Új Néplap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-09 / 107. szám
4. OLDAL SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL 2002. Május 9., csütörtök Börtönkoszt és fejedelmi vacsora pos kirándulás volt, amelynek során Budapesttől Bécsig végigjárták Akii Miklós útját. Éltek börtönkoszton, résztvevői voltak egy fejedelmi vacsorának, udvaribolond-versengés- ben szurkolhattak a csapat egy tagjának és végigsétálhattak a bécsi Burg és a Schönbrunni kastély gyönyörű termein. A csapat tagjai - Balázs Annamária, Pataki Anna (a Széchenyi Körúti Általános Iskola tanulói) és Dobos Bence, valamint Vincze Gergő (a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola diákja) egy életre szóló élménnyel tértek haza, amit a könyvnek, könyveknek köszönhetnek. BALÁZSNÉ PROHÁSZKA MÁRIA, A szolnoki Hild Viktor Városi Könyvtár is benevezett az Olvasás Éve Program- iroda által meghirdetett „Utazás a könyv körül” elnevezésű internetes vetélkedőre. A gyerekeknek Mikszáth Kálmán Akii Miklós című regényét kellett elolvasniuk. Hét alkalommal húsz-húsz kérdést kaptak a csapatok az interneten keresztül, és ugyanott lehetett válaszolni. A kérdések három fő témát öleltek el. A regényt, Mikszáth Kálmán munkásságát, valamint a XVIII. század történetét, amelyben a regény játszódik. Minden alkalommal nagy izgalommal várták a játékosok a kérdéseket, mert nemcsak helyesen kellett válaszolni, hanem gyorsan is, hiszen ez döntő volt a pontozásban. A könyvtár „Könyvmolyok” csapata azonban remekül helytállt, a résztvevő negyven csapatból a harmadik helyezést érte el. Jutalmuk háromna„Úton” a csapat KÖNYVTÁROS Országos helyezettek A Litterátum angol és német verseny országos szóbeli döntőjén három kategóriában indultak a versenyzők, kategóriánként 10-16 diák mérte össze tudását. A tudásszintnek angol B- és C-kategóriában a Pitman Basic for Young Learners, illetve Pitman Elementary for Young Learners nemzetközi vizsga követelményeinek kellett megfelelnie. Megyénkből két kiemelkedő eredmény született. A 7-8. osztályosok korcsoportjában C- kategóriában Bana Péter 5. helyezett lett, míg Balogh Fruzsina j- mindketten a törökszentmiklósi Bethlen Gábor Református Általános Iskola diákjai - a 8. he- lyet szerezte meg. ___ _■ A le velekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (email: kacsork<e>ujneplap. hu) A véleményemet kérték Én mindig csak együtt tudom nézni és értékelni a ruhát azzal, aki hordja; így van ez az újságcikk esetében is. Megtapasztaltuk már, hogy a vélemény szabad, itt mindenki mondhat, amit akar. Ez alól talán kivétel az újságíró, aki hivatását gyakorolja, tőle ugyanis objektivitást vár az olvasó. S ez még akkor is igaz, ha az alapvető szándék a vélemény „gerjesztése”. Nem mondható el ez - véleményem szerint - az Álláspont rovatban április 22-én megjelent Nyerni, de nem eléggé című cikk szerzőjéről, akinek közlései félre- vezetőek. Mádl Ferenc államfő ugyanis abban dönt, hogy mikorra hívja össze az új országgyűlést; amikor megbízást ad a kormány- alakításra, már az új országgyűlés akaratát hirdeti ki, azaz a választók akaratát kell, hogy tükrözze a többségi elv alapján, népképviseleti úton. Csak egyszerű számtani ismeret kell ahhoz, hogy a valós tények alapján megállapítsuk a választás eredményét, az egyszerű többséget. Ezért illik odafigyelni, hogy csak azonos kategóriákat vessünk össze, és lássuk - láttassuk tisztán -, hogy a parlamentbe négy párt jutott be, és csakis ezeket lehet összehasonlítani a megszerzett mandátumok alapján: MSZP 178 mandátum (a szavazók 46,11 százaléka), Fidesz 172 mandátum (44,56 százalék), SZDSZ 20 mandátum (a szavazók 5,18 százaléka), MDF 16 mandátum (a szavazók 4,14 százaléka). Baloldali koalíciós erők: 198 mandátum (51,29 százalék), jobboldali koalíciós erők: 188 mandátum (a szavazók 48,70 százaléka). Megkérdezem: ki nyerte, vagy kik nyerték a 2002-es országgyűlési választásokat? Akárhogy is van, a tények azt mutatják, hogy a választás nyertese az MSZP (1,55 százalékos fölény, hozzávetőleg 70 ezer szavazat). Ha összevontan nézzük a politikai platformokat, a baloldali koalíció előnye még nagyobb. Nem korrekt, hogy az MSZP választási eredményét egyedül értékelve állítja a cikkíró szembe a Fidesz-MDF közös eredménytelenségével, amit tetéz annak elhallgatása, hogy a Fidesz farvizén eveztek a különböző kisgazda-maradványok és a miniszterig hűbéresek, de itt lelhető a MIÉP is, no és a Lungo Drom egy- egy képviselői vagy állami tisztségviselői hellyel, magas jövedelem reményében. Az MDF alapítói igen messze kerültek politizálásukkal néhai elnökük, Antall József szépreményű hagyatékától, aki rémálmaiban sem tudta volna elképzelni e kusza szövetséget pártja számára. Összegezve tehát: akár a pártok és frakcióik egyenkénti, akár a politikai platformok súlyát vesszük alapul, kormányalakításra joga csakis az MSZP-nek, a baloldali koalíciónak van. Mivel azonban létezik kisebbségi kormányzás is (volt már rá példa a vüágban háromnapos csodaként) és nálunk minden lehetséges, kizárni ezt sem lehet, csak akkor tényleg veszélybe kerülne az ország kormányozhatósága, mert az abszolút többséghez szokott Fidesz semmilyen klienstörvényt nem tudna megalkotni, egyszerű többsége ugyanis az ellenzéknek lenne, és így az ellenzék kormányozna. Most azért figyelünk Mádl Ferencre, hogy tudja-e érzékelni ezt. Nem hihető, hogy az MDF feloldódna a FIDESZ-MIÉP hungarista környezetében, vagy kitenné magát a kisgazdák sorsának. Ha mégis így lenne, akkor is hiábavaló áldozat lenne. A szerzővel ellentétben nekem az a véleményem, ez nem „matematikai játék”, ez a többségi népakarat, amihez nincs és nem is lehet mit hozzátenni - elvenni meg pláne. SZ. TÓTH JÁNOS, SZOLNOK Tőle idegenül hangzott Abban a választókerületben lakom, ahol a képviselő-választás során nagy párharc alakult ki a megyeszékhely polgármestere és az MSZP-jelölt között. Az igazgató asszonyt személyesen nem ismerem, róla az általa vezetett is kola hírnevéből következtetve alkottam véleményt. Polgármesterünket nem kellett bemutatni, mert őt minden szolnoki polgár ismeri, ismerheti. Én magam kezdettől úgy láttam, jó polgármesterünk van, fáradtságot nem kímélve munkálkodik városunk fejlődéséért. Eszembe sem jutott megkérdőjelezni munkáját, vezetői kvalitásait, ellenkezőleg, hálás voltam a városunkat ért elemi csapások idején végzett nagyszerű munkájáért, és minden nyilatkozatából a kompromisszumkészséget, a város fejlődését előmozdítani kívánó akaratot hallottam ki. Ma is hiszem, hogy nem tévedtem. A választásokon azonban - elsősorban pártbéli kötődése miatt - nem rá szavaztam. A majálison polgármesterünk köszöntötte a résztvevőket. Tette ezt nagyon szimpatikusán, a hallgatóság többszöri tapsától kísérve. Köszöntőjében arról is beszélt, hogy nem csak parkokat és virágesőt adott a lakosságnak a város vezetése (ahogy ezt bírálói hangoztatják), hanem sok ipari fejlesztést is elindított, sok munkahelyet is teremtett. Nincs kétségem afelől, hogy mindent megtett ezért, s nem az ő akaratán múlt, ha nem minden az elképzelései szerint alakult. Higgadt, átgondolt beszédét váratlanul törte meg egy mondat: tőle idegen, szokatlan stílusban, érzésem szerint kirekesztőén szólt azokról, akiknek az eredményekről, mármint az ipar- és munkaerő-fejlesztésről, más a véleményük. Sajnálom ezt a hangvételt, kár volt érte. EGY SZOLNOKI VÁLASZTÓPOLGÁR * * * Tisztelt Olvasó! Köszönöm az észrevételeit, a dicsérő szavait, de engedjen meg egy gondolatot, mely összecseng levelének első részével. Azt hiszem, Szolnok város minden jóérzésű lakója nevében mondhatom, városunk fejlődése nem merül ki virágosítási, parképítési programokkal. Sokat dolgozott azért az egész város, hogy biztonságos gátjaink vannak. Szolnok száz százalékban csatornázott, közel 80 kilométer utat burkoltunk le, a munkanélküliség 6 százalék alatti. Sorolhatnám tovább. Tehát a jogos kritikai észrevételek mellé mindig tegyük oda a pozitívumokat is, hiszen nem kell szégyenkeznünk az eredmények miatt! Tisztelettel: SZÁLAT FERENC POLGÁRMESTER Százszor visszatérnek... A kunszentmártoni Postagalamb Sportegyesület ünnepségére eljött Czuczi Mihály polgármester, Farkas Imre országgyűlési képviselő, Fazekas János - az önkormányzat ifjúsági és sportbizottságának elnöke -, valamint a szarvasi P-13 Egyesület néhány tagja is. Az eredmények értékelése után arról is szó esett, milyen fontos a nyugodt családi háttér ennél a sportnál. Szabó Imre egyesületi elnök Muzsika A vidéki gyermekek számára ritka lehetőséget kínált a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola, amikor a Zeneiskoláért Alapítvány pénzügyi segítségével a Magyar Állami Operaház öt előadására bérletekhez juttatta növendékeit. A gyönyörű környezetben nyitott fülekre és szívekre talált a muzsika a 10-12 éves gyermekek körében. Nehéz megfogalmazni az élményt, amelyet a bérletsorozat utolsó előadása, a Bánk bán nyújtott a választások előestéjén. Szívet melengető, hazafias érzelmeket erősítő előadást láttunk. és Bállá László, a versenybizottság elnöke átadták a helyezetteknek a díjakat, serlegeket, érmeket, okleveleket. Különdíjat ajánlott fel a középtávú versenyek győztesének Czuczi Mihály polgármester, amellyel ezúttal Flerkó László eredményeit ismerték el. A hosz- szú távú versenyekre Farkas Imre országgyűlési képviselő ajánlott fel díjat, s adta át Szabó Imrének. ■- élőben Az előadások alkalmával már a délutáni órákat is a fővárosban töltöttük. Megnéztük a Millenárison a Világraszóló magyarok című kiállítást, voltunk a Planetáriumban, a Csodák palotájában, sétáltunk a Várban, a Halászbástyán. Ezek a napok igazi ünnepek voltak ebben a tanévben. Köszönet a zeneiskola vezetésének és az alapítványnak, nemkülönben Markó Zoltánná tanárnőnek, aki megszervezte az utakat és gondoskodott a sok-sok programról. KECSKÉS ZOLTÁN SZÜLŐ A mesés kelet csodáinak bölcsőjénél Harmincnyolc népi táncos a szolnoki Szandaszőlősi Általános Iskolából tíz felnőtt kísérővel útra kelt, hogy egy fesztiváliroda szervezésében részt vegyen a törökországi Izmirben rendezett nemzetközi néptáncfesztiválon. A Szerbián és Bulgárián át vezető hosszú utazást a közös éneklés és a benzinkutaknál, alkalmi közönség előtt, rögtönzött táncbemutatók törték meg. A gyerekeket nagy szeretettel fogadták a vendéglátó családok. Annak ellenére, hogy az első négy napban kellemetlenül hideg és csapadékos volt az idő, a tervezett programok jól sikerültek. Az Égei-tenger partján fekvő Izmirben az ország sajátos hangulatának minden jellegzetességét felismertük. A hárommillió lakosú város keleti csodái a gyermekkori mesék világát idézték meg. Bizony, magyar szemmel a török népi kultúra varázslatosnak tűnik! Érkezésünket követően kis pihenő után a szintén ott vendégeskedő macedón és bolgár csoportok képviselőivel közösen, egy-egy népviseletbe öltözött fiú és lány kíséretében, elsőként vizitet tettünk Izmir elöljáróságán. E napnak délutánján került sor a látványos menettáncra Alsancak-ban, a város szívében, s a végén a résztvevő nemzetek képviseletében egy-egy diák megkoszorúzta a török nemzeti hős, Kemal Atatürk emlékművét. Másnap elsőként Seljukba látogattunk, ahol Szűz Mária lakhelyét néztük meg, azután az Efézusi romvárost, majd egy babamúzeumot s végül a tengerparton jártunk. Vasárnap az inciralti Koncert téren valamennyi néptánccsoport bemutatkozott a helyi közönségnek. A népviseletbe öltözött szolnoki diákok olyan sikert arattak, hogy a nézők közül többen közös fényképezkedésre kérték őket. A városban töltött bő egy hét széles programválasztékot kínált. Többek között eljutottunk az izmiri bazárba, ahol egyik tolmács kollégánkat ezer teve értékűre taksálta egy helyi férfi. Az illetőről később Egy templom romjai előtt megálltunk egy pillanatra megtudtuk, hogy hivatásos bazárt vezető - s akinek mellesleg vízipipaboltja volt a bazár szélén. Kintlétünk idejéből két napot a gyerekek a befogadó családjukkal töltöttek, egyet pedig a vendéglátó iskolában. Táncbemutatójukat elismerő szavak kísérték és az is kiderült, hogy a mind közül a magyarok tehetségét értékelték a legtöbbre. Az intézmény egyébként egy magániskola, ahová csaknem négyezer gyerek jár. Igazgatója, Mrs. Hafize Bozok a jövő tavasszal rendezendő újabb fesztiváljukra is meghívott bennünket. A búcsú órájában élményekkel, kellemes emlékekkel gazdagodva szálltunk fel a buszra, s valószínűleg mindannyiunk arra gondolt, hogy az Izmirben egymásnak randevút adó négy nemzet a táncon keresztül egy parányi lépéssel talán ismét közelebb került egymáshoz. A.K. 1 k 1
