Új Néplap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-02 / 179. szám

I 2003. Augusztus 2., szombat J Á S Z K U N KAKAS 11. OLDAL- MEGELŐZTEK, FŐNÖK! Is­mét leértékelték a forintot. Kakas-hírek A szervezett bűnözés nem tud közel férkőzni a politikához, nyilatkozta munkatársunknak egy magát megnevezni nem kí­vánó honatya, majd sietősen tá­vozott két sötét szemüveges úr­ral, akik őt keresztapának szólí­tották, miután kezet csókoltak neki. * * * Havannai látogatása során Thür- mer Gyula Fidel Castro kubai el­nököt biztosította arról, hogy ő személy szerint nem tagja a NATO-nak. • * * * Az egyre dagadó brókerbotrány­nyal kapcsolatban a Fidesz pénzügyi szakértői cáfolták azt a híresztelést, miszerint Rogán Antal a belügyminiszter asz­szony unokahúga. * * * Németh Imre földművelésügyi miniszter az ellenzéki pártokat vádolja amiatt, hogy a hazai me­zőgazdasági területek ötödé mű­veletlen, míg amazok szerint ez az arány a szocialista párton be­lül lényegesen magasabb. * * * László Csaba a Pénzügyminisz­térium dolgozói előtt Idjelentet- te, hogy a jövő évtől tervezett adókedvezmény-csökkentések­kel könnyen elérhető, hogy a hazai kisvállalkozók többsége visszasírja Bokros Lajost. ____________________________(WALTER) ME GFELEL AZ EURÓPAI KÖ­VETELMÉNYEKNEK. Matula igazsága — Na, még egy kört? - unszolta a kvaterkázó asztaltársaságot Pill Elemér. Régen jöttek össze meg­beszélni a világ dolgait, régi have­rok, akik már a középiskolában is együtt koptatták a padot, de már akkor bevezették azt a tilalmas hagyományt, hogy összeröffen- nek néha valamely hűs kerthelyi­ségben, hogy igaz, csak alapfo­kon, de betekintsenek a pikolónyi sörök csábosán habzó világába. Persze alibi gyanánt hónuk alatt vitték a kis növényhatározót is, hogy annak segítségével tanulmá­nyozhassák az asztaluknál meg­hitten bólogató platánfa levelei­nek erezetét. Mondhatnánk úgy is, hogy innentől kezdve valamifé­le hagyományőrző egyesületté nemesedtek, bár semminemű el­ismerésben nem részesültek eled­dig, mi több: a jó harminc év alatt csak azt láthatták, miképp ránco­lódik otthon a hitvesi szemöldök. Ám a férfiember, ha sunyítva bár, de tovább ápolja ekképpen is a barátságot, ilyen jeles nap volt a mostani is.- Nem kérek már! - sóhajtott lemondóan egyikük. - Úgy va­gyok már ezzel, hogy azelőtt há­rom napig ittam, és egy napig vol­tam másnapos, most meg fordít­va: egy napig tütükélek, és három napig vagyok beteg! Bólogattak a többiek, múlik az idő, lám, már Fekete István Matulája is mondott valami olyasmit, hogy az ember csak egyet-kettőt pislant, és már meg is vénül. No meg elhull a virág, eliramlik az élet, suhant át a tár­saságon a balsejtelmű, klasszi­kus gondolat, ettől aztán teljesen az önsajnálat mocsarába süp­pedtek.- Az semmi - tódította a má­sik némi öniróniával -, csikóko­romban négy tagom volt laza és egy tagom merev, manapság pe­dig négy tagom merev és egy ta­gom laza...- ZSOLDOS ­— DEHOGY AKAROM ELKAPNI, bróker úr! Adjon néhány befektetési tippet! Matild és Amálka két cukorral) Matild: — Puszinyuszi, cicamica. Miért vág olyan fancsali képet? Amálka: - Van rá okom, gon­dolhatja ... Matild: - Netán reggel belené­zett a tükörbe? Amálka: — Tudja, undokmaci, evvel a Gézámmal én alaposan bevásároltam... Matild: — Már harminc évvel ezelőtt megmondtam magácská- nak, hogy ne menjen hozzá ah­hoz az emberhez. Amálka: - De hiszen én csu­pán tegnap vásároltam be alapo­san az urammal. Matild: — Jesszusom! Másod­szor is hozzáment? Amálka: - Alaposan bevásá­roltunk a Centerplázában. Tudja, édesbogár, most tetőzik a nyári vásár! Matild: - És miket vettek? Amálka: — Honnét tudjam? Még nem bontottuk ki otthon a csomagokat. Matild: — Élmény lehet ma- gácska mellett élni. Kegyed min­dennap új varázslat... Amálka: - Csacsiboci, én már ’64-ben szellemi vetélkedőt nyer­tem! Matild: - Biztosan egy kísér- tetkastélyban. Amálka: - Hahh! Láttam ma- gácskát ma piacról jövet, csípőre tett kezekkel törte a buksiját. Matild: - Mi tagadás, ilyenkor dinnyeszezonban ez gyakran elő­fordul velem. Amálka: — Min tanakodott ott az utca közepén, csípőre tett ke­zekkel? Matild: - Azon, hogy hol hagyhattam el hónom alól azt a két ménkű nagy görögdin­nyét . . . _________________________(ALQ Ró za néni pletyisládájából Kedveskéim, ez a fene nagy meleg lassan megárt mindenkinek, nemcsak a politikai el­lenfeleknek. Ezért fordulhatnak elő olyan eszement dolgok, mint amelyek az elmúlt he­tek hírbörzéin felbukkantak. Ezért is kérdez­hette rég külhonban élő ismerősöm itthonjár- takor, hogy vajon tudjuk-e mi itt lakók, egy- egy választás után mibe keveredünk évekre? De latolgatás helyett nézzük a legzaftosabb hírecskéket! Többen úgy tudják, Varga Mihály ex-pénz- ügyminiszter nadrágszíjat és hamuban sült pogácsát ajándékozott utódjának, László Csa­bának, hogy legyen mit húzgálnia a megszo­rító intézkedésekkor, és ha mennie kell, tud­jon mit tenni a tarisznyájába. Avatott megfigyelők azt mondják, hogy a jobboldalon állók szerint az előző kormány idején minden jobb volt. Mások viszont úgy látják, akkor is kint volt a hátsónk, akárcsak most. Még szerencse, hogy az átlag halandó nem lát a kulisszák mögé, legfeljebb, ha nagy ritkán lebukik valaki a magukat gátlástalanul megszedők közül. Lassan már a jó híreket is gyanúval fogadjuk! Az első körben befuccsolt Viktorunk lány­kérési kísérlete. Dávid Ibolya, arcán hamvas pírral, ellenállt a legkarakánabb fiú minden rohamának. Egyelőre nem állt kötélnek, pe­dig S lakitelki szittyák is bőszen támogatták volna e szent frigyet. Egyes megrögzött tévénézők szerint Áder Jani legutóbb már kétszer is elmosolyodott egymás után interjú közben. De mondandójá­hoz még mindig nem találja a sót és a borsot. Piroska néni, közismert politikai szakér­tőnk feltalálta a „spanyolviaszt”, azt állítva, hogy „már nem mindenki van ellenünk, aki nincs velünk”! De akkor ki lesz ezentúl az „ősellenség?” És hol van, aki nincs velünk? Belegondolni is szörnyű, hová vezethetnek az egyértelmű válaszok. Válasz azonban egyelő­re hál’ istennek nincs arra, hogy ki van elle­nünk, de arra sincs, hogy tulajdonképpen ki van velünk? Az összefüggések olyan mélysé­geit rejti az új megállapítás, hogy ma még az értelmező viták is szigorúan titokban, zárt aj­tók mögött folynak. Némely okostónik szerint olyan ma a tévé­elnök bőrében lenni, mintha meztelen ülep- pel csücsülnénk egy aktív hangyabolyon. A média egy része különben is oly mélyponton van, ahol már az sem arcpirongató, ha a való­ságsós Kismocsok termékenyítő őssejtet kér a miniszterelnöktől. Mit csinálhatnak akkor a nagymocskok? A piaci árak is a tikkadt pangást tükrözik. Igazi kereslet szinte csak a fej helyett is hasz­nálható tök- és dinnyeféleségek iránt van. Ka­pós még a konkoly, a métely. A mai közéleti vitákban úgyis kelendő minden új szer, ami­től csodát remélhetnek az alkalmazók. Az új­sütetű próféták iránt azonban alábbhagyott az érdeklődés. Különben is, saját hazájában senki nem lehet az! L.GY. POLITIKA ÚRI HUNCUTSÁG. - Ml elhalmozzuk Ígéretekkel, ti bizakodóvá teszitek, ők kiábrándítják az egész politikából... A SZABADULOMUVESZ. - És most megpróbál talpra állni a magyar mezőgazdaság! DEMOKRÁCIA. - Most azok vizsgálódnak, akiket eddig vizsgáltak.- VONZÓVÁ KELL TENNÜNK Magyarországot a külföldi befektetők számára. KÁIN ÉS ÁBEL. - Kétségbe vonta, hogy én a polgári összefogásért küzdők!

Next

/
Oldalképek
Tartalom