az egyik csatornát már nem is nézem, olyan hülyeségek vannak benne - mondja egy szolnoki férfi. András pedig nem tartja magát bigottnak, de ami sok, az sok. Már délben lövöldöznek több filmben, bizonyos zeneklipeket pedig erkölcsi fertőnek nevez. - Ma az a feltűnő, ha valaki valami nagy baromságot csinál. Ma nem intelligenciával, hanem ezzel lehet kitűnni — véli az ötvenes férfi.- Esténként a távirányítóval a kezemben váltogatom a csatornákat a televízió képernyője előtt. Ám hiába, mert minden alkalommal azt tapasztalom, hogy az erőszak és az intimitás dominál a filmekben, különböző műsorokban - méltatlankodott egy hetvenes éveiben járó asszony. Annak idején azt sem tudták, hogy létezik az azonos neműek szerelme. Régen ez tabunak számított. - Az sem tetszik, hogy fiatal lányok kelletik magukat egy szál semmiben. Az arcukat pedig vastagon borítja a smink, így legalább tízhúsz évvel idősebbnek néznek ki valódi koruknál - adott hangot felháborodásának a hölgy. A mai fiatalok úgy gondolják, felgyorsult világban élünk. Nincsenek tabuk, minden a nyilvánosság előtt történik és zajlik. - Nem kell azt titkolni, ami a valóság, hiszen a huszonegyedik században az erőszak és az intimitás a mindennapi élet része. Amit ma már senki nem igyekszik takargatni. A való életből merítik a filmekhez az ötleteket, de erősen kiszínezik és felerősítik azokat - magyarázta egy gimnazista fiú. A fiatalok örülnek a sok csatornának, mindig találnak kedvükre való műsort. Ha zenét szeretnének hallgatni, arra is van lehetőség, de a kedvenc sorozatukat is meg tudják nézni, bármennyire is tűnik az blőd- ségnek egy idősebbnek. A fiatalabb korosztály szerint a videoklipek azért olyan vadak és extrémek, mert ezzel akarják felkelteni a figyelmet, növelni a nézettséget. Minden szülő az életre neveli gyermekét, így nem hisznek el mindent, amit a filmekben látnak. Meg tudják különböztetni a valóságot a kita- lációtól. - Régen is elszörnyül- ködtek a szülők, hogy milyenek a fiatalok. Szerintem mindig is voltak vad dolgok, amik kiverték az idősebbeknél a biztosítékot. Mikor nézzük a vámpíros, misztikus filmeket, mintha másik világba csöppennénk. Elfelejtjük mindennapi gondjainkat, de mi is tudjuk, ez csak ideiglenes - mondta a fiatal fiú. Ha van véleménye a témával kapcsolatban, írja meg az 5001 Szolnok, Pf. 105. címre vagy a szoljon@S20U0N.hU-ra.
