Új Néplap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-14 / 62. szám
6. OLDAL NEMZETI 2002. Március 14., csütörtök ÜNNEP U N K Március 15-én született Nem cifrázta világrajövetelét a most Tiszaörsön lakó Gyulai János, hiszen nagyon szép napot „választott”. Akkor éppen 1930. március 15-ét mutatott a kalendárium, mégpedig hajnali egyet, amikor felsírt a kis jövevény. Tiszaörs Miután ellátták, bepólyázták, az édesapa bemehetett. Felvette, egy kicsit fel is dobta. - No, kisfiam, te tényleg igazi magyar ember leszel, ha már a kokárdás ünnepen érkeztél! Az, hogy a születése napja jeles ünnep, csak később tudatosult benne az iskolában. A családja, a tanárai tudták, hogy ez a dátum Gyulaiéknál kettős öröm. Elmondása szerint a Horthy-korszakban március 15-e jeles dátumnak számított. Sokszor már mezítláb rakták az iskolába, elvégre a tanyasi gyerekek soha nem voltak dédelgetettek. A Rákosi-rendszerben sikerült lealacsonyítani ezt az ünnepet, amelyik igazi fényét végül a rendszerváltás után kapta meg. Az ő életéről annyit, a szülei dohányosok, kukások voltak. Tizenkét évesen már cselédkedett, majd mint zsellérek kaptak földet, amelyet az állam nemsokára visszavett. Ő is belekóstolt sok mindenbe: dolgozott a mezőgazdaságban, három évig katonáskodott, azután megfordult a tűzoltóságnál, és néhány évet mint építőmunkás Sztá- linvárosban is lehúzott. Közben focizott is, jó játékosnak számított. Ma is szomorúan meséli, a családnak nem volt szerencséje a politikával. Szegény édesapját műit becsületes, kétkezi embert először a nyilasok verték meg, mert nem lépett be a nyilaspártba, utána a kommunisták tették ugyanazt, mert az ő pártjukhoz sem csatlakozott. 1956 után őt is hívták a pártba, de akkor kitérő választ adott, és így megúszta. A téeszt is, harminc évet gürcölt kétkezi munkásként Budapesten, onnan került nyugdíjba. Három szép lányuk született, meg hét unoka, sőt hamarosan kopogtat az első dédunoka. Minden március 15-én kitűzte a kokárdát, akár jó szemmel nézték, akár nem. Most is szép ünnepnek ígérkezik a- Nekem március 15. nemcsak nemzeti ünnep, de családi meg személyes is, hiszen ekkor születtem - mondja Gyulai János FOTÓ: BAKOS J. 72. születésnapja. Először is itthon lesz az egész család, és tizenketten körbeülik az asztalt. Köszöntik a papát, akinek a neve napján kívül ez a másik jeles dátum. Hogy nem maradnak éhen, erről a mama gondoskodik. Tyúkhúslevessel, azután töltött káposztával, sült kacsával. Arról nem beszélve, hogy a tepsiben még egy kis tészta is sül. A nem kimondottan betegeknek való, jóféle születésnapi ebéd után az itóka a papa reszortja. Gyógyszer helyett Szekér-cseppe- ket kíván, ez olyasmi, amelyet a Szekér-féle pálinkafőzőben állítottak elő, és kupicánként öntik a gallér alá. Utána megint saját specialitás, a Gyulai ásványvíz következik. Ez nem más, mint a saját termésű vörös- és fehér bor, mert azt még elfelejtettem mondani, hogy János bácsi háromszáz négyszögölnyi szőlővel is bíbelődik. Egy részük fürt formájában fogy, de kerül belőlük a hordókba is. Természetesen a kokárdáról sem feledkezik el az az ember, aki a többiek elmondása szerint kemény fizikai munkával végigdolgozta az eddigi hetvenkét évét, és akkor beteg, ha ülnie, pihennie kell. Arról pedig, hogy a születése pontosan a nemzeti ünnep napjához kapcsolódik, így beszél:- Érkezzek bármikor, akkor is magyar ember lettem volna, jó magyar ember. Amilyen az édesapám, édesanyám volt, és amilyennek neveltek. De ha már eny- nyire szerencsésnek számítok, hogy a jövetelem pontosan március 15-éhez kapcsolódik, kutya kötelességemnek tekintem, hogy ehhez a néphez tartozzak. A szokásai szerint viselkedjek, ahol és akiknél ez a dátum - akár lehetett nyíltan ünnepelni, akár nem - mindig a legnagyobb ünnepek egyikének számított. D.SZ.M. Kikutatta a ’48-as hősök neveit Kunhegyes Bollók Emil kanonok, kerületi esperes úr már a hetvennyolcainkat tapossa Kunhegyesen. 1924. augusztus 28- án Született Mezőtárkányon, és ipit ad a véletlen, 1959. augusztus 28-án került Kunhegyesre, éppen harmincöt esztendősen. Á plébános úr azóta joban-rosszban összeforrt a községgel, majd a várossal. Hogy mást ne említsek, akkoriban úgy nézett ki a plébánia, hogy ha esett, odabenn hat veder, két teknő fogta fel a vizet. Azóta felújították, megcsinálták az épület tetejét, vízvezeték, telefon került be. Az 1832-es templomnak tulajdonképpen csak a falai a régiek, a többi részt tatarozták, renoválták. Nem beszélve arról a kápolnáról, amelyik a katolikus temetőben épült, és ahol az ott eltemetettek szerettei vehetnek végső búcsút kedves hozzátartozójuktól. Nos, ebben, ezekben a gyarapodásokban valahol benne van a plébános úr több évtizedes fáradozása is. Olyannyira, hogy Bollók Emil munkáját a helyi képviselők Pro Urbe-díjjal ismerték el, külön megemlítve benne a városért végzett eredményes munkáját. Hogy mást ne mondjak, a plébános úr régi elsárgult iratokból, halotti anyakönyvekből, fennmaradt fogalmazványokból szerette volna tudni, mi is történt a településen és a környéken 1848/49 idejében. Feltűnt, hogy az akkor vezetett halotti anyakönyvi kivonatba sok olyan fiatalember neve került, akik innen nagyon messze születtek, de ez a föld ad nekik örök nyughelyét. Nem másért, mert 1849 elején messze környékről Kunhegyesre, ott is a Cserepes kocsmába szállították a súlyos sebesülteket, hiszen az inkább ivójáról ismert intézmény akkor kórházként üzemelt. Akadtak, akik felépültek, felgyógyultak, de harmincán három tömegsírban, a katolikus temetőben pihennek. A legelső elhantolás 1849. február 14-én történt, az elhunyt a húszéves Sausa József honvéd. A legfiatalabbikat Irináik Györgynek hívták, 19 éves múlt, és Sza- bolcs-Szatmár megyei volt. A legidősebb pedig a történelmi nevű Rákóczi István 49 évesen, 1849. július 4-én került társai közé. Legutoljára. Azután már ’48-as honvédet ide nem temettek. A tetemeket mésszel leöntötték, a síévekig titokban kellett tartani. Szüleik, testvéreik, szeretteik a messze távolban soha nem tudták meg, hol, merre pihennek. Valószínű, évekig, évtizedekig várták őket, hátha egyszer mégis betoppannak a meszszeségből. De csak annyi történt, hogy egy idős plébános felíratta mindahá- nyójuk nevét arra a kopjafára, amelyik hamvaikat őrzi. Vagy már a hamvak is elporladtak, hiszen az egyik tömegsírban ásatás történt. Lejutottak jó mélyre, de csak mészrétegeket találtak, meg néhány patkót, nem messze egymástól. Ennyi maradt az emberekből száz-egynéhány Százötvenhárom éve őrzi ez a halotti anyakönyv - amelyet Bollók Emil tanulmányoz - az itt eltemetett Kossuth-katonák nevét, életkorát, születési helyét fotó! bakos judit rókát betemették. Felettük egyszerű fejfa jelezte az örökös tanya helyét. A szertartásokat bizonyos Jenes Ambrus akkori plébános végezte, ami nem számított veszélytelennek. Még annyit, az anyakönyvek őrzik a harminc hősi halott korát, születési helyét. A legtöbbjük felvidéki tót, ma úgy mondanánk, szlovák volt, de magyarok is akadnak köztük. A forradalom bukása után nevüket, temetési helyüket évvel azután, hogy elpihentek. Többek között a Pro Urbe-díjat ezért a kutatásért is adták Bollók Emilnek. A díjjal pénz is járt, amelyet a kápolna építésére fordított. Azóta se gazdagodott meg, változatlanul a kerékpár a fő közlekedési eszköze, ugyanakkor az esperes úr valahol végtelenül gazdag. Lelkiekben, az ehhez hasonló helyi történetekben, amelyek közül egyet ezúton adunk közzé. D. SZABÓ MIKLÓS Elérhető közelségbe hozzuk a művészetet- Kezdetben úgy tűnt, mérnökként, Illetve középiskolai tanárként élem le az életem. De azután a rendszerváltás új lehetőségeket kínált és az értékesítés területén próbáltam meg boldogulni. A kezdeti nehézségeken mindig átsegített az a nyitottság, amit a művészetben, főként a zenében és a festészetben találok meg. Ezért Is örülök annak, hogy az ÁB-AEGON évről-évre támogatja a magyar kultúrát szerte az országban - nyilatkozta lapunknak Kovács Róbert, az ÁB-AEGON vezérigazgató-helyettese a X. Szolnoki Zenei Fesztivál rendezvénysorozat támogatásának apropóján.- Az ÁB-AEGON Rt. hagyományosan kiemelt támogatója a hazai kulturális, művészeti életnek. Önnek személy szerint mit jelent ez?- Azt hiszem a nehézségeken mindig az segített át, hogy nem vesztettem el az újdonságok, a szokatlan iránti érdeklődésemet. Egész nap nagyon pontos időrend szerint dolgozom, a munkám megköveteli a strukturáltságot, viszont, ha végeztem, szeretem elengedni magam. A sport sajnos egyre jobban kezd kiszorulni az életemből, de a kultúra marad. Természetesen mindannyiunknak megvannak a magunk kedvenc területei. Nekem a képzőművészet mellett a zene a hobbim, amire talán azért jut időm, mert nagyon sokat utazom az országban. Olyankor pedig zene szól a kocsiban, kezdve a klasszikusoktól egészen a dzsesszig, vagy a modernebb pop-zenéig Én nem tanultam sohasem zenét, de azt hiszem, anélkül is élvezni tudom, ha egy zenekar jól játszik. Ha pedig tehetem, elmegyek a koncertekre. Ugyanezt a filozófiát vallja a cég is, ahol dolgozom. Sikeres nagyvállalatként lehetőségünk van arra, hogy évről-évre támogassunk eseményeket, kiállításokat, amelyek értéket hordoznak.- Meglehetősen nehéz lehet a választás akárcsak az egyes művészeti ágak között is...- Ezért fontos, hogy nyitottak legyünk a szokatlanra, az eltérőre, és hogy ki tudjuk választani a valódi értéket. Ahogy biztosítóként értéket kínálunk és biztonságot az ügyfeleinknek, ugyanígy megnézzük, hogy mire adunk pénzt, és érdekel mindannyiunkat, hogy mi lesz belőle. Persze bizonyos áramlatok megosztják a közvéleményt, mi ilyen esetekben abban segítünk, hogy a művekben rejlő tehetség újdonság megmutatkozhasson. A művészetek pártolása nem könnyű feladat, éppen ezért érezzük nagy elismerésnek, hogy a NIOK-tól és a Soros Alapítványtól megkaptuk “Az év adományozója" díjat.- Idén a budapesti rendezvények mellett 10 nagyvárosban is hozzájárultak a tavaszi kulturális programokhoz. Miért esett többek között Szolnokra a választásuk?- Az ÁB-AEGON idén ünnepli 10. jubileumát, ehhez kapcsolódóan választottunk ki 10 várost, amely stratégiailag fontos a számunkra. Büszkék vagyunk a szolnoki kollégáink üzleti sikereire is, jelenlétünk a városban az ő munkájuk elismerése és támogatása is egyben. Nekem személy szerint ez a város a szívügyem, Törökszentmiklóson nőttem fel, és ott éltem a kilencvenes évek elejéig, ma is olyan, mintha hazamennék. Az első színházi élményt természetesen a Szolnoki Szigligeti Színház jelenti számomra, idejártunk a szüleimmel és itt jutottam el először koncertekre is. Reméljük, hogy segítségünkkel a szolnoki közönség elérhető jegyárakon látogathatja majd a fesztivál színvonalas produkcióit. Honlapunkon elindítottunk egy internetes kvízjátékot is a www.aegon.hu címen, ahol belépőjegyeket lehet nyerni a fesztivál programjaira. De nemcsak a kultúrát támogatjuk Szolnokon, hanem karitatív célokat is. Ősszel a városban és a környékén működő alapítványok számára szervezünk ún. fund-raising akciót, melynek keretében - egy civil szervezettel közösen - megismertetjük őket azzal, hogyan vegyék fel a kapcsolatot a 'for profit' szektor képviselőivel, hogyan szervezzenek sikeres adománygyűjtő akciókat, illetve milyen további pályázati lehetőségekkel élhetnek. Hetente több tucat adománykérő levél érkezik hozzánk és tapasztalataink azt mutatják, hogy erre a típusú oktatásra is nagy szükség van. Meggyőződésünk, hogy a társadalmi szerepvállalás fontos feladat, s azok a sikeres vállalatok, amelyek megtehetik, támogatniuk kell a helyi közösségek életét. Az ÁB-AEGON-nál közel tíz éve alakítottuk ki támogatási politikánkat és hisszük, hogy a legmegfelelőbb módot választottuk, amely közvetíti az ÁB-AEGON hitvallását tiszteld az embert, keress pénzt és érezd jól magad! Magyar POLQÁRI Párt MDF SZALAY FERENC „nyugalma, higgadtsága, képviselőjelölt i / /ij / . /» A»» 3. sz. választókerület figyelmessege példaértékű Nyugalma, higgadtsága, figyelmessége példaértékű. Az árvíz idején tapasztalt fáradhatatlanságának az egész országban híre ment. Tudom, hogy a környező települések polgármesterei nemcsak a munkabírásáért, hanem az őszinteségéért, megfontoltságáért, becsületességéért is tisztelik. Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a Szolnok környéki falvak látványos fejlődésnek indultak. Agócs Gyula polgármester Zagyvarékas „sokat tett térségünk fejlődéséért. ” Lassan tizenöt éve már, hogy Gyuri geofizikus-mérnökként a kollégám lett. Az együtt ledolgozott évek során fegyelmezett, kiváló munkatársat, segítőkész barátot ismertem meg benne. Mindig lehetett rá számítani. 1989-ben, a polgári átalakulás idején Gyuri a Fideszben kezdett politizálni. Kicsit féltettük, mert talán 'túlságosan is szókimondó, őszinte ember volt. Örülök neki, hogy ma ugyanilyen, és mégis sikeresen tud dolgozni az itt élőkért. Hiszen mindannyian láthatjuk, hogy az elmúlt esztendőkben országgyűlési képviselőként, alpolgármesterként sokat tett térségünk fejlődéséért. Dr. Kiss Bertalan geofizikus-mérnök Magyar Jl POLQÁRI Párt mdf BÁLLÁ GYÖRGY — képviselőjelölt 4. sz. választókerület (Politikai hirdetés) i
