Új Néplap, 2001. december (12. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-08 / 286. szám

4. OLDAL TÜKÖR MEGYEI 2001. December 8., szombat Volt egyszer egy Miniklub A mostani Linea nyelviskola pincehelyiségeiben Szolnokon, az asztalokon hasonló harapnivaló várta az egykori ifjúsági klubtagokat, mint a hatvanas-nyolcvanas esztendők idején. A tányérokon zsíros kenyerek, vágott lilahagymával dekorálva. Felséges eledel az az éhes gyomornak! Emlékezés A hajdani ifjúsági klubtagok hosszú évek után ismét találkoztak fotó: m. j. És jöttek, érkeztek a hajdani klub­tagok: egy kicsit nosztalgiázni, visszatekinteni arra, amikor hu­szonévesek voltak. Vajon ki, mi­ért választotta a megyeszékhely akkori, három klubja közül a Mi­niklubot? Demény István most is, akkor is a kőolajnál dolgozott. Nős, két gyerek édesapja és már unokája is van. — Huszonhárom éves múltam és engem az eszperantó vonzott ide. Mindig érdekelt ez a nyelv, és itt lehetett tanulni. Hetente több­ször jöhettünk, pincében tartot­tuk a foglalkozásokat, a Zagyva­part fodrászata alatt. Akadtak mo­torosoknak való előadások, azok is népszerűnek bizonyultak. Ké­sőbb, amikor megnősültem, a fe­leségemmel együtt jöttünk a klubba, mert szerettük ezt a tár­saságot. Elmondták a ma már deres ha­jú, egykori klubtagok, hogy renge­teget pályáztak, az így nyert pén­zen játékokat vettek, kirándultak. Nem is kevesen azért iratkoztak be, mert itt lehetett lemezjátszót hallgatni, tévét nézni. Az utóbbi, mármint televíziója, akkor még a családok legtöbbjének nem volt. A mostani találkozó főszerve­zője Báli István mesélte:- Ha jól emlékszem, 1968-ban alakultunk. Nagyjából hasonló gondolkodású, hasonló életkorú fiatalok voltunk. Akadtak előadá­sok, meghívtunk a klubba színé­szeket, neves embereket. Járt ná­lunk Kudlik Juli, Halász Laci, Szombathy Gyula, Czibulás Péter, Lukácsi Huba, a Híd együttes sok esetben náluk mutatta be először a darabjait. Ez a klub akkor egy olyan világnak számított, ahol sok érdekes emberrel találkozhat­tunk. Házasságok is köttettek. Nekem örökké emlékezetesek maradnak a kirándulások Gyulá­ra, Debrecenbe. Annak a húsz­egynéhány embernek ez az idő­töltés jelentette a szórakozást, ki- kapcsolódást, sokszor felnőtt fej­jel a tanulást is. Molnár Lajos ma két gyerek édesapja. — En 1970-75 között fordultam meg sűrűn a klubban, mert isme­rősök jártak ide. Lehetett zenét hallgatni, tévét nézni, szervez­tünk klubesteket, vetélkedőket. Italt tilos volt hozni, ámbár hébe- korba csak „bejött” az ajtón egy- egy üveg bor is... 1974-ben költöz­nünk kellett a mostani Linea nyelviskola helyére. A klub tagjai kubikoltak, kő­művesek, festők, burkolók lettek, a szenespincéket ők maguk ala­kították át klubhelyiségekké. Cse­rében a ház lakóinak az alagsor­ban alakítottak ki tárolóhelyeket. Szóval megdolgoztak a klubju­kért. T. Nagy Károly akkoriban volt klubvezető. — Sokat adott nekünk, fiatalok­nak ez a közösség. Emlékszem, feljártunk a Vígszínház előadásai­ra, bemehettünk a Szigligeti Szín­ház főpróbáira. Ezek nagy élmé­nyeknek bizonyultak. Évente ta­lálkozókat szerveztünk más klu­bokkal. Én is ebben a klubban is­mertem meg a feleségemet.-És az eredményi — Négy gyerek. Tóth Sándomé, Erzsiké volt az utolsó klubvezető 1986-ban. Most pedagógus. — Emlékszem, a Kiszöv szár­nyai alatt tartottuk a foglalkozáso­kat, ők segítettek bennünket, ők voltak a fenntartók. Képesítés nél­küli népművelőként teljes szívvel dolgoztam a klubért. Tetszett, hogy a Híd irodalmi színpadának fellépési lehetőségeket biztosítot­tunk, de színesítették az összejö­veteleket túrák, kirándulások, olyan TIT-előadások, amelyeket a klubtagok kértek. A tagdíjakból, pályázatokból, támogatásokból lett egy kis pénzünk, így szerény tiszteletdíjat is tudtunk fizetni az előadóknak. A beszélgetés még hosszú ideig tartott, hiszen erre az esté­re összejött vagy tizennyolc egy­kori klubtag. Soknak a gyereke kérdezte: miért nincsenek ma hasonló klubok, ahol szórakoz­va lehetne tanulni? Miért nincse­nek olyan helyek, ahol a kispén- zűeknek nem kötelező a fo­gyasztás? Mert a szüleik boldogok voltak akkoriban, mert elmondhatták magukról, szerveztek egy remek klubot. Az úgynevezett Miniklubot. _______ D. SZABÓ MIKLÓS VÉ LEMÉNY A meggörbült bajszú koala Az egész világon híressé vált az ausztrál környe­zetvédelem. A kenguruk, kacsacsőrű emlősök, sőt az emuk megmentéséért egy nemzet fogott össze. A világsajtó néhány évvel ezelőtt hosszú hónapokon át szinte nap mint nap közölte a jel­képpé nemesült koalamackók élőhelyének, az eukaliptuszerdők megmentésének mozza­A pusztítás pénzben natait- ,A, tara^ozások f. . „ nem voltak hiábavalók. ki nem fejezhető Ma már egy kerítést sem lehet úgy megépíteni a kontinensnyi országban, hogy azt egy környezetvédelmi szakem­ber ne véleményezné. Az ipari üzemek is belátták, törődniük kell a természet állapotával, a szennyező anyagok kibocsátását a lehető legkisebb szintre próbál­ják leszorítani. A régi, elavult technikák eltűntek. Szándékos sarkítás- sal, de nyugodtan mondhatjuk: főben járó bűnnek számítana, ha egy koala bajsza - a természetes légmozgás okozta hajladozáson túl -, valamilyen külső behatás miatt rendellenesen meggörbülne... Sajnos jó egy évvel ezelőtt meggyőződhettünk róla, hogy a ter­mészet védelme sok esetben nem belső megvilágosodásból fakadó tenni akarás, hanem a társadalom nyomása miatt kicsikart kény­szer. Az ausztrálok a környezetszennyező, elavult technikákat a „le­hető legmesszebb” vitték országuktól: ide az orrunk alá, a szom­szédba. A Kárpát-medence egyik fő folyójának tönkretételéért pedig ki tudja, mikor fognak felelni a vétkesek. A cianidszennyezést el­szenvedett Tiszában elpusztult állatok vajon hány koala életével mérhetők, s mennyi eukaliptuszerdőnek felel meg maga a folyó? A pusztítás - amelynek hatásait emberi ész számára felfoghatat­lan erővel próbálja leküzdeni a természet —, pénzben ki nem fejez­hető, mondják sokan. Nem is kell, hiszen a minap nyilatkozta épp a lapunkban a szennyezőt képviselő ügyvéd: „Nem gondolom, hogy a magyar állam komolyan hiszi, hogy az Aurul százmilliárdo- kat ki fog fizetni, egyszerűen képtelen volna erre a cég.” Úgy tűnik tehát, hogy a mély sajnálkozáson és együttérzésen túl legfeljebb évekig tartó jogi csűrcsavart kap minden károsult. Legfőképp a szőke Tisza. Igaz, egyetlen koalának sem esett bán- tódása. (Félreértés ne essék, semmi bajom a kedves ausztrál mac­kókkal...) _ 7S—i­„Ráfázott” a birka A novemberi, jeles névnapokkal kezdődően, (Erzsébet, Kata­lin, András) február közepével, végével befejezve cudar világ vár a bégetőkre, meg a gömbölyű röfögőkre. Egymás után es­nek áldozatul a hentesek, böllérek nagykésének, amely elől nincs menekvés az akol legbelső zugában sem. Szokolaiéknál csak a birka bundája, meg az emléke maradt meg fotó: m. j. A harangozó örömkönnyei A legapróbb gyerekeken kívül talán mindenki ismeri őt Tisza­füreden. Reggelente a postáról indulva bekopog minden üzlet­be, boltba, ahol már várják a csendes, ízesen jó humorú és még jobb szívű segítséget, aki már több mint ötven esztendeje hiba nélkül tudja, hogy kinek milyen reggelit kell hoznia, mi­lyen gyógyszert kell kiváltania, mennyi jár vissza a feladott pénzből. Balázs Árpád harangozót a szépen felújított plébánia dísztermében köszöntötték 70. születésnapja alkalmából. Mária néni, Bereczkei Miklós plébános, az ünnepelt és Koltai Lászlóné anyakönywezető így járt ez az ártatlan birka is a ti- szaszentimrei Szokolai Mihály portáján. Anyaállat volt még nem olyan régen, most pedig hátsó lá­bainál felakasztva lógott, száradt a kamra előtti egyik szegen. A bundája is hiányzott, mégsem di- dergett. Szikkadt, csepegett egy kicsit, és már akkor várták Haj­nal Bandit, aki könyörületet nem ismerő módon hamarosan apró darabokra szedte szét. Azután megtörölte a kését és így szólt:- Aki ezt összerakja, megér­demli a Nobel-díjat! A gyapjasnak pedig azért kel­lett pánikszerűen itt hagynia ezt a világot, mert egy kis családi összejövetelre vártak vagy har­minc rokont. Itthon volt a gazda, Mihály is, aki nem a szomszéd faluban, hanem Franciaország­ban dolgozik. Jövőre pedig ha minden igaz, Belgiumban keresi a kenyerét. Úgy van vele, elöbb-utóbb ha­zajön, mert messze az otthon, a család, a gyerekek. Akik közül az idősebbik lány gimnazista, az öccse meg Szentimrén az általá­nosba jár. Gyaníthatóan azóta odavan a képen látható birka földi marad­ványa, megette a rokonság. Aki­nek meg netalántán kiszáradt a torka, azt is lehetett locsolni. Mert a kert jó öreg lugasai, tőkéi adtak vagy 500 liter vörös házi bort. Már pedig ez a tisztán ke­zelt nedű kicsiben olyan mint az orvosság, de aki gyengén számol és netalántán több pohárral le­ereszt belőle, annak se fáj más­nap a feje, nem szakad szét a tar­kója. Különösen ha valaki nem éhgyomorra, hanem mint itt, Szokolaiéknál birkapörköltre kortyolgatta, amit a természet ősszel megadott. D. SZABÓ __________Tiszafüred__________ Az t, hogy mennyire tiszteletre­méltó eminenciás ő, jelezheti ta­lán az is, hogy ennek a kerek év­fordulónak is az anyakönyvi hiva­talban kellett utánajárnia azok­nak, akik megszervezték a haran­gozó szülinapi ünnepét. Árpád életkora ugyanis egyfajta rejtély volt a kisvárosban. — Ilyen volt ő tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt is, szinte semmit Lány a tenger mélyén A képen látható kisasszony egy híján húszéves. Tasnádi Gabriel­lának hívják, törökszentmiklósi. Szolnokon érettségizett tavaly, nem jelentkezett tovább tanulni, inkább benn maradt ötödévre és megszerezte a technikusi minősí­tést, aztán uszodaüze­meltetési tan­folyamot is végzett. Ké­sőbb eredmé­nyesen felvéte­lizett a Miskolci Egyetem Föld- tudományi ka­rának környezetmérnöki szakára. Ez ötéves képzés, és eddig ott is re­mekül vette az akadályokat. Olykor modellkedik is, hiszen a manöken­iskolát szintén elvégezte, nem is akármilyen eredménnyel. És még nem beszéltünk a leg­nagyobb hobbijáról, a búvárko­dásról. Eddig harminc méter mélyre merült le az Adrián, eny- nyi a csúcsa. Állítja, csodálatos a víz alatti világ: a fények, árnyé­kok játéka, a nagy csönd, a mélység, ami azért veszélyeket is rejt magában. ________o. sz. m. sem változott - mondták legtöb­ben, amikor életkora volt a be­szédtéma. Aztán, amikor kiderült a pontos születési dátum - 1931. november 30. —, szinte egy em­berként mozdult meg az egész városközpont, hogy örömöt sze­rezzen a jószívű harangozónak, aki az elmúlt, több mint félévszá­zad alatt észrevétlenül vált a tele­pülés értékes mindenesévé. Titokban szerveződött a szüle­tésnapi „buli”, így az ünnepelt csak sejthette, hogy mi készül, hiszen a nagy napon a fodrászok rend­be tették a frizuráját, szépen megborotválták, s megkapta a szóbeli üzenetet is, hogy csípje ki magát este háromne­gyed hatra. Pontos volt, mint mindig. Nagynénjét, Mária nénit, akivel együtt élik az idősek napja­it, taxi hozta a plébániához, ahol hamarosan kiderült, hogy nagyon sokan szeretik ezt a csupa szív kis embert, hiszen zsúfolásig megtelt a díszterem. Az asztalon roska­doztak az ajándékok, de jutott meleg holmi, egy kis borocska, szívmelegítő, némi készpénz, ün­nepi terített asztal. Ahogy illik, tortával. A harangozó, aki az asz­talfőn ülve rebegte halkan csen­des köszönömjeit, küszködött az amúgy is beteg szemeit elhomá­lyosító örömkönnyekkel. Zúgott a taps, amikor elfújta a tortán a gyertyát. Reggel kis botocskájá­val megint ott araszolt a síkos jár­dán a posta felé, hogy aztán bejár­va a belvárost, becsempésszen egy kis emberi jóságot, szeretetet, tisztességet hétköznapjainkba. PERCZE MIKLÓS TV-NOTESZ Sztároknak áll a világ A minap a közszolgálati televízió elnöke azzal ál­lott elő, hogy az intézmény szeretné visszacsalo­gatni, visszahozni képernyőjére a kedvelt, népsze­rű művészeket, sztárokat, hogy velük visszasze­rezze elpártolt nézőit illetve megtarthassa a meg­levőket. A nyilatkozó elnök hátterében, a tv-hír- adóban meghívottak, művészek csoportja volt lát­ható, s köztük felfedezhettük Koós Jánost, a neves dalost iS. Igen, jöjjenek a sztárok, akikkel - sokan úgy gondolják — akár a semmit is el lehet adni, már puszta föltűnésük is garancia lehet a közön­ségsikerre, alighogy „felragyognak”, a nézők sze­mében máris kigyulladnak az öröm fényei. Az már nem is fontos, mit is hoztak értéket maguk­kal, és nem csupán magukat másolják, sokszoro­sítják egyszerűen. Mellesleg különös, hogy mi­közben a tévé sztárok megszerzésén fáradozik, azonközben megválik olyanoktól, akik egyénisé­gük varázsával szereztek méltán hírnevet maguk­nak. Mint Kudlik Júlia és a többiek, hogy aztán olyanok kövessék őket, akik nyomukba se léphet­nek. Műsorközlők tűnnek fel, akiknek nemhogy egyéniségük nincsen, de még a helyes magyar be­széddel, kiejtéssel is hadilábon állnak. Szerencsére akad azért kivétel. Nagy Tündéé például, aki kedves és okos tud lenni, akár a pe­dagógusokhoz szól - Fogadóóra -, akár a fo­gyasztókat igyekszik eligazítani. Már neve is pre­desztinálja a televíziós sztárságra: Nagy és Tün­de, ez utóbbi a tündérrel rokon, ami ugyebár cso­dás szépséget jelent a mesében. Legutóbb ő is épp azt járta körül műsorában, kiből, hogyan és miképp lehet felkapott és bálványozott személyi­ség. Példával szolgált, három lánnyal, akikből há­rom hét alatt úgy sikerült sztárcsapatot csinálni, hogy előtte se hangjuk, se mozgásuk nem volt. S aztán lett. Olyan, amilyen. Kellett hozzá persze óránként négyezer forint a stúdióért, ahol hangju­kat adjusztálták, aztán frizura, imázs, ugyancsak több ezerért, és hatvanezer a ruhákra is, hogy ta­karjanak és mutassanak. Sebaj, megtérül, hallhat­tuk, egy év alatt bőségesen. Előkerültek olyanok, akik egy-egy reklámnak kölcsönözték arcukat, természetesen jó pénzért. Végül igazi sztárokkal is parolázott a műsorvezetőnő. Ám sajnálatosan, mintha elvesztette volna egyéniségét ekkor. Már attól is „elájult”, hogy Gorbacsov Tatjánázta, ám még inkább attól, hogy mikrofonját odatarthatta Alain Delonnak, aki viszont csak annyit mondott neki: Én vagyok a legsarmosabb férfi a világon! - és angolosan távozott. És Tünde áhítattal fájlalta, hogy nem kísérhette el őt oda, ahol papucsától megvált s nyakkendőjétől is megszabadult. Vajon mit keresett volna ott egy riporternő? Kajánkodó kíváncsiságával a máskor józan Nagy Tünde azok sorába csúszott, akik a sztárok esetében nem az értékekre ügyelnek, hanem a bulvárízű pletyká­kat keresik, hajhásszák. Pedig az igazi hírnév csak valódi értékeken alapulhat. VALKÓ MIHÁLY L jjnníiiífilíiíkBI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom