Új Néplap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-05 / 182. szám

4. OLDAL A S Z ERKESZTÖS ÉG POSTÁJÁBÓL 2004. Acusztus 5., csütörtök A rigók is énekeltek A közelmúltban Abony Város Önkormányzata és a Bihari Já­nos Zeneiskola káprázatosán gyönyörű hangversenyt rende­zett a városháza felújított dísz­termében, ahol világhírű zene­művészek is porondra léptek. A Liszt-díjas Ewald Rézfúvós Kvintett elkápráztatta a közön­séget, még a „rigók is énekel­tek”... Nemcsak zenét, hanem zenetörténetet is hallottunk a fi­atal együttestől, akik ízig-vérig művészek. Tervük szerint visz- szatérnek a hálás abonyi közön­séghez. Az együttes vezetője, az abonyi származású Tarkó Ta­más virágcsokorral hálálta meg édesanyjának a szeretetteljes ne­velést, valamint megköszönte ta­nárának, dr. Gajdos István Jó­zsefnek, hogy elindította a pá­lyán. Csodálatos estet tudhatott magáénak a közönség, akik az élménytől feltöltődve nem akar­tak távozni a „kultúra kápolná­jából” ! BÁLINT ZSUZSA, ABON Gyalogjárda épült... Tudjuk, hogy a költségvetési ke­retből jelen helyzetben nehéz ki­szakítani bizonyos összegeket gyalogjárdák építésére. Nekünk mégis sikerült járdát készíteni (Bartók Béla út, Zerge utca, Hol­ló út). Szolnok polgármestere megis­merte a lakótérségünkben élők problémáját és lehetőséget bizto­sított, hogy az önkormányzat helyszínre szállíttatja az építés­hez szükséges betont, ha a ker­tes családi ház tulajdonosai vál­lalják a lapjárda felszedését, a zsaluzást és a beton bedolgozá­sát. Mi vállaltuk... (Külön köszö­net Raffael Gyulának (Zerge út) és Schweicer Jánosnak (Bartók út), akik idős szomszédaiknak is segítettek.) Továbbra is készek vagyunk minden közösségi munkára lakókörnyezetünkben azért, hogy ez a térség is színes foltja legyen a városnak. Minden­ki szeret szebb, lakhatóbb kör­nyezetben élni, tegyünk érte! Mi tettünk! DIKÓ KÁROLY, SZOLNOK Egy kis sporttörténelem Harmincöt évvel ezelőtt a szol­noki MTE NB 1/b-s labdarúgó csapat Észtországba utazott két mérkőzésre. Abban az időben Tallinn és Szolnok testvérvárosi kapcsolatban állt és a két város sportegyesületének különböző szakosztályai fogadták egymást saját városukban. A magyar csa­pat észtországi túráján tizenöt játékos, az edző és négy vezető vett részt. Az összecsapások jól sikerültek, Tallinn csapatával döntetlent játszottak, Narva csa­patát pedig legyőzte az MTE. Jó ma visszagondolni az ilyen sportsikerekre... _____________________ ÍZ. P„ IZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. FÉL ÉVSZÁZAD EMLÉKEI. Néhány nappal ezelőtt rendkívüli csengetés zaja zavarta meg a rákóczi- falvai II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola szünidőre jellemző csendjét. Dr. Rékasi Pálné nyugalmazott igazgatóhelyettes rendhagyó osztályfőnöki órára hívta össze az 1954-ben végzett „lányokat és fiúkat” - a harmincegy fős csapatot. Bizony az idő eljárt, a lányokból nagymamák, a fiúkból nagypapák let­tek, az eltelt idő alatt mindenkivel nagyon sok minden történt. Jó volt hallani a beszámolókat. Az osz­tályfőnöki óra után az udvaron emlékfát ültettünk, este pedig közös vacsorán idéztük fel az emlékeket. MÁTÉ PÁL, RÁKÓCZIFALVA A jövőképes faluért Megyénk napilapja „Ahol élünk” című rovatában fölvállalta, hogy folyamatosan átfogó képet adjon a megye településeinek — nem csak városok, ha­nem községek és falvak — múltjáról és jelenlegi helyzetéről, bemutassa azok természeti viszo­nyait, az ott élők sorsát. Ezek az oldalak a helyi önkormányzatok, a szerkesztőség és a kiadó ha­tékony együttműködése alapján jelenhettek meg, melyek hasznosak lehetnek az olvasók és más te­lepülések vezetői számára. Bemutatják egyrészt a települések értékeit, az emberek mindennapi cse­lekedetének hozadékát, másrészt őszintén feltár­ják és szembenéznek egy-egy helység fejlődését gátló akadályokkal, negatívumokkal, sok nehe­zen kezelhető, ám megoldásra váró gonddal (megjegyzem, bizalomerősítő tény és erény, az, hogy a kistelepülés életben akar maradni, sokan érzik, hogy a lét a tét, így változni, megújulni sze­retnének. Az élet- és jövőképes faluért küzdők joggal „harcolnak” a kistelepülések felett vészharangot kongatók nézetei, hamis és téves megítélései és igazságtalan általánosításai ellen. Azok ellen, akik az egyedüli felemelkedés útját a városodás- ban látják, akik leredukálják a falu értékrend- szerét. Másik tévhit szerint a falu, a családi kis­gazdaság nem értékes és nem életképes, csak a nagyüzemek képesek talpon maradni. A kicsi nem lehet ^zép, nem lehet jó és nem lehet hasz­nos. Ezeket a negatív kritikákat a napilap ezek­kel az oldalakkal cáfolja és jelzi, hogy az unió a kisbirtokokat, az agrár- és vidékfejlesztést is tá­mogatja. DR. BÁLINT SÁNDOR, SZOLNOK JÓLESETT A KIRÁNDU­LÁS. A Kunhegyesi Nyugdí­jas Baráti Kör tagjai és azok családtagjai a közelmúltban egész napos kiránduláson vet­tek részt. A társaság ellátoga­tott a híres üdülő-településre, Cserkeszőlőre, ahol a fürdő­ben mindenki kipihenhette a hétköznapok fáradalmait. A lubickolás után közösen va­csoráztunk, majd éjfélig tán­coltak fiatalok és idősebbek egyaránt. Mindenki jól érezte magát, s egy újabb kirándulás reményében tértünk haza. (Beküldött fotó) ___ TŐZSÉR LÁSZLÓ, KLUBVEZETŐ Bú zát vegyenek! Huzavona a gabona-felvásárlásban Hogyan is megy ma Magyaror­szágon a búzafelvásárlás? A én tapasztalataim nem túl biztató­ak... Ez év júniusában felkeres­tem a felvásárlót, hogy termelteté­si szerződést kössek vele, aki kö­zölte, hogy ezzel már elkéstem, mivel februárban kellett volna je­lentkeznem, de semmi baj, mert majd napi szerződést kötünk és akkor a minőség függvényében fognak napi árat fizetni. Megkezdődött az aratás. A föl­demtől a bevizsgálási helyre tör­ténő beszállítási távolság 25 kilo­méterre volt, ahová pedig le lehe­tett borítani, ismét 25 kilométerre kellett elvinni, ahol lemérték a sú­lyát, majd közölték velem, hogy az általam beszállított búza mi­nősége a takarmánybúzáéval egyenlő. Tudomásul vettem, aho­gyan azt is, hogy 2000 forintot adnak érte mázsánként. Körülbe­lül tizenkét fordulót tettem, az árut mindig egy gyorsteszttel vizsgálták (megjegyzem, a tizen­két mérés ugyanannyi különbö­ző eredményt mutatott, pedig ugyanabból a táblából hoztam). A búzát hangárba kellett boríta­ni, attól függően, hogy milyen volt a sikértartalom a gyorsteszt alapján. A 28 százalék alatti sikér­tartalmú búzát az egyik hangár­ba kellett borítani, az azon felülit pedig értelemszerűen egy másik­ba. (Két pótkocsival a jobb minő­ségű hangárba borítottam.) Az utolsó beszállítás alkalmával kö­zöltem, „vesztemre” hogy nem lesz több beszállítás. Ekkor egy nagyobb mennyiségű mintát vet­tek, és elindultam az átvevő hely­re. Ott is szóltam, hogy az utolsó, majd azt mondták, hogy ha visz- szamérésre jövök, addigra meg­csinálják az elszámolást. Vissza- méréskor kezembe nyomtak egy papírt, amin a következő szere­pelt: a nem megfelelő tisztaság végett a levonás 3%, majd a teljes bruttó tömeg tisztítási költsége 6900 forint. Vagyis az így kiala­kult ár 1780 forint mázsánként. Erre pedig semmiféle premizáci- ós díj nem megy. Ekkor felhábo­rodtam és követeltem, hogy adja­nak nekem mintát a búzámból. Akkor már biztos voltam benne, hogy átvernek. Azt mondták, menjek vissza oda, ahol a mintát vették. Ott közölték, hogy nin­csen mintám, mert ők azt kiön­tötték, csak azoknak tartják meg a mintát, akik le vannak szerződ­ve. Ekkor felhívtam a felvásárlót, aki azt mondta: „Mehetek oda, ahová akarok, mert nincs min­tám. Vagyis ezek után adhatna érte 1 forintot is mázsánként. Hát ezért vonulnak ki a gaz­dák az utakra... _____ MÚZSÁI TAMÁS, MEZŐTÚR Ti szaföldvár régi térképeken Ezt a címet viseli a Tiszazugi Földrajzi Múzeum nemrég elindí­tott reprezentatív képeslapsoro­zata, melynek egyes darabjai a ti­szazugi települést, illetve annak szűkebb környezetét mutatják be régi, mára már megfakult térkép­lapok segítségével. A sorozatot nyitó két levelezőlap Túri Zoltán gondos szerkesztésében jelent meg, aki az I.-, és a 11. katonai fel­mérés (1782-1785; 1819-1869) Tiszaföldvárt ábrázoló szelvénye­inek méretarányos fel h.' .Másá­val készítette el a látván. . maga nemében egyedülálló postai üd­vözlőlapokat. A jövőben remé­nyeink szerint több új taggal is bővülni fog e különös széria, de egyéb, másfajta témákat a közép­pontjába helyező képeslapok megjelentetését is tervezi a múze­um. Ezek egy része a Tiszazug rejtett, a nagyközönség előtt még csaknem teljesen ismeretlen ter­mészeti értékeit lesznek hivatot­tak népszerűsíteni, míg mások Tiszaföldvár híres szülötteit, ne­ves történelmi személyiségeit és elfeledett kulturális értékeit fog­ják bemutatni. MEZŐ SZILVESZTER RÉGI IDŐK. Ilyen tüzesgéppel csépelték a gabonát a XX. század elején a jászkiséri határban. A gép (a már elhunyt) Bállá Miklós jászjákóhalmi géplakatos nagyapjáé volt. (Beküldött fotó) ______________________________________________________________________ ___FODOR ISTVÁN FERENC, JÁSZJÁKÓHALMA Vá rakozás előjegyzésre Az Új Néplap 2004. július 27-én megjelent „Figyelmeztetés két háziorvosnak” című tájékoztató­ja alapján szeretném észrevétele­met leírni. Egyetértek az előjegyzéssel, ha a betegség szakorvos igénybevé­telét teszi szükségessé, kivéve az azonnali ellátást igénylő esetek­re. Nem értek egyet azzal az eset­tel, ha a beteg háziorvosát kizáró­lag a használatára szükséges gyógyszer felírása végett keresi fel. Telefonon kérjek esetleg elő­jegyzést? Ez nemcsak telefonkölt­séget jelent, de minden telefonhí­vás zavarja a háziorvost munká­jában. A beteg nem rendelkezik telefonnal, így kénytelen házior­vosát személyesen vagy megbí­zottja útján felkeresni az előjegy­zés végett. A megadott időpont­ban ismét el kell menni a gyógy­szer felírása érdekében. Függetle­nül az előjegyzéstől, a betegnek várnia kell. A nehezen járó beteg­nek e két út megtétele megterhe­lést jelent. A téli meghűléses időszakot ki­véve a háziorvosnál tapasztala­tom szerint folyamatosan 5-6 betegnél egyszerre több nincsen. Mindenki kivárja szívesen azt a 30-40 percet, míg a sor rá kerül. Sok esetben még ennyit sem kell várni. A kétszeri megjelenés azonban több időt vesz igénybe 30-40 percnél. Feleségem erősen mozgáskor­látozott, a gyógyszerét háziorvos nem írhatja fel, csak a szakorvo­sa, ahová csak háziorvosi beuta­lóval mehet. Előjegyzéses esetet figyelembe véve a második meg­jelenéskor kapom meg a beutalót a szakorvoshoz, ahová szintén csak előjegyzés után jutok be. Is­mét megadott időpontban a ne­gyedik alkalommal tudom csak beszerezni a vényt a szükséges gyógyszerre. Az állapota végle­ges, a gyógyszer újbóli felírásá­hoz minden kezdődik elölről. Megjegyezni kívánom, hogy elő­jegyzés ellenére is várni kell 40- 60 percet a pülanatnyi körülmé­nyeket figyelembe véve. A rendelet kitervelője egyes részletekkel nincs vagy nem is volt tisztában. Részére minden bizonnyal a szükséges esetben pillanatokon belül orvos s kórház rendelkezésre áll. Sajnos az al­sóbb néprétegek ily kiváltságok­kal nem rendelkeznek, s el kell tűrniük a nem kellően átgondolt rendelkezéseket is. ____________NÉMETH ISTVÁN, SZOLNOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom