Új Néplap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-05 / 36. Vasárnapi szám

Közelről ■■■I 2004. szeptember 5. vasárnap Családi örökség a szép hang Azt szokták mondani róla, hogy Agócsné Balogh Mónika a színpadon kinyílik, amikor énekelni kezd. Megszűnik körülötte a világ, és szebbnél szebb operetteket, népdalokat, nótákat szólaltat meg. T T°lott mindez aligha napi feladata, hiszen a jász- szentandrási polgármesteri hivatalban dolgozó fi­atalasszony eredeti szakmája könyvelő. A zenei ismereteket, hallást minden bizonnyal szülői örökségként hozta magával, hiszen kisebb-nagyobb csalá­di összejöveteleken, amikor emelkedettebb volt a hangu­lat, kiderült, hogy édesanyjának és édesapjának is jó hang­ja, zenei hallása van. Ő azonban ennél többre vágyott. Már a Vágó Pál nevét viselő általánosban kis énekkart ve­zetett, majd a Tiszaparti Gimnázium zenei tagozata kö­vetkezett. Ráadásul négy évig zeneiskolába is járt, magas énekesként. Noha időközben leérettségizett, és a vendéglátásban he­lyezkedett el, nem feled­kezett meg nagy-nagy szerelméről, az énektanu­lásról sem. További öt évig képezte magát ének­ből kis fővárosunkban, ahová heti két alkalom­mal utazott fel. Nem vélet­lenül, hiszen előadó-mű­vészi papírt is szerzett, sőt fellépett a Vígszínház­ban, a Vigadóban a tévé néhány szilveszteri műso­rában. 1998-ban férjhez ment, rá egy évre megszületett a kisfiúk, Csabi. Az élete közben úgy alakult, hogy Szentandrá- son vettek a férjével együtt egy házat, amelyet folyamatosan szépítenek, csinosítanak. Mónika a községháza hivatalában ügyintéző, és ugyebár itt, ezen a helyen aligha lehet énekelni. De ahová hívják, szívesen elmegy, fellép: legyen szó házasok báljáról, falunapról, jászsági randevúról. Szinte állandó foglal­koztatottja, fellépője a herényi, apáti, szentand-rási, kiséri, szolnoki kulturális rendezvényeknek. Jelentkezett a televízió Csendül a nóta versenyére, ahol a legjobb tizenhatig jutott. A kisfiúk ötéves, és mi sem természetesebb, hogy már most is szépen énekel. Nem csoda, ezen a területen bőven akadt az ősöktől mit örökölnie,.. D. Szabó Miklós Arezzóban járt a kórus Agócsné Balogh Mónika hivatalo­san a polgármesteri hivatal ügy­intézője, ám jó néhány rendez­vény közkedvelt magyarnóta- és operetténekese fotó: bakos Az olaszországi Arezzóban rendezett Guido d’Arezzo nemzetközi kórusversenyen részt vett a szolnoki Kodály Zoltán Gyermekkórus, a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola énekkara Juhászné Zsákai Katalin vezetésével és Hado- bás Jánosné zongorakísérői közreműködésével. Rögtönzött színpadon egy kisvárosi templom előtt A csend világa Detrich Ernő 64 esztendeje dacára egyenes tartásé, keménykötésű ember. Kifogástalan erőnlétét spor­tolói múltjának köszönheti, vízilabdá­zóként két aranyérmet szerzett, az elsőt Milánóban, a másikat Helsinki­ben. Kétszer tüntették ki a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem­mel, megkapta mind a bronz, mind az ezüst fokozatát. D etrich urat a sors megfosztotta két lehetőségtől. Attól, hogy gondola­tait szavakban tudassa embertár­saival, és attól is, hogy különösebb gond nélkül megértse őket. Szü­lei hallók voltak, ő életének kez­dete óta siketnéma. Gyermekko­rában a sport adta meg számára azt a lehetőséget, hogy a többi gyermekkel kapcsolatot tudjon teremteni, együtt lehessen velük, közösen sportolhassanak, így korán kezdett el intenzíven úsz­ni, majd átváltott a vízilabdára. Ebben a sportágban mind itt­hon, majd később Amerikában, ahova családi okok miatt költö­zött át, jelentős sikereket ért el, annyira, hogy itthon több társával együtt meghívták a hallók B válogatottjába. Az Egyesült Államokban töltött 30 esztendő alatt egy ideig az amerikai vízilabdacsapa­tot is vezette. Itthon, az iskola elvégzése után kita­nulta a címfestő szakmát, hajógyárban dolgozott, mentőöveket, hajótesteket fes­tett, és munkája mellett élt sportszenve­délyének. Az Egyesült Államokba családi segítséggel került, testvére támogatta, aki­nek zongorajavító műhelye volt ott. Amíg a műhely működött, boldog, megelégedett emberként teltek napjai. Nem érezte hely­zetének súlyát, rendszeresen dolgozott szobafestőként New Yorkban, később re­pülőtéri alkalmazottként a Delta Global Service-nél Las Vegasban, felesége pedig egy amerikai nyugdíjintézetnél töltötte napjait a számítógép mellett. Ma ennek az időnek az emlékeit néhány fotó formájá­ban őrzi, és talán egy amerikai jogosít­vány képében. Ez a papír ugyanis arról szól, hogy Det­rich úr teljes értékű munkavál­lalóként tehergépjárművet is vezethet, és ugyanerről tanús­kodik a neki sokáig munkát adó repülőtér ajánló sorait hordozó levél is, miszerint földi irányító­ként kivívta felettesei megbe­csülését. Részben a honvágy, részben a támaszul szolgáló műhely megszűnése miatt néhány éve tértek haza mindketten Ma­gyarországra, Szolnokra. Most úgy érzi, feleslegessé vált. Kinti tapasztalatai, mun­kában töltött évei mit sem érnek, az ajtók bezárultak előtte. Erős fizikumával, tenni akarásával nem tud beletörődni, hogy to­vábbi útja tele van akadályokkal, és nap nap után szembesülnie kell azzal a fogya­tékkal, amivel évtizedeken át sikerrel vet­te fel a harcot. Ma csodálkozó tekintetek fogadják, ha munkát kíván, és marad pusztán a múltba tekintő büszkeség. Ma­rad mellette még a havi harminc-egyné- hány ezer forinttal megtámogatott, egyre nehezedő élet. SzathmAry Marad pusztán a múltba tekin­tő büszkeség, marad mellette még a havi har- minc-egyné- hány ezer fo­rinttal megtá­mogatott, egy­re nehezedő élet Magyar csocsós sikerek Az osztrák Oberwartban 24 ország részvéteiével rendezték meg az idei asztalifoci-világbajnokságot. A ma­gyar sikerektől hangos verseny- sorozaton a szolnoki Koncz Pet­ra belga párjával együtt második helyezést szerzett. /"**% berwart, azaz Felsőőr Bur- | jjgenland második legnagyobb / városa. A szomszédos Alsóőr­rel és Őriszigettel együtt a legje­lentősebb nyelvi szigete Ausztriában a magyarságnak. Bár ma a magyarok már kisebbségben vannak a településen, azért a Fölszeg még ma is magyar, az utcák jel­legében, stílusában, sőt, a magyar nyelvű feliratok okán is. A református templom környékén nagyon sok a régi tornácos épület. A község címerében középkori magyar vitéz áll, mindkét kezében kard­dal. Ä címer alján: „Nobiles de Felső Eőr.” Nos, itt, a sógoroknál rendezték meg a közelmúltban a világ legnagyobb csocsó- versenyét, Garlando asztalokon. A leg­eredményesebb magyar Báli Attila lett, aki ismét megnyerte a 18 éven aluliaknak rendezett páros küzdelmeket a brit Robert Atkával, és 2. helyezést ért el a 18 éven aluli egyéni versenyszámban. A semi-pro párosban két székesfehérvári verseny­A belga világbajnokoknak, Frederic Collignon- nak és Ingrid Haubennek (balra) gratulál a má­sodik helyezett Koncz Petra és Jamal Allalou zőnk, Hajdú Sándor és Vidák Antal ezüst­érmet harcolt ki, míg a dobogó harmadik fokára a pesti Fülöp Roland és Várnái Ben­ce állhatott. Hatvanhárom indulót regisztráltak a vegyes párosban, ahol a szolnoki Koncz Petra és a nemzetközi viadalokon állandó partnere, a.belga Jamal Allalou az első meccset elvesztette. így a vigaszágon vé­giglépdelve jutottak el a döntőig, ahol a belga Frederic Collignon és Ingrid Hauben ellen játszottak, s amelyen kemény és küzdelmes harc után végül is alulmarad­tak! (Egyébként Collignont a világ legjobb játékosaként tartják számon, a világ ösz- szes létező asztalának többszörös világ­bajnokai).- Idén nagyon-nagyon akartam ezt j a trófeát elhódítani, illetve a világbaj­noki címet megszerezni — mondja Pet­ra. — Jamallal együtt mindketten akar­tunk, küzdöttünk. S ha nem is az első helyet nyertük el, de a „Vizeweltmeis- terin” (azaz világbajnoki 2. helyezett) cí­met és egy gyönyörű szép, hatalmas ku­pát mégiscsak hazahozhattam — moso­lyog elégedetten a szolnoki csocsós, aki a világbajnokság előtt egy három hónapos kremsi tanulmányi ösztöndíjat nyert el, amellyel Ausztriában nem csupán nyelvet tanulhat, hanem a sportág előtte még ed­dig ismeretlen technikai és taktikai fogá­sait is elsajátíthatja. A női párosban Dombi Pankával már nem ment ilyen jól Petrának, hiszen idén csak a 7. helyet szerezték meg, amely je­lentős visszalépés a tavalyi 3. helyezésük­kel szemben. A csocsósok legközelebb novemberben, a németországi nyílt orszá­gos bajnokságon állnak asztal mögé. Ugyanebben a hónapban pedig szép fővá­rosunk ad otthont a magyar országos nyílt csocsóversenynek. Mészáros Géza a z arezzói kórusversenyt ez alkalommal az olasz re­neszánsz nagy költője, Petrarca emlékének szentel- f \ték, egyebek mellett kerekasztal-beszélgetést is tar­tottak Petrarca és a polifónia címmel. A verseny megrendezésében oroszlánrészt vállalt a Guido d’Arezzo Alapítvány, amely nevét a város szülöttétől, egy Guido nevű szerzetestől kapta, aki azzal írta be magát a zene történeté­be, hogy feltalálta a hangjegyírást, lehetővé téve a dallamok lejegyzését. A versenyt hosszú előkészületek előzték meg, minden jelentkező kórustól írásos ismertetőt és hangos anyagot kértek, ennek alapján döntöttek a meghívásról. Maga a tény, hogy a szolnoki Kodály Zoltán Gyermekkó­rust meghívták a versenyre, és vállalták ottani tartózkodá­sának forintban számítva többmilliós költségét, az együttes elismerését jelenti. Az elhelyezésről csak anynyit, hogy egy Arezzótól mintegy húsz kilométerre fekvő kisváros, Castig- lion Fiorentino egyik háromcsillagos szállodájában szállá­solták el az együttest, ahol egyebek mellett a tetőn lévő úszómedence is szolgálta a pihenést és a kikapcsolódást. A kórus két kategóriában versenyzett, a gyermekkó­rusokéban és a folklórban. A gyermekkórusok kategóriá­jában a negyedik helyet szerezte meg, abban egy lengyel egyházi kórus nyert. A folklór kategóriában a szolnoki gyermekkórus felnőttekkel versenyzett. Ott nem voltak helyezések, csak a közönség díját adták ki, amelyet egy orosz együttes nyert el. A versenyek közben mód nyílt kirándulásra, oldottabb programokra is. így az együttes ellátogatott Pisába, és rö­vid, de rendkívül sikeres hangversenyt adott egy közeli kisváros búcsúszerű népünnepélyén, ahol vacsorával kedveskedtek nekik, és alig akartak tőlük megválni. B. A. Első nap a suliban A kunhegyesi református iskolában ebben a tan­évben már száztizennégy diák koptatja a pado­kat. Az elsősök száma huszonnyolc, és mit ad az ég, közöttük kétszer ketten ikrek. Vajon kik ök és hogyan telt életük első sulinapja, amely bizo­nyára feledhetetlen lesz életük folyamán. A kunhegyesi refibe, azaz a reformá­tus iskola első osztályába négy ikert is beírattak a szüleik fotó: bakos balról) elmondása szerint 1997. november 8-án született Karcagon, és néhány percet vert a hugira. Egymás mellett ülnek a tesóval, és meglepte őket, hogy itt nemcsak ebéd van, de még tízórai is. Érdeke­sek a könyvek, szívesen la­pozgatja őket, de még fogalma sincs, mi lesz belőle, ha felnő. Tetszik az iskola, az, hogy sok gyerek fegyelmezetten ül a padokban. Ikertesója Boróka, aki be­vallja, az első napon bizony néha még hiányzott anya. Jó volt a szünet, lehetett szalad­gálni, kicsit mozogni. Szerinte jó lesz ez az iskola, mert úgy érzi, sokat tanul itt az ember, ha figyel. Egyébként mindket­tőjük kedvenc étele a palacsin­ta. A guggolók a Szentpéteri ik­rek, akik kunhegyesiek. Flóra Sára az idősebbik, egy perc ta­lán, ha van köztük. Ok is Karca­gon látták meg a napvilágot, és a kislány lelkesen mesélte, már most is nyolc könyv került a táskába. Nehéz is az ártatlan! Már azt is tudja, hogyan kell ül­ni, jelentkezni, és ha felnő, mindenképpen könyvtáros lesz. A tesója, Balázs István be­vallotta, bizony néhányszor pityergett az első napon. — Anyahiánya van! — súgta meg Flóra nekünk. Ezt leszámítva Balázs hatá­rozott, barátságos emberke, aki búcsúzáskor férfiember­hez illően kezet adott. Persze előtte még elmondta, hogy ő már úgy gondolta: a legelső nap írnak is, olvasnak is, szá­molnak is keveset, de hát eb­ből nem lett semmi. Egyéb­ként tudja, mi lesz belőle, két lehetőség közül választ: vagy kocsis, vagy traktoros. Már szerelmes is volt egy szép sző­ke kislányba. Ami pedig a ked­venc ételét jelenti, az csirke­pörkölt nokedlivel vagy malac­hús, de az abált szalonnát sem utasítja vissza. Elmenőfélben az igazgató­nő papírokba csomagolt apró cukorkákkal kínálja a kis ri­portalanyokat. Mindenki egyet-kettőt vesz, de Balázs egy marékkal. — Viszek a többieknek is, mert majdnem az egész osztály a barátom — indokolja a marko­lást... D. SZ. M. A z álló kisasszonyok a Tiszaroffról járó Lo- ment ikrek. Édesap­juk, édesanyjuk lel­kész, és még van egy harma­dik kistesójuk, Katinka is. A rövidebb hajú Viola (a képen NÉVJEGY Detrich Ernő 1940-ben született Kecs­keméten Foglalkozásai: cimfestő, szobafestő, földi repülőgép-irányító. Jelenleg nyug­díjas. Családi állapota: nős

Next

/
Oldalképek
Tartalom