Új Néplap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-30 / 302. szám
4. OLDAL HATVAN 0 N TÚL 2002. December 30., hétfő % Kinyílt a képviselők bukszája Regionális kulturális találkozó Szikom Jánosnak, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatójának köszönhetően, a nyugdíjasok körében közismert Dénes Pál dicséretes kezdeményezésére ötven százalékos kedvezménnyel tekinthették meg az idős emberek a Szigligeti Színház Lili bárónő című előadását. Dénes Pál nemcsak kezdeményezte ezt, hanem Szolnok jó hírét növelve más megyékből is toborzott nyugdíjasokat erre az előadásra. így aztán a nézők között sok pécsi, hajdúnánási, összesen hét, megyénkén kívüli településről érkezett idős ember is helyet foglalt. A színházi előadás előtt a távolról érkezők ismerkedtek a város (elsősorban kulturális) nevezetességeivel. A regionális nyugdíjas-találkozónak sikeredett ötletet igen jónak találták. Többen elmondták: szeretnék, ha ez a merőben új kezdeményezés máshol is követésre találna, s ez által a nyugdíjasok nemcsak hazánk más városaival, hanem azok színház kultúrájával is megismerkednének. A színházi előadás kezdete előtt Iváncsik Imre, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára, megyénk országgyűlési képviselője köszöntötte a nézőket. Köszönetét mondott Szikora Jánosnak, Dénes Pálnak és az előadás létrejöttét százezer forinttal elősegítő Herbály Imrének, megyénk országgyűlési képviselőjének, majd a jó kezdeményezés folytatására ő is százezer forintot ajánlott fel. Energetikusnő — ejtőernyővel Csak aki nem ismerte közvetlenül, az lepődött meg azon, hogy Herceg Fe- rencné az általános iskola elvégzése után a szolnoki gépipari technikumban folytatta tanulmányait. Családi berkekben természetesnek tűnt műszaki pályaválasztása, hiszen édesapja a szolnoki Járműjavító sokat sportoló lakatosa volt. A gépipari technikum negyvenes létszámú osztályában mindössze hárman voltak lányok.- Fiús természetem volt — emlékezik. — A fiúkkal együtt jelentkeztem én is ejtőernyősnek. Mihálka Amikor még jól ment László ejtőernyős iskolájába jártam. Ő is a Járműjavító lakatosa volt, s a Titásznál dolgozó Dési Károllyal együtt foglalkozott ejtőernyősök kiképzésével. A technikumból toborzottak között egyedül én voltam lány.- S mit szóltak ehhez a szülei?- Nem tudtak róla. Azt mondtam nekik, hogy vasárnap délelőttönként matinéra járok a moziba, holott ejtőernyős edzéseken vettem részt. Amikor megkezdtük az edzéseket, a dobbantón kezdve egy másfél méteres asztalon tigrisugrást kellett végrehajtani. Először nem tudtam, hogy milyen erővel kell dobbantani. Beestem az asztal alá, s egy kicsit megharaptam a nyelvem. A fiúk vihogtak. Azt mondták: semmi baj, legfeljebb ezután kevesebbet beszélek. Az ugrások előtt — ellenőrzés mellett — saját magunk hajtottuk össze ejtőernyőinket. Tizenkétszer ugrottam.- Sosem félt?- Sosem. Nagyon jó érzés volt a gépből i magasugrás (1952-ben készült amatőr fotó) lefelé ereszkedni. Nagyon szerettem a repülést. Annak csak egy válfajától, a vitorlázó repüléstől rettentem vissza.- Miért?- Azért, mert a vitorlázógépben nincs motor.- Az ejtőernyőben sincs...- Az más. Úgy gondolom, hogy ha egy vitorlázógép nagy örvénybe kerül, nem tud belőle kivergődni, s az örvény lehúzza a földre.- Nincs olyan örvény. ..- De ha mégis van!?... Sárkányrepülőre viszont szívesen felültem volna.- A szülei mikor szereztek tudomást az ejtőernyőzésről?- Amikor az első ugrásomat végrehajtottam. Édesapám akkor már megyei sportvezető volt, a megyeházán dolgozott. Mondták neki, nézzen ki az ablakon, mert nagyon érdekeset fog látni. - Nem látok semmi különöset, csak az ejtőernyősök ugranak - jegyezte meg édesapám. Csak akkor nézett nagyot, amikor tudtára adták, hogy azok között vagyok én is. Gyorsan kocsiba ült és jött értem.- Nem haragudott? — Volt egy kis letolás, de mondtam, hogy már késő, ez van ...- Sportolt előzőleg? — Már az általános iskolában is. Mezei futással kezdtem, később Barna Pista bácsi irányításával áttértem magasugrásra. Több versenyt nyertem, eljutottam a tatai edzőtáborba is, de kifordult a bokám - az ejtőernyőzés sem használt neki — így nem sokra vihettem, felhagytam a sportolással. — Miért hagyta ott az ejtőernyősöket? — A technikum után férjhez mentem, ezért nem ugrottam többet. — Azután már a férjét ugratta? Derűsen veszi a lapot: — Igen, őt ugrattam. Egyébként nem volt papucsférj, berepülő pilótaként szolgált. — Gépipari tanulmányai meghatározták életpályáját? — Voltam fizikai munkás, minőségellenőr, letettem a turbinagépészeti, a kazángépészeti és felsőfokú energetikusi vizsgát. Nyugdíjazásom előtt a Hetényi Géza megyei kórházban kalorikus energetikusként dolgoztam. '89-ben mentem nyugdíjba. — Gondolom, hogy az apai örökség részeként a húga is élt-halt a sportért. — Ő is nyugdíjas már. Gyöngyösön lakik. Az egyik általános iskolának volt az igazgatója. Sosem szerette a sportot. Ha lehetett, a tornaórákról is meglógott. ____________ Me legség a hidegben A zagyvarékasi Kék Ibolya művészeti csoportot elsősorban énekés táncszámairól ismerik széles körben. A karácsony előtti napokban viszont hagyományőrző munkásságukkal mutatkoztak be. A szolnoki Városi Művelődési és Zenei Központ előtt felállított fenyőfa alatt betlehemi játékot elevenítettek fel. A vásárlási gondokba belefeledkezett járókelők szemmel láthatóan meglepődve álltak meg a fehérbe öltözött „angyalkák” és a bundás-kucsmás pásztorok láttán. A gyermekek nagy szemekkel nézték a játékot. A szereplőkre figyelve a tülekedő városi forgatag lecsendesedett. Szolid, békés, vidám hangulat uralkodott el a beszerző utat megszakító nézők között. A rékasiak kimondatlanul is rádöbbentették őket arra, hogy nem az anyagiak, hanem a szeretet békés melegsége a karácsony lényege. Bár fogvacogtató hideg uralkodott, mégis jó volt a helyszín megválasztása, hiszen egy álmosítóan meleg teremben tartott produkció sosem képes igazán megeleveníteni a falusi betlehe- mesek szívderítő útját. A rékasiak a falu emberközeli légkörét, az együttlét tiszta örömét varázsolták a város elidegenedett világába. Szép karácsonyi ajándékot adtak ezzel a városlakóknak. ■ Ünnep a vasutasoknál Karácsonyi ünnepséget tartottak a szolnoki Baross Gábor nyugdíjasklubban. A hagyományoknak megfelelően versmondással, betlehemi jelenettel, énekkel, gyertyafényes tánccal köszöntötték a szeretet ünnepét. Ez a rendezvény alkalmat adott arra is, hogy Bodor Istvánné vezető számot adjon a klub sokrétű idei tevékenységéről. A meghitt légkör több klubtagnak pótolta az ünnepet, hiszen sok idős embernek az ünnepnapok csak az egyedüllét óráit jelentik. A legaktívabb klubtagok jutalmat vettek át, majd megkezdődött a tánc. Kispál Sándomé táncdalaival fergeteges jókedvet kerített. Nyugdíjasklubok életéből ELVESZETT A KULCS? A legutóbbi idősek napi szolnoki rendezvényen a város egyik vezetője jelképesen átadta a nyugdíjasok házának kulcsát, mondván, hogy más városokhoz hasonlóan rövidesen Szolnokon is lesz ilyen létesítmény. Az ezt követő választáson azonban új vezetőgárda került a város élére. A város új vezetőinek pedig nem ez a legfontosabb dolguk, hanem a város helyzetének felmérése és a feladatok meghatározása. így aztán elveszett a nyugdíjasháznak még a jelképes kulcsa is. Csak a remény ne vesszen el... NÉVNAPI KÖSZÖNTŐ. Szolnokon, az MSZOSZ Városmajor úti nyugdíjasklubjában szokás szerint megtartották a második félévi összevont névnapot. Az ünnepeltek szerény ajándékot kaptak. A közös vacsora és a zene mellett jó hangulatú beszélgetés folyt. PÖRKÖLT LETT. A kunszentmártoni nőklub a város polgármestere és alpolgármestere jelenlétében tartotta a „mindenki névnapját”. Ez a rendezvény annyiban tért el a korábbiaktól, hogy a helyi vállalkozóktól sok ajándékot kaptak. így megtakaríthatták a tombolatárgyak vásárlására szánt pénzt, amit pörkölt készítésére használtak fel. A vállalkozók ajándékozása meglehetősen szokatlan, mert ez a klub nemigen szokott kérni. Ettől függetlenül a polgármestertől, az alpolgármestertől, a képviselőktől, s főleg a Búzakalász Rt.-tői szoktak támogatást kapni. A választások éve jól jött a klubnak (elmondhatják ezt máshol is), mert a pártoknak a nyugdíjasok szavazatának megnyerésére irányuló igyekezete pénzbeli támogatást is jelentett. Ezt figyelembe véve a 2003-as év már szerényebbnek ígérkezik. Szerencsére a klubtagok hangulatát nem az anyagiak szabják meg. Februárban megtartják a farsangi mulatságot, melyen többen különleges jelmezekben vesznek részt. Ez már hagyomány a klubban. Gondolnak a testvérklubokkal való kapcsolatápolásra is. Júniusban — a „Tiszazugi napok” eseménysorozatához kapcsolódóan — meghívnak néhány klubot. A közösen adott műsor után ebéden látják vendégül azok tagjait. ELHALKUL AZ ÉNEK? A tiszaföldvári Dalos Nyugdíjasklub másfél évtizede alakult. A nevét onnan kapta, hogy tagjai nótás kedvű emberek lévén énekeltek a helyi dalkörben. A tagok időközben megöregedtek, néhányan meghaltak, s fiatalok nem álltak a helyükbe. A nyugdíjasklub azonban nem szűnt meg. Negyvennyolc tagja kirándulásokon, teadélutánokon, esetenként egymást meghívva házi mulatságon vesz részt. Legemlékezetesebb kirándulásukként Esztergom és a város környékének megismerését könyvelik el. Karácsonyi ünnepségükön részt szokott venni a város polgármestere is. ÉLÉNK KLUBÉLET. A szolnoki Te meg Én Nyugdíjasklubra gazdag program valóra váltása volt jellemző a 2002-es évben. Legalább húsz kirándulás, sok rendezvény, több klubbal való gyümölcsöző kapcsolat, sportvetélkedő színesítette a klub életét. Karcagon az idősek napján adtak műsort. December 18-án pedig az Eötvös téri szociális otthon gondozottainak óráit vidámították. Saját karácsonyi ünnepségükön vendégül látták Botka Lajosnét, Szolnok város polgármesterét. _______■ Sz egény nyugdíjasklubok A nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesülete karácsony előtt tartotta évzáró klubvezetői értekezletét. A közelgő ünnep jegyében a megszokottnál oldottabb, meghittebb volt ez a rendezvény. Bevezetőül - a Kossuth-év témakörébe vágóan - Szabó Andrásáé törökszentmiklósi klubvezető olvasta fel a Kossuth levelezésének folytatásaként fogant levelét, majd Demény Istvánné, az egyesület elnöke tolmácsolásában hangzott el egy, Gönczi Lajos tószegi klubvezető által írt novella. Fazekas Rozika nótaénekes szépen csengő éneke igazi ünnepi hangulatot teremtett. A klubvezetőket Demény Istvánné tájékoztatta az időszerű kérdésekről. Ő is, mások is hangsúlyozták, hogy a civil szervezetek kellő bevétel hiányában a legszükségesebb kiadásaikat sem tudják fedezni. A klubvezetők ezért most, a költségvetés idején keressék fel az önkormányzatok vezetőit, s kérjék őket kellő alap tervezésére a nyugdíjasklubok támogatására. A klubélet tartalmasabbá tétele érdekében ugyanakkor a klubvezetők használják ki a pályázati lehetőségeket is. Deményné részletesen szólt a megyei önkormányzat ülésének a nyugdíjasokat érintő napirendjeiről is. A felszólalók közül többen elismeréssel szóltak a megyei elnökség idei munkájáról. Szórakoztatva, szívhez szólón A szeretet és békesség órái címmel karácsonyi ünnepséget rendezett a nyugdíjasok számára a szolnoki Városi Művelődési és Zenei Központ. Botka Lajosné, Szolnok polgármestere szívhez szóló szavakkal köszöntötte az idős embereket. Látványos műsor következett ezután. A táncosok, a VMZK Beszélő Társaságának tagjai, a Mátyás Király Általános Iskola Betlehem játékát bemutató tanulói önfeledt perceket varázsoltak a nyugdíjasok számára. Farkasházi István, a VMZK Kht. ügyvezetője is köszöntötte az ünnepség résztvevőit. Elmondta, milyen sok tapasztalattal, élménnyel gazdagodott a nyugdíjasok jóvoltából. Ünnepi volt ez a rendezvény, de hangnemében kimondatlanul is sugározta az éves munkát. Jelképezte azt a tiszteletet parancsoló figyelmet, melyet a VMZK munkatársai tanúsítanak a nyugdíjasok iránt. Azt a figyelmet, amely megnyilvánul sok klub foglalkozásához való hely biztosításában, különböző rendezvényekhez nyújtott segítségadásban. Falusi Zoltán: A szolnoki Galéria
