Új Néplap, 2005. október (16. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-01 / 230. szám

2005. OKTÓBER 1., SZOMBAT IDŐSEK VILÁGNAPJA 5 Szegény háza egyablakos portré Czékus Irén 70 évig nem ismerte a betegség fogalmát Irénke néni ma már lassan mozog kicsiny otthonában. Nem úgy mint régen, amikor még munkahelyén, a kórházban sietett a betegekhez. Negyven évet dolgozott az egészségügyben a 78. évé­ben járó Czékus Irén, s most az dolgozik neki. Mészáros Géza->-Igaz, hogy 25 éve élek a cukor­betegségemmel, de csak nyolc esztendeje érzem a vele járó problémákat - beszélget el ve­lünk a mai napig szellemi fris­sességgel és bájos humorérzék­kel megáldott Irénke néni. - Örö­költ ez a betegség, hiszen rokon­ságomban sokan szenvedtek tő­le. Én már a lábamon érzem, alig tudok járni. Meg már az egyik szememre is kezdek rosszul lát­ni. Erre mondják, hogy szegény házán elég egy ablak is!- Nem volt ez mindig így. Sze­geden tanultam az egészségügyi szakmát, majd Szentesre kerül­tem, végül kicsit közelebb a szü­lői házhoz, Szolnokra érkeztem meg. Úgy kezdődött a vándorlás, hogy kuláknak bélyegezték meg apámat, ezért ’48-ban Jászkisér- ről kitelepítettek bennünket. Az ’50-es évek már Szolnokon ér­tek, mi, világi nővérek váltottuk a kórházakban az apácákat. En­gem már az első napon le akar­tak csukni, mert református fe­lekezetű révén segítettem az egyik apácának a batyuját kivin­ni az autóhoz, amellyel ezúttal őt szállították el isme­retlen helyre. Én maradtam a Hetényi kórházban, ahol négy évtizedet húztam le. A fiúk azért marad­tak el tőlem, mert mindig ügye­letet vállaltam, annyira szeret­tem a munkámat. Az élet min­dig zűrzavaros volt, de nekem a munka volt a mindenem. Ápol­tam, most meg engem ápolnak! Ma már keveset mozgok. Rövid a nap nekem, hiszen későn ke­lek, délelőttönként szöttyögök, pakolok, takarítgatok, s csak délutánonként kapcsolom be a televíziót. Inkább rejtvényt fej­tek, főzögetek, el­beszélgetek a gon­dozómmal, aki sű­rűn látogat, meg ha muszáj, öt per­cig tudok egyfolytában károm­kodni is. Ez a nyakamba akasz­tott jelzőrendszeres házi segít­ségnyújtó készülék akkora biz­tonságot ad nekem, hogy le nem cserélném egy éjjel-nappa­li állandó ápolóra. Igaz, nem volt még rá szükségem, ám egy­szer csak gyakorta használnom kell. Ez az élet rendje. ■ Ápoltam, most meg engem ápolnak. Mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát D. SZABÓ MIKLÓS ma van az idősek világnapja. Megboldogult szülémtől hallot­tam, amikor már közelített a kilencvenhez: — Ha már egyszer megszületett az ember, két út létezik előtte. Vagy fiatalon meghal, vagy eljut az idős korba. az idős kor sokszor azt jelenti, amikor valaki a nyugdíjasok többmilliós táborát erősíti. A számok nyelvére fordítva, me­gyénk 408 ezer lakosa közül tavaly év végén 135 ezernél va­lamivel többen voltak nyugdíjasok. A közvélemény hajlamos azt gondolni, hogy aki nyugdíjas, idős is. Pedig régi igazság: mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát. ilyen jeles napokon, mint a mai is, temérdek vélemény, állítás elhangzik, mennyit törődnek velük: kapnak tengernyi ígére­tet, virágokat, néha ebédet is. Aztán eltelik pár nap, és már a postást várják, mert nemcsak a fizetésekben, a nyugdíjaknál is óriási a lemaradás az uniós országok nyugati feléhez viszo­nyítva. néhány esztendővel túljutva a hatvanon, már én is inkább a korosabb, mint az ifjabb nemzedék sorait gyarapítóm. Kívá­nom, szeresse magát, gondolatait az idős ember, mert ha nincs rendben önmagával, a környezetével, embertársaival sincs. A nyugdíjas díjfizetők a legmegbízhatóbbak Szolnokon 20-nál több támoga­tási forma segíti a rászorulókat, melyek számos eleme az idő­sek életkörülményeinek javítá­sát célozza meg. Az igényeknél a leggyakoribbakat Romhányi Beáta, a szociális támogatások osztályvezetője emelte ki: - Ke­vés olyan idős ember van, aki ne tudna a közgyógyellátási igazolványról, mely elsősorban a gyógyszerköltségek csökken­tését szolgálja. Az alanyi jogon járó igazolvány esetében nem vizsgáljuk a kérelmező jöve­delmét és gyógyszerköltségét, viszont a méltányossági alapon kiadott közgyógyigazolvány esetében erre a jogszabály alapján szükség van. Az alanyi jogon megállapított ápolási dí­jat a súlyos fogyatékkal élő és a 18 év alatti tartós beteg gon­dozását végző kérelmezők kapják, a méltányossági alapon megállapított ápolási díj vi­szont a 18 év feletti tartós bete­get ápolónak adható. Nagyon sok nyugdíjas embert érint a la­kásfenntartási támogatás is. A súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési támogatásában is sok nyugdíjas részesül. Az adósságkezelési szolgáltatást az idősek viszont nagyon rit­kán veszik igénybe, hiszen ők a közüzemi díjakat még a kis- nyugdíjukból is befizetik. Kedves szépkorú barátaim! Több mint két évtizede október 1-je az idősek világnapja. Ilyenkor a világ figyelme még inkább a szépkorúakra, az idő­sekre irányul. Fokozottan jele­nik meg az a mindennapi gon­doskodás, törődés, amely az év 365 napjában emberi köteles­ségünk. Szolnok város vezeté­sének egyik feladata, hogy egyre hatékonyabban és sokré­tűbben — kiemelt szociális ér­zékenységgel - foglalkozzon az időseket érintő kérdésekkel, folyamatosan keresse azokat a lehetőségeket, melyekkel könnyebbé teheti, megszépít­heti mindennapjaikat. Szolnokon a nyugdíj- és nyugdíjszerű ellátásban része­sülők aránya eléri a 77 ezer fős lakosság létszámának egyhar- madát, azaz több mint 20 ezer emberről van szó. Ez a jelentős létszám önmagában is indokol­ja az idősekkel való kiemelt foglalkozást. Mindannyian is­merjük azokat a körülménye­ket, amelyek közepette a ma élő idős emberek felnevelték gyermekeiket, útjukra indítot­ták őket, sokszor a ma már el­képzelhetetlen nélkülözést is vállalva. Az idősekről való gon­doskodás tehát nem lehet csu­pán gazdasági vagy szociális kérdés, hanem elsősorban er­kölcsi kérdés. Erkölcsi kérdés azért, mért az idős emberek hi­dat képeznek a múlt és a jövő között. Erkölcsi kérdés azért is, mert életük munkájával meg­szolgálták a méltóságteljes öregkort, és a fiatalabb generá­ció számára átadták a jövő szempontjából is fontos tudá­sukat, tapasztalatukat. Az önkormányzat által mű­ködtetett, idősek ellátását biz­tosító szociális intézmények­ben, illetve az ezekhez kapcso­lódó különböző szintű ellátá­sokban közel ezer ember ré­szesül. Ez a szám messze alat­ta marad az igényeknek, de ta­lán ebből is látható, hogy a vá­ros életében fontos szerepet töltenek be a szociális intézmé­nyek. Az elmúlt időszakban megjelent egy sajátos vállalko­zói kör, amely jelentős részt vállal a bentlakásos idősellátás biztosításából. Ezeknek az ott­honoknak - akár az önkor­mányzati intézményrendsze­ren belül, akár a vállalkozói szférában nyújtják szolgáltatá­saikat - fontos szerepük van, hiszen nagyon sok idős ember számára az egyetlen menedé­ket és biztonságot jelentik. Köszönettel tartozunk an­nak a majd’ félszáz nyugdíjas­szervezetnek is, melyek ered­ményes munkájukkal társasá­got és lelki támaszt nyújtanak a településen élő idősek szá­mára. A város gondoskodását példázza a 2003-ban megala­kult Idősügyi Tanács, illetve az a gyakorlat, mely szerint a köz­gyűlés bizottságaiban is helyet kapnak, véleményt alkothat­nak képviselőik. Szolnok mint eddig is — számít idős polgáraira, nyitott szívvel várja tanácsaikat, véle­ményüket. Mint magánember, csak a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel tudok gondolni rájuk, azzal az őszinte szeretet­tel, amellyel minden gyermek­nek kell idős szülei felé fordulni! Mindezért kívánok sok-sok szeretetben eltöltendő, hosszú, békés, ám lélekben fiatalos lendületet hozó évet városunk valamennyi idős lakosának! Botka Lajosné polgármester Saját otthon, édes otthon Az átlagéletkor növekedésével, az életkor kitolódásával lénye­gesen megnőtt társadalmunk­ban az idős emberek száma. Ez­zel a ténnyel együtt természet­szerűleg az egészségügyi és a szociális feladatok is nőnek. Versitz Éva, az egészségügyi és szociális osztály vezetője arról szólt, miként tud a megyeszék­hely segíteni idős társainkon.- Ugyan a megyeszékhely tö­rekszik újabb bentlakásos idős otthon(ok) létesítésére, mégis azt az álláspontot támogatja, hogy a szépkorúak saját ottho­nukban tudjanak maradni, az esetleges ellátásokat is ott kap­ják meg. Városunk számos „vál­lalkozói alapon” működő vagy karitatív szervezettel élénk kapcsolatot ápol, amely szerve­zetek esetleges feladatátvállalá­sáról tárgyalunk. Az önkor­mányzatnak célja, hogy a közel­jövőben a házi segítségnyújtás, támogató szolgáltatás (szállí­tás) és egyéb gondozási szolgál­tatás kapcsán ellátási szerző­dést köt ilyen tevékenységet végző, az önkormányzattól füg­getlen szervekkel. Szolnok ön kormányzata idén a szociális alapból 408 ezer forintot osztott szét, az egészségügyi alapból pedig 185 ezret. Gombnyomásra jön a segítség A jelzőrendszeres házi segítség­nyújtás az otthonukban élő, egészségi állapotuk és szociális helyzetük miatt rászoruló idős­korúak részére nyújtott ellátás. A diszpécserközpont a Fiumei úton működik. Szancsik István­ná, területi vezető gondozónő elmondta, jelenleg 50 készülé­ket helyeztek ki az idős embe­rekhez, ám a városban még 80 személy igényelné e szolgálta­tást A csuklóra köthető vagy nyakba akasztható készülék gombnyomásra riasztja a 24 órás ügyeletet, amely a pana­szok elbírálása után adja ki az utasításokat mentőknek, rend­őrségnek, tűzoltóságnak, orvosi ügyeletnek, gondozónak. Mageráné Hemrik Edina szolgálatvezető (elöl) és Szancsik Istvánná figyeli a számítógépes riasztórendszert a diszpécserközpontban. Az oldalpár Szolnok város önkormányzata és a kiadó együttműködése alapján jött létre. A költségeket az önkormányzat viseli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom