Új Néplap, 2007. november (18. évfolyam, 255-279. szám)
2007-11-12 / 263. szám
A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL ÚJ NÉPLAP - 2007. NOVEMBER 12., HÉTFŐ ^ - mmmmmmmm mmm mmmm «m mm Erdélyi diákok ismerkedtek meg megyénk érdekességeivel Jó érzés rékasinak lenni találkozó Újra otthon — elszármazottak vendégként Rékason A sziréna hangja éjjel, nappal rendkívüli módon zavar bennünket A szolnoki Újvárosi Általános Iskola nemrég vendégül látott tizenkét diákot Székelyudvar- helyről. Az erdélyi gyermekek a szolnoki iskola tanulóinak kíséretében jártak Budapesten, megtekintették az Országházat, a Magyar Nemzeti Múzeum kincseit. Megismerkedtek megyeszékhelyünk nevezetességeivel, a legnagyobb tetszést számukra a Repülőmúzeum látványa aratta. Ä Tisza-tó csillámló habjaiban is gyönyörködhettek a vendégek, és részt vettek Poroszlón egy tanulmányi, természetbeli túrán. A közös kirándulások alkalmával a gyermekek között barátságok szövődtek. Hangulatos, szép napokat tölthettek együtt, melyekre még sokáig fognak emlékezni. Lengyelné Vígh Erzsébet, Szolnok Elősegítette az akupunktúra a gyógyulásomat Derékfájással kerültem ágyba nemrég, melynek hátterében gerincsérv, ízületi gyulladás és porckopás áll. Kínzó fájdalmaim voltak. Orvoshoz fordultam, különböző kezelésben részesültem, eredménytelenül, így egy hónapig ágyban feküdtem. Ismerőseim javaslatára megkerestem egy természetgyógyász- akupunktőrt, aki elvállalta a kezelésemet. Eddig nem hittem az ilyesmiben, de már az első kezelés alkalmával enyhítette a fájdalmaimat, majd néhány kezelés után újra munkába tudtam állni. Ez, a számomra eddig ismeretlen akupunkturális gyógymód alkalmazása nekem jó volt, használt, nagyon örültem az eredménynek. Kis Zoltán, Tiszafüred A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha szerkesztőségünknek arról esetleg más a véleménye. Névtelen vagy címhiányos : leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Szundi Zoltánná A Kék ibolya művészeti csoport humoros cigány életképet mutatott be óriási sikerrel a XIII. Rékasról Elszármazottak Találkozóján, Engem az én falum vár - ez az Ady-verssor akár mottója is lehet annak a találkozónak, melyet XIII. alkalommal rendeztek meg Zagyvarékason, amelyen a falu vendégül látta azokat, kiket hivatásuk, munkájuk elszólított onnan. Elszármazottak - csaknem százan érkeztek! A művelődési ház dísztermében megterített asztalok, akár egy vendéglőben, s a házigazda művészeti csoport tagjai, élen Földes Imrével és a velük együtt szorgoskodó asszonyok valósággal családias hangulatot varázsoltak szorgalomból, szeretetből. A napi program közös misével kezdődött, majd a művelődési házban folytatódott. A kék- ibolyások műsorral kedveskedtek, először a vegyeskar éneke szárnyalt fel, majd a férfiak dalától volt hangos a nagyterem, közben táncra is perdültek. Meglepetésként mindehhez humort is adtak, pompás cigányéletképet, mellyel elbűvölték az egyébként is hálás vendégközönséget. Zúgott a taps, köszönvén a parádés produkciót, melyben szólistaként Földes Imre, majd párosban asszonyával külön is egyszerűen remekeltek. Akik a színpadon szórakoztattak, sü- rögtek-forogtak tálaláskor is: érkezett a finom, aranysárgán csillogó tyúkhúsleves, az ízletes sültek, ami után jól csúszott az egri vörös. Órákig tartott a beszélgetés, otthoniak és elszármazottak váltottak gondolatot múltról, jelenről és arról, milyen jó érzés rékasinak lenni, még ha távolba szakadt is az ember. F. I., Zagyvarékas ■ A találkozó programja közös misével kezdődött. Az állattartáshoz nagy élettér kell visszapillantó Kevesen tudják, milyen is volt a Szandai rét egykoron Nagyfenék, Nagylapos, Alsó- szanda, Felsőszanda — olvashatók a régi térképeken a Szolnok, a Tisza bal partján elterülő, vízjárta terület elnevezései. Az 1900-as évek elejétől egyre jobban beépültek Szolnok felparcellázott területei, beszűkült az állattartás élettere, megoldást kellett találni a házaknál tartott szarvasmarhák legeltetéséhez. Az 1920-as években a város vezetése és a gazdák a Tisza bal partján elterülő, vízjárta (menteden) szandai rétet találták legalkalmasabbnak erre. A terület Gróf Nemes Albert földbirtokosé volt. A gazdák Legeltetési Társulatot alakítottak, és a terület- rendezés után mintegy 65Ó katasztrális hold legelőre kötöttek szerződést. A társulat jól gazdálkodott, megoldotta az állattartó családok gondjait. Az 1930-as évek elején már mintegy 700 szarvasmarha legelt a Szandai rét gazdag, évenként finom iszappal „trágyázott” legelőin. A társulat gyarapodott, megoldották a tenyésztést, 9 fajtiszta bikát vásároltak, és istállót is építettek. Az állatok itatása volt körülményes. Amíg volt víz a gátépítéskor kiásott kubikgödrökben, ott itattak, de ha kiszáradtak, az élő Tiszából ittak az állatok, sokszor hasig belesüppedve a part iszapjába. 1931-ben az FM anyagi segítségével ártézi kutat fúrtak. A gulya ki- és behajtása sok aggályt vetett fel amiatt, amit a kiás bevonuló tehenek a hídon és a város utcáin maguk után hagytak. A szandai réten évenként katonai hadgyakorlatokat is tartottak, és az 1930-as évek elejétől a vitorlázó sportrepülést kedvelő fiatalok is itt gyakorlatoztak. Az 1938-ban felavatott sportreptér Szolnok város repüléstörténetének a bölcsője. Jó lenne, ha érintetlen maradna az eddig be nem épített terület. Szurovecz Pál, Szolnok ■ Az 1930-as évek elején már mintegy 700 marha legelt a Szandai réten Tiszasülyön a falu belterületén, a szomszédságomban van egy csendesnek tűnő, régi telephely. Nincs benne rendszeresen üzemelő, működő gépműhely, ritkán látni ott „mozgást”. Sajnos a terület biztonságát őrző sziréna éjszaka, hajnalban, nap közben nagyon sokszor váratlanul felsüvít, éjjel is rendszeresen felébreszti a környék lakóit. Az erre lakó ismerőseimmel úgy gondoljuk, hogy jogunk van a pihenéshez, a nyugalomhoz. Nem értjük, hogy ezt, a lakosságot folyamatosan zaklató zajforrást miért nem szabályozza a tulajdonosa? Mészáros Tibor, Tiszasüly. ** * Olvasónk levelét továbbítottuk a Palotási Mezőgazdasági Termelő és Szolgáltató Rt.-hez, ahonnan a lakossági panaszra az alábbi választ kaptuk: „A nevezett telephelyen működő biztonsági rendszer üzemeltetőjénél a riasztó felülvizsgálatára és a panasz elhárítására intézkedtem. Az érintettektől ezúton is elnézést kérünk. ” Darázs László, az igazgatóság elnöke Az aranyérmet a rákóczifalviak vihették haza Nemrég rendezték a IV. Tardi Kakasfesztivál és Főzőversenyt, melyen kakasszépségversenyt is tartottak, valamint a házi süteménysütés versenyét'Is megrendezték. A rendezvényre a rákóczifalvi Kuruc Hagyomány- őrző Egyesület és az MSZOSZ Nyugdíjas Klub tagjai is beneveztek. Az egész napos, jó hangulatban zajlott esemény színfoltja a főzőverseny volt, amelyben ötven csapat vett részt. A Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség zsűrije által kihirdetett végeredmény alapján a dobogó legfelső fokára megyénkből a Kuruc Hagyományőrző Egyesület kiváló főzőmestere, Balogh Ferenc állhatott fel az aranyérmet átvenni. Az első helyezést a kakasos káposzta elkészítésével érdemelte ki. A házi süteménysütő-versenyben az MSZOSZ Nyugdíjas Klub tagjai előkelő elismerést értek el. Sándorné Erdei Jolán, Szolnok JcICS évforduló. A napokban ünnepelték szüleim: Busku József és Busku Józsefné Hatrágyi Terézia házasság- kötésük ötvenedik évfordulóját. A felvételen a család látható, amikor két lányuk, hat unokájuk, vejeik és barátaik köszöntötték a jeles napon az ünnepeiteket. Balázsné Busku Terézia A felfújt lufik korában élünk Szolnokon ad koncertet Demjén Ferenc. Az énekes november 16-án, pénteken 19.30-tól lép színpadra a Tiszaligetben, a Főiskolai-Olaj Sportcsarnokban.- Hány fellépés jut egy hónapra? — Változó. Vannak betáblázott és lazább hónapok. Egy évben negyven-ötven nagyobb koncertet adunk. — Ez még az „ötödik sebesség”, vagy már visszakapcsolt? — Régebben is ennyit játszottunk. Voltak időszakok, amikor visszavettünk, de sokáig nem tehettük. Hívtak. Úgy tűnik, az emberek kezdik megunni az egyszemélyes együtteseket, a tátogó sztárokat, ismét van igény az élőzenére. — A hatvanas-hetvenes évek a zenéről szóltak, akkor ez nem volt kérdés... — Más világ volt. Mi hangszeren játszottunk, ez kiment a divatból, sajnos. Ma bárki lehet előadó, hemzsegnek a sztárok! Én már meg is sértődöm, ha ezt a jelzőt használják rám... Bulvár lett a világ, az értékekről kevés szó esik. — Valami azt súgja, nem szeretne gyakrabban címlapsztori lenni a bulvárújságokban... — Természetesen nem. Elsekélyesednek az értékek, ez nagy baj. Ma nem tudjuk, ki a nagy, ki a kicsi. Csak nézünk, hogy ez meg ez miért hír? Egy elv létezik megfigyeléseim szerint: minden és mindenki legyen felületes! A sztár legyen szép és legyen jó körítése, nem baj, ha nem ért ahhoz, amit csinál. — Dalai néha nem is burkoltan és nyilván tudatosan „népnevelő-jellegüek". Nem tud belenyugodni a torz jelenbe, igaz? — Azért a népnevelés erős fogalom... A tudatosság persze jelen van: az ember szeretné, ha kicsit olyan lenne a világ, ahogy ő látja. A dalokkal olyan gondolatokat próbálok közvetíteni, amik szerintem fontosak, segítenek élni. Manapság csak úgy beleélünk ebbe az átmeneti világba, célok nélkül. Én hiszek valamiben. Szeretném, ha mások is így lennének ezzel! — Átmeneti világnak nevezte a kort - vagyis gondolja, hogy egyszer megváltozik. Ennyire optimista? — Az vagyok, szerintem lesz ez még másképpen. Az emberek egyszer megundorodnak ettől az eltorzult világtól, és fordulat következik. Ez pedig csak a valódi értékek irányába történhet. ▲
