Új Néplap, 2005. október (16. évfolyam, 230-255. szám)
2005-10-01 / 230. szám
4 IDŐSEK VILÁGNAPJA 2005. OKTÓBER 1., SZOMBAT * & 1MWI1VMJ LEPOROLT HISTORIASKONYV évforduló A Szolnok városi szegényházból nyolcvan esztendő alatt idősek otthona lett SZEGÉNYEK Kedves Olvasók! Üdvözlöm Önöket a szolnoki idősellátás fennállásának nyolcvanadik évfordulója és az idősek világnapja alkalmából. Ez az összeállítás végigkalauzolja Önöket Szolnok város idősgondozásának történetén. Hálás szívvel gondolunk mindazokra, akik odaadó gondoskodásukkal önzetlenül segítették az idős, beteg, segítésre szoruló embereket. Köszönöm mindazok segítségét, akik intézményünk munkájához adományaikkal, támogatásaikkal hozzájárultak. MOLNÁRNÉ DR. SZABÓ JULIANNA IGAZGATÓ FŐORVOS Nyolcvan év több emberöltőnek felel meg, így ma már az Eötvös téri otthon épületén is jelentkeznek az öregedés jelei. 1925-ben hatalmas eredménynek számított, hogy sikerült tető alá hozni a korszerű szegényházat, városi kezdeményezésre. Ezt megelőzően azonban már volt szegénygondozás, melyről Kövesi László: A szolnoki Jézus Szíve Plébánia, História Domus 1733-tól című kéziratában írja le, hogy 1779- ben a mai Belvárosi Általános Iskola helyén, a régi temető szélén állt egy szegényház. Az 1800-as évek közepén a város szegényei új otthont kaptak. A város 1855-ben a régi temetőt sétatérré alakította át. Az új Szegényház a mai megyei rendőrkapitányság helyén állott, és az 1920-as években már erősen roskatag állapotban volt. Szolnok összlakossága ekkor több mint 30 ezer körül volt, s nagy problémát jelentett az utcákat és a boltokat járó koldusok, valamint az úgynevezett „szemérmes” szegények igen magas száma. A Belvárosi Plébánia „História Domus”-a szerint a képviselő-testület eredetileg civil személyzetre bízta volna a szegényházba beköltözők gondozását, azonban a megyés püspök dr. Tóth Tamás polgármesternél történt személyes közbenjárására apácákra bízták ezt a feladatot. M A képen látható hölgyek több mint harminc esztendeje végzik áldásos tevékenységüket a nyolc évtizede fennálló Intézményben. Számukra meglepetéssel szolgál a központ vezetése (balról): Menkó Ilona, Borók Józsefné, Rigó Ernőné, Fábián Józsefné, Bíró Andrásné, Nagy Józsefné 1925 szeptemberében a város és az „Isteni Megváltóról” nevezett női szerzetesek között az új szegényházban ellátottak ápolására és gondozására megállapodás létesült. Az új szegényházat 1925. december 11Balla Mihályné Hermina néni tizenegy éve él az intézményben s idén ünnepelte 102. születésnapját én adták át. A lakók gondozását 1932-től a „Szegény Gondozó Nővérek Társulata” vette át, egészen 1950-ig. A közvetlenül a betegekkel végzett munkán túl a főzés, a mosás, a takarítás, a megrongálódott ruhák javítása is az apácák feladatkörébe tartozott. Az apácákat 1950-ben munkaviszonyban álló világi személyzetváltotta fel, majd 1952- től Módos Gyuláné lett az igazgató, aki több mint 20 évig, 1973-ig irányította az intézményt. A épület kapacitásának teljes kihasználása mellett tovább nőtt a város időseinek, ezek között is az egyedülálló, ellátásra már rászorulók száma, így a városi tanács új ellátási formát kezdeményezett. 1963-ban a Sütő utca egyik pincehelyiségében alakult meg az első, vagyis az I. Számú Idősek Klubja 20 férőhellyel, majd a későbbiekben továbbiak létesültek. 1972-ben három hivatásos gondozónővel kialakították a Házi Gondozó Szolgálatot (az egyik alapító tag Borók Józsefné, ma is intézményünk dolgozója, immár 33 éve). Az 1977 és 1989 közötti időszakban dr. Juhász Irma volt az intézmény vezetője. A Magyar Gerontológiai Társaság alapító tagjaként számos helyi, megyei és országos szintű szakmai konferenciát szervezett. Munkássága idején az idősklubok egész városra kiterjedő hálózatának létrehozásával, a szakma minőségi és mennyiségi fejlesztését vitte véghez. A klubok kialakulásával párhuzamosan és fokozatosan bővült a Házi Gondozó Szolgálat, és az 1975-től bevezették a szociális étkeztetést is. Új szolgáltatás az idén elkezdett jelzőrendszeres házi segítségnyújtás. Az egykori Vásártéren, a mai Eötvös téren található szegényházat 1925-ben építették és adták át 1990. február 15-től dr. Szabó Julianna lett a vezető, aki jelenleg is irányítja az intézményt Pályázati pénzből és saját forrásból 1990-ben létrejött a Mozgó Gondozó Szolgálat — hat Wartburggal, majd egy Lada terepjáróval kibővülve. Ebben az évben a város sikeresen pályázott a volt „munkásőrbázis” épületegyüttesére. A Kaán Károly úti otthont 70 férőhellyel, 600 adagos központi konyhával, gazdasági hivatallal, mosodával, műszakkal és központi irányítással 1991. október 1-jén adták át. A Területi Gondozó Szolgálat szervezeti átalakítása, vagyis a Gondozási Központok kialakítása 1994-ben történt meg. A bölcsőde megszűnésével 1998-ban a már ott működő IVes Gondozási Központtal, több Szolgálatadók számokban- az egyesített Szociális Intézmény I. számú, Eötvös téri id& sek otthonában jelenleg az engedélyezett férőhelyek száma 66 fő, a tényleges létszám 67 fő. Az itt élők ellátásáról részfoglalkozású orvos, 3 fő osztályvezető nővér, akik közül egy a gazdasági nővéri feladatokat látja el, 23 fő osztályos nővér és 5 fős foglalkoztatási, mentálhigiénés és mozgásterápiás csoport gondoskodik.- A (I. számú, Kaán Károly úti idősek otthonában az engedélyezett és tényleges férőhely 70 fő. Róluk részfoglalkozású orvos, 2 osztályvezető, 1 gazdasági nővér, 18 nővér, 4 fős foglalkoztatási, mentálhigiénés és mozgásterápiás csoport gondoskodik.- A Hí. számú. Abonyi úti idősek otthonában a férőhely és létszám 20 fő. Ellátásukról részfoglalkozású orvos, 1 osztályvezető, 9 nővér, 1 mentálhigiénés munkatárs és 1 foglalkoztató gondoskodik.- A TERÜLETI Gondozó Szolgálatban 1 fő városi vezető és 1 fő adminisztrátor irányításával, 7 gondozási központban, összesen 63 fő végzi a munkáját. közös funkcióval összekapcsolva kialakítottuk a III-as Számú Idősek Otthonát, 20 állandó és 5 átmeneti férőhellyel az Abonyi úton. A lakók száma azonban a kezdetektől fogva az igen nagy igény, a várakozók számának folyamatos növekedése miatt nem csökkent. A már többször módosított határidők ellenére igen zsúfolt és nagy ágyszámú szobák továbbra is megmaradtak. Címzett állami támogatásra 2000-ben és 2003-ban is pályáztunk, melyek az Eötvös téri otthon kiváltását és némi fejlesztést is magukban foglalták. Eredménytelen kísérlet 2001- ben és 2002-ben is volt a törvényi megfelelőség illetve férőhelybővítés szándékával. A többszöri és több éve tartó figyelmeztetéseket követően a Közigazgatási Hivatal 2004-ben a jogszabályi követelmények miatt mindhárom telephelyet érintő felvételi tilalmat rendelt el. Ennek köszönhetően 5 dolgozó elbocsátása és a felvételi tilalom súlyosan érintette az időseket ellátó rendszert. 2005. első negyedév végéig, vagyis több mint egy évig nem történt befogadás. Közben a várakozók száma nem csökkent, csupán kismértékben emelkedett, mivel nagyon sokan elhaláloztak, kevesebben más intézménybe kerültek, de ezek egy része is fenntartja kérelmét, ha lehetőség nyílik az áthelyezésre. További intézkedés sem hozott jelentős változást, vagyis hogy az önkormányzat módosította rendeletét, hogy csak szolnoki lakos kérelmét fogadhatjuk be. Ám a gondok enyhítésére és az otthonukban rekedt veszélyeztetett idősek számára, egyben törvényi kötelezettségnek is eleget téve önkormányzatunk lehetőséget biztosított egy új szolgáltatás bevezetésére. Az idén beindult jelzőrendszeres házi gondozás, a korszerű, kiegészítő, krízishelyzeteket megelőzni igyekvő ellátás különösen azok számára nyújt segítséget, akik otthonukat, szobájukat esetleg ágyukat sem tudják elhagyni és nem akarnak, vagy nem tudnak bentlakásos intézménybe bekerülni. Jelenleg 50 készülék 52 főnek nyújt némi biztonságot. Az apácák nagy odaadással látták el a súlyos betegek ápolását Harminc évvel ezelőtti kép: Bessenyei János Igazgató a nővérekkel A jelen: a II. számú, Kaán Károly úti Idősek Otthonának szakdolgozói Az oldalpár Szolnok város önkormányzata és a kiadó együttműködése alapján jött létre. A költségeket az önkormányzat viseli.
