Új Néplap, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-22 / 69. szám

6 A NAP TÉMÁJA ÚJ NÉPLAP - 2008. MÁRCIUS 22., SZOMBAT feltámadás A tavasz legyőzi a telet, a természet felocsúdik álmából, az emberi szervezet felfrissül. Az ünnep üzenete: az élet győzedelmeskedik a halál felett. HÚSVÉT: A MEGÚJULÁS ÖRÖME Dermedtség és megúju­lás, álom és ébrenlét, sötétség és fény harcából kerül ki győztesen a fel­támadó élet. Húsvét, a kereszténység leg­nagyobb ünnepe, az ön­zetlen szeretet diadala is. Rados Virág Pörköltnek nevezték el a pici fe­hér nyulat, amelyet Ágnes vásá­rolt Tibornak, a férjének húsvé­ti ajándékul a piacon. Akkoriban még nem a mai előkelő csarnok fényeskedett ott, hanem a nagy szabadtéri dzsumbuj. Területén jól megfértek a kartondobozok­ban összebújó kis nyulak, a ket­recekben mekegő kecskegidák, szalaggal a nyakukban csipogó naposcsibék és kacsák. Pörkölt, a nyúl, otthon pillana­tok alatt eltűnt az ágy mögött, ahol menedéket keresett. Alig le­hetett előkotorni onnan - volt vagy tíz centi. Aztán kikerült a balkonra, az lett az ő birodalma. Később akkorára nőtt, mint egy jól megtermett macska. Azóta elköltöztek Ágnesék a balkonos házból, és városi há­zukban nem volt helye Pörkölt­nek. Az állat a neve ellenére mégsem jutott szomorú sorsra: egy tenyésztőnek ajándékozták, aki apának fogadta be. Ágnesnek minden húsvétkor családi emlékek garmadája jut az eszébe. Katolikus nagyanyja, aki húgával, Pircsivel együtt két oldalról, kézenfogva vezette őket a templomba. A legszebb ruhá­jukat kellett felvenniük, így tisz­telték meg a feltámadottat. Aztán az a kép ötlik fel, aho­gyan nagyanyja nagypénteken, az év legböjtösebb napján rémül­ten köpi ki a kolbászos sajtot. Nem figyelte meg elég jól a cím­két, amikor bekapta. Mert sem­mit sem lehet enni ezen a na­pon, amiben hús van. De a leg­kedvesebbek az esték voltak, amikor a nagyanyjával meg a hú­gával hármasban imádkoztak. Manapság, ha húsvétra ké­szül, Ágnes a feltámadási isten- tisztelet előtt a virágvasárnapi szentmisére, a nagyhét kezde­tére is mindenképpen elmegy. Barkaágat szenteltet - Közép- Európában a fűzfa a pálmát he­lyettesíti, amelyet Jézus Jeruzsá­lembe való bevonulásakor len­getett állítólag a nép. Az evangé­lium szerint a Megváltó egy sza­márcsikó hátán ér­kezett a városba, tanítványai az ál­Húsvét másnapja a felhőtlen ünnepé. Igaz, nehéz lehet felhőtlenül örülni annak, hogy a lányokat vízzel öntik le a legények. A hagyomány mára jócskán megszelídült. lat lábai elé terítették ruháikat, a nép virágot szórt az útjába. Úgy vonult be, mint egy király, és úgy halt meg, mint a legutol­só bűnöző. Kereszthalállal, te­mérdek szenvedés árán. Halálának emléknapja nagy­péntek, előtte már csütörtökön elhallgatnak, vagy ahogy mond­ják, „Rómába mennek” a haran­gok. Nagycsütörtökön, a tanítvá­nyokkal elköltött utolsó vacsora után fogták el ugyanis üldözői Jézust. Nagypéntek a megváltó halálának emléknapja. Az oltárt ilyenkor feketébe burkolják, és az emberek sok vidéken el­játsszák a Golgotára vivő kereszt- utat. Nagyszombaton este már a fel­támadást várja a körmeneten a dicsőítő dalokat éneklő gyüleke­zet. Megtörik a negyvennapos böjt, asztal­ra kerül a füstölt son­ka, a tojás. Húsvét va­sárnapja a fel- támadásé. A keresztény hit lényegét élik át ilyenkor a hívek: Jézus, az ember­ré lett Isten, úrrá lett a halálon. Ágnesben felrémlik a felnőtt­kori emlék: Oroszország, Moszk­va, húsvéti istentisztelet. Órá­kon át. A fejkendős, görnyedt kis öregasszonyok egy emberként hajolnak a földig, amikor a pap újra és újra kántálja: „Krisztus feltámadt!” „Valóban feltámadt!” - válaszolják a jelenlévők. És a hagyomány szerint a fiatalok is így köszöntik egymást, hogy utána egymás nyakába ugor­jának, és örömükben össze- csókolózzanak. Az ő örömük a csodának szól, az örök élet csodájának, amelyet a Biblia így fogalmaz meg: „Úgy szerette Isten a vüágot, hogy az egyszülött fiát adta érte, hogy aki benne hisz, annak örök éle­te legyen”. Vagy János apostol levelét idézve: „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, ne­künk is szeretnünk kell egy­mást”. Húsvét tehát úgy is te­kinthető, mint az önzetlen szere­tet ünnepe. Ritkán tartjuk ennyire korán a húsvétot idén szokatlanul korán tart­juk a húsvétot, mindössze há­rom nappal az idei tavaszi nap­éjegyenlőség után. Március 23- án legutóbb 1918-ban ünnepel­tük Krisztus feltámadását, leg­közelebb 2160-ban. A ritka véletlent a hold állása magya­rázza: húsvét ugyanis a napéj­egyenlőséget követő első hold­tölte utáni hétvége ünnepe. A holdtölte pedig pénteken volt. az időpont megállapításáról először a 325-ben rendezett niceai zsinat rendelkezett, in­nen ered a fentebb egyszerűsítve leírt formula. A Gergely pápá­hoz köthető, 1582-es naptár- reform pontosította a napéj­egyenlőséget: ennek napját, a csillagászoktól eltérően, az egy­ház határozza meg. Ez idén 21- ére, a telihold napjára esik, amit megenged a zsinati szabály. Ha ez nem lenne lehetséges, szokatlanul sokat, április 27-ig kellene vámunk a húsvétra. Hímes tojás rámákkal és virágmintákkal A TOJÁS A TERMÉKENYSÉG. az élet és a tisztaság jelképe, a kereszténységben pedig az újjászületést jelöli. A húsvéti tojás korábban elterjedt volt, ám a festés hagyománya má­ra főleg Kelet-Európábán ma­radt fenn. A húsvéti tojások eredetileg egyszínűek voltak, Kelet-Európábán főleg arany­színre, a kontinens nyugati részén leginkább pirosra festették őket Ennek a színnek egyrészt vé­dő erőt tulajdonítot­tak, másfelől Krisztus vérét szimbolizálta. A XVII. SZÁZAD­BAN kezdték min­tákkal ellátni a tojásokat, nálunk a viasszal írt díszíté­sek terjedtek el. Ezek gyakran nevek, üzene­tek voltak, de lehettek ke­resztény jelképek is. Magyarországon a motívu­mok helyenként változtak. Leginkább geometrikus min­tákat írtak a hímes tojásra, amelynek héját hosszanti vonalakkal osztották fel. Az úgynevezett rámázással kialakított mezők alkották a díszek kereteit, ezek közé raj­zoltak például virágokat. Hogyan tojhat a húsvéti nyúl? Közvetlen előzmény: a zsidó húsvét A BIZÁNCI állatszimbolikában Krisztust jelképezte a nyúl, mégis úgy tartják, a húsvéti nyúlnak több köze van a germán mitoló­giához. Pontosabban Ostorához, a tavasz és a termékenység úrnő­jéhez. Az istennőt, akinek neve a húsvét német (Oster) és angol (Easter) nevében is tovább él, gyakran ábrázolták nyúlfejjel vagy nyulakkal. OSTARÁNAK a legenda szerint volt egy különleges madara, amely színes tojásokat tojt. Egy napon az istennő a madarat nyállá változtatta, azóta tojnak a nyulak színes tojásokat. Ostora ünnepén a germánok egy­másnak tojást adtak és megették, más források szerint pedig el­ásták azokat A NÉMET KUTATÓKNAK ugyan­akkor egy sokkal földhözragad­tabb elméletük is van a húsvéti nyállal kapcsolatban: a tojás­hozó császármadár, a Haselhuhn nevének rövidülésével Hase, vagyis nyúl lett az ajándékozó. A KERESZTÉNY ÜNNEP közvet­len történeti előzménye a zsi­dó húsvét, héberül a pészah. A szó kikerülést jelent, jelez­ve, hogy ezen a napon mene­kült meg a zsidóság az egyip­tomi rabszolgaságból. AZ ÓTESTAMENTUM szerint a halál angyala lecsapott Egyiptomra, és minden első­szülött fiúgyermekei megölt. Ez volt a tizedik csapás, amellyel Isten figyelmeztette a fáraót: nem tarthatja tovább fogságban a választott népet Pészah éjszakáján a zsidók frissen leölt bárányt ettek, amelynek vérével megkenték ajtajukat. így a csapás elke­rülte őket. A húshoz kovászta- lan kenyeret készítettek - nem volt ugyanis idő megkeleszteni a tésztát. Menekülni kellett A szabadulás emlékére ülik meg a zsidók az ünnepet minden évben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom