Új Néplap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-16 / 164. szám
4 HATVANON TÚL ÚJ NÉPLAP - 2007. JÚLIUS 16., HÉTFŐ Vajon jó irányba haladnak mostanában az ország ügyei? Evekig tanított a tanyán portré Doroszlai Elek a közelmúltban vette át gránitdiplomáját Megyénk százharminc-egyné- hány ezer nyugdíjasa közül néhányat megszólaltattunk: vajon mi a véleménye a mostani megszorítások, áremelések, bércsökkentések, elbocsátások időszakáról? Doroszlai Elek túlélt minden próbatételt, amelyből hosszú élete során bőven jutott neki. Már iskolás volt az első világháború idején is. na nem lépett be egy pártba sem. Sőt, a szocializmus idejére rangját is elvették, őrmesterré fokozták le. Igaz, a rendszerváltást követően főhadnaggyá léptették elő. Ekkor kapta meg a Nagyközségért elismerést is. Ma is rendszeresen bújja a könyveket. Vass Albert a kedvence. Olykor kiül a folyosóra, nézi az embereket, a forgalmat, visszaidézi az életét, ami elég komplikált volt, fénnyel meg árnyékkal, de minden megpróbáltatásból sikeresen került ki. Talán mert mint hívő ember érezte, valaki folyton folyvást segít neki, állítja az ég felé mutatva. Mellesleg évtizedekig a község híres gombaszakértőjének számított. Amikor arról faggatom, mi a hosszú élet titka, így felelt: a sok munka. Illetve két nem: tartózkodni kell a nikotintól és a szesztől. A 98 éves fegyvernek! gránitdiplomás tanító úr még nevetve hozzáfűzi: — Aztán nehogy szexet írjon a szesz helyett... Eddig összesen hat diploma 1932. tanítói oklevél Kalocsán 1982. 50 évért aranydiploma 1992. 60 évért gyémántdiploma Doroszlai Elek életének egyik fontos dokumentumával a kezében B. ISTVÁN, 66 ÉVES, FEGYVERNEKI NYUGDÍJAS:- Rossz irányba megyünk. Valamikor azt mondták a nagyjaink, hogy tiéd az ország, magadnak építed. Vittük, raktuk a téglákat: gyarapodott, szépült minden. Mára eladták az országot, kiárusították. Vannak, akik megszedték magukat, nekünk meg maradt a minimálbér. Vagy az, hogy akinek nem tetszik, annak nyitott az országhatár... T. MIKLÓS, 58 ÉVES, LESZÁZALÉKOLT NYUGDÍJAS:- Megvette az országot a külföld. A mi településünkön régen több száz tehén volt, most jó, ha kérődzik negyven-öt- ven. Ráadásul minek, mert a gazda el se tudja adni a tejét. Kis tétel sehol se kell, mert a nyugati áru szerelvényszámra özönlik befelé. Ráadásul a munkahely is egyre kevesebb, mert annyi az elvonás, hogy már nem éri meg az embereket foglalkoztatni. B. LÁSZLÓ, 63 ÉVES, NYUGDÍJAS KÖZGAZDÁSZ:- Pártolom a mostani kormányt, vezetést, mert ha nem lép, végünk van. Muszáj volt ezeket a fájdalmas lépéseket megtenni. Még akkor is, ha hibás is akad köztük, mert azt lehet korrigálni. Szerintem, ha még több tőke jön be, az jó lesz az országnak is, mert nő a foglalkoztatottak száma. A SZOLNOKI 73 ÉVES NAGY LÁSZ- LÓNÉ:- Nekem az a bajom ezzel a vezetéssel, hogy minden szorítása rajtam, rajtunk, a kisembereken csapódik le. Sokat megéltem 1934 óta, és azért nem bízok a mostani vezetőkben, mert a spórolást nem önmagukon, hanem rajtunk kezdték, aztán folytatták. Ők remekül elvannak, mert egy részük vagyonos lett, másik részük jó állást szerzett. Mi legalábbis, a családok és a munkások egy jó része ezt látjuk abból, ami ma folyik az országban. ■ 1997. 65 évért vasdiploma 2002. 70 évért rubintdiploma 2007. 75 évért gránitdiploma D. Szabó Miklós Olyan helyre született, amelyik Trianon után Jugoszláviához került. Volt hadifogoly, katona, hadnagy, lefokozták őrmesterré. A tanítói diplomáját egyébként még Pastyik Elek Istvánként vette át, de a harmincas évek közepén Doroszlaira magyarosította vezetéknevét. A közelmúltban megkapta a gránitdiplomáját, hiszen hetvenöt éve végzett Kalocsán, mint katolikus tanító. Ki is ő valójában, a már százhoz közelítő, de még mindig jó szellemiekkel rendelkező fegyverneki nyugdíjas? Még Ferenc József idején, 1911. január 2-án érkezett erre a világra, a Zombortól délre fekvő Doroszlón. Édesapja is tanítóként kereste a kenyerét, az egyik bátyja is tanár lett, így hasonló sors jutott neki is. Fegyvernekre úgy került, hogy egy ideig állástalan volt. Majd a harmincas évek közepén húsvétkor elkerékpározott Kalocsáról ebbe a községbe. Azért, mert lakott itt egy ismerőse. Rövidre fogva a szót, itt ragadt. Évekig tanított a tanyán is, 11-es és 6-os petrólámpák mellett. 1937-ben megnősült, oltár elé vezette Major Etelkát. Hat gyerekük született, öt még él közülük, sőt, már unokák, dédunokák, meg már ükunokák is vannak a családban. Visszatérve az életére: nem úszta meg a háborút, hiszen mint diplomás tanítót, had-1 nagyként behívták a seregbe. | Bolgár fogságba esett, de né- s hány hét után egy éjszaka sike-1 résén megszökött. 1 1971-ig tanított, afféle mindenesnek számított Fegyverne- ken, hiszen szakköröket is vezetett. Ennek ellenére ; egy árva kitüntetést se kapott, mert akadt egy bűne. Se a háború előtt, se utáU'i'TTf Korábbi munkájától nem szakadt el TISZAGYENDA egyik, mindenki által ismert személyisége Kérészi Lajosné Borika óvónő, aki negyven évig tanította, nevelte a helyi óvodásokat. Első és utolsó munkahelye volt ez az intézmény. Amilyen magától értetődően tette a dolgát, úgy is fejezte be a munkáját: minden csinnadratta nélkül. Szakmájától nem szakadt el teljesen, mert lányunokáját neveli, pallérozza, aki középiskolás Törökszentmiklóson. Nyáron is felkeresik a könyvtárat A kunhegyesi Zsigmond Ferenc Városi könyvtárnak több mint ezer beiratkozott olvasója van. A leghűségesebbek a település nyugdíjasai, hiszen a beiratkozottak több mint negyven százaléka közéjük tartozik. Ők a nyári kánikulában is rendszeresen felkeresik az intézményt. Három településre terjed ki a hatáskör fegyverneki székhellyel megalakult a Csorba mikro- térségi szociális alapszolgáltatási központ. A szerveződés és a hozzájuk tartozó szakemberek hatásköre három települést — Fegyverneket, Kuncsorbát és Örményest - érint. Fegy- verneken 251, Kuncsorbán 91 és Örményesen 57 olyan, döntő többségben nyugdíjas korú személyt tartanak nyilván, akik valamilyen segítségben, házi vagy benti szociális étkeztetésben, gondozásban, bevásárlásban stb. részesülnek. A fürdőhelyeket különösen kedvelik tiszagyendán a nyugdíjasok - ha kirándulnak - legutóbb harmincnégyen Tisza- örs fürdőjét keresték fel. De korábban már meglátogatták a Bükköt és Egert is. A következő busztúra célpontja a hónap végén, vagy augusztus elején Cserkeszőlő vagy Tiszakécske lesz, ahol szintén lehet fürödni - tudtuk meg Tóth Tiborné szociális gondozónőtől. Jung mama főként az utazásokra gyűjtött Se milliomos, se koldus nincs köztük osztálytalálkozó Ötven hosszú év után találkoztak újra az egykori diákok Általában a vidéki asszonyok, nagymamák mindig gyűjtöttek valamire. A temetésükre, kifesteni a konyhát, az unokáknak, arra hogy a névnapokon megvendégelhessék azokat, aki fel- köszönti őket. Jung Istvánná, vagy ahogyan lakhelyén, Újszentgyörgyön ismerték Jung mama a felsoroltakra is tett félre forintokat, de ő másra gyűjtött. Mindekelőtt utazásokra. Vidéki özvegyasz- szony lévén bejárta Európa legszebb helyeit. Az egyik fia buszsofőr volt, és amikor járatokat vezetett Görögországba, Itáliába, Spanyolhonba, vagy a csodaszép Lenin- grádba, a mama sűrűn csatlakozott hozzá. Mindig volt egy póthely, neki az is elégnek bizonyult. Temérdek értéket megismert, hazahozott magával. No, nem drágakő, perzsabunda, ékszer, vagy festmény formájában, nem. Hanem szívé- ben-lelkében, emlékezetében, képeslapok révén. Olykor ha társaságban valaki a finn tavakról beszélt, vagy a norvég fjor- dokról, esetleg a Téli palotáról, ő is bekapcsolódott. Meg is kérdezte egyszer az egyik kíváncsi.- Mi volt maga? Hadifogoly? Nevetve válaszolt- Annál jobb. Utazó egy pótülésen. Kezdetben Ikaruson, később Volvón... ■ D. Sz. M. A besenyszögi iskola ötven éve, azaz 1957-ben végzett akkori nyolcadikosai ámulva nézték egymást. Olykor nagyokat kacagva csapták össze tenyerüket.- Te vagy az, Imre? Tán a havasokra költöztél, hogy ennyire fehér az üstököd?! Lali, nem isOsztályrészlet az 1957-ben ballagott nyolcadikosok ötvenéves találkozójáról merlek meg, te mindig pengevékony voltál! Sanyi, hová lett a homlokod?! Felcsúszott? Egykoron ötvenegyen búcsúztak az alma matertől, és eljött közülük a félévszázados találkozóra. harminchárom. Tizenkét társuk ha szeretett volna, se jöhetett, mert ők - tíz fiú és két lány - a temetőben pihennek. A rendhagyó osztályfőnöki órán kiderült, nyolc diplomás lett közülük, a többi szakmunkás. Noha már 64-65 évesek, kilencen még dolgoznak. Nem magukért, hanem mert kell a forint az unokának, gyereknek. A hajdani végzősök közül 18-an elköltöztek Besenyszögről: Székesfehérvárott, Szolnokon, Kisújszálláson, Túrkevén, Rákóczi- falván élnek. Életük legnehezebb időszaka 1957 körül volt: hol tanulták az oroszt, hol nem. Otthon forradalomnak hívták 1956-ot, hivatalosan ellenforradalomnak. Bizony akadt, akivel 1957 óta nem találkoztak, és csak a hangjáról ismertek fel. Az osztályfőnöki órát Forgács Ferenc tanár úr tartotta, aki feleségestül megjelent. A szervezés Varga Bálintot és Csajbók Pált dicséri. Hajdú Ádám pedig mini borkóstolót szervezett saját terméséből. Mit mondjak? Á felhozatal minősítése, hogy a vacsora végére, fél 12-re a borosüvegek üresekké szelídültek... ■
