Új Néplap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-09 / 107. szám

4. OLDAL SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL 2002. Május 9., csütörtök Börtönkoszt és fejedelmi vacsora pos kirándulás volt, amelynek során Budapest­től Bécsig végigjárták Akii Miklós útját. Éltek börtön­koszton, résztvevői voltak egy fejedelmi vacsorának, udvaribolond-versengés- ben szurkolhattak a csapat egy tagjának és végigsétál­hattak a bécsi Burg és a Schönbrunni kastély gyö­nyörű termein. A csapat tagjai - Balázs Annamária, Pataki Anna (a Széchenyi Körúti Általá­nos Iskola tanulói) és Do­bos Bence, valamint Vincze Gergő (a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Isko­la diákja) egy életre szóló élménnyel tértek haza, amit a könyvnek, könyvek­nek köszönhetnek. BALÁZSNÉ PROHÁSZKA MÁRIA, A szolnoki Hild Viktor Városi Könyvtár is benevezett az Olvasás Éve Program- iroda által meghirdetett „Utazás a könyv körül” elnevezésű internetes ve­télkedőre. A gyerekeknek Mikszáth Kálmán Akii Miklós című regényét kel­lett elolvasniuk. Hét alkalommal húsz-húsz kérdést kaptak a csapatok az interneten keresztül, és ugyanott lehetett válaszolni. A kérdések három fő témát öleltek el. A regényt, Mik­száth Kálmán munkásságát, valamint a XVIII. század történetét, amelyben a re­gény játszódik. Minden alkalommal nagy izgalommal várták a játékosok a kérdése­ket, mert nemcsak helyesen kellett vála­szolni, hanem gyorsan is, hiszen ez döntő volt a pontozásban. A könyvtár „Könyvmolyok” csapata azonban remekül helytállt, a résztvevő negyven csapatból a harmadik helyezést ér­te el. Jutalmuk háromna­„Úton” a csapat KÖNYVTÁROS Országos helyezettek A Litterátum angol és német verseny országos szóbeli döntő­jén három kategóriában indul­tak a versenyzők, kategórián­ként 10-16 diák mérte össze tu­dását. A tudásszintnek angol B- és C-kategóriában a Pitman Ba­sic for Young Learners, illetve Pitman Elementary for Young Learners nemzetközi vizsga kö­vetelményeinek kellett megfelel­nie. Megyénkből két kiemelke­dő eredmény született. A 7-8. osztályosok korcsoportjában C- kategóriában Bana Péter 5. he­lyezett lett, míg Balogh Fruzsina j- mindketten a törökszentmik­lósi Bethlen Gábor Református Általános Iskola diákjai - a 8. he- lyet szerezte meg. ___ _■ A le velekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített for­mában jelennek meg. Az itt olvasható vé­lemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőz­zük. Szerkesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (email: kacsork<e>ujneplap. hu) A véleményemet kérték Én mindig csak együtt tudom nézni és értékelni a ruhát az­zal, aki hordja; így van ez az újságcikk esetében is. Meg­tapasztaltuk már, hogy a vé­lemény szabad, itt mindenki mondhat, amit akar. Ez alól talán kivétel az újságíró, aki hivatását gyakorolja, tőle ugyanis objektivitást vár az olvasó. S ez még akkor is igaz, ha az alapvető szándék a vélemény „gerjesztése”. Nem mondható el ez - vélemé­nyem szerint - az Álláspont ro­vatban április 22-én megjelent Nyerni, de nem eléggé című cikk szerzőjéről, akinek közlései félre- vezetőek. Mádl Ferenc államfő ugyanis abban dönt, hogy mikor­ra hívja össze az új országgyűlést; amikor megbízást ad a kormány- alakításra, már az új országgyűlés akaratát hirdeti ki, azaz a válasz­tók akaratát kell, hogy tükrözze a többségi elv alapján, népképvise­leti úton. Csak egyszerű számtani ismeret kell ahhoz, hogy a valós tények alapján megállapítsuk a választás eredményét, az egysze­rű többséget. Ezért illik odafigyel­ni, hogy csak azonos kategóriá­kat vessünk össze, és lássuk - lát­tassuk tisztán -, hogy a parla­mentbe négy párt jutott be, és csakis ezeket lehet összehasonlí­tani a megszerzett mandátumok alapján: MSZP 178 mandátum (a szavazók 46,11 százaléka), Fi­desz 172 mandátum (44,56 szá­zalék), SZDSZ 20 mandátum (a szavazók 5,18 százaléka), MDF 16 mandátum (a szavazók 4,14 százaléka). Baloldali koalíciós erők: 198 mandátum (51,29 szá­zalék), jobboldali koalíciós erők: 188 mandátum (a szavazók 48,70 százaléka). Megkérdezem: ki nyerte, vagy kik nyerték a 2002-es országgyű­lési választásokat? Akárhogy is van, a tények azt mutatják, hogy a választás nyertese az MSZP (1,55 százalékos fölény, hozzáve­tőleg 70 ezer szavazat). Ha össze­vontan nézzük a politikai platfor­mokat, a baloldali koalíció előnye még nagyobb. Nem korrekt, hogy az MSZP választási eredményét egyedül értékelve állítja a cikkíró szembe a Fidesz-MDF közös eredménytelenségével, amit tetéz annak elhallgatása, hogy a Fidesz farvizén eveztek a különböző kis­gazda-maradványok és a minisz­terig hűbéresek, de itt lelhető a MIÉP is, no és a Lungo Drom egy- egy képviselői vagy állami tiszt­ségviselői hellyel, magas jövede­lem reményében. Az MDF alapí­tói igen messze kerültek politizá­lásukkal néhai elnökük, Antall József szépreményű hagyatéká­tól, aki rémálmaiban sem tudta volna elképzelni e kusza szövet­séget pártja számára. Összegezve tehát: akár a pár­tok és frakcióik egyenkénti, akár a politikai platformok súlyát vesszük alapul, kormányalakítás­ra joga csakis az MSZP-nek, a bal­oldali koalíciónak van. Mivel azonban létezik kisebbségi kor­mányzás is (volt már rá példa a vüágban háromnapos csodaként) és nálunk minden lehetséges, ki­zárni ezt sem lehet, csak akkor tényleg veszélybe kerülne az or­szág kormányozhatósága, mert az abszolút többséghez szokott Fidesz semmilyen klienstörvényt nem tudna megalkotni, egyszerű többsége ugyanis az ellenzéknek lenne, és így az ellenzék kormá­nyozna. Most azért figyelünk Mádl Ferencre, hogy tudja-e érzé­kelni ezt. Nem hihető, hogy az MDF fel­oldódna a FIDESZ-MIÉP hunga­rista környezetében, vagy kiten­né magát a kisgazdák sorsának. Ha mégis így lenne, akkor is hiá­bavaló áldozat lenne. A szerzővel ellentétben nekem az a véleményem, ez nem „mate­matikai játék”, ez a többségi nép­akarat, amihez nincs és nem is le­het mit hozzátenni - elvenni meg pláne. SZ. TÓTH JÁNOS, SZOLNOK Tőle idegenül hangzott Abban a választókerületben la­kom, ahol a képviselő-választás során nagy párharc alakult ki a megyeszékhely polgármestere és az MSZP-jelölt között. Az igazga­tó asszonyt személyesen nem is­merem, róla az általa vezetett is kola hírnevéből következtetve al­kottam véleményt. Polgármeste­rünket nem kellett bemutatni, mert őt minden szolnoki polgár ismeri, ismerheti. Én magam kez­dettől úgy láttam, jó polgármes­terünk van, fáradtságot nem kí­mélve munkálkodik városunk fejlődéséért. Eszembe sem jutott megkérdőjelezni munkáját, veze­tői kvalitásait, ellenkezőleg, há­lás voltam a városunkat ért elemi csapások idején végzett nagysze­rű munkájáért, és minden nyilat­kozatából a kompromisszum­készséget, a város fejlődését elő­mozdítani kívánó akaratot hallot­tam ki. Ma is hiszem, hogy nem tévedtem. A választásokon azon­ban - elsősorban pártbéli kötődé­se miatt - nem rá szavaztam. A majálison polgármesterünk köszöntötte a résztvevőket. Tette ezt nagyon szimpatikusán, a hallgatóság többszöri tapsától kí­sérve. Köszöntőjében arról is be­szélt, hogy nem csak parkokat és virágesőt adott a lakosságnak a város vezetése (ahogy ezt bírálói hangoztatják), hanem sok ipari fejlesztést is elindított, sok mun­kahelyet is teremtett. Nincs kétségem afelől, hogy mindent megtett ezért, s nem az ő akaratán múlt, ha nem minden az elképzelései szerint alakult. Higgadt, átgondolt beszédét vá­ratlanul törte meg egy mondat: tőle idegen, szokatlan stílusban, érzésem szerint kirekesztőén szólt azokról, akiknek az ered­ményekről, mármint az ipar- és munkaerő-fejlesztésről, más a véleményük. Sajnálom ezt a hangvételt, kár volt érte. EGY SZOLNOKI VÁLASZTÓPOLGÁR * * * Tisztelt Olvasó! Köszönöm az észrevételeit, a dicsérő szavait, de engedjen meg egy gondolatot, mely összecseng levelének első részével. Azt hiszem, Szolnok város minden jóérzésű lakója nevében mondhatom, városunk fejlődése nem merül ki virágosítási, park­építési programokkal. Sokat dol­gozott azért az egész város, hogy biztonságos gátjaink vannak. Szolnok száz százalékban csator­názott, közel 80 kilométer utat burkoltunk le, a munkanélküli­ség 6 százalék alatti. Sorolhat­nám tovább. Tehát a jogos kriti­kai észrevételek mellé mindig te­gyük oda a pozitívumokat is, hi­szen nem kell szégyenkeznünk az eredmények miatt! Tisztelettel: SZÁLAT FERENC POLGÁRMESTER Százszor visszatérnek... A kunszentmártoni Postagalamb Sportegyesület ünnepségére eljött Czuczi Mihály polgármester, Far­kas Imre országgyűlési képviselő, Fazekas János - az önkormányzat ifjúsági és sportbizottságának el­nöke -, valamint a szarvasi P-13 Egyesület néhány tagja is. Az eredmények értékelése után arról is szó esett, milyen fontos a nyu­godt családi háttér ennél a sport­nál. Szabó Imre egyesületi elnök Muzsika A vidéki gyermekek számára rit­ka lehetőséget kínált a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola, amikor a Zeneiskoláért Alapítvány pénz­ügyi segítségével a Magyar Álla­mi Operaház öt előadására bérle­tekhez juttatta növendékeit. A gyönyörű környezetben nyitott fülekre és szívekre talált a muzsi­ka a 10-12 éves gyermekek köré­ben. Nehéz megfogalmazni az él­ményt, amelyet a bérletsorozat utolsó előadása, a Bánk bán nyúj­tott a választások előestéjén. Szí­vet melengető, hazafias érzelme­ket erősítő előadást láttunk. és Bállá László, a versenybizott­ság elnöke átadták a helyezettek­nek a díjakat, serlegeket, érmeket, okleveleket. Különdíjat ajánlott fel a középtávú versenyek győztesé­nek Czuczi Mihály polgármester, amellyel ezúttal Flerkó László eredményeit ismerték el. A hosz- szú távú versenyekre Farkas Imre országgyűlési képviselő ajánlott fel díjat, s adta át Szabó Imrének. ■- élőben Az előadások alkalmával már a délutáni órákat is a fővárosban töltöttük. Megnéztük a Millenári­son a Világraszóló magyarok cí­mű kiállítást, voltunk a Planetári­umban, a Csodák palotájában, sétáltunk a Várban, a Halászbás­tyán. Ezek a napok igazi ünne­pek voltak ebben a tanévben. Köszönet a zeneiskola vezeté­sének és az alapítványnak, nem­különben Markó Zoltánná tanár­nőnek, aki megszervezte az uta­kat és gondoskodott a sok-sok programról. KECSKÉS ZOLTÁN SZÜLŐ A mesés kelet csodáinak bölcsőjénél Harmincnyolc népi táncos a szolnoki Szandaszőlősi Általános Iskolából tíz felnőtt kísérővel útra kelt, hogy egy fesztiváliroda szervezésében részt ve­gyen a törökországi Izmirben rendezett nemzetközi néptáncfesztiválon. A Szerbián és Bulgárián át vezető hosszú utazást a közös éneklés és a ben­zinkutaknál, alkalmi közönség előtt, rögtönzött táncbemutatók törték meg. A gyerekeket nagy szeretettel fogadták a vendéglátó családok. Annak ellenére, hogy az első négy napban kellemetlenül hideg és csapadékos volt az idő, a tervezett programok jól sikerültek. Az Égei-tenger partján fekvő Izmirben az ország sajátos hangulatának minden jel­legzetességét felismertük. A hárommillió lakosú város keleti csodái a gyermekkori mesék világát idézték meg. Bizony, ma­gyar szemmel a török népi kultúra va­rázslatosnak tűnik! Érkezésünket követően kis pihenő után a szintén ott vendégeskedő mace­dón és bolgár csoportok képviselőivel kö­zösen, egy-egy népviseletbe öltözött fiú és lány kíséretében, elsőként vizitet tet­tünk Izmir elöljáróságán. E napnak dél­utánján került sor a látványos menet­táncra Alsancak-ban, a város szívében, s a végén a résztvevő nemzetek képvisele­tében egy-egy diák megkoszorúzta a tö­rök nemzeti hős, Kemal Atatürk emlék­művét. Másnap elsőként Seljukba láto­gattunk, ahol Szűz Mária lakhelyét néz­tük meg, azután az Efézusi romvárost, majd egy babamúzeumot s végül a ten­gerparton jártunk. Vasárnap az inciralti Koncert téren va­lamennyi néptánccsoport bemutatkozott a helyi közönségnek. A népviseletbe öl­tözött szolnoki diákok olyan sikert arat­tak, hogy a nézők közül többen közös fényképezkedésre kérték őket. A városban töltött bő egy hét széles programválasztékot kínált. Többek között eljutottunk az izmiri bazárba, ahol egyik tolmács kollégánkat ezer teve értékűre taksálta egy helyi férfi. Az illetőről később Egy templom romjai előtt megálltunk egy pillanatra megtudtuk, hogy hivatásos bazárt vezető - s akinek mellesleg vízipi­paboltja volt a bazár szélén. Kint­létünk idejéből két napot a gyere­kek a befogadó családjukkal töltöt­tek, egyet pedig a vendéglátó isko­lában. Táncbemutatójukat elisme­rő szavak kísérték és az is kiderült, hogy a mind közül a magyarok te­hetségét értékelték a legtöbbre. Az intézmény egyébként egy magán­iskola, ahová csaknem négyezer gyerek jár. Igazgatója, Mrs. Hafize Bozok a jövő tavasszal rendezen­dő újabb fesztiváljukra is meghí­vott bennünket. A búcsú órájában élmények­kel, kellemes emlékekkel gazda­godva szálltunk fel a buszra, s va­lószínűleg mindannyiunk arra gondolt, hogy az Izmirben egy­másnak randevút adó négy nem­zet a táncon keresztül egy pará­nyi lépéssel talán ismét közelebb került egymáshoz. A.K. 1 k 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom