Új Néplap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-16 / 113. szám
4. OLDAL Történelmi évforduló A szolnoki vár elestének 450 éves évfordulóján megemlékezésre készül a Múzeumbarátok Köre. Én még láttam a vár árkát, de a beépítésekkel minden nyomot eltüntettek már. Az évforduló jegyében érdemes lenne átgondolni, hogyan gazdagíthatnánk | az örökséget. A vár hajdani területét például jelölhetnénk „várkerületnek”, az ide vezető utak kezdetét jelezhetnénk egy oszloppal vagy imitált kapuval. De a régi vármaradványra mint jelzett emlékre is ráférne a felújítás. A vártemplom vagy a török kút mellett el tudnék képzelni egy időtálló, nagyméretű tablót vagy domborművet, mely a vár múltjáról beszél. Úgy vélem, az évforduló egy lehetőség, hogy a polgárok ötleteit is megfontolva, a város vezetése és a múzeum áldozzon történelmi hagyatékunk ápolására, gazdagítására. p.gy., szolnok Néptelen pálya Bizonyára nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek nem úgy sikerült a majálisuk, ahogy eltervezték. A szolnoki Zagyva-parti pályán kerékpárversenyt hirdet- ■ tek a szervezők. A fiam és én elmentünk, hogy versenyezzünk, de egy lelket sem találtunk. Nem tudtuk mire vélni a dolgot, becsapva éreztük magunkat. Kérem, máskor legalább a j gyerekeket ne csapjuk be! Ami- i kor láttam a fiam arcán a csaló- | dottságot, nagyon megsajnáltam. Ráadásul nem tudtam neki magyarázatot adni. Nagy reményeket fűzött fiam a versenyhez, még a nyerési esélyeit is fontolgatta, hiszen kerékpározni szeret, de azt is tudja, hogy én új biciklit nem tudnék neki venni. A mi szórakozásunkat egy rosszul szervezett program nagyon elrontotta. ____ JUHÁSZ A.-NÉ, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e-mail: kacsork@ujneplap.hu) SZERKESZ T 0 S E G POSTAJA B 0 L 2002. Május 16., csütörtök Ezüstlábú aranyosak A bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium „Gymnasion 2002” elnevezésű, háromnapos országos sporttalálkozóján 17 gimnázium 200 tanulója vett részt. A szolnoki Arany János Tehetséggondozó Program előkészítő évfolyamának fiúcsapata fociban második, röplabdában a harmadik helyezést érte el, míg a lányok kosárlabdában negyedikek lettek. A rendezők immár másodszor vizsgáztak jelesre vendégszeretetből és mindenre kiterjedő, figyelmes szervezőkészségből. A sportversenyek fáradalmait egy táncos, zenés mulatság és egy közös szekszárdi kirándulás feledtette. __________________________________________________[AMATŐR FELVÉTEL) A m egyei II. osztály védelmében Hányszor halálra volt már ítélve! Most úgy tervezi a megyei labdarúgó-szövetség, hogy összevonja a Jászsági és Kunsági csoportot. Talán még nem késő szót emelni, protestálni, több értelmes okból is. Összevonás esetén megnőnek a csapatok közötti távolságok, s ezzel együtt az utaztatási költségek. A jász és a kun csapatok eleddig nagyjából 30 kilométeres távolságon belül mozogtak, aránylag szolidnak mondható utazási költségekkel. Összevonás után viszont akár a duplájába is kerülhet a busztarifa. Ennek egyenes következménye lehet, hogy az eddig jól működő szakosztályok közül több megszűnhet. A csapatok eddig is tetemes támogatáshiánnyal küszködtek. Az összevonással elképzelhető, hogy az egycsoportos megyei II. osztály színvonala emelkedik, ugyanakkor a „járási”, területi vagy körzeti (hívhatjuk akárhogy) bajnokság színvonala vitathatatlanul meredeken csökkenni fog. A csökkenő színvonal miatt az önkormányzatok - és főleg a vállalkozói szponzorok - nem adnak elegendő forintot, mivel a reklámlehetőség csökkenhet, így nem látnak majd benne fantáziát. Talán a legnagyobb veszteség a sportolókat — a serdülő- és ifjúsági csapatokat - érheti. Körzeti bajnokságokban nem kötelező és nem is érdemes serdülő-, ificsapatokat indítani. Egy-egy szakosztály akár az utánpótlást jelentő 30-35 fős játékosállományát is elveszítheti. Úgy vélem, nem lehet célja a megyei labdarúgó-szövetségnek a költségnövelés, a színvonal és a játékosállomány drasztikus csökkentése. Még nem késő! Gondolja végig a labdarúgásunk eddig mindig értelmes döntéseket hozó megyei vezérkara a Falazó- és Lancast-csoport összevonását! Még nem késő, hiszen az érintett községek labdarúgó-vezetői is az eddigi jól bevált, bejáratott felállás mellett kardoskodnak. DONKÓ LÁSZLÓ, VOLT SPORTELNÖK JÁSZSZENTANORÁS * * * Tisztelt Donkó László! Nem értek egyet véleményével, s ha megengedi, megpróbálom sorban megcáfolni a feltételezéseket: nem most kell protestálni az összevonás miatt, hiszen 2001 nyarán, amikor a megyei II. osztálynak mind a 28 csapata benevezett a bajnokságba, tisztában volt a versenykiírással, mégis aláírásával szentesítette részvételi szándékát. Az utazást illetően — maradva a jászszentandrási csapatnál — az idén Tiszaföldvárra, Kengyelre, Tiszatenyőre, Martfűre, Nagykörűbe kellett utazniuk, s valamennyi település jóval messzebb volt Jászszentandrástól, mint 30 kilométer. Az összevonás következtében nemcsak a megyei II. osztály, de az az alatti bajnokságok színvonala is javulni fog, mivel erősebb csapatok alkotják a mezőnyt. Ami az utánpótlást illeti: úgy tűnhet, mintha az elmúlt hónapokban nem követte volna figyelemmel az utánpótláskorú csapatok versenyeztetését, ugyanis a Bozsik II. program beindulásával- osztálybesorolástól függetlenül- alakultak és léteznek csapatok. Arról nem is beszélve, hogy a következő bajnokságban valameny- nyi osztályban kötelező lesz a gyerekcsapatok szerepeltetése, tehát egyetlen ilyen sem szűnhet meg az összevonás miatt. Remélem, válaszommal sikerült megnyugtatnom, és elfogadja, hogy a megyei labdarúgó-szövetség nem a csapatok ellen dolgozik, hanem azt szeretné elérni, hogy ne létszámhiányos gárdák lépjenek pályára bajnoki mérkőzéseken (mert, sajnos, erre is volt példa az idén), s ne két számjegyű eredmények szülessenek, mert az komolytalanná teszi az egész sorozatot. TISZTELETTEL: GÉLÉI JÓZSEF, A MEGYEI LABOARÚGÓ^ZÖVETSÉG ELNÖKSÉGI TAGJA Megtréfált az ördög... Érdeklődéssel, ugyanakkor szomorúan olvastam a lapban a Lu- cifer-show-ról írott kritikát, és nagyon sajnáltam, hogy nem láthattam az előadást. Nem láthattam annak ellenére sem, hogy több éve családi bérlettel rendelkezünk (a barátainkkal együtt), és nagyon készültünk rá. Véleményem szerint május 1-jére udvariatlanság volt (olyan, mintha karácsony szentestén vagy húsvéthétfőn tennék ezt) bérletes előadást beiktatni. Május 1-je igenis ünnep, a családok ünnepe, majális, ezt a napot az emberek erre szánják, a szabadban akarnak lenni. Mi egyébként kifejezetten hétköznapra kértük a bérletünket, tekintve, hogy hétvégeken (ünnepnapokon) mindig dolgozunk. Miután április 26-án a plakátról (ami szintén elég későn került ki) értesültem a Pécsi Sándor-bérlet időpontjáról, a jegyirodában felajánlottam a négy helyünket, és elmondtam, hogy én bármikorra, bárhová elfogadnék egy cserét, de ott átirányítottak a művészeti titkárhoz, akit azonban többszöri próbálkozásra sem volt szerencsém elérni telefonon. Mint utóbb az előadáson jelen lévő egy-két ismerőstől hallottam, másoknak is problémát okozhatott a május 1-jei bérletes előadás, mert a nézettség lehangoló volt. Ezúttal sok néző sokat veszített - szemben a színházzal, amely papíron telt házat könyvelhetett el. Nem szeretném azt gondolni, hogy csak a bevétel volt a fontos... ___PÁL ÉS SZEKERES CSALAD. SZOLNOK Sa jnos, ilyen is van A kórházi gondoskodásért két köszönő írás is megjelent a közelmúltban, az egyik a Szívből gyógyítanak, a másik az Amikor a tét az élet. Mindkét esetet örömmel s egyben mérhetetlen szomorúsággal olvastam. Örömmel azért, hogy ilyen is van, szomorúsággal azért, mert nekünk nem volt részünk benne. Férjemmel az első gyanús jelre orvoshoz mentünk. Vizsgálat vizsgálatot követett, az eredmény sorra negatív lett. Hiába panaszkodott, azt mondták rá, egy kis izomfájdalom. De mi nem adtuk fel, a sokadig vizsgálatra, úgy fél év múltán végre megállapították súlyos betegségét. De addigra késő volt, menthetetlen. Már a betegség közlése sem volt igazán tapintatos, de ami ezután következett, az is távol állt az orvosi eskütől. Megtörtént, hogy halálos beteg férjem az infúziós állványt magával cipelve kereste a nővért, vagy sírva kérte az orvost, legalább csillapítsa valamivel a fájdalmát. Kérésemre is elutasítás, megtagadás volt a válasz, csak nagy nehézségek árán tudtam fájdalomcsillapítót szerezni. Férjem csalódott az orvosokban, rendkívüli közömbösséget élt meg, és én magam is, hiszen mindennap vele voltam. Én, sajnos, nem írhatom, hogy életének megmentésén fáradoztak, hogy életesélyeinek javításáért mindent megtettek. De azt kívánom, hogy az egészségügyben csak lelkiismeretes, az esküjüket mindenkor megtartók dolgozzanak, és őket tisztességesen fizessék meg. (NÉVÉSÓlMJ: Rangos elismerés 1993-ban a Magyar Filatéliai Tudományos Társaság Gervay Mihály Magyar Postatörténeti Alapítvány elnevezéssel egy olyan alapítványt hozott létre, mely nemcsak nevében, de szellemiségében is méltó emléket állít az 1896-ban elhunyt országos posta-főigazgatónak, ki a magyar bélyegkiadásért is sokat tett. E tiszteletbeli névvel díjat is alapított, amely azoknak a magyar és külföldi filatelistáknak adományozható, akik a postatörténeti kutatásokban rendkívüli eredményeket értek el, akik kutatómunkájukkal segítik a magyar filatéliai tudomány fejlődését. A Szolnoki Bélyeggyűjtő Egyesület 65 éves történetében is jelentős eseménynek számít a Magyar Filatéliai Tudományos Társaság legutóbbi közgyűlése. Ezen a találkozón vehette át a szolnoki Nagy József — aki alapító tagja is társaságnak és elnöke a Szolnoki Bélyeggyűjtő Egyesületnek - a Gervay Mi- hály-díjat. Nagy József filatelista irodalmi tevékenységében Szolnok és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye postatörténetét dolgozta fel és tizenkét tanulmányban tette közkinccsé. Az Akadémián Szolnok város illetékbélyegeiről tartott székfoglaló előadást. A rangos elismeréshez gratulálunk. HARGITAI LÁSZLÓ TITKÁR A művészet eszközeivel A kunhegyesi Zádor úti óvoda két részből álló programot állított össze a Föld napja alkalmából. Egyfelől „Zöld erdőben, zöld mezőben” elnevezéssel kiállítást rendezett, illetve pályázatot hirdetett az Ilosvai Varga István Művelődési Központtal közösen, másfelől jótékony- sági estet szervezett. A kiállítást — amelyre rajzokkal, térbeli alkotásokkal, különböző technikák alkalmazásával készült művekkel lehetett nevezni - Aradi Csaba, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója nyitotta meg. A pályázat rendkívül sikeresnek bizonyult, hiszen Kunhegyes valamennyi korosztályát megmozgatta. Neveztek az óvodások, a Kossuth, a Dózsa úti iskola diákjai, valamint az Ipari és Szakmunkásképző Intézet tanulói. Csodálatos munkák születtek, amelyet öttagú zsűri — Göncziné Koch Ibolya tanító elnökletével D. Kovács Ilona nyugdíjas óvónő, Kisné Veres Edit könyvtáros, Lukácsáé Nagy Erika dekoratőr és Ulicsni Árpádné nyugdíjas óvónő — értékelt. Díjat ajánlott fel Herbály Imre országgyűlési képviselő, Kontra József polgármester, az Ilosvai Varga István Művelődési Központ és a Zádor úti óvoda kollektívája. A zsűri öt kategóriában értékelte a pályamunkákat. Az óvodások kiemelt elismerésben részesültek, hiszen a legtöbb alkotást ők készítették. Minden óvodát jutalmaztak, ezenkívül külön- díjat is kapott a Kossuth és Garay úti óvoda Katica, a Zádor úti óvoda Margaréta csoportja, illetve Vajda Dóra, Gregor Vivien és Pásztor Orsolya. 1. kategóriában (1-2. osztályosok): 1. Pataki Szilvia (Kossuth iskola), 2. Zsódi Enikő (Dózsa), 3. Vas Elek (Kossuth); különdíjas lett a Kossuth iskola 2. a osztálya. 2. kategóriában (3-4. o.): 1. Forgó Balázs, 2. Szabó István, 3. Öllé András (Kossuth); különdíjban részesült Túri Judit és Túri Géza (Kossuth). 3. kategóriában (5-6. o.): 1. Gyányi Viola, Balogh Csilla, Király Barbara (Kossuth); különdíjas Gönczi Tibor (a Dózsa iskola 6. b osztályos tanulója). 4. kategóriában (7-8. o.): 1. Nagy Csilla, 2. Kardos József (Kossuth). 5. kategóriában (9-12. o.): Göb- lyös Zoltán, 2. Berták István, 3. Báli Mária (mindhárman a szakmunkásképző intézet tanulói); különdíjban részesült Apostol Balázs (12. a osztályos tanuló). A nap második részében jótékonysági vacsorát rendeztünk, amelynek bevételéből az óvoda belső és külső környezetét szeretnénk színvonalasabbá tenni. Sikereinket értékelve úgy tervezzük, hogy a programból hagyományt teremtünk. Köszönet a szülőknek, a vállalkozóknak és mindazoknak, akik adományaikkal segítettek bennünket. _________ NAGY GYÖRGYI TAGÓVODA-VEZETŐ AR ANYLAKODALOM SZÁSZBERKEN. Balogh József és felesége most ünnepelte házasságkötésének fél évszázados évfordulóját. A gyerekek, unokák, testvérek, barátok jelenlétében a polgármesteri hivatal házasságkötő termében anyakönywezetö előtt is megerősítették ötven éve kimondott fogadalmukat. A hivatalos ceremóniát családi köszöntő, ünnepi ebéd, majd táncmulatság követte. ___ (amatőr fotói
