Új Néplap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-04 / 283. szám

ÚJ NÉPLAP - 2006. DECEMBER 4., HÉTFŐ MEGYEI TÜKÖR 3 M wpjWHf iászjákóhalma jól küzdöttek A szlovákiai Bősön rendezték meg a II. Duna Kupát, a Nemzetközi Kempo Karate gyermek-ifjúsági versenyt. Három ország (Magyar- ország, Románia, Szlovákia) csa­patai versenyeztek egymással. A hatfős jákóhalmi csapat Kardos Ignác vezető és Forgács Zoltán edző kíséretében 3 aranyat (So- modi Márton, Antal Regina, Cseh Dávid), 2 ezüstöt (Lendvai Gergő, Harnyos Viktória) és egy ezüstöt (Breszkó Miklós) szerzett a külön­böző kategóriákban, ta Kengyel FALUMIKULÁS Az ön­kormányzat ismét falumikulással kedveskedik a község nyolcszáz gyerekének. A 16 Télapó 16 lo­vas kocsival járja be a községet, és adja át minden gyereknek a Mikulás-csomagot. A polgármes­teri hivatal karácsonykor a nyug­díjasokat és a rászorulókat fogja szeretetcsomaggal meglepni, sí Szolnok diáksiker Széchenyi Gábor, a Verseghy Ferenc Gimná­zium diákja újabb szép sikert ért el. Az Eötvös Loránd országos fi­zika-feladatmegoldó versenyen második díjas lett. Felkészítő ta­nára Pécsi István, bgy Tiszainoka tanulmányút Há­rom település, Tiszainoka, Nagy­rév és Tiszakürt polgármesterei és jegyzői tanulmányúton vettek részt Pétervásárán. A látogatás célja az volt, hogy a tiszazugi te­lepülések vezetői tanulmányoz­zák a társult önkormányzatok működését, be Tíszavárkony végzősök az álta­lános iskolában 21 végzős tanuló jár a kiegészítő foglalkozásokra. Ezzel al^po/zák meg a továbbta­nulásukhoz szükséges matemati­ka- és magyartudásukat, ba TÓSZeg EGÉSZSÉGESEN A no­vemberi egészségnevelési hónap zárórendezvényeként sportvetél­kedőket és főzőcskét szerveztek a tanulóknak. Az egészséges táp­lálkozás érdekében pedig felaján­lásból származó gyümölcsöket és üdítőket kapnak a gyerekek, ba Törökszentmiklós jubileum Egykori szerkesztők, műhelydol­gozók és kollégáik tartottak ün­nepi összejövetelt abból az alka­lomból, hogy 50 évvel ezelőtt kezdődött a helyi gépgyárban az önálló mezőgazdaságigép-terve­zés és -fejlesztés. Az egykori ala­pítók és utódaik idézték fel a ma már történelmi eseményeket a találkozón, ng Az árva lány nehéz sorsa kétségek Bár törődnek vele, továbbra sem könnyű a helyzete Már egy évnél is több, hogy foglalkoztunk egy szolnoki árva lány, Eszter sorsával. Ő húszéves ko­rára olyan egyedül ma­radt, akár az ujjam. D. Szabó Miklós Eszter először az édesanyját ve­szítette el, azután az édesapját. Testvére nincs. A törékeny, szép lány vállára - aki ráadásul még a főiskolai tanulmányokat végez­te - nem akármilyen teher nehe­zedett. Elvégre egy önkormány­zati panellakás fenntartása már önmagában sem olcsó dolog. Víz, fűtés, villany, szemétdíj, közös költség - van mire fizet­nie. Akkoriban mint diák, még kapta az árvaellátást, de azóta ez is megszűnt. Cikkünk megjelenése után rengeteg segítő szán­dékú ember fogott tollat, hívta fel a szerkesztősé­get Szolnokról meg a me­gye egész területéről. Akadt, aki állást ajánlott fel, más a lakását osztotta volna meg vele, rengetegen szerették volna örökbe fogadni, de küldtek neki divatos ruhákat, élelmet, sőt pénzt is. Általában az egyszerű, javakban nem dús­káló emberek tették ezt. A sok­féle lehetőség közül Eszter kivá­lasztott egyet: egy, a Jászságban élő házaspárral vette fel a kap­csolatot. Ami azóta már nem ba­ráti, inkább bizalmi. A nyáron például együtt nyaraltak, a há­zaspár rendszeresen jön hozzá a hétvégeken, vagy ők viszik ma­gukkal. És nagyon, de nagyon féltik, miközben sok mindennel, még anyagilag is segítik. ■ Gondolt egy merészet: ha a nyár elején végez majd a soros viszgáival, felmenne Budapestre. Közben Eszter megszerezte el­ső oklevelét, amely szavai sze­rint szép, de hát ezen a környé­ken sajnso nem sokat ér. Éppen ezért jelentkezett a debreceni egyetemre. Igen ám, de itt ha­vonta egy hét a konzultáció. Mi­vel az éjszakai szállásra nincs pénze, hajnalban kel, és bizony éjjel ér haza. Jelenleg abból él, hogy három helyen is dolgozik, Eszter remek fotós hírében áll. és most őt örökítették meg a képen. Még- és összességében kap is vagy pedig oly módon, hogy nem szeretné, ha felismernék. Olykor álmodik a szüleivel... Eszter egy szem lányként ne­velkedett a családban, a szü­lőket viszonylag fiatalon le­százalékolták. Az édesanyját szinte máról holnapra veszí­tette eb a megállt szívét még újraindították, de a kómából soha nem tért magához. Ké­sőbb úgy-ahogy rendeződött a helyzetük, élt az édesapjával. Azonban megfázott az apu­kája, valahogy korábbi ta­pasztalatai alapján félt a kór­háztól, nem hívtak orvost, mentőt. Este rosszul érezte magát, reggelre jobban lett: felöltözött, és közölte, lemegy a boltba. így a kisasszony visszafeküdt, el is szundított, és csengetés ébresztette. A szomszéd volt, hozta a hírt: lenn a lakótelepen összeesett és meghalt az apukája. Üvöl­tött, zokogott, hogy lehet eny- nyire szerencsétlen. Gyorsan rájött: csak magára számít­hat. Olykor azóta is álmodik a szüleivel, ám nem jók ezek a találkozások... harmincötezer forintot. Termé­szetesen a három helyről együt­tesen. Ez bizony bokáig sem elég, nemhogy ruházkodásra, havi egyhetes távoli konzultáci­ókra. így azután gyűlik a tarto­zás is derekasan, mert ingyen semmit sem adnak. Ezért gon­dolt egy merészet: ha a nyáron, nyár elején végez a soros vizsgá­ival, felmenne Budapestre. Több ok miatt. Már korábban is dolgo­zott ott, és viszonylag jól kere­sett. Elvégre bármit elvállal, le­gyen szó akár takarításról, akár gyermekfelügyeletről. Albérlet is lenne, így könnyebb lakóhe­lyet változtatni. Úgy is mondhatnánk, az árva lány, Eszter köszöni mindazok­nak, akik segítik, ugyanakkor az is kiderült, sajnos nehéz a hely­zete. Nincs normális állása, fize­tése, és változatlanul keresi a he­lyét. Ezekben a bizonytalan min­dennapokban, amelyek őt dup­lán sújtják, hiszen nem támasz­kodhat sem a szüleire, sem a ro­konokra. Vonatfüttyös kedvvel számomra a MÁV Janus-ar- cát mutatja attól függően, melyik vonatra szállók. Mert a Szolnokról Pestre ne­kirugaszkodó személyvona­tok tiszták, pontosan indul­nak (az érkezés más kér­dés), és kényelmesek. No jó, fél órával később látjuk meg a székesfővárost, mint ha gyorsvonatra pattannánk, de a komfortérzet miatt én a komótosabb személyt vá­lasztom. Mert eró'sbödik bennem a gyanú, hogy a gyorsvonatok lepusztult va­gonjait csak a szutyok tartja össze. A múltkoriban három vagont zarándokoltam vé­gig, míg végre illemhelyet találtam, mert a többi kis intim fülkét tán kalauzok pihenőhelyévé alakították át. Egyáltalán: ezeken a já­ratokon utazni lehangoló. no de most valami optimista hajnalpír dereng bennem az új menetrend beharangozó- ját olvasván, mert mennyei páncélvonatként a követke­ző mondat csattog el a sze­mem előtt acélosan: Több vonat, kevesebb várakozás, jobb csatlakozások. Aztán szó esik még utasbarát, üte­mes menetrendről, meg egyyb nyalánkságokról is, i . hogy az embernek füttyös kedve támad. Olyan vonat­füttyös. Ami kitart tán még a menetdíjemelés utánra is... VAN VÉLEMÉNYE? ÍRJA MEG! velemeny@szoljon.hu Kádfürdőt adnak át karácsonyra A cserkeszőlői fürdőben új, gyógyászati célú beruházásba fogtak. A gyógyvíz- és gyógysó- kádfürdő bőrbetegségek gyó­gyítására használható majd. Az önkormányzati beruházást karácsonyra adják át. ■ B. E. IdŐjÓS katonák. A szolnoki repülőbázison állandó meteorológiai szolgálat működik, ahol folyamatosan biztosítják az időjárási adatokat a repüléshez. Képünkön Kiss Tamás és Bakonyiné Puzsár Veronika meteorológusok. Most is pótolhatatlan az emberi vér vöröskereszt Sokszoros véradók önzetlen segítségét köszönték meg „Bár az orvostudomány szinte csodákra képes napjainkban, az emberi vér továbbra is pótolha­tatlan” -kezdte ünnepi beszédét dr. Törnek Ágnes, a Magyar Vér­ellátó Szolgálat Szolnok területi szervezetének főorvosa a me­gyei véradóünnepségen. Immár közel két évtizede, 1988-tól ün­nepeljük a véradók napját, emlé­kezve arra, hogy először 1954. november 27-én adományoztak kitüntetéseket a sokszoros vér­adóknak. A vöröskereszt Jász-Nagy- kun-Szolnok megyei szervezete a százhuszonöt éves Magyar Vöröskereszt zárórendezvé­nyén, a megyei véradók-napi ünnepségén köszönte meg a rendszeres véradók önzetlen segítségét. A megye egész terü­letéről hetvenszeres, nyolcvan­szoros, száznégyszeres, száztíz­szeres, százhússzoros és száz- hatvanszoros véradókat kö­szöntöttek. Mindemellett ön­kéntes véradószervezők része­sültek „A véradó mozgalom ér­dekében végzett kimagasló szervező munkájáért” ezüst fo­kozatú elismerésben. A vöröskereszt megyeszerte közel harminc településen tart ezekben a napokban véradók- napi ünnepséget, közel ezerhat- száz önkéntes véradót kitüntet­ve - tudtuk meg Sallai Nórától, a segélyszervezet megyei igaz­gatójától. ■ Szilvási Zs. Kokas Sándor már 160 alkatommal adott vért a rászorulóknak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom