Új Néplap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-31 / 306. szám

i 2 MEGYEI TŰKOR 2005. DECEMBER 31., SZOMBAT MINEK ÖRÜLT A LEGJOBBAN, S Ml OKOZTA A LEGNAGYOBB BOSSZÚSÁGOT 2005-BEN? Bakos Róbertét, a Szolnoki Sütőipari Részvénytársaság vezérigazgató]'át egyetlen évekkel ezelőtti politikusi kijelentés bosszantja mindmáig, mégpedig az, hogy „nem lesz gáz­áremelés”. Azóta ugyanis többször drágult ez a pékek számára nélkü­lözhetetlen energiahordozó. Leg­utóbb, éppen no­vemberben. Akkor 14 százalékkal nőtt az ára. Nem úgy a kenyér, melynek ára jó ideje változat­lan. A megemelke­dett költségeket ugyanis - a jelenlegi piaci körül­mények között - a sütőipari cégek nem tudják tovább hárítani. A nagy üzletláncok vsárló csalogatóna tek­intik a kenyeret. A nehézségek elle­nére akadnak kellemes emlékek is. így az, hogy a Szolsütnek - egyedü­li sütőipari vállalkozásként - sike­rült a megye tíz legnagyobb forgal­mat lebonyolító élelmiszeripari cé­ge közé bekerülnie. Mindez azért is figyelemre méltó, mert 8-10 vekni kenyeret kell eladniuk ahhoz hogy ugyanolyan forgalmat ér­jenek el, mint egy húsfeldol gozó egykilónyi kolbásszal. Hortiné dr. Bathó Edit, a jászberé­nyi Jász Múzeum igazgatója: ­2005-ben mind a Jááz Múzeum­ban, mind a Vá­rosvédő- és Szépítő Egyesületben, mind pedig a Barkóca Gyermek­táncegyüttesben szép sikereket érhettünk el, amelynek felsorolá­sa igencsak nehéz volna. Nagyon örültem annak is - és szakmai fejlődésem szempontjából min­denképp fontos - amikor sikerült megszereznem ebben az eszten­dőben a PhD. tudományos fokoza­tot. A napokban rendkívüli meg­lepetésként ért, és nagy megtisz­teltetést jelentett számomra, hogy jelöltek a megyei Príma díjasok sorába. A negatív élményeim in­kább személyes jellegűek, ugyan­is édesanyám és öcsém gyakran voltak betegek ebben az évben. A másik dolog pedig az, hogy fiam 14 év után idén úgy döntött, hogy nem folytatja a néptáncot. Dr. Baksai István, a Hetényi Géza megyei kórház főigazgató-főor­vosa: - Őszintén szólva volt már a mostaninál jobb éve is a magyar egészségügynek, és csak reménykedni lehet ab­ban, hogy a következő nem lesz még rosszabb. Sajnos a megyei kórház életében több olyan prob­léma felmerült - így például a baleseti sebészek ügyeleti pere — , amely a mi életünket nehezítet­te ugyan, megoldása azonban nem az intézmény hatáskörébe tartozik, hanem állami feladat lenne. Másfelől viszont legalább elmondhatjuk, hogy stabilan mű­ködik a kórház. Örömteli az is, hogy számos olyan lépést tettünk meg idén, amely a következő évek további fejlődését készíti elő. így például nemrégiben meg­kezdte működését a szívkatéteres labor, illetve hamarosan elkez­dődhet a rendelőintézet rekonst­rukciója, valamint a kórházfel­újítás következő üteme. Huszárik Katának, a Szigligeti Szín­ház színésznőjének a legnagyobb örömöt ebben az esztendőben a kisfia születése jelentette. Aki ért a számmisztikához, talán magya­rázatot ^dhat a 7-es és a 2-es szá­mok szerepére a színésznő életé­ben. Idén február (2. hónap) 7-én m ment férjhez Boda János koreográfus, táncoshoz. Július (7. hónap) 2-án pe­dig megszületett kisfiúk, Gergő Zol­tán. Huszárik Kata élete azóta a baba körül forog, elmondása szerint „csoda kis emberke, áldott jó gye­rek”. A színésznő egyébként még nyolc hónapos kismamaként is ját­szott a színpadon, mégpedig az Othellóban, Bianka szerepében. Szabadidejében olvasgat, kedvenc hobbijának — a lakásdíszítésnek — azonban kevesebbet hódolhat. Egyetlen bánata, hogy messze ke­rült édesanyjától és barátaitól, akik Budapesten élnek. így sajnos jóval kevesebbet találkozhatnak, mint korábban. Drávucz Rita szolnoki származású ví­zilabdázó legnagyobb élménye a montreali világbajnoksághoz fűző­dik: - A selejtezők után a döntőben is összekerültünk az USA váloga­tottjával, amellyel évek óta nagy harcot vívunk. Ezúttal sem volt ez másképpen. A térfélcsere után még 7-3-ra vezettünk, ám az amerikaiak a mérkőzés végére 7- 7-es döntetlenre módosították az ál­lást. A hosszabbí­tásban már egyér­telmű fölénybe ke­rültünk, s nyertünk 10-7-re. Ezzel 11 év után szereztünk újra világbaj­noki címet. Számomra külön öröm, hogy a fináléban én lőttem csapa­tunk mindent eldöntő gólját. Ezt kö­vetően csodálatos élmény volt a vi­lágbajnoki dobogó tetején állni. Bosszúságom nem sok akadt. Kará­csony előtt egy ismerősöm vállalta, hogy Firenzéből — ahol jelenleg sportolok - átvisz Bolognába, és ott szállhatok fel a hazafelé tartó gépre. Sokat kellett várnom rá, ezért elég bosszús voltam. Szerencsére időben Szolnokra érkeztem, ahol szerette­immel tölthettem a karácsonyt. Dr. Imre Anikó, az ÁNTSZ megyei tiszti főorvosa: — A legörömtelibb esemény, hogy le­zajlott végre a mi­nőségbiztosítás] ‘ eljárná) s megyei intézetünk a na­pokban megkapta az ISO 9001:2001 tanúsítványt. Ugyan­csak komoly feladat volt számunk­ra az új védőoltási rendszer kiépíté­se, valamint a szakfelügyeleti rend­szer átalakítása. Szomorú dolog vi­szont, hogy kénytelenek voltunk át­szervezni a városi intézeteink mű­ködését, illetve a közeljövőben vég­re kell hajtanunk a központilag meghatározott létszámleépítést En­nek pontos mértékét ugyan még most sem ismerjük, de megpróbál­juk úgy megoldani, hogy az elbo­csátások minél kevesebb problé­mát okozzanak mind az intézmény, mind dolgozóink életében. így a le­építések érintettjei közül többen vannak olyanok, akik maguk kér­ték nyugdíjazásukat Guth Ferenc, a y, szolnoki Gépipa­ri Közlekedési Szakközép- és Szakiskola igaz­gatója esemény­dús évet zárhat. Mivel alapvetően pozitív gondol­kodású embernek tartja magát, így csak a szép dolgokat emeli ki az év értékelésekor. Nyáron meg­nősült a fia, akinek Rákócziújfa­lun építenek családi házat. Az igazgató kislánya már negyedéves a jogi egyetemen, a mintatanterv- nek megfelelően minden vizsgá­ját sikeresen letette. Az év nagy' eredményének nevezte, hogy a gépipari címzett támogatást nyert, s a közbeszerzési eljárást követően 2006-ban hozzákezde­nek a jövőbe mutató fejlesztések­hez. Decemberben az ISO minősí­tésnek megfelelően sikeres volt az audit. Az iskolával kapcsolatban álló vállalkozásoknak köszönhe­tően - a szakképzési hozzájárulá­saikból - komoly fejlesztések va­lósultak meg ebben az évben a gyakorlati oktatás terén. Márkus Ica karcagi magyarnóta-éne- kes: - Az idei év mind a privát mind a szakmai életemben szép és sikeres volt. A sok hazai felkérés mellett énekelhettem Szlovákiában, Romániában, Amerikába^, Kanadá­ban. Nagy öröm számomra, hogy ^ idősoraimban lányaimmal, vömmel és unokáimmal együtt léphetek fel. Siker az is, hogy a férjem vezette csa­ládi gazdaságunk jól működik, ered­ményes. Szeren­csés vagyok azért is, mert karácsonyra megjelentek CD-im, amelyekre értékes, régi nó­tákat válogattam össze. Nagyon fáj viszont, hogy megszűntek az élő té­vé- és rádiófelvételek. Nagyon szo­morúnak tartom, hogy ha az ember szerepelni akar a kereskedelmi adókon, akkor a rádió bekéri tőlem a CD-t és eldönti melyik nótát játs­sza. A tévéktől érkező felkérések is mind úgy szólnak, fizessek X ezer forintot, vigyem be a CD- met és a stúdióban tátogjak rá - én ezt nem vállalom. Györfi Sándor Munkácsy-, Mednyán- szky- és Szervátiusz-díjas karcagi szobrászművész: - Pozitívum, hogy idén is megtarthattam Nyíregyhá­za-Sóstón és Mezőtúron a művészte­lepeket, valamint Lendván is vezet­hettem két tanítványommal tábort. Idén két jelentősebb kiállításom is volt, az egyik Deb­recenben, a másik Budapesten. Örül­tem, amikor tavasz- szal Karcagon átve­hettem a Honvéde­lemért minisztériu­mi kitüntetést, majd az országos képzőművészeti triennálén Szolnok város díját, most pedig Prima-jelölt vagyok. Az is si­ker, hogy meghívtak több ’56-os em­lékmű pályázatára. Nagyon örül­tem, hogy Budapesten sikerült egy jótékony árverést szervezni, melyre a magyar művészek ajánlották fel munkáikat. A több millió forintot ja­nuárban visszük ki öt erdélyi árvíz­sújtotta településre. A negatívum talán annyi volt, hogy a szobrokat megrendelő civil szervezeteknél ér­ződött, hogy függnek a pályázatok­tól, így nehéz volt megvalósítani egy-egy tervet. Nagy András, a jászberényi Le­hel Vezér Gimná­zium igazgatója:- Mindenképp az örömteli törté­nések közé szo­lom, hogy továbbra is jó a híre isko­lánknak és sokan jelentkeztek az intézménybe. Jó érzés, hogy zökke­nőmentesen és eredményesen zár­hattuk az első évet a kétszintű érettségi vizsgákkal, s diákjaink jól szerepeltek az országos verse­nyeken. Ráadásul az intézmény te­tőszerkezetének egy részét is meg­újíthattuk. A negatív élmények egyike, hogy néhány kiváló diá­kunk nem jutott be az egyetemek­re a hihetetlenül magasra ugrott felvételi pontszámok miatt. Azt sem a kellemes élmények között tartom számon, hogy az oktatást érintő szabályzók folyamatos vál­tozása miatt rendkívül sok a bü­rokratikus pluszteher. Mindez pe­dig a nevelői munkától veszi el az energiákat. Pintér Mihály őrnagy, a Szolnoki Fővámhivatal parancsnoka: 2005 volt az első teljes év, amit az Euró­pai Unió tagjaként élhettünk meg. Sok, fomtos és jelentős jogsza­bályt vezettek be, amelyeket a mindennapos munkában kifogás­talanul kell alkalmaznunk. Ehhez a hivatal részéről ■ nagy e rőt eszi té­" !* I ‘^»műnkre ^ re tudtuk megvaló­sítani. Ezt bizonyítandó, többen szóban és levélben is kifejezésre juttatták a fővámhivatal tevékeny­ségével kapcsolatos kedvező véle­ményüket. Munkából tehát jutott bőven az évre, a családdal töltött hosszabb pihenésre azonban nem volt alkalom. Pintér Mihály saj­nálja, hogy idén egy hétre sem tudtak közösen elutazni. Talán majd jövőre... Sziráki Pál, a Jászkun Volán Rt. vezérigazga­tója úgy véli, egy érdekes eszten­dőn van túl a tár­saság. Most már mutatkoznak a jelei azoknak a fejlesztéseknek, amelyeket még tavaly indítottak el. így a műsza­ki háttér korszerűsítésének, a buszállomás-építéseknek. Kun­hegyesen éppen január elején ad­ják át az új buszpályaudvart, és már előkészítés alatt van túrke- vei is. Emellett hamarosan elin­dulhat a kisbuszok gyártása is. Mindezek a kellemes emlékek. Bosszúságot leginkább az kiszá­míthatatlanság jelentett, amelyet üzemanyagárak változása oko­zott. A gázolaj árának hónapokon át tartó emelkedése mintegy százmillió forintos többletterhet rótt a közlekedési társaságra. Takács János, a jászberényi Electro­lux Lehel Kft vezérigazgatója: - Rendkívül sikeres, mozgalmas évet zárt a cégünk. Az üzleti életben el­ért sikerek és a személyes pozitív él­ményeim is ötvöződnek abban, ami­kor átvehettem a Nyíregyháza Váro­sért, Bencs Kálmán-díjat. Természe­Ö tesen ebben a díj­ban nem csak az én sége is benne van. Az pedig, hogy épp Nyíregyházán tudta megvalósítani cégünk fejlesztéseit, köszönhető az ott működő vállalkozóbarát önkor­mányzat tevékenységének is. A ne­gatív élmények közé tartozik, hogy a Electrolux csoporton belül újabb gyárbezárásokat kellett végrehajta­ni. Annak Magyarországon sem örülünk, ha németországi, vagy svéd kollégáinknak szűnik meg a munkája. Vajda József, a Bé­res Gyógyszer- gyár Rt. igazga­tója számára minden bosszú­ságot elmosott a karácsony. így az elmúló esztendőből is csak a jó dolgokra emlékezik. Mindenek előtt arra, hogy megszületett le­ányunokája, és hogy átvehette a megyeszékhely egyik legna­gyobb elismerését, a Pelikán-dí­jat. De ugyancsak a kellemes dol­gok között említette, hogy tízéves lett a Béres gyógyszergyár. Egy évtized alatt 1,8 milliárd forintot fektetett be a Béres Rt. Mindezzel párhuzamosan a termelési érték és a foglalkoztatottak száma is megsokszorozódott. Ma már itt készü minden Béres termék. A fejlesztések pedig nem álltak le, hiszen Szolnokon lesz a cég lo­gisztikai központja. Vízkelety Márta, Tószeg református lelkésze: - A legnagyobb boldogság és bosszúság egyaránt a hivatásom kapcsán ért ebben az esztendőben. Bár mindkettő olyan esemény, amely magánemberként is hosszú időre meghatározza a közérzete­met. A felhőtlen örömet az jelenti számomra, hogy ződött a gyülekezet munkát végeztek, gyönyörűen újjávarázsolták e pati­nás épületet. Furcsa módon az idei legkellemetlenebb fordulat ugyan­csak ez idő tájt következett be. Arra a döntésre gondolok, amellyel a kormány - takarékossági indokok­ra hivatkozva - megszüntette az egyházak korábbi támogatását, ne­héz helyzetbe sodorva ezzel többek között a református vallás szolgála­tában állókat is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom