Új Néplap, 2003. november (14. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-26 / 275. szám

4. OLDAL MEGYEI TÜKÖR 2003. November 26., szerda Hl tüB < 1 i i • i i f • I Cirkusz a színházban avagy Az úrhatnám polgár a szolnoki Szigligetiben Egy klasszikust sokféle módon le­het játszani, csak egyféleképp nem szabad: unalmasan. Nos, Az úrhatnám polgár bemutatójáról mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy érdektelen volna, netán unalmas. Igen, sokféle­képp, akár cirkuszt is lehet belőle csinálni, ahogy ezúttal Moliere- rel is történik. Merthogy Csiszár Imre rendezőként kerülve a fi­nomkodó irodalmiasságot - he­lyesen - cirkuszi körülmények közé helyezi a komédiát: a szín­pad valóságos porond (díszletter­vező Szlávik István), díszes kapu­jánál sujtásos öltözékben vigyázó porondőrök, de ami a fő, magát a játékot is e hely szelleme határoz­za meg, jótékonyan. Cirkuszt lá­tunk, ahogy a harsány humor esz­közeivel sikerrel feltámad papír­sírjából egy többszázados dráma, amelyben az űrhatnámságba be­leszédülő, rögeszmésen rangkór­ságban szenvedő polgár olyasmi­ket művel, illetve olyasmiket mű­velnek vele, ami kész cirkusz, a már-már abszurdba hajló-csapó nevetségességével. Olyan „me­rénylet” ez tehát, mely nem a zse­niális „kárpitos” ellen, sokkal in­kább mellette szól: szeretni való gúnyrajz az emberi gyarlóságról. Persze a forma, a cirkuszi is bármennyire szórakoztató, ön­magában aligha lenne elegendő a sikerhez, ha nem használnák ki pompásan hatásának eszközeit a helyzetek és a jellemek karikíro- zásában, amit egyébként Szakács Györgyi leleplező és kifejező jel­mezei is segítik. Kihasználják, méghozzá ötletesen. Például a bohóctréfát, amelyből bőséggel van, szinte egyikről a másikra ug­rik az elevenen lüktető, olykor habzó játék. Van minden, mi szemnek és fülnek ingere, hogy Arany fordulatával éljek. Talán kissé sok is a jóból, a végére akár bele is fáradhatunk a tréfák soka­ságába. Be van itt vetve a vasko­sabb humor minden eszköze, he­lyenként zenével is spékelve (Sel- meczi György). Az egymásnak Mihályfi Balázs FOTÓ: eső művésztanárok és a vívómes­ter vödrökből öntözik egymásra a vizet, a lisztet, majd az elmarad­hatatlan habot, lengő trapézról dobálják alá sérelmeiket az ifjú szerelmesek, ostorral pattogtat a férjére a dühödt feleség, akár egy istállómester, Jourdain urat mas­karás, törökös ceremónián ütik mamamusivá, de látjuk őt, amint lebeg a föld fölött trükkösen, és sorolhatnám ki tudja mit még. És ahogy mindez megvalósul, az re­mek, azt látni kell! Hiába is sze­retnénk szavakba önteni. Ahogy Petridisz Hrisztosz zenetanárként hatalmas „potrohúval” és orrán a bohócok piros gombjával, fejé­ben perge kalap, komédiázik szertelen, vagy ahogy Bodor Jo­hanna ugrik egy-egy magasat mint egy gumilabda, dühében, aranyosan, mint tánctanár, vagy Zelei Gábor fontoskodó filozófu­sát, nem különben Sztarek And­rea (Jourdainné) igen kimunkált, színes alakítását — mennyi hu­mor van ebben a nagyszerű szí­nésznőben -, de Hnszárik Kata „rizsporos”, kényeskedő grófnő­jét is, és természete­sen, és főleg Mihályfi Balázs parádéját: bamba, buta, kisstí­lű, kótyagos úrhat­nám polgár. Helyén van itt mindenki, a grófot játszó Harsá­nyt Attila (talán keve­sebbet „nyafoghat­na”), Kaszás Mihály, aki Luci szerelmese, Molnár László, aki pedig az ő inasa, to­vábbá Pintér Tamás, a hős vívómester, Horváth Gábor, az igen készséges szabó csabai istván — részesei továbbá a játéknak Pető Kata, Sárvári Diana, Deme Gábor, Gombos Judit, Tárnái Attila - Nagy Mihály és Szabó Béla, ők őrzik a porondot, valamint Kiss Róbert, aki a zenetanár tanítvá­nya. És ne feledkezzünk meg a színház táncosairól sem, akik — együtt a játszó színészekkel - mintegy ráadásként színes, tarka táncszőttest nyújtanak át legvé­gül az élénk figyelmet tanúsító közönségnek, mely hosszantartó tapssal köszöni meg az ajándé­kot. A ruhatárból távozván egy idő­sebb néző mondata ütötte meg a fülemet: „Nem is gondoltam, hogy ilyen mulatságos ez a Mo­heré!” — jegyezte meg fennhan­gon társának. Igen, tegyük hoz­zá: de csak akkor, ha a játszók­ban méltó partnerekre talál, mint most itt, ezen az estén. "'Hl1 VALKÓ MIHÁLY Kedves Gyerekek! Közeleg december 6-a, amikor mindenki kifényesíti csizmáját, cipőjét, és Várja a Télapó érkezését. Télapója játékkal kedveskedik nektek, ha a következő keresztrejtvényt megfejtitek, és a helyes megfejtést bekülditek a kiadó címére 2003. december 2-áig. A helyes megfejtők között ajándékokat, Mikulás-csomagokat sorsolunk ki. Fődíj: 5 db szánkó Név: Cím: 1. Állóvíz 2. Madarak lakhelye 3. íróeszköz 4. Kerti szerszám 5. Egyik nagyszülő 6. Ételízesítő Megfejtés: Cím: AS-M Kft. 5001 Szolnok Pf. 105. Határidő: 2003. december 2. FALUDY-EST TÚRKEVÉN. „Viharos évszázadok” címmel hazánk egyik legismertebb költője, Falady György tartott a minap irodalmi estet Túrkevén. Felvételünk a Korda Sándor Filmszínházban rendezett író-olvasó találkozó egy pillanatát örökítette meg. ___________________________fotó; naoyné bedó ildikó Fe lmentek a miniszterhez Tállai András, Mezőkövesd polgármestere or­szággyűlési képviselőként találkozót kért a pénzügyminisztertől. László Csaba a minap fogadta azt a delegációt, amelynek mezőkö­vesdi, tiszabábolnai és tapolcai kollégáival együtt tagja volt Pintér Erika, Tiszafüred pol­gármestere is, akit a találkozó eredményessé­géről kérdeztünk.- Miután már értesülhettünk arról, hogy az ön- kormányzatok egyre kilátástalanabb helyzete volt a fő téma, elsőként azt kérdezem, segítette-e a megoldást a személyes találkozás?- Csalódott vagyok! Egybehangzóan jeleztük ugyanis a miniszter úrnak, hogy a központi költ­ségvetésben biztosított normatívák még a támo­gatott javaslatok mellett sem nyújtanak elegen­dő fedezetet feladataink változatlan színvonalú ellátására, az önkormányzatok zavartalan mű­ködésére. Erre a felvetésünkre azonban nem kaptunk megnyugtató választ.- Gondolom azért szó volt arról, hogy a kor- tnány még keres olyan támogatási formákat, ame­lyek javíthatják az önkormányzatok helyzetét...- Természetesen, de már említettem, ezzel együtt is kilátástalannak látszik a színvonal tar­tása is, arról nem is beszélve, hogy az esetleges pluszforrásokat valamiből el kell venni, vagy új adókkal pótolni. Mindez tovább nehezíti a tele­püléseken élők helyzetét.- Valami jó hírrel csak szolgált a miniszter úr!- Hacsak azzal nem, hogy elmondta: a közel­múltban járt Mezőkövesden és Tiszafüreden is, és úgy tapasztalta, mind a két város fejlődik.- Ezzel szemben az itt élők a legélesebb kriti­kája úgy hangzik, hogy Füred a gáz-, a szenny­vízberuházások ellenére perspektíva nélküli, hi­szen a központi beruházások mellett semmilyen önerős fejlesztésre nem képes. Nem épülnek utak, házak, a tömegesen megszűnt munkahe­lyek helyére nem teremtődnek újak, s intézmé­nyével együtt szegényedik a lakosság többsége is.- Valóban, ez így van, éppen ezért jeleztem azokat a füredi problémákat, amelyek a norma­tívák csökkentésével súlyos gondokat okozhat­nak 2004-ben.- Ezek közül mik a legfontosabbak?- Elsősorban az okmányiroda, a családsegítő szolgálat és az oktatási intézmények elégtelen működtetési feltételeit említettem, de megkér­deztem azt is, hogy a médiában jelzett források­hoz milyen feltételekkel lehet hozzájutni. Tet­tem ezt azért, mert bevallom, egy kissé gyanak­vó vagyok, hiszen a közelmúltban már megta­pasztalhattuk, hogy egy nagy dérrel-dúrral be­harangozott támogatási forráshoz azért nem fér­hettünk hozzá, mert a kiíró olyan feltételeket szabott, melyeket rászorultságunk ellenére sem tudtunk teljesíteni.- Gondolom, a közalkalmazotti bérfejleszté­sekről van szó, ami megközelítően 130 millió fo­rintot vett el a városi kasszából.- Igen, és az a legnagyobb gond. Az elmaradt állami támogatást olyan saját bevételekből kel­lett pótolnunk, melyeket fejlesztésekre illett vol­na fordítanunk. Nem tartom éppen ezért elfo­gadhatónak az „itt a piros, hol a piros” játék sza­bályait ebben a viszonylatban, s lassan az az ér­zésünk, hogy olyan magasugró versenyen ve­szünk részt, amelyen bekötött szemmel kell tel­jesítenünk rúdugrói magasságokat.- Nem csak kritikus, de eléggé elkeseredettnek is tűnik.. .- Őszintén bevallom, hogy a látogatás tapasz­talatai után inkább bosszús vagyok, mint elke­seredett.- Pedig még rá se kérdeztem a városi'egészség- ügy és oktatás helyzetére.- Az egészségügyi támogatás valóban jelentő­sen csökken, de itt legalább pozitívum, hogy jel­zést kaptunk komoly állami fejlesztési források képzéséről. Csak jó lenne tudni, hogy milyen feltételekkel lehet pályázni a kijelölt pénzintéze­teknél a fejlesztési hitelekre, mert tapasztala­tunk az, hogy mikorra ez kiderül, akkorra a jog­szabályi előírások legtöbbször már teljesíthetet­lenek. Az oktatással kapcsolatosan pedig nagy érdeklődéssel vártam volna a miniszter úr vála­szát arra, hogy mit ért a kormány az életképes méretű települések fogalmán! A miniszterelnök úr ugyanis azt ígérte, hogy az ilyen települése­ken megoldják az alapoktatás állami finanszíro­zását. Mivel mi ezt idáig nem tapasztaltuk, csak arra gondolhatok, hogy a 13 ezer lakosú Tisza­füred nem tartozik ebbe a körbe.- Nem akarom védeni a kormányt, de a gaz­dasági viszonyok alakulása miatt az állami nad­rágszíjon sem lehet engedni.- Ez igaz lehet, de ezt ne úgy gazdálkodják ki, hogy ránk kényszerítik a nadrágszíjhúzást, át­hárítva a terheket az önkormányzatokra, mert ez már olyan „sarc”, aminek a helyi lakosság issza meg a levét. Különösen olyan településeken, ahol az önkormányzat önhibáján kívül került ki­szolgáltatott helyzetbe.- Nekem az egykori Felmegyek a miniszterhez című film jut eszembe, amelyben Páger Antal a téeszbe belépni nem kívánó gazdaként mondta ki a verdiktet: vasvellával nem lehet szilvát aszal­ni. Adaptálható ez a mondás a mai önkormány­zatiságra?- Talán csak úgy, ha a költségvetési normatí­vák mai állása szerint mi is kénytelenek leszünk aszalódni. Ám komolyra fordítva a szót, az el­mondottakat nem kormánykritikának szánom, csak érteni szeretném a folyamatokat. Mi min­denkor tudomásul vesszük ha ésszerű megszo­rító intézkedéseket kell hozni. Bízom abban, hogy a látogatásunk felhívta a figyelmet arra, hogy az alapfeladatok minőségi ellátása, a nyu­godt önkormányzati munka alappillére az or­szág előrelépésének, a polgárairól nem is be­szélve. PERCZE MIKLÓS RÉGI SZÉPSÉ­GÉBEN POMPÁ­ZIK. Befejeződött a tetőfelújítása és kül­ső tatarozása a kis­újszállási Arany Já­nos iskola Szabad­ság téri épületének. Az önkormányzat pályázatokon nyert pénzt a munkákra, melyeket helyi vál­lalkozók végeztek el. Az udvari rész még ezután újul meg. FOTÓ; MÉSZÁROS

Next

/
Oldalképek
Tartalom