Új Néplap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-09 / 237. szám

2000. Október 9., hétfő T Ü K Ö R 7. OLDAL Egy önmagát eladó csempészáru Kafárok, maffiamódszerekkel a határőrség járőrei ellen Embercsempészethez átalakított autóbusz, Méhkeréknél bukott le a görög sofőr 1997 májusában Az embercsempészés mai vi­lágunkban az egyik legkifi­zetődőbb bűncselekmény. Nem kell hozzá megrendelő, mint az autótolvajoknak, nem kell „beetetni” a piacot, mint a drog esetében. Itt az emberek önként jelentkez­nek, s a velük kufárkodók- nak piacot sem kell kutatni. Az „áru” szeretné eladni — önmagát.- Nálunk a kilencvenes évek ele­jétől vált mind gyakoribbá az em­bercsempészet - állítja Szőke Ist­ván, határőr ezredes. - Volt év, hogy csak 140, de volt olyan is, hogy 290 embercsempészt fog­tunk el és adtunk át a rendőrség­nek, ha csak a bizonyított esete­ket sorolom. Az 1997. november 1-jén életbe lépett határőrizeti tör­vény felhatalmazott bennünket is a nyomozásra. Azóta mi nyomoz­zuk az ügyeket, amíg vádképessé nem válnak. Sajnos, mindig akad munkánk, mert hazánkon át hú­zódik - délkeletről északnyugati irányban - az illegális migrációs útvonal. Budapest a régióköz­pont, ahol főleg románok, koszo­vói albánok, afgánok, arabok, kí­naiak, törökök - de sajnos, ma­gyarok is - foglalkoznak szerve­zett embercsempészettel. A befe­lé irányuló tiltott határátlépések helyszíne jellemzően az ukrán, a román és a jugoszláv határsza­kasz. Kifelé leggyakrabban Olasz­ország és Németország a cél, nemcsak Ausztrián keresztül, ha­nem Szlovákián át, Csehország fe­lé, valamint Szlovénián át.- Kik a „kuncsaftok”? Akiknek az új haza minden pénzt és szenvedést megér- Főként azok, akik meg is tudják fizetni az embercsempészek által kért, néha igen borsos díjat. Első­sorban afgánok és kínaiak. A Tá­vol-Keletről érkező illegális határ­átlépők szervezettsége csaknem százszázalékos. Embercsempé­szek segítsége nélkül azonban gyakorlatilag nincs esélyük, hogy illegálisan átkeljenek a határon. Ütjük a kiindulási helytől a célor­szágig megszervezett, olykor - mint a világsajtóból is ismert -, embertelen körülmények között. Egy-egy csoport létszáma vál­tozó, tavaly júliusban például 297 illegális migránst találtunk az ala- gi majorban. Akkor nem tudtuk elfogni az embercsempészeket, mert remek terepjáróikkal a szán­tóföldeken elmenekültek a hely­színről. Majd egy éven át tartó nyomozás után még az elmúlt na­pokban is lefüleltünk egyet közü­lük Szolnokon. Vannak köztük magyarok, ukránok, afgánok, és 3400 ember csempészését tudjuk rájuk bizonyítani.- És akik útlevéllel jönnek?- Nagyon sok tiltott határátlé­pő legálisan utazik be az ország­ba. Érvényes útlevéllel odamen­nek, ahová a jogszabály nem tilt­ja. Harminc napig itt tartózkod­hat bárki, minden különösebb bejelentési kötelezettség nélkül. Amikor a határidő már szorít, akkor elindulnak önállóan, a ko­rábban kiszököttek útvonaltér­képei alapján, vagy ők is ember- csempészeket keresnek meg. Augusztus 10-én Szombathelyen 44 külföldit fogtak el, 31 moldá- vot és 13 románt. Bejöttek, ke­rülgetni kezdték a határtérséget, Mosonmagyaróvár, Szombat­hely, Kőszeg környékét. Ha talál­nak egy kis rést, megpróbálnak átjutni.- Több új határátkelő létesült. Ezek megkönnyítik a dolgukat?- Nem. A kishatárátkelő-he- lyek a szomszédos országok ha­tárterületi lakosságának a kap­csolaterősítését segítik. Napi né­hány ezer fős forgalmat bonyolí­tanak. Ott nincs egy időben több száz átkelésre váró autó, csupán néhány, s ezek az átkelőhelyek a személyforgalomban kapnak szerepet.- Vannak regionális ember­csempész-központok? Őrölt bors a nyomozókutyáknak- Mosonmagyaróvár, Rédics, Körmend, Tiszabecs, Debrecen, Bicske vagy Szeged környéke ki­fejezetten ilyennek mondható. Je­lenleg 27 bűnügyi felderítő szol­gálatunk működik a határterület­hez közeli városokban. Győr, Sopron, Szombathely, Körmend, Rédics, Nagykanizsa, Barcs, Mo­hács, Siklós, Bácsbokod, Kiskun­halas, Szeged, Nagylak, Oroshá­za, Biharkeresztes - és még sorol­hatnám - mind munkát ad nekik.- Van-e eredménye ennek a munkának?- Az előző évekhez képest két- háromszorosát fogtuk meg a szer­vezőknek. Ez óvatosságra inti őket, sőt egyre nehezebben talál­nak fuvarozót, mert a szállítás a legkockázatosabb része az em­bercsempészetnek. Manapság egy kínait átvinni Budapestről Bécsbe 1200 dollárba kerül. Ha 60 embert be tudnak rakni egy kami­onba, az már 72 ezer dollár - egy útra. Ma az a jellemző, hogy az ukrán szakaszon a csempészek megszervezik a szöktetett szemé­lyeknek a magyar határ közelébe juttatását, vonattal, busszal, Ki- jevből, Munkácsról, Ungvárról, Beregszászról. Vagy pedig teher­autóval, gépkocsikkal viszik le őket, éjszaka. Átvezetik a társasá­got a határon. A magyar oldalon megszervezik, hogy mikor és ho­vá érkezzenek a szállító jármű­vek. Ezek egy része Magyaror­szágra behozott, lopott autó. Nagy teljesítményű Mercedesek meg régi BMW-k. Kiszedik az ülé­seket, csak a gépkocsivezetőét hagyják meg, és fölborsozzák a kocsit.- Ez mit jelent? — Őrölt borsot szórnak a kocsi padlójára és az ülésekre, hogy a kutya ne tudjon szaglászni és ké­sőbb segíteni a kocsi korábbi uta­sainak azonosításában. Arcra hú­zott sísapkát és kesztyűt viselnek, hogy ne legyenek felismerhetők, és ne hagyjanak ujjlenyomatot. Beraknak a kocsiba egy kiló szö­get, amivel fölszórhatják az utat, hogy kiszúrják az üldöző autók gumiját. Aztán vagy 15 embert bezsúfolnak a kocsiba majd le­kapcsolt lámpával, 140-nel elin­dulnak, konvojban. Ha eléjük ál­lunk, megpróbálják elütni a jár­őrt. Lőni csak akkor lehet, ha fennáll a közvetlen veszélyhely­zet, annak az elhárítására. Ekkor is számolnunk kell azzal, hogy a bezsúfolt emberek is sérülhetnek. A feladatunk az, hogy adott eset­ben akár fegyverhasználattal is megakadályozzuk a bűncselek­mény elkövetését.- Hogyan szervezik az utakat? Kelet-Magyarországon ukránok a szállítók — Az embereket rejtekhelyekre gyűjtik, és onnan szervezik to­vábbszállításukat. Az alagi tábor is ilyen volt. Az idén már öt gyűj­tőhelyet fedtünk föl, Aszódon 140, Kerepestarcsán 119 embert találtunk. Jelenleg az ukrán em­bercsempészet kelet-magyaror­szági erősödését tapasztaljuk en­nek a módszernek az elterjedésé­ben.- Sok szörnyűséget hallani a gyűjtőhelyeikről- Legtöbbjükön valóban em­bertelen és megalázó körülmé­nyeket találunk. Korlátozzák a menekültek személyi szabadsá­gát. Nem szabad kimenniük az épületből, azt kapnak enni, amit visznek nekik. A szöktetettek kifi­zetnek egy bizonyos összeget Pa­kisztánban, Bangladesben vagy Oroszországban. Idekerülnek, s akkor közlik velük, elfogyott a pénz, telefonáljanak haza pótlá­sért. Amíg a hozzátartozók össze­szedik és küldik, a várakozók helyzete nagyon nehéz. Egy főtt tojás ára 1 dollár, egy kóla 3 dol­lár, egy szem gyógyszer 10 dollár, egy injekció 60 dollár, és csak al­lergia elleni szert adnak. Ha vala­ki nem azért akar telefonálni, hogy pénzt kérjen, annak az ára percenként 10 dollár. A kínaiak szöktetésében főként Budapesten élő honfitársaik vesznek részt. Az idén eddig 900 kínait fogtunk el tiltott határátlépésért, és az ügye­ikhez kapcsolódva mintegy 50 embercsempészt. Ezek egy részét a jugoszláv, illetve az osztrák ha­társzakaszon csíptük el.- Változnak-e az embercsempé­szek módszerei?- Mind gyakrabban szervez­nek be taxisokat. Azt mondják nekik: van itt négy ember, el kéne vinni őket Sopronba. Hogy Sop­ronban a Lövérekben teszik le az utasokat vagy a főpályaudvaron, az a taxist nem különösebben ér­dekli. Tudja, hogy mire vállalko­zik, de megéri neki, mert kicsi a kockázat, és jó pénz van benne. Az embercsempészet nem maf- fiajellegű bűnözés. A bűnözőket egyedül az üzletben rejlő pénz érdekli, amiért persze lefizetik a közreműködőket, de nem akar­nak maffiafőnökök lenni.- Milyen büntetéssel kell szá­molniuk, ha lebuknak?- Tavaly a legkeményebb bün­tetés hét év börtön volt. M.T.L. Gönczöl Katalin, az állam- polgári jogok biztosa hivata­lához öt év alatt 34 ezer pa­nasz érkezett, negyedrészt a községek lakóitól. Elintézni ugyan csak minden harma­dikat lehetett, de jó tanács­ra, ügyéhez segítségre min­den hozzá forduló számítha­tott. „Alkotmányos intézmény” ül ve­lünk szemben: megválasztásá­hoz az Országgyűlés kétharma­dos többségére volt szükség (a legfőbb ügyészéhez például csak a jelen lévő képviselők fele plusz egy fő]. Iratokkal zsúfolt asztala mellett sorolja, mit tettek az el­múlt évben. Szavaiból, lényéből lendület, energia árad. Pedig éle­te túlhajszolt, ahogyan a hivata­lában dolgozók többségéé is. Kri­minológusként évtizedeken át a bűnözés társadalmi okait kutat­ta, 1968-tól oktatta is. A tanítás­ról nem tud lemondani, óráit ma is megtartja, de másutt is tart elő­adásokat. Megválasztásakor új életmódot kellett kialakítania: egyetemi tanárból hivatalnok lett. Azóta áttette reggelre az úszást, de továbbra is naponta tornázik. Férje a nemzetközi jog neves professzora, 33 éve háza­sok. Mióta hétköznapokon nem ebédelnek együtt, a professzor asszony a hét végén sokat és sok­félét főz, vagy hazaviszi férjének a melegíteni valót vacsorára. Ilyenkor adódik idejük jó beszél­getésekre, aztán kicsit még dol­goznak, majd a közösen kivá­lasztott zenére alszanak el. A jogaink védelmezője Az öt év alatt 34 ezer panasz ér­kezett a hivatalába. A lakosság kétharmada már megismerte te­vékenységét és tudja, hivatalához is fordulhat, ha jogsérelem éri. Vizsgálati eredményeikről gyak­ran tájékoztatják a sajtót. A pana­szosok valamivel több mint a fele férfi, majdnem háromnegyedük városi, a negyedük községből va­ló. „Hozott anyagból dolgozunk” - jegyzi meg erről. A közvéle­mény-kutató kérdésére - meny­nyire szolgálja az állampolgári biztos intézménye az emberek ja­vát? - adott válaszaikkal a polgá­rok a negyedik legmegbecsültebb helyre sorolták az intézményt. „Lassanként megtanulják az ál­lampolgárok, mire használjanak bennünket” - véli Gönczöl Kata­lin. Tavaly például kénytelenek voltak elutasítani a panaszok 70 százalékát, mert az ügyek nem tartoztak a hatáskörükbe, például azért, mert még a bíróság foglal­kozik velük. De levelükben kita­nítják a panaszost, hogy akkor mit tehet. Közlik azt is, hogy a jog milyen típusú konfliktusok meg­oldására nem alkalmas. Sokszor lefordítják érthető magyar nyelvre a jogi „tolvajnyelvet”. Olyan pana­szos is akadt, aki a hatósági hatá­rozatból rá sem jött, hogy neki ad­tak igazat. Mindenképpen leírják, mit és hol kell ezután lépnie. „El kellene érni például, hogy a ható­ság ne a paragrafusok számaira hivatkozzék leveleiben, hanem idézze azokat, sőt magyarázza is meg a tartalmát. Mellesleg ma­gukra a törvény- és rendeletszö­vegekre is ráférne, hogy közérthe­tővé tegyék” - teszi hozzá. Az állampolgári jogok biztosá­nak hatáskörébe csak hatóságok tartoznak, csak hozzájuk fordul­hat. Nem vizsgálhatja egyebek közt pénzintézetek, magáncégek, kereskedők ügyeit, ám ha ilyen vonatkozású panasz érkezik, megkeresheti felügyeleti szervei­ket. Vizsgálhatja viszont a mono­polhelyzetben lévő közszolgálta­tókat, hiszen például az önkor­mányzatok nem mindig lépnek fel hatékonyan a fogyasztók vé­delmében, a saját érdekvédelmük gyenge. Vizsgálatuk eredménye csak ajánlás lehet. Nem kötelező tehát, de ha elutasítanák, följebb lép: a nyilvánosság, a főhatóság vagy akár az Országgyűlés elé. Ha sür­gető, égető a panasz, Gönczöl Ka­talin piros cédulát tűz az irathoz: intézéséhez még aznap hozzá kell fogni! Újabban szaporodnak az általa „gerjesztett”-nek nevezett pana­szok: az általuk tett és megismer­tetett átfogó vizsgálatok eredmé­nyein felbuzdulva a gyermekek ügyében például nagymamák, pe­dagógusok kérik közbelépésüket. Olykor ajánlásukkal egyetérte­nek az érintettek, de a végrehaj­táshoz gyakran nincs anyagi fede­A polgárok a negyedik legmegbecsültebb helyre sorolták az általa vezetett intézményt Névjegy Született: Nagykőrös, 1944. ápr. 17. Családi állapota: férjezett (1967), Valki László. Pályája: Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán (ELTE JTK) diplomát szerez (1968), ugyanott a krimino­lógiai tanszéken tanársegéd, adjunktus, do­cens (1968-90), egyetemi tanár (1990-), dékánhelyettes (1985-88). Kriminálszocio- lógiát tanít az ELTE Szociológiai Intézetében (1984-), az állampolgári jogok országgyűlé­si biztosa (1995-). A Magyar Kriminológiai Társaság főtitkára (1983-), a Nemzetközi Kriminológiai Társaság tisztségviselője (1990-). Az állam- és jogtudományok kandi­dátusa (1978), doktora (1990), több könyv szerzője. Elismerései: Vámbéry Rusztem Emlékérem (1985), Szent György-díj (1998). zetük, vagy hiány­zik a kérdéses szak­ember. Ilyenkor ál­talában meg tudnak állapodni arról, hogy mikorra, ho­gyan, milyen mó­don kerítenek sort a jelenleginél valami­vel jobb helyzet megteremtésére. Egy idő múlva utó- vizsgálatot tartanak. „Kész vagyok kompromisszumok­ra, de kemény, kö­vetkezetes és bizo­nyos ügyekben en­gesztelhetetlen sze­retnék maradni” - mondja a biztos. Mi­lyen esetekben? Pél­dául akkor, ha az idősek, a fogyatéko­sok bentlakásos ott­honaiban kiszolgál­tatottságot észlel. Legyen egy zárható fiókjuk; a mozgássé­rülteknek az intézet­ben kapaszkodójuk, hogy ne érezzék ma­gukat teljesen bezár­va; a középületek­hez, a járdákhoz építsenek lejtős részt, amin kocsijuk­kal fölhajthatnak; ha közlekedési lámpát javítanak, a vakok számára szereljenek be hangjel­zőt; a börtönökben a vécé elé ajtót vagy elzáró függönyt. „Az alapve­tő emberi jogi követelmények számonkérésében a legkiszolgál­tatottabbak körében nem lehetek megalkuvó” - hangsúlyozza. Törvény írja elő, hogy a gyer­mek pusztán szociális okból nem emelhető ki a családból. Ennek érdekében tavaly óta minden vá­rosnak kötelező feladata átmeneti szállást létesíteni, ahová a bajba került család együtt költözhet. Ez nemcsak humánusabb, de ol­csóbb megoldás is, mint a család-. tagok külön-külön történő elhe­lyezése. Most már ellenőrzik is, hogy ez megvalósult-e. Viszony­lag sok a panasz a nyugdíj-megál­lapításokra, késedelmes folyósítá­sukra, az önkormányzatok építés­sel kapcsolatos határozataira, a diákjogok megsértésére, a rendőr­ségre. Most ellenőrzik a hajlékta­lanok egészségügyi ellátását. A példák szinte kifogyhatatlanok. Az országgyűlési biztosi meg­bízatást, amely Gönczöl Katalin esetében jövőre jár le, nem siker­nek tekinti, hanem szolgálatnak, amely az ügyek iránti alázatot követeli meg. Az ügyeknek pedig szinte mindegyike darázsfészek, többnyire tragédia van mögöt­tük. Érzelmileg igyekszik a dolgo­kon kívül maradni. „Sajnos, nem mindig sikerül” - ismeri be, s mi­közben férfias kézszorítással bú­csúzunk, arra gondolok, hány képletesen felé nyújtott kezet szorít meg, hasonló határozott­sággal. MOLNÁR S. EDIT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom