Új Néplap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-02 / 18. Vasárnapi szám

A magyarok szeretnek bűvészkedni, ha utolsók is a forgóajtó előtt, ők lépnek be először (Ungár Anikói SZELLEMES, AKÁR EGY NÉMET RUGALMAS, MINT EGY SVÉD JÓ SZERVEZŐ, AKÁR EGY GÖRÖG TÜRELMES, MINT EGY OSZTRÁK BARÁTSÁGOS, AKÁR EGY BELGA ÚGY FŐZ, MINT EGY BRIT FEGYELMEZETT, MINT EGY OLASZ Sírni csak a győztesnek szabad? Pesszimizmus és túlzott büszkeség, kivagyiság és kisebb­rendűség jellemzi egyszerre a magyarságot - derítette ki a közelmúltban egy tudományos dolgozat. Mifelénk csak a győztesnek szabad sírni. A Bernben elbukó aranycsapat mindmáig a nemzethalál jelképe. Mert nekünk Mohács kell... ondják, hogy a világ három legvékonyabb könyve az olasz őstörténetek, az angol konyha és a német humor ezer éve lenne. A németek ugyanis nem a humorérzékükről híresek. Német hu­morista meséli, amikor külföldi fellépé­seit azzal kezdi: német humorista va­gyok, azt hiszik, ez az első poénja. Né­metországot a világ legunalmasabb or­szágának tartják, ahol annyira tisztelik a törvényt, hogy a néptelen utcákon is kivárják a zöld jelzést. Remek a sörük, a melyből négyezer félét gyártanak, szeretik a kolbászukat: fejenként és évente huszonhat kilót megesznek be­lőle. A turizmusban világbajnok néme­tek tizenöt százaléka rendszeresen rág­ja a körmét. Híresek szorgalmukról, és ők dolgoznak a legkevesebbet az Unió­ban: a hathetes fizetett szabadság mel­lé hat hét fizetett betegszabadság is jár nekik. Híresek arról is, hogy jobban sze­retik az autójukat, mint a feleségüket. Ez utóbbi a franciákról is elmondha­tó, akikről közismert, hogy nem tudnak vezetni, és meggyőződésük, hogy egy­szerre lehet két nőt (két férfit) szeretni. A franciák a leghűtlenebb szeretők is: Párizs fele akkora, mint London, mégis kétszer annyi a prostituált. Az euró­paiak fele szerint a franciák a legjobb szeretők a világon. Cicciolina is ezt mondta róluk a héten, amikor az uniós kommunikációs közalapítvány pénzén forgatott uniós hozsannában a római Trevi-kútnál elmondta, hogy a legjobb szeretők az olaszok és a franciák, har­madik helyen a magyarok á 1 1, n a k, míg a németek és az angolok a sor végére kerülnek nála. Itáliáról úgy tartják, a megbíz­hatatlan emberek országa - kivé­ve a pápát. Cseppet sem fegyel- nyüzsögnek a Casano- temperamentumosak a macsó pasik és büszkék az ízlé­sükre. Olaszországban négy plasztikai műtétből egyet férfin végeznek el: ők a kellemes kül­lem igazi művészei, akik talán a a legjobban tudják, hogyan tá- azt, amijük van. Húsz újság csak szól, százötven tésztafélét ké­szítenek, naponta annyi tésztát meg­esznek, amennyiből tetőt építhetnének a Colosseum főié, az autósszexben het­venöt figurát tudnak, az ágyban is a kontinens legnagyobb hancúrozói. De hát ugyanezt gondolják magukról a portugálok is, akik a Reader’s Digest felmérése szerint a legszenvedélyesebb európaiaknak tartják magukat, míg a fejlett uniós országok polgárai a portu­gálok műszaki érzékén gúnyolódnak. A portugálok egy európai lustaság­felmérés szerint az Unió lustái: test­mozgás helyett inkább tévéznek. A mozgásmentes nemzetek között máso­dik Belgium, amelynek polgárait barát­ságtalanoknak tartják az Unióban. A belgák sokat viccelődnek a hollandok­kal, szerintük a hollandok eredetileg a skót felföldön laktak, de a skótok elza­varták őket, mert nem bírták elviselni a skótok pazarlását... A hollandok az Unió fösvényei, talán legendás fukarsá­guknak köszönhetően lett az Európa Bank első elnöke éppen holland. Az Unióban el is terjedt a „go Dutch” (hol­land-módra): ezzel jelölik, ha egy társa­ság ki-ki alapon megy szórakozni. Úgy, mint a hollandok. Az ironikus nemzeti karakterológiában az északiak is meg^ kapják a magukét: a finnek szűkszavú* ságán éppen úgy gúnyolódnak, min^a svédek merevségén, a dánok s szátyárságán. A görög szervezetlenség is irónia tárgya az Unióban, ahol tar­tanak az idei athéni olimpiai káosztól. Az uniós polgárok szerint az angolok változatlanul el vannak telve ma­guktól, nem vé­letlen, hogy nyel­vükben a brit szi­geteket hívják Európá­nak, a többit kontinens­nek. Miként azt is mondják, hogy léte­zik Nagy-Britannia és a világ többi ré­sze. Az angolok nem szívelik az Uniót, a héten a brit közvélemény nekiment Tony Blairnek, tartva a csatlakozó or­szágokból érkező munkavállalók hatal­mas hullámától. Imádják a krikettet, a borsópürét, de nem kedvelik a franciá­kat, a köszönés nélküli távozást pél­dául franciásnak nevezik. Ugyanezt a franciák angolosnak mondják. Az an­golban a gumi óvszer „francia levél", a francia nyelvben „angol köpeny”. És hí­zeleg a hiúságuknak, hogy a tegnap csatlakozott országokban négyszer annyian beszélnek angolul, mint fran­ciául. Nagy-Britanniában szenvednek legtöbbet az áruházi szarkáktól, i~' így látnak bennünket Mániájuk a foci, az evés és a világhír Egy válogatott focivereség nemzeti tragédia számukra Szellemesnek és tehetségesnek tartják magukat Pesszimizmusuk legendás, szenvednek a történelmi átoktól Meggyőződésük, hogy övék a világ legszebb országa A magyar rendőr sörhasa ráomlik a derékszíjára A nyugati világ osztatlan elismerésére törekednek Büszkék arra, milyen sok Nobel-díjast adtak a világnak A puszta, a délibáb, a csikósok és a gulyásleves országa ÚGY VEZET, MINT EGY FRANCIA dik helyen a portugálok szerepelnek. A kontinens uniósai az angolok főztjét, az írek részegségét karikírozzák, az an­golok viszont azt terjesztették az EU- ról, hogy majd sárgára festeti a mentő­autókat, kitiltja a meztelen nőket a na­pilapokból, és meghatározza a futball­mérkőzések zajszintjét. Az angol bul­várlapok EU-láncra verve ábrázolták a brit oroszlánt, nem véletlenül arrafelé terjedt el a legtöbb uniós rémhír. Csontos Tibor z Elemi ösztön és más si­kerfilm-forgatókönyvek szerzője, a magyar szár- nazású Joe Eszterhas sze­rint kóros tekintélytisztelet jellem­zi az őshazát. Az új focikapitány, Lothar Matthäus meg lépten-nyo- mon arról mesél a német sajtónak, hogy a magyarok csak ritkán mo­solyognak, egykedvűek. „Kulturá­lisan évek, évtizedek telhetnek el, míg a magyar állampolgárok és magyar nemzetiségű emberek zö­mének szokásaiban, gondolkodá­sában és magatartásában érvénye­sülnek az európaiság jegyei. Tár­gyilagos önszemléletre lenne szükségünk mind az önhittség, mind a kishitűség végleteinek el­kerülése érdekében” - állapította meg nemrégen egy tudományos vizsgálat. De mi velünk a baj? Miért nem tudunk fesztelenül örülni a rész­sikereknek, az olimpiai bronznak, Baumgartner Forma-1-es státusá­nak, operaénekeseink világsikerei­nek, Kertész Imre Nobel-díjának? - A vérzivataros 20. század sok kárt okozott mentális értelemben. Azon belül is az a negyven év je­lentős pusztítást végzett a lelkek­ben. A múltnak köszönhető, hogy a magyar köztudat még mindig nem tudja értékeim, helyére tenni a sikert, mi több, azt sem mértük fel, mi számít kudarcnak - sum­mázza a pszichiáter, Buda Béla. Hozzáteszi: a jelenlegi kétpólusú politizálás megzavarja a társadal­mi vitákat, sokat „tesz” azért, hogy ne jussunk előbbre az önértéke­lésben. A világ számos pontján sikerrel szerepelt bűvész-illuzionista, Ungár Anikó, aki egykoron még a Ki mit tud? zsűrijében is feltűnt, szintén az előző évszázad rémsé­geivel magyarázza a jelenkori lelki bajokat. - Persze az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy tempera­mentumos nép a miénk, amely hajlamos a szélsőséges érzelmi megnyilvánulásokra. Hol türelmet­arra lenkedünk, búslakodunk, hol meg izzunk, lelkesedünk valamiért. Mindebben a média felelőssége is óriási. Úgy gondolom ugyanis, hogy jórészt a médián múlik, he­lyükre kerülnek-e a valódi értékek. Sajnos most nem így fest, hiszen a Való Világ-show-k azt sugallják: a semmi is elegendő! - rögzíti a bű­vész. Buda Béla is úgy látja, egyszer­Néha a Nobel-díj Is L. bár azután már felnézünk, akit addig becsültünk (Kertész Imre) re vagyunk pesszimisták és túlon túl ambiciózusak. - Ugyanakkor nem hiszem, hogy lenne sajátosan magyar karakter. Inkább egy sajá­tos, régi séma létezik, amelyet a média felerősít, ránk erőltet - jegy­zi meg a pszichiáter. Török Gábor politológus a fenti kettőséget a po­litikusok esetében szintén igaznak véli. - Ők is csak emberek, így nem sokban különböznek egy átlagem­bertől. A hazai politikusok többsé­génél fontos motivációs elem a kis­hitűség mellett a nemzeti büszke­ség. Ezt egy közelmúltbeli felmé­rés, az Európa Barométer is (be)igazolta. Ungár Anikó a fen­tiek dacára bizakodó. Úgy gondol­ja, az Európai Unióhoz való csatla­kozásunk hozzásegít hátrányaink mielőbbi ledolgozásához, kisebb­rendűségi érzéseink elhagyásához. Különösen a fiatalok válthatnak majd könnyen, hiszen tőlük senki nem várja el a múlton való rágó- dást. És ők már nem is fogékonyak az ilyesmire... Sz. Z. A. mmmmm 2004. május 02., vasárnap Közélet, gazdaság, politika ilyen a tökéletes európai? A tökéletes európai Finnországban nevelkedne, Svédországból kapná a fizetését, Németországban közlekedne, Portugáliában lenne szerelmes, de Franciaországban szeretkezne, Olaszországban öltözködne, Hollandiában spórolna és Spanyolországban öregedne meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom