Új Néplap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-04 / 103. szám
4. OLDAL SZERKESZTŐS É G P OSTÁJÁBÓL A 2000. MÁJUS 4., CSÜTÖRTÖK HIÚ A zavarosban halászunk? „Isten szeme mindent lát, el ne lopd a léniát! - másodikos kisiskolás koromban a vékonyra gyalult favonalzóra ez a jelmondat került. Szégyen volt, nagy szégyen, ha szükségében egyik gyerek elcsente a másik holmiját és az kiderült. Ha meg nem derült ki, hogy ki a tettes, a gyanúsítottra ferdén néztek a többiek. Legtöbbször lelkiismerete nem bírta elviselni, bűnét megbánva, megszégyenülten visszaadta a dolgot. Ritkán fordult elő lopás. Aztán változott a világ. Lopták az építőanyagot az állam által épített házakból, utakból, szovjet mintára így egészítették ki a fizetést az ügyeskedők. „Hulladékból” épültek kerítések, hétvégi és családi házak az élelmeseknek. Nincsen olyan kár, , Az árvizes jutazsákra rá kel- , , , lett volna nyomtatni, hogy „Isaminek haszna ne lenne ten szeme mindent lát...”. Égy áprilisi estén a villanyfénynél fehérlettek a nagy teherautón a homokkal megtöltött zsákok, amint a városból kifelé, az egyik mellékutcán haladt az autó. Ugyanakkor a rádió jutazsák szállítását kérte az árvízhez... Az egyik fuvarozó telephelyén egy-két nap alatt homokhegy magasodott... Egy másik vállalkozó háza előtt most vált legsürgősebbé a járda kicserélése, homok, sóder szállítása, bedolgozása „ÁRVÍZVÉDELEM” feliratot viselő teherautóval. Nincsen olyan kár, aminek haszna ne lenne! A Zagyva-parti sétányon hetvenöt éves nénike töltögette a zsákot, úgy, ahogy tudta. Mások, az élelmesek meg a zavarosban halásznak... ________________________________________________________________________(NÉVÉ« CÍM) Az ifjúkoromat idézik a szolnoki „rezes bandák” A közelmúltban olvastam a légierő „rezes bandájának” ünnepéről, évfordulójáról. Mint született szolnoki, csak örülni és gratulálni tudok nekik, hiszen több fellépésükön is jelen voltam, még vidéken is, és mindig büszkén vallottam magaménak az együttest. Az évforduló okán érdemes visszaemlékezni a nagy elődökre: a reptéri fúvósokra, ami mellett ott volt a forgalmi, azaz a MÁV-állomási Kerekes állomásfőnök úrral az élen; a katonazenekarnak Varga úr volt a dirigense. A Járműnek is volt önálló fúvós együttese Till úrral az élen. Az utánpótlást a mindenkori levente zenészei adták. A népszerű Olajbányász Fúvószenekar Kiss József iskolatársam irányításával működött, de besegített Mihályi Antal is a vezetésbe. Ezekre az elődökre is büszkék lehetünk. Ifjú koromban, a vasárnapi „szagos” mise után, több száz sétálót, főként a fiatalokat szórakoztattak ezek a zenekarok a Ti- sza-parti sétányon. Esténként pedig gyakran kapott nyílt színi tapsot a Tisza Szálló kupolájából hallatszó Krasznahorka büszke vára szövegű dal előadója. Emlékeim között csupán egy fúvószene társul szomorúsággal: 1942-ben Budapesten, amikor a józsefvárosi vasútállomáson elindultunk a Don-kanyarba, amely sok-sok baj társamnak a gyászindulóját jelentette. ID. SÁNDOR JÁNOS, SZOLNOK KIÁLLÍTÁS A KOLLÉGIUMBAN. Az európai uniós napok alkalmából, Marton Rita tanárnő irányításával, fotókiállítás nyílt a szolnoki városi kollégium 5. számú tagintézményében. Az uniós tagállamok világörökségbe tartozó értékeit megörökítő felvételeket a diákok rendezték össze. Képünk a megnyitón készült. __________________________________________________________________(BEKÜLDÖTT FOTÓ) Száznyolcvan percnyi szépség A Szakszervezetek Megyei Könyvtára és az Utazók Klubjának vendégeként Szolnokon járt a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével kitüntetett író, költő: Takács Tibor. A író-olvasó találkozót Gonda Kata ötödik osztályos tanuló szavalata nyitotta meg, aki Martfűről érkezett az ottani költészet napi városi szavalóverseny győzteseként. Horgas Béla versét mondta el, majd pedig eredeti kalotaszegi népviseletbe öltözve, csángó népmesét adott elő a hallgatóság nem kis örömére. Kirobbanó sikert aratott a nagy tehetségnek ígérkező kisdiák. Ezt követték Takács Tibor csodálatos, emberközeli versei az életről, az elmúlásról, a szerelemről, családról, a természet szere- tetéről a költő tolmácsolásában, aki szenvedélyes szavakkal méltatta a költészet, az irodalom értékét. Legutóbbi, a huszonkilen- cedikként megjelent Éveim ághegyén című kötetéből is hallhattunk néhány szép verset. A negyvenhat országot bejárt író, költő a Gonda Kata a kalotaszegi népviseletben legérdekesebb úti élményeibe is beavatott bennünket. A három órán át tartó együttlét zárásaként, néhány kedves sor kíséretében, könyveit dedikálta. Ezen a napon igazi, meghitt, bensőséges hangulatú találkozó részese lehetett minden jelen lévő irodalomkedvelő. A költő: szemben hallgatóságával P. J.-NÉ, SZOLNOK A MÁV-MTE örökös tiszteletbeli tagja 1995. december 15.: dr. Mosonyi Géza, a megyei labdarúgó-szövetség elnöke átadja a Jász-Nagykun-Szolnok Megye Labdarúgásáért Díjat Egy kivételes képességekkel megáldott, szolnoki születésű sportemberre, Szántó Józsefre, a Szolnoki MÁV volt válogatott labdarúgójára emlékezünk, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a honi labdarúgásnak. A jeles labdarúgó május 5-én lenne nyolcvanöt éves, és két évvel ezelőtt, május 29-én hunyt el Budapesten. Szántó József (Kumpli) pályafutását tizenhét éves korában a Szolnoki MÁV-nál kezdte, és húsz évvel később ugyanott fejezte be. Kétszázharmincnyolc alkalommal játszott az NB I-ben. A MÁV-játé- kosok rangsorában a második helyen áll. Három ízben volt magyar válogatott, és ugyanennyiszer tartalékként szerepelt. Harminc- ötször öltötte magára a vasutas, és hússzor a KÖLASZ-válogatott mezét. A magyar labdarúgó-válogatott játékosok sorában háromszáz- harminchatodikként lépett pályára 1939. március 16-án a franciák ellen Párizsban, harmincezer néző előtt, ahol 2-0 lett az eredmény. Még ugyanebben az évben a svájciak és az írek ellen játszott nem kisebb labdarúgó-személyiségekkel egy csapatban, mint Gyetvai, Lázár, Sárosi dr., Zsengellér, Kolláth Ferenc. Edzőként dolgozott a Szolnoki Szikrában, a Dózsában, az MTE- ben, a MÁV-ban. Eredményesen szerepelt Törökszentmiklóson Martfűn, Jászapátin, Jászárok- szálláson és Tiszakécskén. Nevelt játékosai közül meg kell emelni Kelemen Józsefet, Pallai Istvánt, Bánhidi Öcsit, Baricza Györgyöt, Vörös Lászlót, Szántai Tibort, Karakas Józsefet, Frikker Mártont. Sportbeli munkásságáért 1961- ben megkapta a Testnevelés és Sport Érdemes Sportolója kitüntetést. A Szolnoki MÁV-MTE örökös tiszteletbeli tagja. Nyolcvanadik születésnapján Jász-Nagy- kun-Szolnok megye Labdarúgásért Díjban részesült. Szántó József a magyar labdarúgásnak olyan személyisége, akiről külön fejezetben kellene megemlékezni, ha valaki vállalná a megye labdarúgó sporttörténetének megírását. VARGA FERENC FŐTITKÁR MEGYEI LABDARÚGÓ-SZÖVETSÉG A kép visszakerült Múlt év júliusában tragikus balesetben meghalt egyetlen fiunk. Emlékére márványtáblát állíttattunk Szolnok külterületén az út mentén, oda, ahol fiatal élete véget ért. Talán a mi végtelen fájdalmunk és gyermekünk vétlen lelke ott találkoznak valahol... Aki gyakran jár a régi 4-es úton, és ismeri a tragédia helyszínét, biztosan észrevette, hogy a tábláról eltűnt fiam fényképe. Eltűnt, mert leesett, levált - dicsérve a sírköves munkáját. Többszöri telefonással kértük a sírkövest, próbálja meg helyrehozni a hibát. Ő mindannyiszor megígérte, hogy a kép visszakerül a helyére. Vártunk, bizakodtunk, de hiába, a mester nem jelentkezett. Tudatjuk vele, hogy már nem kell fáradnia! Legyen nyugodtan, már elvégeztük helyette a munkát. De azt is tudatjuk, hogy mély gyászunkban kegyeletsértő volt a sok ígérgetés, és megbocsáthatatlan az a közömbösség, ahogyan halogatta kérésünk teljesítését! A FIÚ SZÜLEI A kripta lett a kis Rudolf sírhelye Az 1848/49-es forradalmi eseményekben Szolnoknak is jelentős szerep jutott. Közlekedési adottságai a várost a katonai szállítások központjává tették. A harctéri helyzet miatt a Batthyá- ny-kormány lemondott, s a végrehajtó hatalmat az országgyűlés a Honvédelmi Bizottmányra bízta. Mivel nem volt ajánlatos Pesten maradni, Kossuth javaslatára az Országgyűlés és a bizottmány Debrecenbe tette át székhelyét. Az utat Szolnokon keresztül tették meg. Az utazók között volt Meszlényi Rudolf, Fejér megye országgyűlési követe, és felesége, Kossuth Zsuzsa, gyermekükkel. A menekülők közül az egyik áldozat az egyéves kis Rudolf volt, aki Szolnokon halt meg. 1949. január 9-én temették el a szolnoki belvárosi nagytemplom kriptájába, amit egykoron a rendház jótevője, Thaisz József serfőzőmester építtetett, s ahol ő és családja és a város régi lelkipásztorai is pihennek. _________________NAGY JÓZSEF, SZOLNOK O lvasóink leveleiből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Hangverseny a zenekultúra követeivel Fennállásának tizedik évfordulóján jubileumi hangversennyel ünnepelt a megyei Karnagyok Kamarakórusa. A reprezentatív ünnepséget eredetileg a Szolnoki Galériába tervezték, ám a rendkívüli árvízhelyzet miatt az Ádám Jenő Magánzeneiskola kamaraterme fogadta be a programot. A zsúfolásig megtelt előadóterem tökéletes akusztikát biztosított. Néhányan a belső udvaron állva hallgatták a csodálatos muzsikát, mert nem fértek be a koncertterembe. Szabó József, a megyei közgyűlés alelnöke köszöntötte az együttest. Mindenekelőtt kiemelte, hogy a kamarakórus céljai támogatást érdemlőek. A kórus tagjai fontosnak tartják, hogy a zenekultúra követeként a megye legkisebb településeire is eljussanak, örömet szeretnének szerezni koncertjeikkel hallatóiknak, maradandó érték átadására törekednek. A közös cél összecsiszolta a kórust emberi és szakmai szempontból egyaránt. Dr. Berki Fe- rencné, Szolnok város művelődési osztályvezetője, aki szintén jelen volt a jeles eseményen, megköszönte a kórus eddigi művészeti tevékenységét, további sikereket kívánt az együttesnek és vezetőjének. A kórust hallgatva bennem felvetődött, meddig lehet a tökéletességre való törekvést fokozni? A koncert repertoárja a zenetörténeti stíluskorszakok legtöbbjét érintette, különleges volt a kórus műsorválasztása. Végtelen nagy szakmai igényességgel szólaltatta meg a Karnagyok Kamarakórusa a stílusban is igen különböző darabokat. Mivel a koncert a húsvéti ünnepek előtti napok egyikére esett, több biblikus témát feldolgozó művet is előadtak, átélt drámaisággal. Bálint Erika magasfényű szopránja és Szabó András igényes tenor szólója meghatóan szépen szólt. A vokális zenét Re- gényi Hedvig bravúros művészi zongorajátéka tette még teljesebb élményűvé. Vájná Katalin karnagy a tőle megszokott belső nyugalommal és végtelen nagy szakmai felkészültséggel dirigálta a tematikailag nagyon különböző hangulatú műveket. Az előadásban végig érezhető volt a karnagy és a kórus közötti - immár tíz éve — kialakult belső egység, harmónia. Buday Péter, a megyei KÓTA titkára, országos alelnök méltatta a kórust, és az együttesnek átadta a szervezet jubileumi díszoklevelét. Gratulálunk a jubiláló kórusnak! _______________SZILÁRD ÁPÁMNÉ, SZOLNOK ILYE N VOLT A SZOLNOKI KOSSUTH TÉR a századelőn. A közelmúltban többször is szóba került, látványtervek is készültek a megyeszékhely főterének átalakításáról. Érdekes lehet viszont egy pillantást vetni erre a képre, mert volt ilyen is; mégpedig a húszas évek táján, amikor többek között betöltötte a környékbeli gyermekek igényének megfelelően a játszótér szerepét és számtalan üzlet - köztük csemege, drogéria, borbély, gyógyszertár, órás, textiles, bazár, papírbolt, hentes, cipő, fűszeres, üveges, mészáros, aranyozó, trafik és még lehetne sorolni - szolgálta a polgárságot. (beküldött fotói
