Új Néplap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-28 / 302. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐ S É G POSTÁJÁBÓL 2000. December 28., csütörtök A megye első profi játékosa volt Dobozi Gábor nevét és nagysze­rű alakját az idős sportbarátok karácsony és újév táján gyakrab­ban emlegetik, mint máskor, hi­szen az év első napjára esett a végső búcsú tizennégy évvel ez­előtt. A megye első profi labdarú­gója a szolnoki cigánynegyed­ben született vasutas munkás­szülők gyermekeként. A Szolno­ki AÜétikai Klub pályáján — ami később Mátyás király úti sport­telep lett - kezdett futballozni. A kapusként és csatárként egy­aránt tehetséges Dobozi - akit mindenki becenevén, Kacsám­nak hívott — a Magyar Kupában a legjobb nyolc közé juttatta csapatát. Áz Újpesttel vívott küzdelemben felejthetetlen bra­vúrokat produkált. A Kispest FC azonnal kölcsönkapusként el­vitte, és csaknem egy évig profi játékosként Franciaországban és Afrikában túráztak. A Casa­blancából és más túrák helyszí­néről 1932-33-ban írt üdvözlőla­pokat máig féltett hagyatékként őrzi fia, ifi. Dobozi Gábor, aki maga is labdarúgó kapuvédő volt az MTE-ben. A Szolnoki Atlétikai Klubban, a Szolnoki MÁV-ban is mara­dandó teljesítményt nyújtó sportemberre, mint megyénk el­ső profi játékosára, ma is tiszte­lettel gondolunk. VARGA FERENC FŐTITKÁR, MEGYEI LABDARÚGÓ SZÖVETSÉG A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a le­vélíró előzetes hozzájárulá­sa nélkül, mondanivalójá­nak tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjá­val. Névtelen vagy címhiá­nyos írások közlését mel­lőzzük. Szerkesztőségünk fenntart­ja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin MIKULÁS A BÖLCSŐDÉBEN. A Mikulás a szolnoki Baross úti bölcsőde Micimackó játszócsoportjába is ellátogatott. A gyerekek felhőtlen örömmel vették birtokba a puttonyból előkerült ajándékokat. __________ (AMATŐR FOTÓI A magyarázat elfogadhatatlan Keserű pirulát kellett nyelniük azoknak, akik 2000. január 1. után mentek nyugdíjba, rokkantnyugdíj- ba. Mint kiderült, azokat nem illeti meg a nyugdíj- emelés, illetve a kiegészítés. Az egyik illetékes nyilatkozatában ezt azzal ma­gyarázta, hogy ezekről az emberekről nincs bázis­adat a számítógépben, ezért nem tudnak részükre számfejteni! Hát akkor mi alapján állapították meg ezeknek az embereknek a járandóságát? Mire ez a megkülönböztetés? Minket nem érint az infláció? Mi nem dolgoz­tunk meg a nyugdíjunkért? Számszerű adat nem áll rendelkezésemre, de úgy gondolom, jó pár ezer ember lehet érintett. Szégyen a döntéshozókra egy ilyen intézkedés. _________________________________K. S.-NÉ, SZOLNOK Ü NNEPLŐBE ÖL­TÖZÖTT A LÉLEK IS. A szolnoki Váro­si Kollégium 5. szá­mú tagintézetében a szeretet ünnepére az első évfolyamo­sok hangulatos, kedves műsorral készültek. A diák­társaknak és taná­roknak bemutatott karácsonyi összeál­lítás után ünnepi va­csora várta a kollégi­um lakóit. ___________IAMATŐR FOTÓI A tudás lesz az „ásványkincs”? Egyre több érv hangzik el mosta­nában a tudomány és az iskola szerepének jelentősége mellett. A társadalomkutatók odáig jutottak a szakmai búvárkodásban, hogy azt állítják: a tudás lesz az ország „ásv4nykincse”. Tény, hogy ame­lyik közösség leértékeli a tudo­mányt és az értékeket közvetítő iskolákat, az elveszíti dinamiz­musát, jövőjét, ifjúsága perspektí­váját. A tudomány, éppúgy, mint a kultúrát közvetítő iskola, nem öncélú, nem azért van, hogy ön­magát dicsérje, hanem eszköz az előttünk álló akadályok leküzdé­sében. A tudás az alkotó munkát, a tisztességes életet, a gyarapodást segíti - az erkölcs parancsa sze­rint. Tudásközpontú társadalom­ban az előrejutás a gazdaságban, a közéletben, a kultúrában a szakszerűség révén érvényesül. Dologi értékeinket tekintve vi­szonylag szegény ország va­gyunk, ezért jövőnk az intellektu­ális sikerektől függ. Nagy szelle­mi kapacitással rendelkezünk, ám a megszerzett ismeret hasz­nosulása még akadályokba ütkö­zik. Az egyenlősdire épült társadal­mi viszonyok között ugyanis nem volt verseny, versengés (még ha az ember normális természetéből ez adódna is), ezért az elmúlt negyven-ötven évben elkényel- mesedtünk. Érvényesülésünk egyik pillére a tisztességes ver­senyszellem, aminek kulcsa a tu­dás birtoklása: alkalmazását most tanulgatjuk. _____________PR. BÁLINT SÁNDOR, SZOLNOK A mi különleges övezetünk Övezetet, különlegeset, többfélét ismerünk. így például különleges gazdasági övezet van Kínában, más értelemben különleges a „Ber- muda-háromszög”, ahol elég sok furcsa dolog történt már, van fegy­vermentes övezet stb. Mind között azonban a pálmát egy szolnoki „extra” viszi el, dagasztva keblemet, hogy lám, a mi kis városunk is hol tart már! Településünk eme nevezetessége egy gazdagabb pénzügyi és egy szegényebb egészségügyi övezet határán helyezkedik el. Titokzatos romok közepén élénkzöld deszkabódé magasodik, ajtaját komóto­san nyitogatja a szél, fel-feltárva a sejtelmes homályba burkolódzó belsőt. Csak találgatható a származás, a rendeltetés. Némelyek sze­rint lejárat az alvilágba, Hádész birodalmába. Sejthető, hogy az al- területhez köze lehet, ha más összefüggésben is, mint a mitológiai. Lehet netán csillagkapu, belépve a zöld deszkaajtón új világokba ér­kezhetünk, kis zöld emberekkel való találkára. Lehetséges még pénzügyi, gazdasági rendeltetés (Bódé Bank), bár a közelben már van hasonló lógóval egy intézmény. Egyes szegényesebb fantáziájú egyének között terjed az a suttogott propaganda, hogy mégis a fen­tebb említett „alféí”-hez lehet köze, így alakulván ki az „első szolno­ki nyilvános WC-övezet”, kőhajításnyira az SZTK-tól. Örömmel konstatálhatjuk immár, hogy kis városunk rohamos fej­lődését egy ilyen különleges övezet létrejötte is jelzi. Az áldozatos munkáért jutalom tanulmányút gyanánt javasolnám a csillagkapu használatát, mivel az egyszerű földi túrák lehetősége (úgy mint Új- Zéland és egyebek) már kihasználtatott. _____________ HASZNOS SÁNDOR, SZOLNOK A TANÁROK SEM MARADTAK KI. Hagyomány, hogy Mikulás napján a szolnoki Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szakiskola Jendrassik György Tagintézményének diákönkormányzata édesség­gel lepi meg az iskola tanulóit és tanárat. A felvétel a tanárok meg- ajándékozásának egy pillanatát örökítette meg.________(amatőr fotói J ó gazdára találna Földi élet, hol a réved? — kérdi a költő, s a kérdésre, kimondatlanul is minden ember keresi a választ. Sze­rencsések azok, akik az élet alkonyán nem egyedül néznek szembe az elkerül­hetetlennel, az elmúlással, azoknak viszont, akik ma­gukra maradnak öregsé­gükre, sokkal nehezebb a számadás, a kérdésre adha­tó felelet... Naponta hány, de hány egyedül élő embertársunk teszi fel a kér­dést magának, szembesül a való­sággal: mi lesz élete munkájának gyümölcsével, vagyonával, ami­ért egy életen át dolgozott, ha már ő nem lesz? A gazdátlanná váló otthon alig-alig éli túl egyko­ri lakóját. Az örökös, utód nélkül maradt ember vagyonát az állam örökli. A sors fintora, hogy ugyanaz a megfoghatatlan hata­lom, amely életünkbe beleszólt, sorsunkat jó avagy rossz irány­ban befolyásolta, halálunk után törvényes örökösünk lesz. Fur­csamód, mivel személytelen, ezért érdektelen, nem is tud mit kezdeni az ölébe pottyant érté­kekkel: az örökség legtöbbször az enyészeté lesz. Számos szer­vezet, egyesület viszont — akár jótékonykodó, akár természetvé­delmi - boldogan betöltené a gondos és jó gazda szerepét az utód nélkül maradt idős emberek örököseként, hiszen fennmara­dásukhoz nekik is szükségük van az anyagi javakra, önzetlen munkájuk pedig igazolás arra, hogy megérdemlik a bizalmat, az örökhagyó támogatást. URBÁN SÁNDOR A MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET MEGYEI SZERVEZETÉNEK TITKÁRA Ötletes megoldás! Akik nem a szövetkezetei féltik... Még az év elején a lap egyik cik­ke foglalkozott azzal, hogy az UPC a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálódása szerint jogtalan ha­szonra tett szert, mert a tv2 és az RTL Klub adásait a legdrágább díjcsomagba tette. Hogy nem tör­tént az ügyben semmi, azon nem csodálkoztam, meglepett viszont a cég 2001-re vonatkozó tájékoz­tatója. E szerint nem az említett két adót tették az alapcsomagba, hanem az egész alapcsomagot tették át egy „bővített” és „Kom- fort”-nak elnevezett szolgáltatás­ba. így az eddigi 914 forintos cso­mag kámforrá vált, s a szociális csomag után rögtön a 2 ezer 150 forintos következik. Ez körülbe­lül 235 százalékos áremelkedést jelent! De mert az UPC-nek is van szíve, az eddig 2 ezer 100 forin­tot érő szolgáltatásra mindössze 50-et (2,4 százalékot) emelt. Aki pedig 2001-ben a Start-nak neve­zett, eleddig szociális csomagnak hívott négy magyar adóra fizet elő, 20 százalékos emelkedéssel számolhat. Tehát minden - jogosnak mondott - költségnövekedést a korábban alapcsomagot előfize­tőknek kell állniuk. Megragadva az alkalmat, úgy döntöttem, hogy mostantól a Start csomagra fizetek elő. Előre is elnézést kérek, hogy az ez évre befizetett nettó 9 793 forint he­lyett csak 3 857 forint lesz az UPC bevétele. A cég bevételének csökkenése évi 5 936 forint, ami most, hogy nálam marad, az én nyugdíjam 1 százalékos növekedését jelenti. Köszönöm. Az adóhivataltól is elnézést kérek, hogy az öszszeg 12 százalékos áfáját, a 712 forin­tot, ezentúl nem kapják meg tő­lem. _______________SÉRA BÉLA, SZOLNOK A médiában mindennapo­sak az érdekképviseletek nyilatkozatai a szövetkezeti üzletrészekről, de üzletrész­tulajdonosok még egyetlen esetben sem szólaltak meg. Pedig nekünk is van véle­ményünk. 1992-ben a szövetkezetek teher­mentes vagyonát kellett nevesíte­ni, tehát az üzletrész gépeket, épületeket és különböző értéke­ket takar. A szövetkezetek ezek­kel az eszközökkel dolgoznak - egyik-másik úgy, hogy semmit, vagy alig juttat valamit a haszná­latért. A kívülálló tulajdonosok­nak nincs beleszólásuk a dolgok­ba, még abba sem, hogy hitelfe­dezetként ezen eszközöket a szö­vetkezet felhasználhatja-e. A jól dolgozó szövetkezetek­ben a használt eszközök értéke az inflációval nem csökkent, csökkent viszont ott, ahol csak a vagyonfeléléssel törődtek, mond­ván, ez úgysem a miénk. Gyara­podtak a vezetők által alapított kft.-k, ahová átkerült a még meg­maradt tehermentes vagyon, fel­vásárolták a megszorult szemé­lyektől az üzletrészt potom pén­zért, és az adóhivataltól különbö­ző manipulációkkal a kifizetett összeg többszörösét igényelték vissza. így pénz is lett, meg az üz­letrész is az övéké lett. A banki fe­dezetelvonás már akkor elkezdő­dött, amikor a kft.-kbe átmentet­ték a vagyon egy részét, és fel­mondták a szövetkezeti földbérle­ti szerződéseket, hogy bérbe ve­hessék azt maszek alapon. Most attól félnek, hogy ezen üzletré­szekre nem marad vagyon. A jól dolgozó szövetkezetek már rég megtalálták annak a módját, hogy új típusú szövetke­zetté alakuljanak, azonos jogokat adva az üzletrész-tulajdonosok­nak. Amelyik szövetkezet viszont 1993-ban az aktív tagság felét vagy nagyobb részét elküldte munkanélkülinek, s nem is hívta őket vissza, azokat a csőd fenye­geti. Nos, ezek az emberek kény­szerültek tagsági viszonyukat megszüntetni vagy üzletrészüket eladni, de sok esetben annak érté­két azóta sem kapták meg. Téves az a megfogalmazás, hogy a külső tulajdonosok meg­szöktek a szövetkezetből, ugyanis az alapításhoz bevitt eszközöket, jószágokat is üzletrésszel ismer­ték el. Ezen tagok örökösei is kül­ső üzletrész-tulajdonosok, tehát a szüleik igen sokat tettek a szövet­kezetek asztalára. Én fordítva értelmezem a tulaj­donossal való rendelkezési jog al­kotmányellenességét, ugyanis a szövetkezetek rendelkeznek ezen tulajdon felett anélkül, hogy a tu­lajdonos beleszólhatna. A helyzet az, hogy a szövetkezetek csekély százaléknyi aktív tagsága és a ve­zetők diszponálnak a többség va­gyona felett, ezek gépeivel műve­lik a földet, amiért már haszon­bért sem nagyon akarnak fizetni, mondván, nem termett, nincs ha­szon, míg ők veszik a drágábbnál drágább autókat és szépen gyara­podnak. Miből, ha nincs haszon? Velünk szóba sem állnak, azt mondják, forduljunk bírósághoz, ha valami bajunk van. Van egy olyan érzésem, hogy a nyüatko- zók nem a szövetkezeteket féltik, hanem a saját intézményük fenn­maradását. Az üzletrészről szóló törvény azon szövetkezeteket juttatja csődbe, amelyek már úgy is ott voltak, csak még szerették volna felélni mások maradék vagyo­nát... TÓTH SÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom