Új Néplap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-01 / 27. szám
4 Hízógyilkolás a vadászházban A BESENYSZÖGI Őszikék nyugdíjasklubnak jelenleg mintegy hetven tagja van. Érdekes rendezvénnyel kezdenek az új évben, hiszen február 16-án a községi vadászházban előre megfontolt szándékkal két kisebb hízó is itt fejezi be földi pályafutását. Hagymás vér, orjaleves, pecsenye, hurka, kolbász lesz belőlük. Ami marad, azt pedig tombolán kisorsolják, hogy bejöjjön az ára. A böllérek meg a szakácsnők is a klub tagjai közül kerülnek ki - tudtuk meg Kiss Béláné Marika klubvezetőtől. Vita is lesz a programokról A nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesülete február 6-án, szerdán délelőtt 9 órakor tartja évindító klubfoglalkozását a megyeháza dísztermében. Erre várják a szolnoki és a megyei tagklubok vezetőit, ahol az ez évi tervekről, programokról hallhatnak tájékoztatót a résztvevők. Az ajánlásokat ezt követően vita követi. Irány az idei hídi vásár a zagyvarékasi nyugdíjas; klub tagjai tavaly is jó néhány alkalommal képviseltették magukat különböző helyeken. így több mint tizenöt beteg társukat látogatták meg, de a temetésekre is elmentek, amikor egyegy klubtag halt meg. Ami az idei terveket illeti, több érdekes programra, országjárásra várják a tagságot, így lesz nőnapi, Mikulás- ' ünnepség. Augusztus 20-án pedig meg szeretnék nézni a debreceni virágkarnevált, majd visszafelé jövet a maradék pénzükből a hortobágyi hídi vásáron szabadulnak meg. Pótszilveszter Törökszentmiklóson NEM VOLT ELÉG az Almássy ; János Nyugdíjasklubnak a j rendszeres hagyományos évbúcsúztató, még egy | pótszilvesztert is tartottak j januárban. Ezen 135-en | jelentek meg: mulattak, | táncoltak hajnali négyig. HATVANON mmmmmimmmmmmsmMi&mmmm hmihü'Hi# híjTÚL ÚJ NÉPLAP - 2008. FEBRUÁR 1.,PÉNTEK Hetvenegy éve házasok életút A titok nyitja: alkalmazkodás, megértés Ezt a hegedűt 16 évesen készítette Gábor bácsi, és még ma is csodálatosan szól. 2000-ben elvitte a tiszabői házukat az árvíz. Hetvenegy év szép idő, nagy idő. Akár egy óriási szalmahordó kasba, belefér abba sok minden egy ember életében. D. Szabó Miklós Rengetegen meg sem érik ezt a kort, jóval korábban kiköltöznek az örökös tanyára. Mi mégis, mindezek ellenére találtunk egy olyan házaspárt, akik hetvenegy éve kötötték össze életüket. Hogy kik ők? A Szajolban lakó 94 éves Házi Gábor és a nála hat esztendővel fiatalabb felesége, Négyesi Klára, akik 1937. november 24-én esküdtek örök hűséget egymásnak. Pedig nem rendelt könnyű sorsot nekik az élet, hiszen minden fillérért meg kellett dolgozniuk. Éppen ezért korán megismerkedtek a paraszti munkával, és már 12 évesen kapálni, aratni, napszámba kellettjárniuk, mégpedig Tiszabőn. Mert ott születtek, eredetileg oda valósiak. Gábor bácsi világéletében akkurátus ember volt, korán szemet vetett a szép Klárikára. Évekig udvarolt, nem kapkodta el. Mintha érezte volna, hogy ha szíve választottja igent mond, hej, de hosszú ideig tart a frigy! A lagzi után nem sok mézeshét következett, mert várta őket a munka. Ráadásul az ifjú férj összesen hetvenhat hónapot töltött komiszban: magyarul eddig volt katona. A fogságot sem úszta meg, ebből is jutott neki három és fél év. Egy építkezésen tette a dolgát Oroszországban. Szerencséje volt, mert szépen hegedült, amelyet az édesapjától tanult. Sőt, 16 évesen már készített egy hegedűt, amely ma is jó. Amikor az oroszok lágerzenekart szerveztek, sokan jelentkeztek zenésznek, de a temérdek vállalkozóról pár akkord eljátszása után kiderült, hangszert esetleg fényképen láttak. Az ő kezében viszont sírt a hegedű, és sokszor megríkatta, megnevettette társait. Végül 1948. október 8-án, születésnapján térhetett haza. Nem sok idő maradt az ünnepségre: a vízügynél helyezkedett el és onnan is került nyugdíjba. A felesége a háztartást vezette, hímzett, kézimunkázott, jószágokat tartott, sőt a téeszben is dolgozott. Szóval nem unatkoztak soha, egyetlen rendszerben sem. Sajnos 2000-ben elvitte a tiszabői házukat az árvíz, ezért kerültek Szolnokon élő lányukhoz közelebb, Szajolba. Tavaly, december 28-án a lányuk, unokák, dédunokák meg a népes család jelenlétében tartották egybekelésük 70. évfordulóját, a kegyelmi lakodalmat a Godó panzióban. A menü hasonló volt az 1937 évihez, a zenét a muzikális utódaik szolgáltatták. Úgy tűnik, ezt a hajlamot is örökölték a tatától. Köszönik, azóta is megvannak. A lányuk sűrűn rájuk néz, az ebédet hordják nekik. Gábor bácsi szerint a hosszú házasság titka a szeretet, megértés. Meg az, hogy mindig tegyen-vegyen valamit az ember, bár ez egyre nehezebb az éveik miatt. Amikor arról faggattam őket, milyen asszony, feleség volt Klári néni, Gabi bácsi úgy felelt: első osztályú. Később Klári mamát kérdeztem, aki nevetve felelt: mivel én voltam a pénzügyminiszter, ki lehetett vele jönni. Mégpedig pontosanl937. november 24-e óta... Még csak egy maradt a házaspárnak 25 ÉV ezüstlakodalom 50 ÉV aranylakodalom 60 ÉV gyémántlakodalom 65 ÉV vaslakodalom 67,5 ÉV kőlakodalom 70 ÉV kegyelmi lakodalom 75 ÉV korona, ékszerlakodalom Az utóbbi még háta van! Leghosszabb, leghidegebb Nemegyszer hallottam földművelő, sokat, 103 évet megélt nagymamámtól, majd a drága szüleimtől is, hogy mindig a január a legnehezebb. Ennek három oka is van. Az egyik az, hogy borzasztóan hosszú, harmincegy napos. A másik: rendszerint őkelme a leghidegebb. Nem ritka a -10 C-fok, de olykor ennek a duplája sem. Szóval lehet tüzelni cefetül, ami manapság nem olcsó foglalatosság. Végül, de nem utolsósorban: szegény is ez a harmincegy-néhány nap. Elvégre búcsúzó, tavalyi elődje, a december alaposan kifosztotta az emberek kis pénzét, zsebeit. Olyannyira, hogy még a településszéli ivók, csehók, kocsmák is félig üresen konganak. Márpedig ha a magyar embernek gurgulázásra sem futja, az baj, nagy baj. Ráadásul odakinn a szelek rohangálnak, amelyeknek mindig erdőnyi tűzifa esik áldozatul. Mert tüzelni kell, akár tüzépről veszi, viszi az ember a fát meg a szenet, akár a vezetékes gáz kályhája gombját csavargatja, akár a sötétség leple alatt a faluszéli, külterületi erdőben vágja le derékig a fákat. Egyetlen jó dolgot látok mostanság, 26-a körül ebben a hónapban: lassan örökre eltűnik a múlt ködében. Mert a február már kissé másmilyen, és néha a tavaszt is ígéri. Olyannyira, hogy akkor kell vetni a tavaszi árpát és a mákot is. Az utóbbit nem mélyre, csak annyira, hogy meghallja a harangszót. Elvégre aki vet, bízik a jövőben, mert később arami is szeremé. VAN VÉLEMÉNYE? ÍRJA MEG! velemeny@szoljon.hu SZ0U0N.hu A S20LSÖK—JÄS2KUN ONLINE Gazdák a képernyő előtt. Szolnokon, a Bereczki Máté Gazdakör tagjai számítógép-kezelői tanfolyamon vesznek részt. Huszonegyen jelentkeztek: kis- és nagygazdák, kertészek, állattartók vegyesen. Azzal a céllal, hogy kezelni tudják a gépet, megtanulják a szövegszerkesztés, internet használatát is. A képünkön a tanfolyam legidősebb résztvevője, a 87 éves dr. Sassi István, mellette Lőrincz Sándor mérnök, számítógép-oktató. Melyik hónap a legjobb és a legrosszabb? vélemények Mindenkinek más-más időszak emlékezetes Megkérdeztük néhány nyugdíjasunkat, melyik a kedves hónapjuk és melyiket nem szeretik? KISS LAJOSNÉ MARIKA 7Ó éves szolnoki, aki olykor a piacon árul. — Nekem a november a rossz hónapom: ekkor halt meg 1993- ban anyukám és két év múlva a bátyám. Ráadásul kétszer is műtötték a gyomrommal, és ebből az egyik operáció szintén novemberben volt. Legjobban a májust szeretem: ekkor születtem és a férjem is. Sőt, a négy unoka közül a legfiatalabbik, Klaudia is május 2-án érkezett. FEJES ENDRÉNÉ KISS MARGIT 68 éves, törökszentmiklósi rokkantnyugdíjas.- Nekem minden hónap csodálatos,. egyik szebb mint a másik. Már csak azért is, mert 1985-ben Debrecenben a klinikán az egyik főorvos a májam miatt pár évet jósolt. Azóta meghalt a doktor úr, az utódja is nyugdíjas, én meg 23 évvel éltem már túl a diagnózist Minden év, minden hónap csodálatos ajándék. Ugye, ezek után aligha mondhatok olyat, hogy a 12-ből egy is rossz hónap? Igaz, vigyázok az étkezésemre. TARR KATALIN 65 éves, korábban az egészségügyben dolgozott asszisztensként, Szentesen. Most Mezőtúron él.- A téli hónapokat nem szeretem, mert hosszú a fűtésszámla. Ez a pár hónap október derekától február végéig tart, és ehhez nagyon kevés az én 63 ezer forintos nyugdíjam. A nyár sem igazán az én műfajom, mert a magas vérnyomásra nem jó a 40 C-fokos kánikula. Nekem a március, április és a szeptember a jó hónapom. Melegek, de nem forrnak ezek a hetek, és a kiskertemben reggeltől estig tudok bogarászni, dolgozgatni. Kiss János 72 éves mezőgazdasági vállalkozó Abonyban.- Nekem azok a jó hónapok, amikor a terméseimért fizetnek. Ez rendszerint augusztusban, szeptemberben vagy októberben van. A rossz hónap nálam április. Nem másért, mert kétszer is összetörtem a terepjárót az utóbbi öt évben. És ezek mindig áprilisban történtek. ■ * 1 I á
