Új Néplap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-02 / 18. Vasárnapi szám

4 Közelről 2004. május 2. vasárrií wmmmmmm Visszatérni a hegyről: ez a győzelem A Mount Everest-expedíció részlete­ibe avatta be a kisújszállási gyere­keket és felnőtteket a minap Erőss .Zsolt, az első magyar hegymászó, aki a 8850 méteres csúcsra kitűzte hazánk lobogóját. zenei könyvtárban rendezett él­A ménybeszámolón az érdeklődők kézbe vehették Erőss Zsolt hegy­mászó-felszerelésének néhány da­rabját, a bakancsot, a hátizsákot és a köte­let, a speciális eszközöket. Zsolt Csíkszeredán szüle­tett, 1988-ban települt át Ma­gyarországra. így vallott a kez­detekről: — Az erdélyi hegyek adottak voltak, de ez kevés, az emberben kell hogy legyen egy vágy, ami a természet közelsé­gébe űzi. Én elég mozgékony gyerek voltam, leginkább azok a sportok fogtak meg, amelyek a nagy természet erejével való küzdésekre épültek. Ez a kihí­vás elég jelentős motiváció volt mindig. Tizenhárom évesen, amikor nekivágtam a Békási- szoros szikláinak, édes- Erőss Zsolt anyám eléggé toleránsán látta ezt a dolgot, és úgy fogta fel, mintha bár­melyik más sportot űzném. Mint kiderült, lehet, hogy az úszás biz­tonságosabb sport, de a hegymászásba is bele lehet öregedni. Nem a csúcs meghó­dítása a kihívás, mert azt el lehet érni fel­vonóval is. A lényeg az az út, amit a hegy­mászó megtesz a csúcsig. Zsolt először a Békási-szoros Oltárkövét mászta meg, az­óta már tíz expedíció van a háta mögött.- A hegymászásban sok irányba lehet fejlődni. En nem az akrobatikus sport­mozgás, mint a falakon való sziklamá­szás, hanem a magas hegyek megmászása felé vettem az irányt. Ide magányos far­kasként nem lehet elindulni, mindenkép­pen olyan társat kell találni, aki tapasztalt, és megbízom benne. Elég sokat utazunk saját zsebből, de az expedíciókhoz szpon­zorokat keresünk. A Mount Everest-expe­dícióhoz állami támogatást is sikerült sze rezni. Szeretném a magyar hegymászást elvinni abba az irányba, hogy ez ne az őrültek sportjának tűnjön, hanem egy olyan szép dolognak, amihez min­denki sokat tud adni. A sok nehéz­ség miatt szinte nomád lelkűiét kell a körülmények elviseléséhez. Ilyen­kor például a mosdást és a hasonló „nyavalyáinkat” bizony el kell hanya goíni. — Egy expedícióról nem lehet na­ponta hazatelefonálni. Hogyan viseli azt a család ? sok fotót is hozott az élménybeszámolóra az expedícióról FOTÓ: A SZERZŐ — Nehéz helyzetben vannak, magate- hetetlenül aggodalmaskodnak itthon. Nem irigylem őket, hiszen nagyon kiszol­gáltatott érzés, amikor hónapokig retteg­ni kell, hogy most mi történik velem. Mindig történnek az úton „legek”, de nincs legnehezebb, legveszélyesebb, leg­szebb hegy, mert mindig másik az. A hegymászónak az a lényeg, hogy győzte­sen kerüljön ki ebből. A győzelem nem azt jelenti, hogy meghódítottam a csú­csot, hanem azt, hogy egyáltalán vissza tudok térni, és hogy egy szép túrán ve­hettem részt. — Melyik csúcsra készül most? — Amikor 2002-ben az Everest tetején voltam, akkor is már körülnéztem, hol van a következő hasonló cél. Pakisztán­ban egy újabb nyolcezres csúcsot mász­tam meg a Himalája óta egy magyar csa pattal, most egy nepáli riyolcezres követ­kezik. Elég sok áldozatot kíván időből, pénzből ez a sport, de nekem súlyos má­nia már. — Aki a kisúji gyerekek közül kedvet kapott a hegymászáshoz, azoknak mit ta­nácsol? — Legelső lépés, hogy olyan társaságba kerüljön be, akik természetjárók, kirán­dulók, elmennek a hazai hegyekbe, és las­sacskán el lehet kezdeni sziklát mászni. Később át lehet menni magasabb hegyek­be, mint a Tátra vagy a Kárpátok, és utána következhet az Alpok. Ahogy az ember sorra veszi ezeket az akadályokat, a csa­pat is alakul, és egyszer csak egy extrém hegymászócsapatban találják magukat. És ki tudja, lehet, hogy innen lesznek a követőim... Daróczi Erzsébet Mennyit adna saját táskájáért Jachtkikötő Szolnokon? Autójából elcsent saját táskáját kínálták megvé­telre Jánoshidán a káro­sultnak. A meglopott em­ber belement az alkuba, de beavatta a rendőrsé­get is. Egy diplomatatáskát és egy autós­táskát loptak el a minap az alat- tyáni temetőnél parkoló egyik au­tóból. A tulajdonos ugyan a köz­ponti zárral lezárta a kocsit, ám azt nem vette észre, hogy a jármű egyik hátsó ajtaja résnyire nyitva maradt. A meglopott autós a lo­pás miatt feljelentést tett a rendőr­ségen, ám napokon belül egy kü­lönös telefont kapott. A vonal túl­só végén arról érdeklődtek, men­nyit érne neki, ha visszakapná sa­ját holmiját. A férfi szerette volna visszaszerezni a dolgait, már csak azért is, mert a táskákkal együtt az összes iratának is nyoma ve­szett. Végül megegyeztek, hogy az üzletre Jánoshidán, mégpedig egy kocsmában kerítenek sort. A megbeszélt időpontban a vevő fia társaságában meg is jelent a meg­jelölt helyen, ám előbb értesítet­ték az ügy fejleményeiről a rend­őröket is. Az egyenruhások épp az alku kellős közepén érkeztek meg, és elfogták a táskát áruló két fiatalembert. Az árusok azzal vé­dekeztek, hogy a táskát közterü­leten találták, nekik semmi közük sincs a lopáshoz. A Jászberényi Rendőrkapi­tányság okirattal való visszaélés megalapozott gyanúja miatt folytatja az eljárást. Többek kö­zött azt is tisztázni kell, hova ke­rült az autóstáska, mivel az a tet­ten éréskor nem volt náluk, és nem képezte alku tárgyát. Nem kizárt, hogy azt egy későbbi al­kalommal kívánták áruba bocsá­tani. HGY Ádám Erika, a Szolnoki Főiskola harmadéves, ide­genforgalom-szálloda sza­kos hallgatója különdíjat kapott a Nyíregyházán megrendezett Gazdasági Főiskolák Országos Tudo­mányos Diákköri Konfe­renciáján. Az elismerés a kitartó munkával megszü­letett dolgozatának szólt, amelyben egy jachtkikötő szolnoki létesítésének le­hetőségeit vázolta. anulmányát már első T éves korában írni kezd­te. Mivel a megyeszék­helyen él, mindenkép­pen szolnoki témát keresett, a végső ötletet azonban a kon­zulense adta. A témaválasztás sikerét jelzi, hogy elsőben már az intézményi tudomá­nyos diákköri konferencián is különdíjas lett. Az anyaggyűj­tés szerteágazó volt, amely­nek során alkalmazta a mély­interjú és az internet nyújtotta lehetőségeket, de a saját fan­táziájának is nagy szerep ju­tott. Járt hajókiállításon, és előadásokat is meghallgatott a kapcsolódó témákról. Elképzeléseinek megva­lósításához persze nem ke­vés pénzre lenne szük­ség. Úgy véli, a szüksé­ges forrásokat a Nemze­ti Fejlesztési Terv Regi­onális Operatív Prog­ramjától lehetne el­nyerni, illetve magántő­ke bevonására, vala­mint az önkormányzat esetleges támogatá­sára is szükség len­ne. Magát a kikö­tőt a Tiszaliget végébe képzel­te el. Úgy véli, ide szabad strandot, ze­nés szórako­zóhelyet, vízi színpa­dot, báro­Ádám Erika jelenleg a Szolnoki Főiskola turizmus tanszékén de­monstrátor. Az iskola befejezése után szeretné elvégezni az egyetemi kiegészítő képzést, s akár utána is szívesen oktatna a szolnoki intézményben. Ha pedig másként hozza majd az élet, akkor is a pályán marad, hiszen vidékfejlesztéssel szeretne fog­lalkozni. kát, szállodákat, szálláshelye­ket kellene telepíteni, ame­lyek mind minőségi szolgálta­tásokat nyújtanának. Persze a kivitelezéshez meg kellene szüntetni a Tisza jelentős vízszintingadozásai- ból eredő problémákat. Ezt részben a Tiszaliget mögött megépítendő árapasztó csa­tornával, illetve az új Vásár­helyi-terv továbbfejlesztésére építve lehetne megoldani. Ah­hoz, hogy a megyeszékhelyen igazán sikeres lehessen a jachtturizmus, további igen költséges beruházásokra len­ne szükség. Ilyen lenne egy, a Duna és a Tisza közötti átjá­rást biztosító csatorna meg­építése, továbbá a szolnoki­hoz hasonló kikötők kiépítése Szegednél, Csongrádnál, Ti­szafüreden, Tiszaújvárosban, Tokajnál és Záhonynál. Erika már szót váltott néhány Tisza menti település vezetőjével, akik kedvezően fogadták az ötletet. E különleges témájú dolgo­zat szerzője tisztában van az­zal, hogy az emberek szerint elképzelése ma még csak egy vízió, s jelenleg nem kivitelez­hető. Ő azonban úgy látja, ké­sőbb érdemes lenne számolni ezzel a lehetőséggel. Termé­szetesen idővel tovább csi­szolva a ma még esetleg nem teljesen kidolgozott részlete­ket. Egyébként a nyíregyházi országos konferencián a zsűri is minden bizonnyal a terv eredetiségét, újszerűségét ho­norálta a különdíjjal. S hogy a jövőben várhatunk-e tőle ha­sonlóan nagyszabású munká­kat, azt most még nem tudni, ám, mint mondani szokták, semmi sem lehetetlen... Molnár G. Attila _______JEGYZET Má snaposán S Most, mikor másnaposán, a nagy belé­pési eufória után söprögetjük össze az elhintett konfettik millióit és a lomhán kunkorodó szerpentinek sokaságát, fülünkben még mindig az Örömóda mórikál, fejünkben pedig még elsütö- I getik az elmélázó pirotechnikusok az J utolsó röppentyűket, szusszanjunk egy percet! Mert nehéz menet volt, tán még duatlonversenynek is felfogható, hiszen bőszen trappoltunk át EU-hida- kon, amit aztán rögvest lebontottak serény hidászaink, nehogy már visszatóduljunk, ha nem tetszik valami. Akinek pedig netán víziszonya támadt, az kerékpárra pattanhatott, beleizzadhatta jelképesen a kilométere­ket, melyek Európába vezettek, persze szintén jelképe­sen, hiszen a drótszamár leginkább egy mókuskerékre hajazott: centit sem haladt előre. Ámbátor közben át- nyálazhattunk sok ezernyi prospektust, hadd lám, mi­ért is lesz nekünk jó az unió. Azért jót derülhettek rajtunk a határon, amint ka­landvágyó, dolgos magyarjaink ezernyi ilyen szobabi­ciklire pattanva pedáloztak, mert már tudták, külhon­ban korlátozni fogják a számukat. Még szerencse, hogy nem ezen az elvetélt szimbólumon múlt a dolog. Tehát ha szusszantunk egyet, most már lökjük félre ama mókuskereket, és friss erőt gyűjtve szálljunk iga­zi biciklire. Mert ne feledjük, ha haladni akarunk, pe- dálozni továbbra is nekünk kell... Zsoldos György ígéretes szépség Kovács Henriett annyi éves, ahány a kártyában a szerencseszám. A 170 centi magas, 52 kilós diáklány édesanyja un­szolására először indult szépségverse- n y e n . Mégpedig a Nagykun ság szépe se­regszemlén, ahol a harminc-egy- néhány induló közül végül is hajszállal lema­radva a dobogó ról, negyedik lett. Fél éve táncol, és felvették a Tesse- dik Sámuel Főisko­la pedagógus sza­kára. A versenyen jó néhány díjat be­zsebelt, aminek na­gyon örült a barátja is, meg a családja is. Egyébként a testét rend­szeres futással, mozgással tartja karban. Kedvenc étele a rántott sajt rizibizivel, itala az őszilé, lányneve Angelika, fiúneve Patrik, időtöltése az olvasás, a tánc. A jövőjét úgy képzeli, hogy olyan pályán helyezkedik el, ahol gyerekekkel lehet foglalkozni. De akad korábbi terve is, hiszen szeretne indulni a Tisza-tó és a Miss Bala­ton szépségversenyeken, amelyek az idén nyáron esedé­kesek. D. Sz. M. • • Okobringával a tó körül A korábban tervezettnél egy héttel később, május 15-én in­dul az önkormányzati vezetők, térségfejlesztési szakembe­rek és a civil szervezetek számára tervezett „Önkormányza­ti Tó(r)-Túra” a Tisza-tó körül. A Tiszafüred, Egyek, Tiszadorogma, Tiszabábolna, Tiszavalk, Négyes, Poroszló és Tiszafüred útvonalra tervezett, körülbelül harmincöt ki­lométeres túra célja, hogy a nyeregbe pattanó ökobringások megismerjék a kerékpárút-lehetőségeket, meggyőződjenek a tiszai, Tisza-tavi töltéskorona járhatóságáról, megismer­jék egymás településeit, pályázati elképzeléseit, és meghall­gassák a nemzetközi hírű professzor, Turchany Gyula elő­adásait — tájékoztatta lapunkat a túrát szervező Tiszafüre­di Regionális Fejlesztési Egyesület. P. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom