Új Néplap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-01 / 27. szám

4 Hízógyilkolás a vadászházban A BESENYSZÖGI Őszikék nyugdíjasklubnak jelenleg mintegy hetven tagja van. Érdekes rendezvénnyel kez­denek az új évben, hiszen február 16-án a községi va­dászházban előre megfon­tolt szándékkal két kisebb hízó is itt fejezi be földi pá­lyafutását. Hagymás vér, or­­jaleves, pecsenye, hurka, kolbász lesz belőlük. Ami marad, azt pedig tombolán kisorsolják, hogy bejöjjön az ára. A böllérek meg a szakácsnők is a klub tagjai közül kerülnek ki - tudtuk meg Kiss Béláné Marika klubvezetőtől. Vita is lesz a programokról A nyugdíjasok megyei kul­turális és érdekvédelmi egyesülete február 6-án, szerdán délelőtt 9 órakor tartja évindító klubfoglalko­zását a megyeháza díszter­mében. Erre várják a szol­noki és a megyei tagklubok vezetőit, ahol az ez évi ter­vekről, programokról hall­hatnak tájékoztatót a részt­vevők. Az ajánlásokat ezt követően vita követi. Irány az idei hídi vásár a zagyvarékasi nyugdíjas­­; klub tagjai tavaly is jó né­hány alkalommal képvisel­tették magukat különböző helyeken. így több mint ti­zenöt beteg társukat láto­gatták meg, de a temetések­re is elmentek, amikor egy­­egy klubtag halt meg. Ami az idei terveket illeti, több érdekes programra, ország­járásra várják a tagságot, így lesz nőnapi, Mikulás- ' ünnepség. Augusztus 20-án pedig meg szeretnék nézni a debreceni virágkarnevált, majd visszafelé jövet a ma­radék pénzükből a hortobá­gyi hídi vásáron szabadul­nak meg. Pótszilveszter Törökszentmiklóson NEM VOLT ELÉG az Almássy ; János Nyugdíjasklubnak a j rendszeres hagyományos évbúcsúztató, még egy | pótszilvesztert is tartottak j januárban. Ezen 135-en | jelentek meg: mulattak, | táncoltak hajnali négyig. HATVANON mmmmmimmmmmmsmMi&mmmm hmihü'Hi# híjTÚL ÚJ NÉPLAP - 2008. FEBRUÁR 1.,PÉNTEK Hetvenegy éve házasok életút A titok nyitja: alkalmazkodás, megértés Ezt a hegedűt 16 évesen készítette Gábor bácsi, és még ma is csodálatosan szól. 2000-ben elvitte a tiszabői házukat az árvíz. Hetvenegy év szép idő, nagy idő. Akár egy óriási szalmahordó kasba, bele­fér abba sok minden egy ember életében. D. Szabó Miklós Rengetegen meg sem érik ezt a kort, jóval korábban kiköltöznek az örökös tanyára. Mi mégis, mindezek ellenére találtunk egy olyan házaspárt, akik hetvenegy éve kötötték össze életüket. Hogy kik ők? A Szajolban lakó 94 éves Házi Gábor és a nála hat esztendővel fiatalabb felesége, Négyesi Klára, akik 1937. no­vember 24-én esküdtek örök hű­séget egymásnak. Pedig nem rendelt könnyű sorsot nekik az élet, hiszen minden fillérért meg kellett dolgozniuk. Éppen ezért korán megismerkedtek a parasz­ti munkával, és már 12 évesen kapálni, aratni, napszámba kel­lettjárniuk, mégpedig Tiszabőn. Mert ott születtek, eredetileg oda valósiak. Gábor bácsi világéletében ak­kurátus ember volt, korán sze­met vetett a szép Klárikára. Éve­kig udvarolt, nem kapkodta el. Mintha érezte volna, hogy ha szí­ve választottja igent mond, hej, de hosszú ideig tart a frigy! A lagzi után nem sok mézes­hét következett, mert várta őket a munka. Ráadásul az ifjú férj összesen hetvenhat hónapot töl­tött komiszban: magyarul eddig volt katona. A fogságot sem úsz­ta meg, ebből is jutott neki há­rom és fél év. Egy építkezésen tette a dolgát Oroszországban. Szerencséje volt, mert szépen hegedült, amelyet az édesapjá­tól tanult. Sőt, 16 évesen már ké­szített egy hegedűt, amely ma is jó. Amikor az oroszok lágerze­nekart szerveztek, sokan jelent­keztek zenésznek, de a temér­dek vállalkozóról pár akkord el­játszása után kiderült, hang­szert esetleg fényképen láttak. Az ő kezében viszont sírt a hege­dű, és sokszor megríkatta, meg­nevettette társait. Végül 1948. október 8-án, születésnapján tér­hetett haza. Nem sok idő maradt az ünnep­ségre: a vízügynél helyezkedett el és onnan is került nyugdíjba. A felesége a háztartást vezette, hímzett, kézimunkázott, jószá­gokat tartott, sőt a téeszben is dolgozott. Szóval nem unatkoz­tak soha, egyetlen rendszerben sem. Sajnos 2000-ben elvitte a ti­szabői házukat az árvíz, ezért kerültek Szolnokon élő lányuk­hoz közelebb, Szajolba. Tavaly, december 28-án a lá­nyuk, unokák, dédunokák meg a népes család jelenlétében tar­tották egybekelésük 70. évfordu­lóját, a kegyelmi lakodalmat a Godó panzióban. A menü hason­ló volt az 1937 évihez, a zenét a muzikális utódaik szolgáltatták. Úgy tűnik, ezt a hajlamot is örö­költék a tatától. Köszönik, azóta is megvan­nak. A lányuk sűrűn rájuk néz, az ebédet hordják nekik. Gábor bácsi szerint a hosszú házasság titka a szeretet, megértés. Meg az, hogy mindig tegyen-vegyen valamit az ember, bár ez egyre nehezebb az éveik miatt. Ami­kor arról faggattam őket, milyen asszony, feleség volt Klári néni, Gabi bácsi úgy felelt: első osztá­lyú. Később Klári mamát kérdez­tem, aki nevetve felelt: mivel én voltam a pénzügyminiszter, ki lehetett vele jönni. Mégpedig pontosanl937. no­vember 24-e óta... Még csak egy maradt a házaspárnak 25 ÉV ezüstlakodalom 50 ÉV aranylakodalom 60 ÉV gyémántlakodalom 65 ÉV vaslakodalom 67,5 ÉV kőlakodalom 70 ÉV kegyelmi lakodalom 75 ÉV korona, ékszerlakodalom Az utóbbi még háta van! Leghosszabb, leghidegebb Nemegyszer hallottam föld­művelő, sokat, 103 évet megélt nagymamámtól, majd a drága szüleimtől is, hogy mindig a január a leg­nehezebb. Ennek három oka is van. Az egyik az, hogy borzasz­tóan hosszú, harmincegy napos. A másik: rendsze­rint őkelme a leghidegebb. Nem ritka a -10 C-fok, de olykor ennek a duplája sem. Szóval lehet tüzelni cefetül, ami manapság nem olcsó foglalatosság. Végül, de nem utolsósor­ban: szegény is ez a har­­mincegy-néhány nap. El­végre búcsúzó, tavalyi előd­je, a december alaposan ki­fosztotta az emberek kis pénzét, zsebeit. Olyannyira, hogy még a településszéli ivók, csehók, kocsmák is fé­lig üresen konganak. Már­pedig ha a magyar ember­nek gurgulázásra sem fut­ja, az baj, nagy baj. Ráadá­sul odakinn a szelek rohan­gálnak, amelyeknek min­dig erdőnyi tűzifa esik áldo­zatul. Mert tüzelni kell, akár tüzépről veszi, viszi az ember a fát meg a szenet, akár a vezetékes gáz kály­hája gombját csavargatja, akár a sötétség leple alatt a faluszéli, külterületi erdő­ben vágja le derékig a fá­kat. Egyetlen jó dolgot látok mostanság, 26-a körül eb­ben a hónapban: lassan örökre eltűnik a múlt ködé­ben. Mert a február már kissé másmilyen, és néha a tavaszt is ígéri. Olyannyira, hogy akkor kell vetni a ta­vaszi árpát és a mákot is. Az utóbbit nem mélyre, csak annyira, hogy meg­hallja a harangszót. Elvégre aki vet, bízik a jövőben, mert később arami is sze­remé. VAN VÉLEMÉNYE? ÍRJA MEG! velemeny@szoljon.hu SZ0U0N.hu A S20LSÖK—JÄS2KUN ONLINE Gazdák a képernyő előtt. Szolnokon, a Bereczki Máté Gazdakör tagjai számítógép-kezelői tanfolyamon vesznek részt. Huszonegyen jelentkeztek: kis- és nagygazdák, kertészek, állattartók vegyesen. Azzal a céllal, hogy ke­zelni tudják a gépet, megtanulják a szövegszerkesztés, internet használa­tát is. A képünkön a tanfolyam legidősebb résztvevője, a 87 éves dr. Sassi István, mellette Lőrincz Sándor mérnök, számítógép-oktató. Melyik hónap a legjobb és a legrosszabb? vélemények Mindenkinek más-más időszak emlékezetes Megkérdeztük néhány nyugdí­jasunkat, melyik a kedves hó­napjuk és melyiket nem szere­tik? KISS LAJOSNÉ MARIKA 7Ó éves szolnoki, aki olykor a piacon árul. — Nekem a november a rossz hónapom: ekkor halt meg 1993- ban anyukám és két év múlva a bátyám. Ráadásul kétszer is műtötték a gyomrommal, és eb­ből az egyik operáció szintén novemberben volt. Legjobban a májust szeretem: ekkor szület­tem és a férjem is. Sőt, a négy unoka közül a legfiatalabbik, Klaudia is május 2-án érkezett. FEJES ENDRÉNÉ KISS MARGIT 68 éves, törökszentmiklósi rok­kantnyugdíjas.- Nekem minden hónap cso­dálatos,. egyik szebb mint a má­sik. Már csak azért is, mert 1985-ben Debrecenben a klini­kán az egyik főorvos a májam miatt pár évet jósolt. Azóta meg­halt a doktor úr, az utódja is nyugdíjas, én meg 23 évvel él­tem már túl a diagnózist Min­den év, minden hónap csodála­tos ajándék. Ugye, ezek után aligha mondhatok olyat, hogy a 12-ből egy is rossz hónap? Igaz, vigyázok az étkezésemre. TARR KATALIN 65 éves, korábban az egészségügyben dolgozott asszisztensként, Szentesen. Most Mezőtúron él.- A téli hónapokat nem szere­tem, mert hosszú a fűtésszámla. Ez a pár hónap október dereká­tól február végéig tart, és ehhez nagyon kevés az én 63 ezer fo­rintos nyugdíjam. A nyár sem igazán az én műfajom, mert a magas vérnyomásra nem jó a 40 C-fokos kánikula. Nekem a már­cius, április és a szeptember a jó hónapom. Melegek, de nem for­rnak ezek a hetek, és a kisker­temben reggeltől estig tudok bo­garászni, dolgozgatni. Kiss János 72 éves mezőgazda­­sági vállalkozó Abonyban.- Nekem azok a jó hónapok, amikor a terméseimért fizetnek. Ez rendszerint augusztusban, szeptemberben vagy októberben van. A rossz hónap nálam ápri­lis. Nem másért, mert kétszer is összetörtem a terepjárót az utób­bi öt évben. És ezek mindig áp­rilisban történtek. ■ * 1 I á

Next

/
Oldalképek
Tartalom