Új Néplap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-02 / 152. szám

4 ÚJ NÉPLAP - 2007. JÚLIUS 2 HÉTFŐ A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL i£ás&j%5t$&£&&í?&&£%S£Ssslr&!‘l9Í&3l84%jKÍi^^ A tiszakürti arborétum bejáratától rajtoltak és a Tisza gátján futottak nemrég a Fuss az egészségedért verseny szép számú résztvevői. Az arborétumtól indultak sport Népszerű a Fuss az egészségedért verseny Tiszakürtön A szoljon.hu internetes oldalra írták olvasóink Az idegen cseresznye a kártevő című, az Új Néplapban megje­lent cikkhez az internetes oldal­ra érkezett vélemények: név nélkül: Az ügyben kelle­ne valamit lépni. A felelőtlen gazdálkodás következménye, mely semmibe veszi a ténylege­sen dolgozók munkáját, költsé­gét, netán mondvacsinált ürü­gyek kapcsán... Sajnálom az érintett embereket. mqldí: Az egészben az a legszo­morúbb, hogy ilyet meg lehet ten­ni egy unikummal. Mert a nagy­körűi cseresznye unikum. Most valami ehető vagy nem ehető? Ha nem ehető, akkor nem jó pálinká­nak sem, a befőzéséről már nem is beszélve. A mezőgazdasági mi­niszterben nagyot csalódtam. * ★ ★ A Megmenekült a Jászberény, kiesett a Jászapáti című írásról érkezett az alábbi vélemény: név nélkül Nem vagyok elájul­va a karcagi futballtól, mindig ide­gen toliakkal ékeskedtek. Amíg ott volt a sereg, áddig oda vonul­tak be a jó képességű környékbe­li labdarúgófiúk. Ma sem karcagi­ak adják a törzsgárdát. Ha a pénz elfogy, a vándormadár focista ha­marabb elmegy, mint a költöző madarak. A Karcag II. sem lesz rossz csapat! Mindettől függetle­nül a karcagi foci szép évet zárhat. * * * A Sokan hagyják el az országot című cikkhez kapcsolódó meg­jegyzés: M.PITYU: szomorú, hogy most is aktuális a következő idézet: „Ki- tántorgott Amerikába másfél mil­lió emberünk.” „Mit bánja sok törvényhozó, hogy mint pusztul el szép fajunk!” — Fájdalmasan időszerű sorok József Attilától, aki mindezt 1937-ben írta. ■ Jó recepteket küldtek be a versenyre Az Új Néplapban naponta megje­lenő, olvasóktól érkezett recepte­ket rendszeresen kipróbálom, megfőzöm. A családom nagy örö­mére, mert szinte mindegyik új íz, új étel vagy sütemény elnyer­te tetszésüket. Remélem, néhány hónapig még tart a verseny, és még sok újdonsággal megismer­kedhetek! N. Lászlóné, Szolnok Ötödik alkalommal nemrég ren­dezték meg a Fuss az egészsége­dért versenyt Tiszakürtön. Kü­lönböző korcsoportokban het­venötén rajtoltak az arborétum bejáratától. A helyi iskolásokon és felnőt­teken kívül Nagyrévről, Tiszaugról, Csépáról és Tiszaino­Többször olvastam az Új Néplap­ban, hogy Szolnokon, a Széche- nyi-városrész mennyire fejlődik, valamint, hogy az önkormány­zati képviselőjük mennyire szí­vén viseli a lakótelep gondjait. Szívesen olvasnék arról is, hogy a város Tallinn (régi Vosztok-lakótelepi) része is fej­lődik, gyarapszik. Az infrastruktúra olyan, mint amikor a hatvanas években a la­kótelep felépült. Azóta megszűnt az óvoda és a bölcsőde, a játszó­tér js leamortizálódott, nem üze­mel a mozi. Létrehoztak ebben a városrészben két hivatalt: a Ne­káról is érkeztek futók, de indult még Cserkeszőlőről egy, Buda­pestről kettő és Csongrádról is egy versenyző. A leggyorsabbak végül érme­ket vehettek át. A korcsoportok győztesei: óvodások: Szűcs Zol­tán (Tiszakürt), Nyerlucz Niko­lett (Tiszainoka). I. kcs. Szekeres velési Tanácsadót és a Humán Szolgáltató Központot. Az autóbusz-végállomás mel­letti utca, mely a Kandó Kálmán térre, a mozihoz vezet, szinte jár­hatatlan. Nem a bur­kolat állapota miatt, hanem mert a jobb ol­dali sávot elfoglalják a parkoló autók, egé­szen a Vosztok ABC- ig. Az autók száma, a forgalom megnövekedett. A tanácsadóba érkezők a mozi épülete előtt, mellett és minden lehetséges he­lyen próbálnak leállni. Közleke­dési akadályt és mérgelődést Zsolt (Nagyrév), Felföldi Fanni (Tiszakürt), II. kcs.: Multyán Ri- chárd (Csépa), Jónás Szimonetta (Nagyrév), III. kcs.: Oláh Ádám (Tiszaug), Szendrei Ágnes (Nagyrév), III. kcs.: Oláh Ádám (Tiszaug), Szendrei Ágnes (Nagyrév). IV. kcs.: Major István (Tiszakürt), Balázs Éva (Tisza­okoznak az ott élőknek. A Vásár­helyi Pál utcából járművel kijut­ni szinte lehetetlen, mert min­denütt a parkoló autókon kell „átjutni”. Régen volt az utca vé­gén és egy-két he­lyen „Behajtani ti­los”, illetve „Köte­lező haladási irány” tábla, de ezeket benőtte a fű vagy eltűntek onnan. Szükség lenne egy-két parko­ló kialakítására, mert már az itt lakók sem tudnak járművükkel hol állni. A volt bölcsőde mellet­tinek a közepén egy hatalmas ug). 1991 előtt születettek: Ná- nási László (Nagyrév), Velő Gyöngyi (Tiszakürt). A futóversenyt jövőre is meg­rendezik, bízva abban, hogy ak­kor is sok sportolni, egészségü­kért mozogni vágyó érkezik a te­lepülésre. konténer foglalja el a helyet (e levél írásakor), a másik részét a kukák töltik ki, eléjük állni nem lehet. A toronyház mögötti kis parkoló is rendkívül zsúfolt. Mindenki ott áll az autóval, ahol tud, miközben a közterület-fel­ügyelet időnként bünteti az au­tósokat a füvön parkolásért. Szeretnék mielőbb arról olvas­ni, hogy e városrészen történik va­lami: új parkolóépítés, szépülő ját­szótér, zajvédő fal építése a vasúti töltés mellett élők érdekében... stb. De meddig kell még erre a változást jelentő hírre várni? Sindely Anikó, Szolnok Hetvenéves a temetői kriptatemplom Szolnokon Nagy körültekintéssel kezdtek Szolnokon 1934-ben a dr. Fábián Gáspár építész által tervezett gyárvárosi kriptatemplom építé­séhez. A feladatot két szolnoki épí­tési vállalkozóra, Sípos István és Pápai Antal építőkre bízták, akik összehangolt munkával emelték fel az ókeresztény stílusú, de itá­liai hatást mutató harangtornyá­val a párját ritkító, kazettás meny- nyezetű templomot. Külső része klinkertéglából kapott borítást, amely a hetven év időjárási vi­szontagságait láthatóan ma is jól bírja. Az „Istenháza” három évig tartó építés után 1937 májusára elkészült, melynek összköltsége 165 ezer pengőt tett ki. Az egyház vezetői Chiovini Fe­rencet, a Szolnoki Művésztelep festőművészét kérték fel az oltár feletti freskó megfestésére. A szí­nes ablaküvegek festését és az iparművészeti tárgyakat Hegedűs Lenke szolnoki iparművész készí­tette el, jelentős adományokból. ■ Az építést két szolnoki­ra: Sípos Istvánra és Pápai Antalra bízták. 1937 áprilisában a Szolnoki Római Katolikus Egyházközös­ség delegációja Vácra utazott, hogy felkérjék Hanauer A. Ist­ván váci püspök főpásztort a templom felszentelésére. A püs­pök 1937 májusának pünkösd hétfőjén, hatalmas tömeg és sok méltóság jelenlétében a templo­mot felszentelte és Szentlélek névre „keresztelte”. A templom első lelkésze dr. Csömör Gáspár volt, aki hosszú éveken keresz­tül szolgálta az egyházat. A templom alagsorában 375 telített kripta van, koporsós te­metést itt már rég nem tartanak. Urnahelyeket is kialakítottak, melyekben mintegy százhúsz fülkében helyeztek el hamvakat. Szurovecz Pál, Szolnok A levelekből válogatunk. Az íráso­kat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Címünk: Új Néplap „A szerkesztőség postája” 5000 Szolnok, Mészáros L. út 2. Az oldalt szerkeszti: Szundi Zoltánné Túróné Guba Anna, Tiszakürt Mikor fejlődik a Vosztok-lakótelep? környezet Tarthatatlan parkolási gondok, naponta közlekedési zsúfoltság ■ Szükség lenne itt egy-két Áj parkoló kialakítására. Rossz helyen van a sportolásra használt pálya A szolnoki, Móra F. út 15. és Szolnok ispán krt. 1. tízemeletes panelházak közötti betonozott pályán a játék sokszor reggel ne­gyed héttől este tízig 40-60 fővel dübörög. Mindez nehéz labdák­kal, üvöltéssel, kiabálással kísér­ve, amely zaját a zárt ajtókon, ablakokon keresztül is nehéz el­viselni. Most, a kánikulában még szörnyűbb a helyzet az itt élők számára emiatt éjszaka, mert nem lehet az ablakokat nyitva tartani. Egy olyan helyen építettek betonozott pályát ka­maszoknak, felnőtteknek spor­tolásra, ahol sok száz ember éle­tét tették egyúttal keserűvé. Nagy Sándor, Szolnok Kellemes napot töltöttünk a régi időkre emlékezve kirándulás A Nagykunság fővárosában, Karcagon járt lelkes, gyakran túrázó csoportunk A Nagykunság fővárosának ne­vezte Karcagot a Győrffy István Nagykun Múzeum tárlatvezető­je, amikor a Múzeum Baráti Kör lelkes csapatának mesélt ott a Nagykunság történetéről. A múzeum néprajzi gyűjtemé­nyének alapjait a névadó, Győr­ffy István néprajztudós, Karcag szülötte gyűjtötte, akinek bronz­szobra a múzeum kertjében ta­lálható. Ellátogattunk a Nagykunsági Tájházba, ahol a jellegzetes váro­sias lakásbelsőket néztük meg a XVIII. és XX. századot idézve. Nagy élvezettel nézegettük a Kossuth-díjas Kántor Sándor fa­zekasmester alkotásait a Fazekasházban. Gyönyörköd­tünk alkotásaiban, gazdag szín- és formavilágában. A város főte­rén a sok szép szobor, a gondo­zott parkok látványa maradan­dó képet nyújtott. Autóbusszal az ötlyukú Zádor- hídhoz is eljutottunk. Ott nem folyik víz, csak a híddal párhuza­mosan. 1830-ban az árvíz két- két pillért elsodort, ezért már rö- videbb, mint eredetileg volt. A régi időkre a tizenegy nagy szél­malomból is már csak egy utal, ez is múzeumként. Kellemes napot töltöttünk Karcagon, megyénk kunsági vá­rosában. Almási Józsefné, Szolnok A Zádor-hídhoz is eljutott a kirándulócsoport. A híd ma már rövidebb, mint amikor azt eredetileg megépítették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom