Új Néplap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-04 / 27. Vasárnapi szám

2004. július 4., vasárnap Riport, interjú A kapitány is játszik KEMÉNY DÉNES, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabda-válogatott mestere még ötvenévesen is játszik a váci pólócsapatban, de csak az egészsége miatt. Eddig hét aranyat nyert a válogatottal. Idén még lesz egy olimpia is, és a Világliga döntője is hátravan.- ? «er. :..V%-M * ‘ S-. V ' ' ' ’ISF»*®* ”* 5 ■ -;<>- v.^sr°- .. Üil Született: 1954. június 14., Budapest Végzettsége: állatorvos, vízilabda­szakedző, mesteredző Klubjai játékosként: BVSC, Bp. Spartacus, Tatabánya, Ferencváros, Victoria State, Como Eredményei játékosként: ausztrál bajnok, ifjúsági Európa-bajnok Csapatai edzőként: Como, a magyar válogatott szövetségi kapitánya Eredményei edzőként: olimpiai bajnok, világbajnok, Európa-bajnok, Világkupa-győztes, Világliga-győztes úniiis közepén ünnepelte ötvene­| dik születésnapját. Ilyenkor so­ld kan számvetést készítenek pá- 4*/ lyájukról. Ön megtette?- Nagyon nem gondolkodtam el rajta, de megtehetem. A vízilabdás pályám szép, az állatorvosi viszont sajnos, megszakadt. A játékoskarrieremről kevesebben tudnak, egyrészt mert ré­gen volt, másrészt nem volt híres, míg az edzőit, azt hiszem, nem kell külö­nösebben magyarázni.- Nincs is hiányérzete?- Balszerencsés voltam inkább, hi­szen olyan világnagyságok, mint Szí­vós István és Csapó Gábor játszottak a posztomon a válogatottban. Annak vi­szont nagyon örültem, hogy az uszo­da népe respektált mindig, inkább a zsugás, jó játékosok, mintsem a favá­gók között tartottak számon.- Ha minden a legnagyobb rend­ben, akkor mégis miért szállt be „öreg fejjel" a váci pólócsapatba?- Mert azt vettem észre magamon, hogy tespedek. Azért játszadozom, hogy egészségesebb legyek, hogy job­ban aludjak, hogy kipihentebben éb­redjek reggelente. A vízilabdázás előtt amúgy egészségebben telik el az egész nap. Ebédnél ásványvizet iszom, nem egy pohár sört, mert este edzés lesz, és így tovább. Ha jól ját­szom, az jólesik, elégedett vagyok, ha meg rosszul megy, az a meccs után egy-két órán át idegesít. Mert mégis­csak sport.- Nem furcsa, hogy önnek, a sokat tapasztalt edzőnek egy másik tréner dirigál a partról?- Ez a szabály. Nem szóltam bele a munkájába soha, bár néha kért segít­séget. De nem a szakmával kapcsola­tosan, hanem hogy a vízben nyissam ki a számat, és amire nem emlékeznek a tanul- m takból a fiúk, arra én II emlékeztessem őket. lÉUCC Szófogadó játékos- KNEo ként persze megtet­tem, amit kért.- És a mostani játékosok mennyire szófogadóak? Válogatottbeli segítője, Kásás Zoltán egy győztes Vasas-meccs után a nyilvánosság előtt fakadt ki pó­lósai ellen, mert alig látta viszont a gyakorolt sémákat.- Ez edzői módszer. A nyilvános kritika is hathat pozitív irányba, ha megbántja egy játékos önérzetét, és erre ő úgy regál, hogy csakazértis megmutatja. Ha másképp nem tudja valaki kihozni csapatából az elvárt tel­jesítményt, csak nyilvános kritikával, és ő ebben hisz, ez maximálisan ért­hető. Mindenki más. Én a meccsen igyekszem kevésbé kritikus lenni, mert egy második negyedben elköve­tett hibáért történő esetleges veszeke­dés befolyásolja a következő két ne­gyed teljesítményét is.- Amúgy szigorúnak tartja magát?- Igen. A saját munkámmal és ma­gammal szemben is szigorú vagyok, így miért ne lehetnék szigorú a játékosokkal? Az a legjobb példamu­tatás, ha látják, hogy mindennél fon­tosabb a munkám.- Maradjunk még az edzőségnél egy kicsit. 1997 óta ül a válogatott kis- padján, ez a nyolcadik éve. Korábban Rajki Béla vagy Gyarmati Dezső is éve­ken keresztül töltötte be ezt a posztot.- Lehet, nem kellett volna ennyi ideig maradnom, de egyelőre jók az eredmények, és kevés érv szólt elle­nem. Az elmúlt tizennégy világver­senyből csak egyszer szorultunk le a dobogóról, és nyertünk hét aranyat. Gyarmati és én is azért tudtam marad­ni újabb négy évet, mert az elért ered­mények után szinte magától értetődő volt a folytatás. Semmi sem indokolta az ő, illetve az én távozásomat. Sok­szor azt mondják, néhány év után az inger eltompul, alig hat, ezért jobb váltani. De ez inkább klubnál fordul elő, ahol ugyanaz a keret dolgozik hosszú hónapokon át. A válogatottnál mindig cserélődnek a játékosok, és azt a pár hónapot, még ha sok éven át is tart, ki lehet azért bírni. Igyekszem olyan hangulatot teremteni, mint ami­lyen egy itthoni klubcsapatnál van.- Es meddig még? Ha jól tudom, Sydney után hívták kapitánynak Ame­rikába, Ausztráliába és Olaszországba is. Gyanítom, most is kapós lesz.- Az olimpiáig nem akarok ezzel foglalkozni. Utána majd elgondolko­■ - Ö az egyetlen gyere­kem, és nyugodtan mondhatom, hogy pisz­kosul szerencsés. Azért, mert nem az én, hanem a szülőanyja agyát örö­költe, aki matematikus volt. Az állatorvos-tudo­mányira éppen matekból volt felvételije... Az esze miatt könnyedén ment neki az iskoláktól kezdve a nyelvtanulásig minden. Rendes, tisztességes, egyenes ember, és még igazi főnöktípus is. * - Gyerekkorunk óta jó barátok vagyunk. A fura helyzetünk ellenére, ami­kor ö dolgozik, én pihe­nek és fordítva, amikor csak lehet, találkozunk. Normális, kellemes ember, akinél nem csak a póló létezik, a világ összes dolga iránt nyitott. Egy edzőt az eredményei minősítenek, és mivel az övéi önmagukért be­szélnek, felesleges azon töprengeni, hogy jó avagy rossz tréner-e. ■ - Dénes az egyik leg­jobb edző, akivel eddigi pályám alatt találkoztam. Legnagyobb erénye, hogy nagyon jól látja át a pólót, tud akár az ellen­fél fejével is gondolkozni. De említhetem erénye­ként a jövőbe látó képes­ségét, ami azt jelenti, hogy mindig ki tud találni valami újat, mást, ami szerinte szükséges a si­kerhez. Remélem, idén engem is hozzásegít az olimpiai aranyéremhez. KOVÁCS ISTVÁN GERGELY ISTVÁN-2*­zom, hogy akarom-e folytatni. Amúgy rengeteget változott a sportág itthon. Emlékszem, anno a Fradi-Vasas Magyar Kupa-dön­tőn, a szerződésem aláírását megelő­ző estén százötven néző volt a Komjá- diban. Most a mi Világliga-meccsünk- kel egy időben ment az angol-svájci Eb-meccs a tévében, és csurig volt az uszoda emberrel. Aztán megtöbbszö­röződött a pólóba beáramlott pénz. No, és a közeg is erősen átalakult. Jó ideje autogramkártyákat kell magunknál hordani, hogy egy benzinkútnál vagy egy < presszónál ne a számla túl­oldalára kelljen írni, hogy a „nagymama vízilabdás kisunokájának kívánok szép pályafutást, sok szere­tettel”. Úgy érzem, a csapat eredmé­nyei mindehhez drasztikusan hozzá­járultak. Amihez persze nekem is van némi közöm.- Ez a népszerűség olykor nem ter­hes? Az egyik televíziós gyermekmű­sorban tanítványainak a medencében strandlabdával és felfújható delfinnel, két csinos énekesnő társaságában bo­hóckodniuk kellett.- Nem szívesen csináljuk, de népszerűsít a bohóckodás is, ha ezek a szereplések nem mindennaposak. A fiúknak szükségük van pihenésre.- Hajdan a Gyarmati-csa­pat arról volt híres, hogy uszo­dán kívül is együtt voltak. Ez igaz most is?- Minden nevezetes napot megünneplünk, a Benedek Ti­bit 30. születésnapján hasonló nagy bulival leptük meg, mint amilyet nekem csináltak a srá­cok. Gyakran eljárnak egy­mással, hogy ki tudják beszél­ni a problémáikat, olyat is, ami engem érint, aztán a csa­patkapitányon keresztül ezt átadják nekem. Örülök, hogy bíznak bennem. Van olyan já­tékosom, aki megkérdezte a véleményemet az esedékes klubcseréjéről, de van olyan is, aki nem kéri ki, ám engem értesít legelőször a változás­ról, hogy ne mástól tudjam meg. Előfordult, hogy én kér­deztem valamit a jogi végzett­ségű játékosomtól.- Csupán ennek a kivételes garnitúrának tulajdonítható a mostani sikerkorszak?- Ezekben az eredmények­ben benne vannak a magyar vízilabda történetének, múlt­jának minden mozzanatai, még az 1936-os első olimpiai arany is. Mindig voltak jó utánpótlás- és felnőttcsapa­tok. Legfeljebb akadtak tíz­húsz éves időszakok, amikor nem jöttek az eredmények, de akkor is kiváló játékosok és edzők alkották a válogatottat. De hogy mi hiányzott, azt én nem tudom analizálni. Sokan hajlamosak irigykedve azt mondani, hogy mázli ez a 75, 76,77-es korosztály, ám azt el­felejtik, hogy a 97-es sevillai Európa-bajnok és a tavalyi barcelonai világbajnoki arany­érmes csapat névsora között ötven százalék eltérés van. Tehát nem csak Kásásék klasszisok, hanem a sorban utánuk jövők is. Ez mindenképpen a magyar vízilabda erejét jelzi.- Ha már a Kásás név újból szóba került. Egyetlen más országban sincs annyi pólós dinasztia, mint nálunk.- Én is úgy lettem pólós, hogy az apám, amikor végzett a munkájával, az óvodából kivett engem, és vitt ma­gával az edzésre. Ott pedig mondta, hogy mit csináljak. Hasonlóan ment és megy most is. A pólósgyerek előbb- utóbb majmolja az apját meg az apja barátait, és a vízben elkezd labdázni. Ha edzőként foglalkozik valaki a cse­metéjével, akkor a gyerek nem őt, ha­nem a vele egykorú gyerekeket fogja majmolni, és elkezd ő is vízilabdázni. De rangot, tekintélyt a világban és itt­hon is, hogy nálunk a vízilabda apáról fiúra száll. Ami az én két fiamat illeti, mindkettő azért pólózik, mert ez tet­szett nekik. Tőlem lehettek volna teni­szezők vagy röplabdázók is. Az sem baj, ha nem lesznek élvonalbeli játé­kosok, de ha 18-20 éves korukig nem hagyják abba, már megérte nekik ját­szani, mivel tíz centivel magasabbak lesznek, és másfél literrel nagyobb lesz a tüdejük. Életük végéig egészsé­gesebbek maradnak.- Gyakran vannak önnel az uszo­dában, amikor dolgozik?- Ha van idejük, akkor igen. Előfor­dult, hogy a csapat megbeszélésére is beengedtem őket, ami nem illik. De ahogy nőnek és felfogják, hogy micso­da csapat közelében lehetnek, egyre inkább visszahúzódnak, mert átérzik, nem élhetnek vissza azzal, hogy ők az edző fiai.- Említette, hogy a híres famíliák mennyire meghatározóak. És a nagy öregek, mint Gyarmati Dezső vagy Kárpáti György?- Már alig járnak le az uszodába, mert más elfoglaltságuk van. Nagy ne­vek, rengeteget tudnak segíteni a pó­lónak, ha nevüket az élet más terüle­tén a sportág érdekében használják föl. Persze előfordul, hogy még ne­kem is adnak tanácsokat, de pont úgy mondják, hogy tudják, annak idején ők is kaptak ilyeneket.- Ön nem tűri el, hogy beleszólja­nak a munkájába. Lehet egy-egy ta­nácsból konfliktus?- Nem. Tudom, jó szándékkal mondják, és annak nem kell okvetle­nül egyeznie az enyémmel. Szólhat bárki bármit, hét éve én tartom a háta­mat mindenért, enyém a vereség és a győzelem is. Raffai Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom