Új Néplap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-01 / 152. szám

2006. JÚLIUS 1., SZOMBAT KULTÚRA mmwumm A maszkom új, de én a régi vagyok Itt van másként a műsor, a szokásos. Jelmez és díszlet új. Újak a lányok. A szöveg a régi, mindez nem érdekes, Drágáim, tudom, úgyis benyaljátok. Öreg vagyok. Már vagy ezerszer álltam Véletek szemközt; megunni sose fogtok. Éjről éjre mindig konferálok, Csettintek csak, és vihogtok, zokogtok. Drágáim, tudom: nektek kell a vér. A hús, de nyersen: jól csúszik rá az abszint. És kell a móka hájrengető kacajjal, S a show végén az egész publikum koccint. Igen, igen. Kívántok látni drámát, Komédiát is akartok belé, persze. Pihegő keblet, románcot és bohócot, Ármányt és bűnt, meg rémeket is egy percre. A műsor frankó. Tódul rá a nép. Magam vagyok a bűvész és a diva, Nyúl a kalapból, szétfűrészelt ember, S mindez valódi, arcomra van írva. Ugyan kit izgat, mi lehet a titkom. Évezredből évezredbe pörgők Sok trükköm van, és mindet jól csinálom. Azt mondjátok, ilyen lehet az ördög. A maszkom új, de én a régi vagyok. Csettintek, s már vinnyogtok a gyönyörtől. A legszebb az, hogy nem veszitek észre, Árnyékom nincs, nem látszom a tükörből. Kellek nektek, mint egy falat kenyér. Én meg lassan az egészet utálom. A díszlet ragyog. A szövegem a régi. A szokásos, nesztek: megint felkonferálom. Fazekas Magdolna (ceruza) Készül a negyedik kötet költészet Törökszentmiklóson talált igazi otthonra Programok a megyében július 3. és 8. között A költőnő, legutóbb megjelent verseskötetével, amelyet a Barbarlcum kiadó jelentetett meg Dienes Eszter jelenleg Török­szentmiklóson él, versei azon­ban eljutnak az ország minden részébe. Sok folyóirat közli rendszeresen a verseit, és ed­dig három kötete jelent meg. .Most készül a negyedik. Bistey András Dienes Eszter népművelés- könyvtár szakon végzett a debre­ceni tanítóképzőben. A könyvek szeretete azonban már korábban fóltámadt benne. így beszélt erről:- Kunhegyesen laktunk, még első osztályos voltam, éppen csak megtanultam olvasni, már beiratkoztam a könyvtárba. Ki­vittem a János vitézt, olvasgat­tam otthon, és édesapám, aki nem ismerte a betűket, megkért, hogy olvassam el neki. Ez azu­tán szokásunkká vált, főleg a té­li estéken, felolvastam a János vitézt, majd a Toldit, és más könyveket is. Az irodalom szeretete azon­ban önmagában senkit sem tesz költővé, íróvá. Viszonylag későn, életének egy nehéz időszakában kezdett verseket írni. — Már 26-27 éves lehettem, a válásom után a fiamat a bíróság nem nekem ítélte a rossz lakás- körülményeim miatt, és ez na­gyon összetört. Akkor kezdtem verseket írni. Elküldtem a Nők Lapjához, és Szemes Piroska, az egyik újságíró fölfigyelt rájuk. 1975 a nők éve volt, jött egy hol­land tévéstáb, amely a magyar nők helyzetéről készített filmet. Szemes Piroska el­hozta őket hozzám Kunhegyesre, el is készült a film, de az akkori helyi vezetők ezt nem vették jó néven. így azu­tán 1976-ban eljöttem Kunhe­gyesről, és Törökszentmiklóson találtam igazi otthonra. A versei hamarosan megjelen­tek a Nők Lapjában, majd irodal­mi folyóiratokban is.- A Nők Lapja után a Jászkun­ság Valkó Mihály, majd Körmen­di Lajos főszerkesztősége idején, később a Forrás, a Mozgó Világ. Ez utóbbi egyszerre hét verse­met, közölte, ezzel szinte szár­nyakat adott. Sokat jelentett ne­kem Ladányi Mihály barátsága, ő segített tudatosítani sok min­dent, amit azelőtt inkább csak ösztönösen csináltam. Később közölt tőlem az Élet és Irodalom, az Ezredvég, az Új Forrás és az Az igazi maradandóságot a kötetek biztosíthatják Eső... Az Esőben Szepes Erika egy kisebb könyv terjedelmű ta­nulmányt közölt a verseimről. Azt mondtam, otthonra Török­szentmiklóson találtam, baráto­kat viszont Karcagon is, főleg Körmendi Lajos révén. Lajos so­kat segített, példá­ul amikor nem volt írógépem, azt is adott, és a berek­fürdői írótáborban megismerkedhet­tem a magyar irodalom sok jeles alkotójával. A folyóiratközlésekre szükség van, hogy jelen legyen az irodal­mi életben, de az igazi maradan­dóságot inkább a kötetek biztosít­hatják. Dienes Eszternek eddig három verseskötete jelent meg.- Most készül a negyedik. Annyiban tér el az előzőektől, hogy hosszabb versek is lesznek benne, ez eddig nem volt jellem­ző a köteteimre. Szepes Erika az említett tanul­mányban József Attila útján járó­nak említi Dienes Esztert, aki maga is azt mondja, József Attila a legkedvesebb költője, akitől so­kat tanult, többek között azt is, hogy hogyan járjon a saját útján. Ez az út ma már valóban a saját­ja, önálló, csak rá jellemző. HÉTFŐ A kunhegyesi XV. Legénybot alkotótábort idén is nagy ér­deklődés övezi. A rendez­vényt e hó 12-éig tartják a Vá­rosi Könyvtárban. KEDD Horváth Kornél és Enver Iz­mailov koncertet ad Szolno­kon. Az előadásról informáci­ót a városi művelődési köz­pontban kérhetnek. SZERDA A szolnoki Napsugár Gyer­mekház Kézművesházában rendezik meg a szabadtéri bábelőadásokat. Ezek sorában 14 órától játsszák a Furfangos csudadoktorok című darabot. CSÜTÖRTÖK Az I. Országos Vasutas Digi­tális Fotókiállítást rendezik meg a szolnoki VOKE Csomó­ponti Művelődési Központ és Könyvtárban. A tárlat július 8-ig várja a látogatókat. PÉNTEK A tiszafüredi Halastéren lép fel az Anadolu Folklór Vakít Zonguldak Grubu Folk Dance Törökországból. Az előadást 13.35-től láthatják a város la­kosai. SZOMBAT Az Árokszállási Nyár rendez­vényen ismét megszervezik a birkafőző versenyt. A kultúra kedvelői megnézhetik a népi díszítőműhely kiállítását, és a Flóra Virágkedvelők Egye­sületének virágkiállítását is. zsovákiászló Hullámok Ménes, csak lováról terelhető, madár, csak szárnyakkal elérhető, tenger, csak uszonnyal merülhető, hegycsúcs, nagy vággyal keülhető, hullám, csak hullámmal gördíthető, lépés, csak lépéssel követhető, kérdés, csak válasszal megérthető, isten, csak jó hittel viselhető, ember, csak emberrel becsülhető, arcom, csak orcáddal éltethető. 1945. április 4-e után gondol­tam egy merészet: alászolgája, kedves gazdám, köszönöm a sok szivarhamut meg a sok­sok, különböző nagyságú rúzs­foltot, amelyek eltávolításában sok proletárasszony szorgosko­dott. Mert bár nagyságod nem kényeskedett, hogy tönkrete­gyen, a megdolgozott bért a bü- dösségre hivatkozva mindig megkurtította. De nekem a grófok eltávolí­tása után sem lett meg a nyu­galmam, a normális hátközna­pi életem. Geróf Pixitől Ali Ba­bához, az orfeum csillagához kerültem. Kettőjük éjszakai kalandja következtében, még mielőtt a finom modorú gazdá­mat bevágták egy hortobágyi juhakolba. Jó, illatos frissítő szappan helyett így büdös pezsgős löttyöt kaptam a nya­kamba. De előbb belémizzadt a disznó, úgy ropta. Majd (miután a földre do­bott, és ugrált rajtam) bele akart ugrani a nagybőgőbe, de, cvikker nélkül csak Ali Baba öléig jutott. Aki azután (ruha persze), aki a megbízásából a mulató előtt cigarettapapírt árult, hozzá gyufát, amelyik az éjszakai élet lovagjainak a kör­mére égett. Reszkettem is Ba­PAÁL TAMÁS Egy ing siralmai nélkül) ágyba fektette, és mel­lé feküdt vigasztalni a zokogó árvát. Annyira megfeszültem az erőlködéstől, hogy el ne rö­högjem magam, hogy nem bír­tam tovább cérnával, és a gombjaim sorra lepattogtak ró­lam. Pedig szegény mosónők hogy vigyáztak rájuk! Ali Baba azután a Pesten ma­radt negyven rabló egyikéhez vitt el (már összegombolva logh Béla üzéren, hogy össze­verekedik egy nagy tételben avas zsírt szállító szerencselo­vag testőrével Erre mi történt? El nem sza­kadtam ugyan, de lehányt Hukk Balázs, a „pajtikám”, az­az mindenki pajtikája, és így busás felárral hazavihetett. Otthon azután néztem egy na­gyot. Még a gombjaim is kifé­nyesedtek. Igaz*kis segítség­gel. Mert „pajtikám” Hukk Ba­lázs a Gazdasági Rendészet fel­derítő osztagánál szolgált, nagy örömemre. Most már örömmel szívtam be a cigifüs­töt, az áporodott italszagot. Cserébe hajnalban együtt le­vegőzve a Duna-parton elme­sélte egy-egy, a dolgozókon élősködő nagykereskedő lefü­lelését. És hazaérve a Mama engem szépen levett róla, és azonnal kimosta belőlem az éj­szakai élet szennyét. Ekkor éreztem magam fel­szabadultnak. Amire annyit vártam. És az igazi gazdám mellett a széken (száradva) a jó, hasznos munka örömével elaludtam. Álmomban egy Jó­zsef Attila nevű költő szavalt, de csak arra emlékszem, hogy lehajolva hozzám, elmosolyin- totta magát, és a karomat meg­fogva súgta: Szabadság, Te szülj nekem rendet... Arcok - Gyurcsek Ferenc rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom