Új Néplap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-21 / 143. szám

4. OLDAL POSTÁJÁBÓL A SZERKESZTŐS É G 2001. Június 21., csütörtök IMlHHB Hrnw-: WÖHSRWÍ MM) Ötven év után újra találkoztunk 1951-ben végeztünk az újszászi „hosszú” iskolában, összesen negyvennyolcán. Most, ötven év : után, ugyanott találkoztunk har­mincán - először. Bizony na­gyon meg voltunk hatódva, a tor­kunk elszorult, volt, aki sírva fa­kadt. Kilencen már nem élnek közülünk, a többi társunk beteg­ség vagy más elfoglaltság miatt ; nem tudott eljönni. Többen ked­ves levelet küldtek, hogy tájé- j koztassanak bennünket sorsuk alakulásáról. Sajnos, tanáraink közül már csak egy él, Gonzáles \ Béla, s ő jelen is volt, mindany- nyiunk örömére. „Becsengetés” j után mindenki beszámolt életút- | járói, később átsétáltunk a Szász : vendégházba, ahol vacsorával, tánccal, beszélgetéssel múlattuk az időt, egészen hajnalig. A szép találkozó sikeréért, a sok fáradsággal járó szervezé­sért köszönet illeti Molnár Ilit, Szabó Sárit, Balogh Reginát, Tű­ri Marikát és Tötök Palit. SZILÁGYI HAJDÚ ERZSÉBET Miénk lett a harmadik hely A Zagyvarékasiak Baráti Köre ' immár tizenegyedik alkalommal ! kapcsolódott be a kihívás napi j országos sportrendezvénybe, ! ahol a benevezett ötvenhat tele- j pülés közül az előkelő országos harmadik helyezést meg is sze­rezte. A sikerben osztozunk segí­tőinkkel, a besenyszögi futball­csapat tagjaival, köszönet a Hen­kel fiatal holland sportolóinak, az Újszászi Gimnázium és Mű­szaki Szakközépiskola lábtoll- labda diákolimpikonjainak, akik a rangos hely eléréséhez hozzá­segítettek bennünket, s ezúton kérünk szíves elnézést Fehér Já­nos tanár úrtól és kedves, tehet­séges csapatától a sajnálatos atro­citásért. Külön köszönjük Agócs I Gyula polgármester és Kurucz j László képviselő gyors és haté­kony intézkedését a verseny aka­dályoztatásának elhárításában. A ZAGYVARÉKASIAK BARÁTI KÖRE A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levél­író előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített for­mában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szer­kesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntart­ja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Ismerőseink a bokrok, a madarak A Szolnok Városi Kollégium a Gyermekváros úti tagintézmény átépítése miatt tanulóinak egy cso­portját az idei tanévben a Tiszaligeti Turisztikai Központ hét kőházában helyezte el. A turisztikai központ vezetői és dolgozói mindent megtettek azért, hogy a szokatlan körülmények ellenére is ott­honosan érezzük magunkat, a diákok zavartalan körülmények között tanulhassanak, pihenhesse­nek, szórakozhassanak. A Tiszaliget természetes szépsége kárpótolt min­ket a közlekedéssel járó nehézségekért. Az eltelt egy év alatt bensőséges, jó kapcsolat alakult ki az ötöd- és hatodéves tanu­lók és nevelők között. Most búcsúzunk a csodá­latos környezettől, ahol, kis túlzással, személyes ismerőseink lettek a fák, bokrok, a nyulak, fácá­nok és énekes madarak. A Tiszaligetben dolgo­zó nevelők az anyaintéz­ménynek tartott Baross úti kollégium tanáraival és a városi kollégium igazgatóságával hangula­tos találkozón, bogrács­ban főtt vacsora mellett beszélték meg a tapaszta­latokat. A nyári szünetre a kollégium vezetőinek, nevelőinek, dolgozóinak és minden lakójának jó időt, kellemes pihenést kívánunk. ______ LENCSE JÁNOS KOLLÉGIUMI TANÁR Zú gó taps a jutalmuk Jászalsószentgyörgy és a románi­ai Marosszentgyörgy két évvel ez­előtt kötött testvértelepülési meg­állapodást. A kapcsolatok egyik tartalmas formáját az iskoláskorú gyermekek programjai jelentik. Az elmúlt évben erdélyi gyerekek töltöttek egy hetet nálunk, a Lip- pay Lajos Általános Iskola és Mű­vészeti Alapiskola vendégeiként, most pedig mi jártunk náluk. Az iskola kórusát több nagy megtiszteltetés érte ezen a tava­szon. Először az, hogy az Éneklő Ifjúság kórusmozgalom sereg­szemléjén Subeczné Molnár Zsu­zsanna tanárnő vezetésével az aranydiploma mellett harmad­szor kapták meg az Év Kórusa megtisztelő címet és ezzel együtt a megyei gálahangversenyre szó­ló meghívást. Sajnos, ez utóbbi­nak nem tudtak eleget tenni, mert ugyanabban a időpontban a marosvásárhelyi Kultúrpalotá­ban a Kárpát-medencei kórusta­lálkozón várta őket egy fellépés. Az idén a marosszentgyörgyi kó­rusmozgalom fennállásának 90. évfordulója adott különleges je­lentőséget ennek az esemény­nek. A nagyszerű gálán Európa minden tájáról értekeztek vendé­gek, s nem pusztán a felemelő környezet jelentett katartikus él­ményt a gyermekeknek, hanem a hosszan zúgó vastaps is, ami­vel a zsúfolásig megtelt, impo­záns színházterem közönsége jutalmazta a valóban kiváló pro­dukciót. A másik fellépés a test­vértelepülésen, Marosszentgyör­gyön volt, amit hasonló siker kí­sért. Az éneklés mellett Szilágyiné Bánlaki Gabriella tanárnő lányai is megmérkőztek a kézilabdapá­lyán a helyi iskola csapatával, és nem vallottak szégyent, hiszen a kezdeti megingásokat követően nagyszerű győzelmet arattak. Természetesen a hatnapos programban volt idő városnézés­re, kirándulásra a Kárpátok cso­dálatos hegyei közé, és persze a barátkozás sem maradt el. Nagy­szerű vendéglátóink szinte össze­vesztek azon, hogy egy-egy gye­rek melyik család meghívásának tegyen eleget. Az élmény gyönyö­rű emlékként marad meg minden gyermek emlékezetében. ___ MOLNÁR TAMÁS ISKOLAIGAZGATÓ Ja nika iskolába megy 1994-ben nehéz napokat éltünk át, kisfiámat, a nyolc hónapos Ja­nikát élet-halál között szállították kórházba. Környezetünk aggódó együttérzése erőt adott nekünk, amit az akkoriban megjelent új­ságcikknek is köszönhettünk. A mi kis Janikánk megnőtt, hamarosan iskolába mehet a kunhegyesi Zádor úti óvodából, ahol boldog időket töltött el. Há­lásak vagyunk az intézménynek, hogy bekerülhetett az egészséges gyerekek közé, s köszönettel tar­tozunk azért, hogy az óvónők és daduskák megkülönböztetett fi­gyelemmel, szeretettel figyelték minden lépését, óhaját, kívánsá­gát. MOLNÁR JÁNOSÉK KUNHEGYESRŐL A közéleti szerepvállalás „tudományára”készültek A megyei Cigány Érdekvédelmi Szövetség és a jászsági kisebbsé­gi önkormányzatok közösen egy sikeres és igen hasznos előadás- sorozatot rendeztek a térségben működő kisebbségi önkormány­zatok képviselőinek és a cigány társadalmi szervezetek vezetői­nek. Farkas Flórián, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke a kisebbség helyzetéről és jövőjé­ről tartott előadást, Rácz Tamás képviselő, a területfejlesztési bi­zottság tagja a szociális lakásépí­tési koncepcióról, míg Lukács Mi­hály, az OCÖ alelnöke a kisebb­ségi önkormányzatok és a cigány szervezetek kapcsolatáról. A képzés egy korábbi szaka­szában a hallgatók dr. Farkas Gabriellával, az Etnikai Hivatal elnöki főtanácsadójával és Farkas Andrással, a CÉSZ megyei elnö­kével, képviselővel is találkozhat­tak. A rendezvénysorozat célja volt a résztvevők elméleü és gya­korlati felkészítése a közéleti munkára. A tapasztalatokat ösz- szegezve a szervezők a találko­zók folytatását tervezik. RÁCZ TAMÁS, JÁSZBERÉNY, A CÉSZ MEGYEI SZERVEZETÉNEK TAGJA ARANYKALÁSZOS GAZDÁK LETTEK. Harminchét hallgatójával - akiket a jászapáti szakközépiskola tanárai oktattak a mezőgaz­dasági tudományokra — sikeresen zárta az aranykalászos tan­folyamot a jászjákóhalmi Gubicz András Gazdakör. A hallgatókról és tanárokról készült felvétel a vizsgát követő percekben készült a gaz­dakör székháza előtt - a kör zászlaja alatt. ______________________________ FODOR ISTVÁN FERENC, JÁSZJÁKÓHALMA Ho va lett az újságárus? A törökszentmiklósi autóbusz-ál­lomáson működött egy hírlap- árusító hely, ahol sokan vásárol­tak reggelente újságot. Nemcsak azok, akik utaztak, azok is, akik a környékbeli házakban laknak. Június 1-jétől az árusítás meg­szűnt, aki újságot akar, át kell mennie a forgalmas 4-es úton egy másik pavilonhoz, vagy keresni kell emez oldalon egy helyet, ahol hírlapárusítással is foglal­koznak. Hogy veszünk-e továbbra is új­ságot és hol - a mi gondunk. Az viszont a terjesztő problémája, hogy megelégedésre kiszolgálja az olvasóközönséget - ahogyan az manapság természetes és el­várható. Aki ugyanis reggelente munkába siet, aligha fog időt sza­kítani arra, hogy keressen egy új árushelyet, főleg nem a túlolda­lon. Meglehet, hogy ezután ke­vésbé lesznek kelendőek az újsá­gok? A napilapok reggeli olvas­mányok, délután, hazafelé jövet, amikor esetleg időt lehetne szán­ni a beszerzésükre, már nem ak­tuálisak. Manapság elég nehéz megtar­tani a vásárlókat, érthetetlen, mi­ért éppen ez a megoldás látszott a legkézenfekvőbbnek. Az újság az olvasónak készül, azt el kell adni. Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy előfizetőkké váljanak, de egy-egy kiadványra alkalmanként sokan költenek. Ha a terjesztő a vásárlók érdekeit nézi, bizonyára talál humánu­sabb megoldást, mint az árusítás megszüntetése. Egy nagy forgal­mú hely júniustól ellátatlan lett, s ez a döntés cseppet sem barátsá­gos. A vevőnek elébe kell menni, különben meghalt a piac, veszte­séges lesz a kiadó, a terjesztő — és rosszul jár az olvasó. _______________________(NÉV ÉS CÍM) Százéves kőnyomatos képeslap „Szolnok nem ép(!)en a legszeb(!) város, de megjárja” - írja Pista pontosan száz évvel ezelőtt a tekintetes Albrecht Hermina úrhölgynek e kőnyomatos képes levelezőlapon - amelynek finom színeit a mo­dern technika, sajnos, nem tudja visszaadni. Én ma is boldogan ki­egyeznék egy ilyen szép és hangulatos városközponttal! Remélem, hogy az átalakuló főtérről hasonlóan szép képeslapok készülhetnek majd - az elkövetkezendő száz évben. dr. nemes andrás, Szolnok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom