Új Néplap, 2003. november (14. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-26 / 275. szám

I 2003. November 26., szerda MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL Újjászülető szobrok Szolnok Második fordulóban tárgyal­ja a megyeszékhely közgyű­lése csütörtökön a város szobrainak helyzetéről, álla­potáról és a felújításukról szóló előterjesztést. A dokumentum egyebek mellett megállapítja, hogy a város szob­rainak, emlékoszlopainak, dom­borműveinek állapota - néhány kivételével - jó, bár a vandaliz­mus terjedőben van Szolnokon is, rendszeres a szoborrongálás. A megrongált, összefirkált, megsérült, megkopott felületű köztéri műalkotások lemosásá­ra, felületének impregnálására évről évre fél-másfél millió forin­tot költ az önkormányzat. Vannak azonban olyan alko­tások, amelyek restaurálásra szorulnak, ezt a munkát - amennyiben a közgyűlés az elő­terjesztést elfogadja — az önkor­mányzat négy év alatt végezteti el. A sorrend elkészítéséhez a Damjanich múzeum, a Szolnoki Művészeti Egyesület, a munka megkezdése előtt pedig a Kép­ző- és Iparművészeti Lektorátus véleményét is kikérik. A köz­gyűlés 2004-re 6 millió, összes­ségében pedig 24 millió forintot biztosít ezeknek a munkáknak az elvégzésére. Az előterjesztés megállapítja továbbá, hogy esz­tétikai szempontok miatt, de a vandalizmus visszaszorítása ér­dekében is, a szobrok egyedi megvilágítása eredményesnek bizonyult. Ezért a következő években célként lehet kitűzni további szobrok, emlékművek kivilágításának biztosítását, b* Tanulhatunk a franciáktól (Folytatás az 1. oldalról) Elhangzott: az unió támogatási rendszere a bizalomra épül, mindez azonban nem jelenti azt, hogy a termelők által beval­lott adatokat ne ellenőriznék. A francia gazdák régen rájöttek, rengeteget veszíthetnek, ha a tá­mogatásokkal járó papírmunkát nem végzik el pontosan. Tud­ják, hogy tiszteletben kell tarta­ni az unió agrárpolitikáját, és va­lós adatokat kell bevallani, el­lenkező esetben szankciókra, sőt, a kifizetések megvonására számíthatnak. Például ha a be­vallott és az ellenőrök által be­mért támogatandó terület között három százaléknál nagyobb a különbség, már büntetéssel kal­kulálhat a gazda. Az eseményen a francia me­zőgazdasági minisztérium kép­viselőjétől megtudhattuk azt is, hogyan működik náluk a támo­gatások kifizetésére létrehozott intézményrendszer, mely 650 ezer francia gazdát szolgál ki. LACZI ZOLTÁN JAVÍTJÁK A TETŐT. Felújítják a tiszaföldvári sportcsarnok tetőszerkezetét. A tízmillió forintos beru­házásra azért van szükség, mert beázott a födém. A munkálatok során kicserélik a régi szigetelést és a tető borítását. _____ FOTÓ: CSABAI I. A kultúra ösztönzi a fejlődést Szolnokról főleg Budapestre vándorol az értelmiség A megyei művelődési, továbbképzési és sport intézet tegnap szakmai és információs fóru­mot rendezett a közművelődésben dolgozó szakemberek, a városi önkormányzatok köz- művelődési munkatársai és kulturális civil szervezetek vezetői részére. Megyei információ A fórumon egyéb napirendi pontok mellett elő­adást tartott Szoboszlai Zsolt szociológus „A köz- művelődés szerepe az átformálódó kistérségi struktúrában” címmel. Bár az előadás a címben ígértnél szé­lesebb körűen foglalkozott a kistérsé­gek helyzetével, feladataival és lehető­ségeivel, sőt áttekintette a régió-me­gye—kistérség-település viszonyrend- szert is, többször utalt a kulturális vo­natkozásokra. Hangsúlyozta, hogy a megye nem képes átfogni a területén lévő települé­sek összességét, különösen igaz ez az aprófalvas megyékre. Ezért jöttek létre, és léteztek az 1970- es évek elejéig a járások, amelyek most a válto­zott viszonyok között a kistérségekben születnek újjá. Utalt arra, hogy a tradicionális kistérség földrajzi, történelmi és gazdasági egység, és fon­tos összetartó ereje a kulturális hagyomány. Me­gyénkben főleg a Jászság és a Nagykunság őrizte meg erőteljesen ezt a hagyományt. A kultúra fontos eleme a fejlődésnek, ezt a szétvált társközségek példája bizonyítja. Közü­lük azok fejlődnek gyorsabban, ahol hagyomá­nyosan magasabb szintű a kultúra, ahol már a múltban szélesebb látókörű, kreativabb paraszt- polgári réteg alakult ki, és a történelem viharai közepette is megőrizte és továbbadta hagyomá­nyait. Nagykörű példáját említette, mint olyan te­lepülését, amely az említett okok miatt kiemelke­dett környezetéből. Előadásában Szoboszlai Zsolt foglal­kozott az értelmiség kultúrahordozó szerepével, konkrétan Szolnok és kör­nyéke kulturális helyzetével. Szolnokot jellegzetes „ugródeszka-városnak” ne­vezte. A környezetében élő falusi-kis­városi értelmiség számára a megye- székhely sok esetben csak állomás, ahol erőt gyűjt, kapcsolatokat épít, hogy tovább menjen nagyobb városok­ba, főleg Budapestre, sőt újabban egyre gyakrab­ban külföldre. Ez nemcsak hátrány, hiszen az el­költöző, magasabban kvalifikált értelmiség he­lyére friss tudással rendelkező, törekvő emberek jönnek, s ez jótékony hatást is tud gyakorolni a város kulturális életére. BISTEY ANDRÁS Gyanús „közvélemény-kutatók” (Folytatás az 1. oldalról) Ezek a kérdések, illetve az ezekre adható válaszok teljesen bizal­mas jellegűek, így nem igazán érthető, hogyan is várják el tisz­tességes keretek között a válasz­adást a kérdezők. A legtöbben azonban nem is indiszkréciót, ha­nem még rosszabbat sejtenek ez­zel kapcsolatban. Joggal merül­het fel, hogy ezek az információk pontosan arra kellenek valakinek, hogy kitudakolják, hol, melyik la­kásba milyen értékek megszerzé­se érdekében, mikor érdemes be­törni. Előfordult, hogy egy ház­hoz többször is odatelefonáltak az ismeretlenek. A lakó beszélge­tés közben hallotta, amint a hát­térben nevetés tört ki. A polgármester azért aggódik, nehogy bárki is bedőljön a volta­képpen átlátszó kérdezősködés- nek, ne tegyék ki magukat az em­berek az esetleges veszélyeknek. Úgy gondolja, ez esetben a bűn- megelőzés egyik eszközeként a nyilvánosság többet segíthet, mint jogi háttér híján például a rendőrség. A gyanús telefonhí­vásokról egyébként tájékoztatták a faluban szolgáló körzeti megbí­zott rendőrt is. hgy VÉLEMÉNY BISTEY ANDRÁS Lesz-e sztrájk? Sztrájkhangulat van az orvosok, a pedagó­gusok körében, sőt egyes ipari üzemekben is. Ahogy ilyenkor lenni szokott, megkezdő­dött az össznépi vita, hogy ha a törvény sze­rint van is, erkölcsileg van-e joga sztrájkolni az orvosnak, a pedagógusnak vagy legköze­lebb talán a vasutasnak, esetleg a buszsofőrnek. Nálunk sokan a sztrájkjogot valamiféle dísznek tekintik az alkotmányban, amely csak arra való, hogy demonstráljuk: mi olyan demokra­tikusak vagyunk, hogy na, de rögtön idegesek lesznek, ha va­laki nagyritkán élni is szeretne ezzel a joggal. A magyar társa­dalomban, tisztelet a nem túl nagy számú kivételnek, hiány­cikk a szolidaritás. Az emberek jó része minimum gyanakvás­sal tekint a sztrájkolókra, ha pedig a munkabeszüntetésből némi kényelmetlensége támad, személye elleni támadásnak tekinti azt. Sztrájkokban részt vett vasutasok, sofőrök tudná­nak erről történeteket mesélni. Különösen az orvosok kilátásba helyezett sztrájkja kel­tett indulatokat. Elhangoznak olyan vélemények, hogy az or­vosi hivatástudat, a beteg emberek gyógyítására tett eskü ele­ve kizárja, hogy ők sztrájkoljanak. Olyan nézetek is felbukkan­nak, hogy az orvosok zsarolják a kormányzatot, hogy követe­léseik teljesítését kikényszerítsék, s a betegeket használják túsznak. Most tekintsünk el attól a korántsem apróságtól, hogy az or­vosok nem csupán saját anyagi érdekeikért sztrájkolnak, ha sztrájkolnak egyáltalán, hanem munkakörülményeik javításá­ért, azaz a betegekért is. Vizsgáljuk csak ezt a zsarolási dolgot! Az vajon nem számít-e annak, ha a hivatástudatra, az esküre apellálva próbálják kikényszeríteni, hogy az orvosok álljanak el a sztrájktól, miközben az egészségügy romló anyagi helyze­te lassanként a rendszer működését veszélyezteti? Aki sztrájk­kal vagy más módon nem tudja érvényesíteni az érdekeit, an­nak még mindig rendelkezésére áll az ultima ratio, a pályael­hagyás vagy a munkahely-változtatás. Ez máris megkezdő­dött, bolti eladónak állt ápolónőkről, külföldre szerződött or­vosokról szól a fáma. Vajon ebből lesz-e nagyobb baj, vagy egy „megfelelő szintű szolgáltatást fenntartó”, azaz szinte jelképes sztrájkból? NÉVADÓJUKRA EMLÉKEZNEK. Tiszafüreden figyelemre méltó rendezvénysorozattal emlékezik névadójára a Hámori András Mű­szaki Szakközépiskola, Szakképző Intézet és Általános Iskola. A ma kezdődő Hámori Napok programjában többek között Rákóczi kora­beli irodalmi vetélkedő, helytörténeti kvíz, a kistérségi informaükai verseny döntője, Hámori András matematikai emlékverseny, an­gol-német nyelvű megméretés, egy filmművészeti vetélkedés, illet­ve szakmai gyakorlati ügyességi próbák szerepelnek, pm __________________________________ _____ ______■ Ni ncs veszve minden (Folytatás az 1. oldalról) Ennél persze színesebb a kép. Dr. Zöld Károly, a megyei agrárka­mara főtanácsosa úgy véli, a gyep- és takarmányterületre fize­tett közvetlen támogatás révén életképessé tehető a sertéstartás. Akinek azonban nincs támoga­tandó földterülete, s csupán egy A hazai sertéstartóknak nem csak a nagyon kemény ár- és mi­nőségi versennyel kell szembe­nézniük a csatlakozás után az egységes európai piacon. Jelen­tős gondokat okoz a környezet­védelmi előírásoknak való meg­felelés, ezen belül főként a híg­trágya elhelyezése. lábon áll, az bizony nehéz hely­zetben találja magát. A szakember felhívta arra is a figyelmet, hogy a sertés ugyan nem tartozik az EU közös agrár- politikája preferált ágazatai közé, ám pályázatok révén jelentős összegre tehetnek szert az érin­tett gazdák a vidékfejlesztést szolgáló alapokból. így például pénzt lehet szerezni nem csak környezet- és állatvédelmi célú beruházásokhoz, hanem a tartás- technológia megújításához is. Az EU-csatlakozásig pedig a SAPARD program mintegy 33 milliárd forintos kerete kínál le­hetőséget a sertéstartóknak is a modernizáció támogatására. LZ. BMigillBMMMBBMMtWMMWMBMMMMMWMMMWMBMMMWMMMWMMMMEMiiBWNMMMMMMMMNNWMBMaMMi Védőernyő gyermekeknek A segítő szakmák összefogására van szükség Szolnok A gyermekek védelme érdeké­ben a segítséget nyújtó külön­böző ágazatok összefogására van szükség. Ez volt az egyik leglényegesebb alapgondola­ta a megyeházán tegnap tar­tott regionális gyermekvédel­mi szakmai fórumnak. A megyei pedagógiai intézet ötö­dik alkalommal rendezte meg a szakmai fórumát. A rendezvé­nyen a segítő szakmák koordiná­ciós lehetőségeit tekintették át. Mint azt a pedagógiai intézet igaz­gatója, Virágáé Katona Zsuzsan­na elmondta, az idei fórum külö­nös aktualitását az új oktatási tör­vény, illetve az ebből adódó ön- kormányzati feladatok jelentik. Önmagában a közoktatás nem elég ahhoz, hogy feltárja az isko­lás gyermekek szociális rászorult­ságát, esetleges egészségügyi problémáit, sajátos nevelési igé­nyeit, ezért céljuk az, hogy a gyer­mekvédelemben érintett különbö­ző ágazatok összefogásával tartsa­nak „védőernyőt” a gyermekek feje fölé. Dr. Nagyné Varga Ilona, a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Esély Szociális Közalapítványa Regioná­lis Forrásközpontjának igazgatója a megyei gyermekvédelmi ellátás és a civil szervezetek kapcsolatá­ról beszélt. Mint hangsúlyozta, a negatív tapasztalat az, hogy térsé­günkben viszonylag kevés olyan civil szervezet működik, ami a hátrányos helyzetű gyermekek segítésére, illetve a velük foglalko­zó különféle intézmények támo­gatására hivatott. Sajnos a me­gyék rangsorában e tekintetben az utolsók között vagyunk. A fórum egyik neves előadója­ként dr. Bagdy Emőke pszicholó­gus, egyetemi tanár arról szólt, milyen lehetőségek adódnak a se­gítők támogatására. E sajátos problémakör szakértője elmond­ta, naiv hiedelem az, hogy azok, akik másokat segítenek, ők ma­guk sérthetetlenek, ugyanis a se­gítő foglalkozást végző emberek is szembesülhetnek ugyanolyan gondokkal, mint bárki más. Pél­dául a családsegítőknek is meg­vannak a napi problémáik, saját családjukban is keletkezhetnek megoldásra szoruló problémák. Megesik, hogy összemosódik a személyes gond a szakmai felada­tokkal, ami semmiképp sem jó. A kettőt el kell különíteni egymás­tól. HGY Lesz még valaha Aranycsapat? Az elmúlt napokban különböző helyszíneken több alkalom­mal is megemlékeztek hazánkban az 1953. november 25-én Londonban 6-3-as végeredménnyel zárult labdarúgó-mérkő­zés „hőseiről” a sporttörténelmi győzelem 50. évfordulója al­kalmából. Lapunk az ünnepségsorozat kapcsán arra volt kí­váncsi: vajon a járókelők szerint lesz-e még valaha Aranycsa­pat Magyarországon. Körkérdés Krecsun Antal, 32 esztendős fel­sőfokú ápoló: - Nem tudom és őszintén szólva különösebben nem is foglal­koztat ez a kér­dés. A magyar focit egyáltalán nem figyelem, holott gyermek­koromban ma­gam is művel­tem ezt a sportágat. Persze azóta sok minden megváltozott. Kikap­csolódásra például manapság alig jut időm. Amikor mégis, akkor pedig ahelyett, hogy meccset néz­nék, szívesebben olvasok. Dér Mátyásáé, 62 éves eladó: — Én bízom benne, hogy lesz még újra Aranycsapata az országnak. Puskásék mér­kőzéseit még gyermekfejjel szurkoltam vé­gig a rádiót hallgatva. Ma pedig éppolyan érdeklődéssel figyelem a foci­meccsek közvetítéseit, mint öt­ven évvel ezelőtt. Sőt, ez a sport­műsorokra általánosságban is igaz. Engem sokkal jobban leköt­nek, mint az unalmas szappan- operák. Richter Sán­dor, 74 eszten­dős nyugdíjas:- Ha lesz is még valaha vi­lághírű labda­rúgó-nemze­dék hazánk­ban, az szerin­tem ugyanannyi időbe kerül, mint amennyi az ünnepelt an­gol-magyar óta eddig eltelt. A mostani helyzet ugyanis eléggé kilátástalan. Pedig meggyőződé­sem: ez nem csak pénzkérdés. Sokkal inkább a focisták lelkese­désén múlik. BUGÁNY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom