Új Néplap, 2003. november (14. évfolyam, 255-278. szám)
2003-11-05 / 257. szám
4. OLDAL K I R Á N D U L Á S 2003. November 5., szerda 1 ' üj Előfizetők jutalomúton Csöndes, langymeleg októberi nap. Hetek óta az egyetlen, amely a szabadba csábít. Megrendelésre sem kívánhattunk volna jobbat azoknak a szerencsés nyugdíjas előfizetőinknek, akik Fortuna kegyéből idén nyertek kiadónk immár második esztendeje meghirdetett jutalomkirándulásának sorsolásán. A várakozás izgalma szinte tapintható az autóbuszon. Elvégre a negyven idős ember - valamennyien lapunk hűséges olvasói - többsége még sohasem csodálhatta meg egész napos, szervezett utazás keretében a főváros nevezetességeit. Am mivel a kíváncsiság közös jellemzője a megyénk számos településéről verbuválódott csoportnak, a nyugdíjasok hangulatából a hátralévő kilométerekkel egyenes arányban fogy a tartózkodás. Az útitársak lassan szóba elegyednek egymással és mire a jármű elsuhan a „Budapest” tábla mellett, már vidám kis közösség benyomását kelti az általános zsibongás. Első állomásunk a Budai Vár. A Citadella tövében kék ég és verőfényes napsütés keretezi a résztvevőkről készülő csoportképet. Kell ennél jobb kedvcsináló? Azután futószalagon zajlanak az események. Tartalmas idegenvezetői előadás a Mátyás-templomban, fenséges kapucsínó a Sissi cukrászdában. A nap fénypontja persze mégiscsak az Országház megtekintése, amellyel egy kiadós gyaloglás után kizárólag a Bazilika kupolájából nyíló körpanoráma vetekedhet. A monori Nyerges fogadóban feltálalt pazar estebéd pedig egy ilyen élményekben bővelkedő kirándulás végén nem lehet egyéb, mint méltó ráadás. Ahol lapunk családtag A félszáz éves megyei újság, hűséges olvasóink szemével Akár a hűség jutalmaként is jellemezhetnénk a nyugdíjas előfizetőinknek szervezett budapesti kirándulást, hiszen valamennyi résztvevő évtizedek óta járatja lapunkat. Az út során azonban az is kiderült: akadnak, akiknek szinte az egész életét végigkísérte a megyei újság, amelyhez számtalan emlékük, élményük fűződik. Az alábbiakban ezekből a beszélgetésekből válogattunk össze egy csokorra valót. A megyeszékhelyen élő Fehér Kálmánné, túl a hetvenen, már-már levéltári hűséggel idézi vissza lapunk történelmét:- Már a Néplap elődjére, a háború után megjelenő Tiszavidékre is előfizettünk. Emlékszem, 1948-ban még címkével, névre szólóan kézbesítették. A fiam születése is megjelent a hasábjain. Azóta folyamatosan járatjuk a megyei újságot. Nekünk eddig valahogy mindig szerencsét hozott. Korábban hűtőtáskát és kazettákat is nyertünk már vele. Persze mi tagadás, voltak időszakok, amikor ennek ellenére megfordult a fejünkben: lemondunk róla. A nyugdíjból ugyanis erre már nagyon nehezen telik, ráadásul a politikai témájú cikkek is megszaporodtak benne. Ám végül mindig győzött a megszokás. Úgy döntöttünk, ennyi luxust megengedhetünk magunknak. A 63 esztendős Kecse Sándor mezőtúri otthonában lapunk már része a családi tradíciónak:- A szüleim 1957-ben kezdték járatni az újságot. Én öt évvel később vettem át tőlük a stafétát. Bevallom őszintén, a Jászkun Krónika megjelenésekor egy időre átpártoltam, ám aztán mégis csak a jól bevált, bár időközben megújult Néplap mellett döntöttem. Nem bántam meg, sőt ma már a vasárnapi számnak és a TVR 7-nek is előfizetője vagyok. Négy éve a napilap egyik játékán egy szép karórát nyertem, amelyet azóta is nagy becsben tartok, szinte csak ünnepekkor viselem. Egyébként a politika és a keresztrejtvény a mindenem. Azt sem bánnám, ha ezekből állna az egész újság. Igaz, a Jó tanács melléklet hasznos cikkei, a naprakész megyei hírek és az érdekességek előbb-utóbb biztosan hiányoznának. Bár a szolnoki Halász Sándor egy év múlva már a hetedik ikszet tölti, a Néplap-előfizetés az ő esetében is szülői örökség:- Úgy látszik, ez a hagyomány nálunk apáról fiúra szállt, mivel kezdetben édesapám olvasta a Néplapot. Persze 1958 óta nekem is bőven volt időm megszokni. Úgy érzem, ma már nem is kelnék fel szívesen, ha nem volna hajnalban a postaládánkban. A nagyját még ilyenkor, korán reggel átlapozom. Különösen a sport érdekel, de nem vagyok válogatós. Esténként is jobban szeretek újságot olvasni, mint a tévé előtt ülni. ■ Az oldalt összeállította: Bugány János NYERTESEINK a Citadella alatt: kirándulásunk első állomásán. MÚLTIDÉZŐ. Az érdekes idegenvezetői előadás nyomán a kirándulók előtt megelevenedett a Mátyás-templom története. REMEKMŰ. A templom lenyűgöző belső tere akaratlanul is a hit erejét juttatja a szemlélő eszébe. AZ ÉPÍTÉSZET CSÚCSA. A Parlament 96 méter magas kupolája egyike a Ház építészeti csodáinak. JELKÉPEK JELKÉPE. Az Országház kupolatermének legdrágább ékessége a Szent Korona. AZ IMA FÉNYEI. A Bazilika bejáratánál mécsesek erdeje fogadta a látogatókat. GASZTRONÓMIA FELSŐFOKON. A monori Nyerges fogadóban elköltött ízletes estebéd barátságos vendéglátással párosult. „TÉRKÉP E TÁJ”. A Bazilika kupolájából páratlan teljességében tárul elénk a főváros panorámája.
