Új Néplap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-17 / 14. szám

EletMód Szolgáltatás Sport Moziműsor — Horoszkóp — Lassan kiegészül Hét végi rádió- és tévémű- a MÁV kerete sor 11. oldal 15. oldal Alföldi víziparadicsom A Tisza második vízlépcsőjének 1973-ban történt üzembe helyezésével, a folyó felduzzasztásával jött létre a 127 négyzetkilométer területű Tisza-tó, más néven a Kiskörei- víztározó Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Jász- Nagykun-Szolnok megye határán. Egyedülálló ökosziszté­mák alakultak ki a térségében, ezért a tó területének jelentős része a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozik. A burjánzó ártéri erdők, az aranyszínű homokpadok, a va­rázslatos szigetek több ritka növény- és állatfajnak biztosí­tanak élőhelyet. Itt található például kontinensünk legna­gyobb tündérrózsa- és tündérfátyolmezeje, a Tisza-tavi Madárrezervátum pedig 199 madárfaj életfeltételeit bizto­sítja. A 27 kilométer hosszú, 1,3 méter közepes vízmély­ségű tó kedvelt úti célja a gyermekes családoknak, a hor­gászoknak, a vízi sportok szerelmeseinek. Szerencsés adottságoknak köszönhetően jól megfér itt egymás mel­lett a mozgalmas vízi élet kedvelője, a fürdőző, napozó nyaraló, a csendet óhajtó horgász, valamint a flórát és a faunát tanulmányozó tudós és természetbarát. A jég hátán is megélnek Minden évszakban meglepetéseket rejteget a Magyarország európai hí­rű ökoszigete, a Tisza-tó. Tavasz- szal az éledő természet zöldülése nyűgözi le az idelátogatót, nyáron a tündérrózsás vízivilág flórája és faunája. Az „aranyból” barnává váló ősz pedig festőivé teszi a tájat. Amikor pedig a vízfelület jéggé szilárdul, titokzatossá válik a sző­ke folyam deres birodalma. Lassan dermed a víz. Előbb kásás lesz, majd hártyás, végül kemény páncéllá edzi a fagy. Még így is veszélyes az út a tó jegére. Terepjá­róval indulunk megfejteni a Tisza-tó téli titkait. Fiatal kísérőnk, Dudás Tibor, a Magyar Orszá­gos Horgász Szövetség (MOHOSZ) Tisza-tavi Kirendeltségének ambiciózus vezetője szíve­sen vállalja az útikalauz szerepét. A terepjárót Tóth Bálint halőr vezeti. Nyugodt a táj, mozdu­latlanságra kényszeríti a január. A tó víz-, pontosabban jégszintje alacsony. A KÖTIV1ZIG minden évben végrehajtja a téli víz- szintcsökkentést. Ilyenkor nagy felületű, seké­lyebb vizű területek maradnak vissza, téli csap­dák az óvatlan halaknak. A késő őszi, kora téli halmentés célja ugyanis épp az, hogy az állo­mány biztonságos mélységű élő vízbe kerüljön. A MOHOSZ-nak az idén három hét alatt 3022 kilogrammnyi vegyes halat sikerült megóvnia a téli pusztulástól. A halak 59 százaléka süllő, 16 százaléka csuka, 8 százaléka ponty, 1,2 száza­léka harcsa, 1,2 százaléka compó és 14,6 száza­léka kárászféle. Mindet a Tisza-tó folyóvízi sza­kaszára telepítették át a sekélyes helyekről. Du­dás Tiborék az így kimentett süllők és csukák 22,6 százalékát speciális haljellel látták el, je­lezve, hogy ezeket a halakat tényleg a horgá­szok számára akarják megóvni. Már tizenöt horgász küldött vissza nekünk ilyen speciális jelet - mondja a 33 éves halászati szakmérnök, aki hét hónapja irányítja a kirendeltség mun­káját. Persze így is akadnak, akik gátlástalanul igyekeznek kihasználni a sekély víz adta lehe­tőséget. Ők a rapsicok, azaz az orvhalászok és orvhorgászok. A MOHOSZ októbertől decem­ber végéig több mint 3 kilométer orvhalász­hálót foglalt le. Hét orvhalászt tettenértek, ellenük azonnal megindították a szakhatósági eljárást. A hideg, zord időjárás, a jég sem rettenti vissza azonban a rapsicokat, akik a jég alatt is képesek kivetni a hálóikat. A halőrök sokszor pihenő nélkül igyekeznek elhárítani minden veszélyt, tiltott módszert, próbálják lefülelni a haltolvajokat. Csak az el­múlt évben 50 kilométer rapsichálót szedtek fel, illetve semmisítettek meg. A rapsicok azon­ban nem csupán a halakra jelentenek veszélyt: a tilosban járók gyakran jelöletlen léket hagy­nak maguk után, veszélyeztetve a horgászok, a korcsolyázók biztonságát. Tapasztalataik szerint a téli Tisza-tó egyre népszerűbb a lékhorgászat szerelmesei köré­ben. Léket a halőrök is vágnak a jégen. Ők úgy mondják: szellőztetik a tavat, pótolják a víz fo­gyó oxigénkészletét. A lékeket azonban megje­lölik, ugyanúgy, mint az összes veszélyforrást; ennek köszönhetően évek óta nem is történt tragédia. Kiérünk a Poroszló-Tiszafüred közötti holt­ágra, az úgynevezett „Szartosra”. A horgászok egyik legkedveltebb területe varázslatos képet mutat. Legalább húsz lékhorgász él itt meg a jég hátán, legtöbbjük csukára vár. Tóth Bálint összeköti a kellemest a hasznossal, és ellenőrzi a horgászengedélyeket. Mezei Csaba Borsod- ivánkáról jött. Hiába. Egész nap csak állt a fagyban. Megunta a sikertelenséget, épp indul­ni készül. Három gyerekkel lett munkanélküli, A szakszerű lékvágás komoly feledat Páldi Istvánt a hideg sem riasztja el a lékhorgászattól. Sajnos aznap még nem volt kapása sem egykor őt is belekényszerítette egy rapsiccsa- patba a megélhetés. Hamar megbánta: a két le­bukása 150 ezer forint büntetéssel járt. Ezúttal kiváltotta az engedélyt, s megpróbál sportsze­rűen halat fogni. Kemény munka ez télen, fő­leg, ha nincs kapás. Ma már szívesen vállalna halőri munkát is. A rablóból lett pandúr esetén nem sok idő morfondírozni, egy jól megtermett sporttársig csúszkálok az utcai cipőmben. Páldi István Budapestről húsz éve jár a Tisza-tóhoz. A kézi­labda mellett ez a kedvenc sportja, lassan négy évtizede már. A rapsicokról letisztult vélemé­nye van: el kell dönteni, meg akarjuk-e fogni őket vagy sem. - Délegyházán mi huszonötén összefogtunk, s gyorsan megoldódott a problé­ma - mondja a fővárosi építész, aki egykoron a Bp. Honvéd kézilabda-csapatának is a tagja volt. Szerinte ez közös ügy, s csak azt tartja szerencsétlen dolognak, ha valaki a saját pátri­ájában vállal halőri feladatot. A nádastól nem messze egy egri baráti társa­ság vár arra, hogy a csukák megbillentsék a lék fölé hajoló botjuk spiccét. Kiderül, egy kicsit több bot vár erre a szerencsére, ezt Tóth Bálint ezúttal egy utolsó figyelmeztetéssel bünteti. Pár bot azonnal összecsuklik, de Faragó József egri reklámgrafikus, a csukázó kaláka szóvivő­je továbbra is bízik a szerencsében.- Ha tehetjük, azonnal ezen a helyen kötünk ki, napos időben még a nádasba is befekszünk sütkérezni - mondja. - Gyönyörű a környezet, tiszta a levegő, nyugalom van, csend és béke. Kell ennél több? Nagy kár, ha ezt bármi és bár­ki is megzavarja - szól a reklámgrafikus ver­diktje. Utcai cipőm vékony talpa nem állja a jeget a horgászok és a halőr spéci vastagtalpúival, így dideregve topogok vissza a terepjáróig. Most már bánom, hogy nem vettem fel hótaposót. Maradtam volna még, feledve a világ összes nyűgét, baját. Talpam alatt roppanva reccsen a jég. Kicsit megijedek, nem lenne időszerű meg­mártózni a tóban. Eszembe jutnak a rapsicok is. De a jég megtart. Megtartja őket is. KÉP ÉS SZÖVEG: PERCZE MIKLÓS Munkában a halmentő A lékek lélegeztetik a jeges tavat Dudás Tibor a halmentés idején éppen egy megóvott halat lát el speciális jellel Képünkön éppen a halak fogyó oxigénkészletét pótolják a halőrök

Next

/
Oldalképek
Tartalom