Új Néplap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-09 / 261. szám

A való világ Kit érdekel akciófilm, nem dobnak fel melódiák, a sláger ma a Big Brother, meg az izgis Való Világ! Autótolvajt űz a zsaru, álrendőr dolgozik zsebre, stricik viszik utcalánynak a falusi Rozit Pestre. Nem a. cigánygyerek potyog vállalkozók udvarára, kézigránát hull — az ügynek úgy lön szaga, úgy van ára! Maffiózó a másiknak ólmot ereszt a lépébe, bombariadó nélkül ma nem indul a Malév gépe... Összezárva egy nagy házban él csaj, pasi, macsó, svihák, de könyörgöm, nem ott bent van, itt kint van a való világ! DONKÓ Lányok, telefonon- Halló, Pösze Pisztrángok?- Sztimmel. Szudárka va­gyok.- Máris fölizgatott...- A szimogatászom gyöngéd, ám ha uraszágod vadszágra vágyna...-Ahh! Ehh! Uhh!- Én szikítok ész szikongok...- Megőrjít! Öt perc múlva ke­gyednél vagyok!- Cak lasszan a teszttel!- Kit érdekel a teste?- Akkor meg mi ennyire szür­­gősz?- Hát nem érti? Logopédus vagyok, kisnaccsád, logopé­dus! _______________________________________IÁIT) MONDTAM A FATEROMNAK, hogy nézzen valami munka után, mert a nyugdíjából nem fog tudni eltartani minket. Matild és Amálka (Presszóban, két cukorral) Matild: — Miért vág olyan fancsali képet, Amál­­kám? Amálka: — Mert rájöttem, hogy két igazán jó do­log létezik ebben a földi életben... Matild: - No, és mi a gond velük, cicamica? Amálka: - Az egyik hizlal, a másik pedig er­kölcstelen. Matild: — Akkor ne szomorkodjon, édesbogár. Hiszen kegyednek se alakja, se er... Amálka: - Erről jut eszembe, régen mesélt a nagylányáról. Matild: - Ó, az én Rézikém szépen megtollaso­­dott! Amálka: - Megtollasodott? Matild: — Meg. Éppen tegnap röppent el Amsz­terdamba. Amálka: — Kidobólány egy matrózkocsmában? Matild: — Hová gondol? Rézike holland import­ruhákkal angrózik. Amálka: - Khm. Mit csinál? Matild: - Kilós ruhát árusít nagyban. Amálka: - Az amszterdami kikötőben? Matild: - Idehaza. De Hollandiában tölti föl a készleteit. Amálka: — Akárcsak az unokaöcsém. Ő a legelő­kelőbb holland szállodákban tölti fel a készleteit. Matild: - Ő miben utazik? Amálka: — Mindig abban a kockás öltönyében. Matild: — Hahh! Milyen készletei vannak a ked­ves unokaöccsének? Amálka: - Csupa ezüst! Kések, villák, kanalak! ________________________________________IAÜ! KOZLEKEDES-ELLENORZESI AKCIÓ. Hacsak és Sejó — meg a vadászszezon Hacsak: - Alászolgálja, Sejó! Mit szól, milyen jó időnk van? Sejó: - Megőrült, Hacsak! Hull a köd, az eső, és az magának jó idő? Hacsak: — Megkezdődött a va­dászszezon, Sejókám. Kis köd, zu­­hé kimondottan jó vadászatra. Én is szalonnáztam a múlt héten... Sejó: - Mit csinált, maga... maga stüszivadász? Hacsak: - Szalonnáztam, Se­jó! Hármat puffantottam le röpté­ben, csak úgy füstölt mind... Sejó: — Füstölt? A szalonna? Hacsak: — A szalonna! Sejó: - Szóval, füstölt szalon­nát lőtt, Hacsak?! Nekem lőhetett volna sósat, azt valahogy jobban kedvelem... Hát ide figyeljen, ma­ga kétbalkezes Teli Vilmos, amit maga lőtt, az nem sza-lon-na, ha­nem sza-lon-kaü Hacsak: - Ugyan, annak nincs semmi értelme, Sejó! Sejó: - Magának nincs fikarc­nyi értelme, bunkókám! Aztán mit lőtt még... bakot? Hacsak: - Sose vicceljen! Egy jókora freudot is puskavégre kap­tam! Sejó: — Tudja, ki az a Freud, Hacsak?! Hacsak: - Annak szárnya és csőre van... Ha szerelmes, akkor dürrög! Sejó: — Hogy dürrögjön magá­nak a nyári zivatar! Freud egy pszichoanalitikus! Egy híres lélek­búvár! Amit maga lőtt, az a f a j d... a fajdkakas és nem a Freud! Hacsak: - Hogy mit nem mond, Sejókám! Szóval sok sza­lonkát meg fajdot lőttünk... A szajkók terelték a puskacső elé. Sejó: — Hogy Szent Hubertus, a vadászok védőszentje terelje ma­gát egy kalasnyikov elé! Azok nem a szajkók voltak, Hacsak! Hacsak: - Ezt fixen tudom! A fővadász mondta: a szajkók lőtávolságra terelik a nyulakat... Sejó: — Szent Hubi bocsássa meg magának a bunkóságát, Ha­csak! Akik a nyulakat a vadászok elé terelik, azok nem a szaj-kók, hanem a haj-tók!! Hacsak: - Jól van na! Kicsit rest a fülem mostanában... Azért nem kell rögtön vadászmadárnak nézni! Azért még én is be tudom cserkészni a nemes vadat! Sejó: — Melyik vadra gondol, Hacsak? Hacsak: - Egy jóféle tyúkra, Sejó! Sejó: — Egy fácántyúkra, a bo­zótos zónában, Hacsak? Hacsak: — Frászt! Egy bögyös pipire a türelmi zónában, Sejó! Hi-hi-hi!! (Vége) DONKÓ LÁSZLÓ Drága Kedveskéim! Határtalan az örömöm, vége a lidércnek, négy évig ismét nyugtunk lesz! Ha­csak... Nem írnak ki idő előtti vá­lasztásokat. Annak réme azonban reális, hogy az EU-csatlakozás mi­att tavasszal szavaznunk kell, március 15-én vagy húshagyó kedden, vagy a rosseb tudja, mi­kor, de kell! Az azonban már csak egy sima piknik lesz az áprilisi és a mostani választási hajcihőhöz képest. Friss szakajtású hírecské­­ink is ennek a tétova várakozással teli eljövendő időnek a közfönsé­­ges) hangulatát tükrözik! Cicciolina végképp felhagyott a feslett múlttal, és a világbéke ér­dekében feláldozza önmagát: le akar feküdni Szaddam Husszein­nel és nemkülönben Kövér Lász­lóval is egy füst alatt. Szaddamtól azt reméli, hogy a hempergés ha-Róza néni pletyisládái ából tására hátha nem a diktátor atom­bombája sül el, hanem a sokkal kevésbé kártékony fegyverzete! Kövér László esetében még nem tudni pontosan, mire megy ki a játék, hacsak arra nem, hogy a hazai fenegyerek addig sem lesz a Parlamentben. Hiába, Husika ér­demei elévülhetetlenek! Szili Katalin stólája divatot te­remtett. Lassan már nincs olyan nőnemű profi, aki a nyilvánosság elé merészkedne egy vagányul félvállra fektetett kétméteres sál nélkül. Arra viszont már a legme­részebb megfigyelők sem mernek tippelni: mi lesz, ha Katikánk stó­láját egyszer véletlenül bekapja valami vagy valaki? Mert véletlen­re és bekapásra már volt bőven példa a világtörténelemben! Hírlik, Torgyán Józsinak a bu­diját is felfeszítették a kisgazda székházat elfoglaló önkinevezett nemzetmegmentők. Csak az a gond, hogy nemhogy papírt, még sz,.t sem találtak a királyi WC- ben, a gazda ugyanis még időben mindent elmenekített. „Kutakod­jatok hát, gaz renitensek, amíg sürögtök, én találok a múltatok­ban valami komcsi csontot, némi közpénzt vagy valamit, amivel robbanthatok!” Hoppon maradtak a főváros szépreményű női jelöltjei. Gy. N. E., valamint K. L-né hiába epe­­kedtek a főpolgármesteri székért, ismét D. Gábor győzött, így a fő­város első embere szinte örökle­tessé tette ezt a nemes funkciót, már akár dinasztikus terveket is melengethetne. A piaci árakról pedig már nyi­latkozni sem mer senki, akinek még mindig maradt sütnivaiója. Nem lehet ugyanis teljes bizo­nyossággal tudni: a szegfű meddig marad friss, esetleg nem változik-e át tulipánná vagy naranccsá. Egyébként már az uborka sem a régi, a retekről és a kutyából lett szalonnáról nem is beszélve. Van tehát talány és rejtély bőven, s ha a tények nem felelnek meg az elkép­zeléseinknek, az a tények baja! L. GY. * i NŐK, NŐK, NŐK HA EGY KICSIT IS SZERETSZ, akkor lelocsolod!- MOST, HOGY NEM VAGYOK OTTHON, a férjem biztos fölvisz valami nőcskét a lakásba...- ÉRTSÉK MÁR MEG, BIZTOS URAK, kétszer is figyelmeztettem Szabó kollégát, hogy most nem lehet zavarni az igazgató urat!- LEGYEN TÜRELEMMEL, BÉLA! A magáé leszek, de olyan sok jelentkező van még maga előtt! á

Next

/
Oldalképek
Tartalom