Új Néplap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-29 / 74. szám
4. OLDAL A SZERKESZTŐS ÉG POSTÁJÁBÓL 2001. Március 29., csütörtök Komoly segítség - játékosan Abádszalókon speciális módját választotta az árvízkárosult beregi térség megsegítésének a helyi szabadidős és információs szolgálat. A hagyományőrző né- pijáték-bemutató csoport ugyanis, Gemzsén együtt játszott a Tákosról k ‘ depített gyerekekkel. A játékos segítség azzal vált igazán komollyá, hogy a csoport tagjai többek között hordólovaglással, európai népek tekejátékaival, karikagörgetés- sel, csúszókorongozással, táblajátékokkal, s a nem kevés fortélyt igénylő nagykunsági ügyességi próbákkal felejtették a kitelepített gyerekekkel a nagy víz hozta szomorúságot és bajt. A vidám perceket, órákat követően labdákkal, játékokkal, valamint abádszalóki szuvenírekkel ajándékozták meg a népek játékait elsajátító gyerekeket. ______________________H. P., TISZAFÜRED Fe gyelmezettebbek, kulturáltabbak leszünk Pár évvel ezelőtt szóba került, hogy jó lenne Szolnok néhány frekventált pontján úgynevezett védelmi kamerákat elhelyezni, amik a bűnesetek és a vandalizmus megfékezésére jótékonyan hatnának, segítenék mind a megelőzést, mind a felderítést. Egyelőre még nem épültek ki ezek a rendszerek, de minden bizonnyal eljön az idő, amikor erre is jut pénz. Mint köztudott, azokban a városokban, ahol már működnek ilyenek, igazolták a hasznosságukat. Mint minden újdonság, per- | sze ez is megosztja a közvéleményt, vannak, akik a személyiségi jogok esetleges sérelmét magyarázzák bele. Én másként | látom: akinek nincs mitől félni, azt nem zavarja. Túl azon, hogy a kamerák jó ügyet szolgálnak, egy másik célt is elérhetünk vele: nevezetesen azt, hogy mindenki kulturáltabban viszonyulna környezetéhez, s ebbe bele- tartozi k a kerékpározók és kutyásét atókis... TÁBOROSI GYÖRGY, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Mielőtt késő lenne megbánni. Ismét Túrkeve vendége volt Kurdics Mihály nyugalmazott rendőr alezredes, drogszakértő. A találkozóra a Vöröskereszt ifjúsági felelősén kívül a városi drogmegelőző egyeztető fórum elnöke is szeretettel invitálta a hallgatóságot. Városunk képviselő-testülete a januári ülésén döntött e fórum életre hívásáról, elfogadva a drog visszaszorítását szolgáló cselekvési programot. A szervezők a találkozótól őszinte beszélgetést reméltek, s azt is kaptak. A 12-18 éves fiatalok elgondolkodtak az önmagukért és társaikért érzett felelősségről. Megdöbbenten szemlélték, mivé tett az „anyag” három év alatt egy 24 éves nőt. Szinte a saját nagyanyja tekintett ránk; azaz dehogy ránk, bámult, kifejezéstelen arccal maga elé a vetített képen. A fiataloknak a szakember elmondta, mire kell vigyázni a diszkóban, s bemutatta azokat a „ higiénés” körülményeket is, ahol a tabletták készülnek. S hogy mit kell a drogról a pedagógusnak tudni? Fel kell ismernie, ha tanítványa az „anyaghoz” nyúlt. Kézről kézre jártak a kis üvegcsék gyilkos tartalmukkal. Bizonyára sokan nem tudtuk, hogy a füves cigaretta füstje gazégetésre emlékeztető „illatot” idéz. Mit tehetünk, ha megbizonyosodtunk, vagy gyanakszunk. Vagy ha nem járnak sikerrel a lépéseink, netán elkéstünk? Az alezredes jól ismeri a pedagógusok hivatásszeretetét, lelkiismeretességét, de azt is tudja, sajnos, gyakran mindez nem segít. Ne illesse magát marcangoló önváddal a tanár, ő megtette a kötelességét. Sajnos, az a tapasztalat, hogy a legtöbb szülő elutasítással felel a pedagógus jelzésére. Az előadás iránt sajnálatos módon kevés szülő érdeklődött. Akik eljöttek, azok tanácsot kaptak, mit kell tenni, ha bizonyosságot szereztünk, ha gyanakszik, ha észrevesszük, meglopott a gyermekünk? A szülők többsége még mindig azt hiszi, hogy a drog nem az ő problémája, hanem a másiké, a szomszédé... Amikor rádöbben a valóságra, már késő! Csak az év első két hónapjában hét fiatal életet követelt a drog a fővárosban! _______________________________CSAJBÓK FERENCNÉ, TÚRKEVE A szülők többsége azt hiszi, hogy a drog nem az ő problémája, hanem a másik szülőé... Felújításra évtizedek óta kevés a pénz Jászberényben az igényekhez képest kevés jut intézményi felújításokra, javításokra. Ugyanakkor úgy látja egy jászberényi levélírónk, rengeteg pénz elmegy az irodai dolgozók szolgálati lakásaira. Utánajártunk, mi is a valós helyzet. Olvasónk megjegyzésére dr. Magyar Levente polgármester, Csanádi Sándor, a Vagyonkezelő és Városüzemeltető Rt. ügyvezető igazgatója és Nagy Kálmán, a környezetvédelmi és városfejlesztési bizottság elnöke válaszolt. Dr. Magyar Levente polgármester elmondta: az intézményi felújításokat az önkormányzat környezetvédelmi és városfejlesztési bizottsága koordinálja, az önkormányzati lakások karbantartásáról pedig a WRT gondoskodik. Ismeretei szerint azonban, a polgármesteri hivatal dolgozói közül senki nem lakik szolgálati lakásban. Csanádi Sándortól, a Vagyonkezelő és Városüzemeltető Rt. (WRT) ügyvezető igazgatójától megtudtuk, az önkormányzati bérlakások karbantartására csak annyit tud a város költeni, hogy az adott lakás kiutalható legyen, s ezt is főleg a bérleti díjak egy részének visszaforgatásával oldják meg. Nem állja meg a helyét az a feltételezés, hogy túlzott mértékű volna a feladatra fordított összeg. Az önkormányzat környezetvédelmi és városfejlesztési bizottságának elnöke, Nagy Kálmán érdeklődésünkre arról tájékoztatott bennünket, hogy néhány éve már 20 millió forintot különítenek el a városi intézményi felújításokra. Az intézmény- vezetők útján idén is felmérték az igényeket. Ezek ismeretében látható, hogy csak tűzoltómunkára, a legégetőbb problémák orvoslására lesz elegendő a keret. Több száz millió forintra volna szükség, hogy megfelelő állapotba hozzák a város tulajdonában lévő épületeket. A bizottság ezért kérte az önkormányzatot, ha év közben az iskolabővítésre szánt ösz- szegből marad, akkor azzal a felújítási keretet egészítsék ki. Kérdésünkre a bizottság elnöke hozzátette: azért nem volt bizottsági módosító indítvány a felújítási keret emelésére, mert ha azt elfogadják, az egész költség- vetést át kellett volna dolgozni. Nagy Kálmán rámutatott arra, hogy az önkormányzat, illetve az azt' megelőző időkben a tanács is évtizedek óta elhanyagolta a köz- intézmények felújítását, karbantartását. Ha voltak is új beruházások, az épületek állagmegóvásával keveset törődtek ■ így leszünk mi híresek... Népszerűek a gyógyfürdők, olvasom egy közelmúltban megjelent írásban. Valóban népszerűek lehetnének, ha nemcsak a külcsínnel törődnének a működtetők. A reklámok ferdítenek, a turista azt hiszi, hogy azt kapja, amit a szavak és képek kínálnak neki. Csak amikor megérkezik, akkor csodálkozik el, hogy nem oda lőtt, mint amit a prospektusban látott. A vendég elsőként talál egy kezdetleges öltözőt, ahol nő a felvigyázó (amott talán fordítva). Az illemhely padozatán a gyanús összetételű folyadék undort kelt. Kétségtelen, hogy törekszenek a fenntartók a fejlesztésre, de mindenekelőtt a higiéniára kellene a legnagyobb hangsúlyt fektetni. Sok gyógyvíz különféle bőrbetegségekre is jó, így van, aki megszabadul, más meg felszedi a nyavalyát, hiszen a vizet tisztán kell tartam, de azt csak korszerű, vízforgató módszerrel lehet. Sok helyen a zuhanyzók burkolata, lejtése, a szerelvények állapota is aggasztó. Az agyonhasznált csúszásgátló gumi jó táptalaja a gombának, a fertőzéseknek. De a fürdőtelepülésekhez vezető utak mentén sem idilli a helyzet, sokfelé gondozatlan, rendezetlen a környék, megesik, hogy még egy szegényes kis tábla sincs útbaigazításként. Ezek után nem csoda, ha nem vágyik vissza a turista. A külföldi és az igényesebb hazai vendég inkább elmegy a közeli szomszédokhoz, ahol alig többért mindenre kiterjedőért megkapja, amit a pénzéért elvárhat. Egyelőre úgy látom, megkérdőjelezhető az Európa-hírnévre való törekvés realitása. ________________VÁMOS ANDRÁS, SZOLNOK Ne künk is büszkeségünk Karcag városa díszpolgári címet adományozott prof. dr. Pintér Sándornak a gyermekgyógyászat terén végzett munkájáért. Köszönet érte a város polgármesterének és a képviselő-testületnek. Egy település megítéléséhez az is hozzátartozik, hogy hogyan becsüli meg nagy fiait. Sok város büszkélkedhetne híres embereivel, de kevés az olyan, amelyik meg is teszi. Pedig az elismerés olyan motor, ami előrébb viszi az embert és a közösséget. Mi, akik évtizedeken át a professzorral, illetve a vezetése alatt dolgozhattunk a szolnoki Hetényi Géza Kórház gyermekosztályán, naponta tapasztalhattuk szakmai, emberi nagyságát, fáradhatatlan munkabírását, hivatásszeretetét, végigkísérhettük szakmai fejlődését, tanításait, méltán vagyunk büszkék rá. Dr. Pintér Sándor professzor valóban a gyermekgyógyászat zászlóvivője, aki mindig a beteg gyermekek érdekeit tartotta szem előtt. Neve fogalom a szakmában. Díszpolgárrá avatása alkalmából tisztelettel gratulálok, és további munkájához sok sikert kívánok. NÉMETH MIHÁLYNÉ, SZOLNOK _____ NY. GYERMEKÁPOLÓNŐ _____________________Kérdezték_______________________ A szövetkezeti üzletrészről Két kérdést is kaptunk a közelmúltban a szövetkezeti üzletrészhez kapcsolódóan. Egyik levélírónk olyan szövetkezetben volt külső üzletrész-tulajdonos, amely ma már nincs, jogutód nélkül megszűnt. Hol érvényesítheti igényét? Másik levélírónk ma is té- esztag, problémája ebből adódik. A kérdésekre a FVM Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Földművelésügyi Hivatala igazgatási osztályának munkatársától kértünk választ: A mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről rendelkező 2000. évi CXLIV. tv. 1. §-a szerint a törvény azokra a szövetkezetekre vonatkozik, amelyeket a törvény hatályba lépésekor - tehát 2001. január 1. napjáig - még nem töröltek a cégnyilvántartásból, s amelyek nem döntöttek érvényes közgyűlési határozattal a szövetkezet átalakulásáról. Első levélírónk egy olyan szövetkezethez kötődik, amely a felszámolást követően jogutód nélkül megszűnt, azt a cégnyilvántartásból törölték. Ily módon a szövetkezet üzletrészesei, akik alanyi jogú kívülálló üzletrész-tulajdonosoknak minősülnének a törvény 2. § (2) bekezdése alapján, üzletrész-eladásukat nem kezdeményezhetik, mert nem létezik az a szövetkezet, amelyre kötelezhető volna az üzletrész megvásárlására. Másik levélírónk 75 éves té- esznyugdíjas. Ő azért nem kaphatja meg az őt megillető üzletrész ellenértékét, mert ma is tagja a téesznek. Valóban így van-e, ez? A szövetkezeti tagként üzletrészhez jutott személy nem alanyi jogú kívülálló üzletrész-tulajdonos, így az adásvételt nem kezdeményezheti. Amennyiben viszont szülei a vagyonnevesítés során üzletrész-tulajdonosokká váltak, úgy ezen üzletrész örököseként már igénybejelentéssel élhet. A 2000. évi CXLIV. tv. 2. § (2) bekezdése alapján: aki kívülállóként üzletrészhez jutótól, olyan Személytől, aki 1999. december 31-ig a szövetkezetből kilépett vagy szövetkezeti tagtól örökölt, már alanyi jogú kívülálló üzletrészes, s mint ilyen, 2001. április 15. napjáig igényét érvényesítheti, feltéve, hogy az üzletrész az igénybejelentés időpontjában a tulajdonában van. „Tévető” idősnek, fiatalnak A sok hajlongással járó tavaszi kerti munka még a fiataloknak is derékfájást okoz, az élemedett korúaknái pedig szinte szükségszerűen jelentkeznek a panaszok. Mint mindenre, erre is van megoldás. Ez pedig nem más, mint egy kis kerti szerszám, a T-vető. A fából készült eszköz könnyen összeállítható: két, 4-5 centiméter széles, 80-120 centiméter hosszú vékony lécet a szélei mentén 30-40-es szögekkel öszszeerősítünk. így kapunk egy V-alakú deszkaárkocskát. Ennek közepébe egy kb. 70-80 cm-nyi lécnyelet szögelünk, amit munka közben vállunkhoz támasztunk. Sámlin, kisszéken ülve a vetőlécbe a zöldségmagvakat megfelelő távolságra belepörgetjük, eligazgatjuk, majd a magárokba szórjuk. Ha jól eligazgatjuk, az egyelés később szükségtelenné válik. Ezzel a módszerrel a vetést mélyhajlás, görnyedés nélkül, lényegében ülve elvégezhetjük - és a szemtelen szellő sem kapkodja a szoknyát. KŐHALMI ANTAL, NAGYKÖRŰ ______________ NYUGALMAZOTT TANÍTÓ Ne m ünneprontásként Nagy csinnadrattával átadták az új szolnoki létesítményt, az Interspar bevásárló központot, de a hálás köszönetnyilvánítások mellett néhány dolog említést érdemel. Ez a monstrum teljes mértékben idegen abban az építészeti környezetben, ahová azt engedélyezték. A városnak ebben a részében főleg hagyományos építésű földszinti, kertes családi házak vannak. Hasonló hipermarketek máshol - mint például Debrecenben, Kecskeméten - is vannak, de ott a város szélén épültek meg, ahol nem zavarják és nem csúfítják a lakókörnyezetet. Városunk esetében már nem is beszélve az állandóan fogyatkozó zöldterületekről! Az épületkolosszus helyén egykor az MTE- futballpálya volt, komoly zöldfelülettel. Nem lehetett volna inkább a futballpálya helyén - a zöld megőrzésével - egy sport, turisztikai, szabadidő-központot létesíteni, ahol helyet kaphatott volna bowling, fallabda, tollas- J labda játékra alkalmas pálya, szauna, szolárium? Biztosan nagyobb szükség lett volna ezekre, hiszen az élelmiszerkínálat bőséges a városban a már megtelepedett Heliker, Coop, Jéé, Plusz stb. jóvoltából. Kardos Tamás fotóművésznek jelenleg is látható a régi szolnoki képekből álló reprezentatív kiállítása. Vajon 2010- ben lesz-e még mit fényképezni Szolnokon? A hagyományos városképből marad-e valami, vagy idővel áldozatul esik minden a globalizáció szörnyszülött építményeinek? __________PR. PALATÍNUS PÉTER, SZOLNOK Kiv áló ötletnek bizonyult, hogy az országos néptánc-, szólótáncverseny előtt előselejtezőt szervezett a kunhegyesi Pátrya Művészeti Alapiskola. A helyi, jászapáti és tiszafüredi néptáncosok produkciói nemcsak tartalmas szórakozást biztosítottak a Dózsa György úti iskola tornacsarnokába ellátogató szép szá mú publikumnak, hanem bizonyították: régiónk felbecsülhetetlen értékű kincsét őrzik meg és ápolják a megfelelő kezekben fejlődő táncos gyerekek. A hagyományőrző nap sikerében jelentős szerepet játszott az igényes kísérő zenét szolgáltató „Jártató” zenekar, de ezzel együtt a főszerep természetesen a közel negyven produkcióé volt, amelyek közül a szakmai zsűri - Gyalog László és Kecskésné Herczeg Kata táncpedagógus koreográfusok - Kunhegyesről hatot, Tiszafüredről nyolcat, Jászapátiból pedig tizenkettőt talált alkalmasnak arra, hogy egy újabb, áprilisi megmérettetés után kivívhassa a jogot az országos döntőn való szereplésre. A színvonalas produkciók igazolták a tehetséget Egy verseny sikeres „főpróbája”
