Új Néplap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-01 / 152. szám

KULTÚRA SZÓRAKOZÁS ÉLETMÓD Silent Hill: város az álom és a valóság határán Láttam a moziban egy újabb filmadaptációt. A Silent Hill-A halott város című alkotásról van szó. Az eredeti számítógépes já­tékot nem ismerve csupán félig nyilváníthatok véleményt A ja­pán szemléletre jellemző bi­zarr, lehangoló érzés itt is telje­sen átjön, akár a korábbi ilyen nemzetiségű horrorok remake- jeiben (A kör, Az átok). Talán a klasszikus horrorokhoz szokott' várakozás teszi, de nekem in­kább tűnik a divathullám hatá­sára véghezvitt bőrlehúzásnak, mint maradandó élmény létre­hozására irányuló szándéknak. A Farkasok szövetségét jegyző Christophe Gangs rendező — aki mellesleg a mostani mű egyik írója — nagyot alakított a film nyomasztó, s nem egyszer aber­rált képi világának megterem­tésével. A zenére sem lehet sok panaszunk, a fényképezés vi­szont hagy némi kívánnivalót maga után. A kisvárosban tör­ténő események első tíz percé­ben még úgy gondoltam, hogy végre valami igazán figyelemre méltó operatőri munkával ál­lunk, pontosabban ülünk szem­ben. A film második részére ez a tehetség már egyáltalán nem jellemző. Bár a történet egészen eredeti, engem mégis inkább több régebbi film összegyúrásá­ból létrehozott zavaros masszá­ra emlékeztet. Persze azért ért­hető, csak kissé agyalni kell raj­ta. Egy biztos. Félni nem na­gyon lehet. ■ S. I. Kevés a könyvforgató fiatal olvasás Inkább a filmeken keresztül ismerkednek meg az irodalmi művekkel Mindenki saját érdeklődé­si körén belül választ ma­gának olvasnivalót általá­ban. Persze az iskolapad­ban még elég nehéz meg­mondani a tanárnak, hogy a tanulónak nincs kedve a kötelező olvasmányokhoz. Bozsó Anikó Ha manapság egy fiatal kezé­ben meglátunk egy könyvet, szinte már csodálkozunk rajta. Hiszen a legtöbben úgy vélik, inkább a számítógép és az in­ternet érdekli az iskolás korosz­tályt. Közvélemény-kutatásunk eredményeképpen kidé- ____ rült, hogy sze- ren­Gimnázium és Humán Szakkö­zépiskola végzős diákja. - Az írók között Stephen King, Urban Milos, Peter Strauf, Edgar Allan Poe, Howard Philip Lovecroft könyveit szeretem igazán. Ami­kor kötelező olvasmányaink voltak, mindet elolvastam az eredeti változatukban. De főleg azokat, amelyek benne voltak az érettségi tételek között. Mára annyira szeretek olvasni, hogy még órán, a pad alatt is olvasok valamit. Persze ami tucatter­mék, azt nem szeretem. Ide tar­tozik a Harry Potter és a Gyű­rűk ura trilógia is. Azonban van olyan is, aki tényleg csak azt olvassa el, ami kötelező, és ctSS^ sl|ßiG Héttfmpi.om issére azért még vannak'olyan fi­atalok, akik minden szabad percüket a könyvek birodalmá­ban töltik. Persze ízlés dolga is, hogy ki mit olvas. Főleg középiskolá­ban, amikor már kialakul az ember érdeklődési köre. így a kötelező olvasmányok mellett leginkább a számítógépes kézi­könyvek, a sci-fi és a fantasy kö­tetek időszakát éljük.- A lélektani regényeken ke­resztül a horroron át egészen a scifi műfajig mindent szeretek - meséli nem kis lelkesedéssel Vigh Éva, a szolnoki Tiszaparti többet nem hajlandó, vagy neni-is érdekli. — Becsületesen elolvastam minden kötelező olvasmányt ál­talános iskola óta. Bár mostaná­ban már csak azokát, amelyek benne vannak az érettségi téte­lekben is - mesélte éppen a szóbeli érettségije előtti pillana­tokban a szintén tiszapartis Sal- lai Erika. - Például tetszenek a romantikus művek, mint a Ró­meó és Júlia. Vagy a vígjátékok, mint a Liliomfi. De jó volt még az Aranyember és a Tóték is. Az általános iskola negyedik osztályától fogva már szintén élnek a kötelező olvasmányok okozta „sokkolással” a tanárok, bár ez a hatás elkerülhető len­ne. Hogy hogyan? Szerintük egyrészt nem kilencéves kor­ban kellene elkezdeni hosszabb lélegzetű műveket olvasgatni. No meg persze a szülők hozzá­állásán is nagyban múlik a gye­rekek könyvek iránti szeretete. Amikor a kiságy mellett es­ténként me­séket olvas- í nak fel a szü­lők, akarva- akaratlanul is befolyásolják a gyerekeket, akik így hamarabb megtanulnak be­szélni és olvasni is. A Micimackót szeretem a legjobban — meséli a harmadik osztályos Molnár Katika, kezében szoron­gatva kedvenc mesehőséről Azok a fiatalok, akik igazán szeretik a könyveket, az olvasást, még a nyarukat is szívesen töltik ezzel, bárhol is járnak éppen Veszélyben a könyvek világa! A könyv értékét és jelentőségét a társadalom elismeri. Sajnos ez az elismerés sokszor csak elvekben ölt testet A könyv pedig ilyen vagy olyan mértékben mindig is veszélyben volt. Az új modern üzlet a fűm, a videó, és mára leginkább a mindent integráló in­ternet eszközeivel új vizuális tömegkultúrát igyekszik uralkodóvá tenni. Ez az új vizuális kultúra bizonyos képességeket továbbfej­leszt, de összességében elkényelmesíti az ember szellemét hosz- szabb távon elszegényíti, és függővé, manipulálhatóvá teszi. szóló, kissé megviselt könyvét. - De még nem szeretek olvasni, mert unalmas. Csak ha anyu meséli el nekem a történetet. A tankönyvek, kaland- és me­sekönyvek világában elkalauzo­ló eladók és könyvtárosok sze­rint mind a szülők, mind a ta­nárok hibásak lehetnek, ha a fi­atalok megunják az olvasást. — Érdekes, hogy a legújabb meséket szívesebben viszik a szülők, mint a hagyományos magyar meséket - mondta el Gábor Eszter, egy könyvesbolt üzletvezetője. — A lányok köré­ben mostanában a Laura című könyv a kapósabb, míg a fiúk között a Narnia sorozat formá­jában kiadott kötetei tartanak számot a legnagyobb érdeklő­désre. Ebből látszik is, hogy a modern regényeket olvassák leginkább, és nem a magyaro­kat, már ha egyáltalán kézbe vesznek valamit. A hét - karikatúrákban- Meglátszik a szomszédékor!, hogy nem húzódnak be a kánikula elől. — Senki nem mondhatja, hogy nem készültünk fel alaposan a madár­influenzára. A harmónia keresése a legfontosabb művészet Élete legnagyobb álma egy saját galéria létrehozása Négy év kihagyás után újra hívják kiállításokra, fesztiválokra, hogy alko­tásaival mindenhol be­mutatkozhasson a nagy- közönség előtt. így Szécsi Valéria számtalan festmé­nyével találkozhatunk az ország bármely pontjá­nak galériájában. Bozsó Anikó Az 1989 óta festő szolnoki mű­vésznő idén ismét visszatér a köztudatba. Immár négy éve annak, hogy alig kap meghívá­sokat. Az élet azért nem állt meg körülötte.- Idén meghívást kaptam a Pécsi Országos Színházi Talál­kozóra (POSZT), ahol a festők versenyén vettem részt - mesé­li élményeit Valéria. - Ott tizen­négy festő, közülük négy ma­Szécsi Valéria élete a festészet gyár készítette el művét öt nap alatt, melyet a rendezvény végén otthagytunk. A jövő­ben az elkészült munkákat kül­földi színházak­ban fogják be­mutatni, mivel mindegyik alap­vető témája a színház volt. Számos barát­ra és szakmai kapcsolatra tettek szert egymás között. Egy szlovákiai festővel, Fecsó Szilárddal annyira megta­lálták egymáshoz a hangot, hogy Szilárd a hazájában cikket írt Valéria munkáiról, azok lel­ki, érzelmi oldaláról. Mivel a Romániai Kézműves Kamara meghívta, a későbbi tervei és kiállításai között szere­pel egy nagybányai tárlat össze­állítása is. Beadta a pályázatát a debreceni Nyári Tárlatra is, ahonnan még nem érkezett visszajelzés. Emellett az érdeklődők találkozhat- , nak vele és képeivel a Világtalálkozón Jászboldoghá- ^ zán, valamint ! a Kuruc Világ- I találkozón Rá­se I kóczifalván is. g-ua II Majd augusz- il tus húszadi­kán Török- szentmikló­son is megjelenik. Jelenleg az Újvidéki Művészeti Egyetemen vesz részt három festménnyel, ahol bemutatkozik a szegedi rajzművészeti tanszék díjazott­jai között. — Az igazi nagy álmom egy saját galéria létrehozása, ahol az általam elismert és kedvelt alkotók műveit állítanám ki. A cél végül is az, hogy megismer­jék az emberek a kortárs alko­tók művészetét is. Díjai és elismerései: Tudományos diákköri konfe­renciamásodik díj graflká- ból, 2003 Volksbank-pályázat festészet második hely, 2006 Az egész életét a művészetnek szenteli „Bárhol járok, muszáj meg­néznem az ottani kiállításo­kat bármi is legyen a témája, mert egyszerűen feltöltődöm tőlük. Erre szükségem van az életemhez. Egyébként is szük­ségem van bátorításra, és ezt nem csak az alkotóktól kell hogy megkapjam. Amikor például egy nézelődő elhúzza a száját egy képem láttán, el­gondolkodom, hogy vajon mit csinálok rosszul ”

Next

/
Oldalképek
Tartalom