Új Néplap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-24 / 46. szám

4. OLDAL SZERKESZTŐS E G POSTÁJÁBÓL 2000. Február 24., csütörtök iS A MEB segít a munkahelykeresésben Visszajár-e a magánnyugdíjpénztárhoz befizetett többletfizetés? Átmenetileg bezárta zagyvaréka- si gyárát a Hajdú-Bét Rt., mert ér­tékesítési gondokkal küzd, ter­melőkapacitása meghaladja a pi­aci lehetőségeket, a szükséglete­ket, felhalmozott készletei jelen­tősek. A gyár leállításával a község­ben, a környező és távolabbi tele­püléseken (Abony, Alattyán, Já- noshida, Jászalsószentgyörgy, Jászberény, Jászkisér, Jászla- dány, Kengyel, Örményes, Rákó- czifalva, Szászberek, Szolnok, Tiszapüspöki Tiszasüly, Török- szentmildós és Újszász) közel kétszázan veszítik el munkahe­lyüket. Közöttük vannak általá­nos iskolát végzettek, szakmun­kások, több szakmával rendelke­zők és közép- vagy felsőfokú vég­zettségűek is. Érdekükben alakult meg a megyei munkaügyi központ tá­mogatásával a vállalat, a szak- szervezet és az üzemi tanács képviselőiből a munkába helye­zést elősegítő bizottság, a MEB. Elnökének engem kértek fel. A felkérést elfogadtam, mert szí­vemen viselem a környezetem­ben élők sorsát; tiszteletdíjamat a Rékasi Hírek javára ajánlot­tam fel. A munkába helyezést elősegí­tő bizottság legfőbb feladata, hogy a megyei munkaügyi köz­pont és más külső szervezetek szolgáltatásaival segítse a lét­számleépítésben érintettek mi­előbbi elhelyezkedését, a munka- nélküliség következményeinek enyhítését. A bizottság segít az álláslehe­tőségek felkutatásában, illetve kéri azoknak a munkáltatóknak a jelentkezését, akik létszámbőví­tést terveznek, hogy közösen tudjunk segíteni munkanélkülivé váló dolgozóinkon. Információk kérhetők szemé­lyesen vagy telefonon Gróf Ta­más gyárigazgatótól, Bencsik Zoltánné MEB-alelnöktől, az ér­dekképviselet részéről Kovács Já­nostól és Zudor Józseftől, illetve tőlem a 20/984-49-15-ös telefon­számon. KURUCZ LÁSZLÓ MEB-ELNÖK Miért nem kérik a gyedet? Kevesen veszik igénybe a gyedet - olvashatjuk az újságokban, halljuk a rádióban. Na, de miért? Mert a legtöbb családanyának kedvezőbb maradt a gyes, mind a gyed. S ennek oka van. Vegyük az én példámat. Munkahelyem - ahol több évet dolgoztam, mie­lőtt megszületett a gyermekem - a keresetem nagyjából harminc- ötezer forintra jött ki. Ennyit kap­tam kézhez, tisztán. Papíron azonban csak 19 ezer 500 szere­pelt. S a baj az, hogy a gyed ki­számításakor a papír beszél. A papíron kimutatott kereset alap­ján a gyed kevesebb lenne, mint most a gyes. Sokan vagyunk ab­ban a helyzetben, akik úgy dol­goztak, hogy a minimálbérre vol­tak bejelentve, s a többit „kézbe” kapták. Viszont amikor táppénzt, Repülősök kéznyújtása A Magyar Veterán Repülők Szö­vetségének szolnoki egyesülete beszámoló és tisztújító közgyű­lést tartott a közelmúltban. A het­venhat rendes és öt pártoló, vala­mint három tiszteletbeli tagot számláló egyesület több akar len­ni egy átlagos nyugdíjasklubnál. A közgyűlés - nem feladva az egyesület működésére kidol­gozott alapelveket - kezdemé­nyezte a Kablay Lajos Veterán Repülő Egyesülethez fűződő, in­kább rivalizáló, mintsem baráti kapcsolatok jobbá tételét, a két A Korda Béla festő- és grafikusmű­vész születésének századik évfor­dulója alkalmából rendezett em­lékkiállítás minden szempontból méltóan emlékezett meg egy nehéz utat bejárt ember példaértékű pe­dagógiai és gazdag művészi mun­kásságáról. Köszönet érte a kiállí­tásnak otthon - és minden segítsé­get megadó - szolnoki Helyőrségi Művelődési Otthonnak a népes Korda család összefogásának és ál­dozatos munkájának, s nem utol­sósorban a Verseghy Ferenc Gim­názium támogatásának. Vendégkönyvi bejegyzések igazolják, hogy az alkotások elnyerték a látogatók tetszését. Ennek illusztrálására idézek néhány véleményt: „Ritka az ilyen szép anyag, az ember alig tudja itt hagyni. Azt hiszem, még egyszer vissza kell jönni. (Makai M.); Nagy-nagy örömmel néztük és csodáltak meg édesapám festő barátjá­nak, kortársának a kiállítását, amely szí- vet-lelket gyönyörködtető. (Madarászné Gecse Ágnes); Emlékszem a téli estékre, amikor Móricz Zsigmond könyveiből ol­gyedet, nyugdíjat számítanak, csak a biztosítóhoz bejelentett összeg után lehet a juttatást szá­molni. A gyes havi összege nem függ a keresettől, és csak a 8 százaié kos nyugdíjjárulék terheli. A gyed összege a naptári napi kere set 70 százaléka, amit levonások is terhelnek, így kevesebbre jöhet ki, mind a gyes napi összege. Ha tehát valaki gyesről át akar válta­ni gyedre, jól meg kell néznie, hogy a naptári nap átlagkeresete mennyi. Ha ugyanis ez az átlag nagyobb, mint 988,10 forint, ak­kor a gyed a kedvezőbb. Ha vi­szont a naptári napi átlagkereset kisebb, mint 790,48 forint, akkor a gyes a kedvezőbb. És - sajnos - az ilyenek vannak többségben. __NÉMETH K.-NÉ, SZOLNOK e gyesület egymáshoz való köze­ledését, együttműködését és jö­vőbeli esetleges egyesülését. Mindehhez jó kiindulópontnak számít az, hogy az idei repülő- és helyőrségi bál szervezésében a két egyesület együttesen vesz részt. A közgyűlés tiszteletbeli el­nöknek választotta Bedekovich Andor ny. századost, elnöknek Kiss László ny. alezredest, titkár­nak pedig Simon János száza­dost. N. B., SZOLNOK „Magánnyugdíjpénztári tag lettem több mint egy éve - írja kisújszállási olvasónk. - A kötele­ző hatszázalékos befizetés felett vállaltam a fi­zetésemből plusz 4 százalék munkavállalói többletfizetést. Ez év augusztusában úgy gon­doltam - mivel már ötvenegy éves vagyok, és túl sokat nem tudok gyűjteni a számlámon, hogy visszalépek a társadalombiztosítás nyug­díjrendszerébe. Erre törvény adta lehetőségem van. A magánnyugdíjpénztár a folyószámlámon összegyűjtött összes pénzt, tehát a többletfize­tést is (ami igaz, hogy csak körülbelül tizenhat- ezer forint, de nekem az is pénz) átutalta a tb- nyugdíjalapba. Kérésemet, hogy a többletfize­tést nekem adják vissza, a magánnyugdíjpénz­tár elutasította. Igaza van-e a magánnyugdíj­pénztárnak, ha így jár el? Nem értem, hogy a többlet-befizetéseimre milyen jogon tart igényt a társadalombiztosítás? Feltételezem, hogy nem vagyok egyedül ez­zel a problémával.” A kérdés megválaszolásához a magánnyug­díjról és a magánnyugdíjpénztárról szóló 1997. évi LXXXII. törvény szerinti tagdíj fogalmát kell alapul venni (4. § (2) bek. d/ pontja). E szerint ,,d) tagdíj: az az összeg, amelyet a pénztár tagja a pénztár számára köteles megfi­zetni, ideértve azt az összeget is, mellyel a tbj. által kötelezően megállapított mértéket a pénz­tártag, vagy javára más személy vagy szervezet kiegészíti.” A társadalombiztosítás ellátásaira és a ma­gánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgál­tatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. tv. 4. § 1) pont a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat járu­léknak minősíti. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi CXI. tör­vény is járuléknak tekinti a magán-nyugdíj­pénztári tagdíjat (97. § z./ pont). Ennélfogva al­kalmazni kell rá e törvény valamennyi járulék­kal összefüggő rendelkezését. Ezek közé tartozik, hogy sem a járuléktar­tozás) elengedésére (82. § (1) bek./), sem a ki­fizető által a magánszemélytől levont járulé­kokra fizetési könnyítés (81. § (3) bek. c./ pont) nem engedélyezhető. Összefoglalva: jelenleg nincs jogszabályi le­hetőség arra, hogy a magánnyugdíjpénztári tag­díjból mérséklés, elengedés címén levélíró ré­szére visszafizethető legyen az önként vállalt 4 százalékos tagdíj-kiegészítés. A magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes dön­téssel csatlakozó személy tagsági viszonya a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe törté­nő visszalépéssel is megszűnhet (Nyt. 23. § (1) bek. e./ pont). A visszalépés azonban nem teszi meg nem történtté azt, hogy valamennyi időn át ténylege­sen fennállt a magánnyugdíjpénztári tagsági vi­szony, vagyis nem visszamenőleges hatályú (Nyt. 123. § 2./ bekezdés). A levélíró társadalombiztosítási nyugellá­tásának megállapításánál azonban figyelem­be veszik a magánnyugdíjrendszerben töl­tött időtartamot is ugyanúgy, mintha a nyug- díjjárulék-fizetése mindvégig ezen nyugdíj- rendszerben előírt mértéke szerint történt volna - válaszolta kérdésünkre az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Igazgatósága címzetes főta­nácsosa, Líberné dr. Illés Tóth Erzsébet osz­tályvezető. 'éma: a fiatalkori bűnözés és bűnmegelőzés Én is elsirattam szépséges folyónkat Mindennap elolvastam a Tisza állapotáról szóló híreket, figye­lemmel kísértem a cianid- szennyezés okozta károk mérté­két. Megdöbbentett a pusztítás, de még jobban a károkozók fele­lőtlensége. A Tisza élővilágát veszítettük el az emberi gondatlanság miatt, s ez a pusztítás folytatódik hatá­rainkon túl is. Szomorúan gon­dolok vissza a tavalyi nyárra, amikor egy kirándulás alkalmá­val megnézhettem a Tisza-tó környékét. Akkor elterveztük, hogy ba­rátainkkal máskor is elutazunk Abádszalókra. Csakhogy amit most találunk, az már nem ugyanaz a tó... Legszívesebben megállítám az időt, hogy meg nem történtté tegyem a tragikus esemény, de tudom, hogy ami történt, vissza­fordíthatatlan. Meghatott Percze Miklós új­ságíró jegyzete. Ő fogalmazta meg, mit is vesztettünk el és mit nem kaphatunk vissza so­ha többé. Az írás annyira meg­érintett, hogy én magam is ír­tam egy verset a haldokló Ti­száról. DÚZS MÁRIA, A SZOLNOKI GÉPIPARI, Közlekedési Szakközép- és Szakiskola Jendrassik tagintézményében a tanév első féléve osztályfőnöki óráinak vendége volt Kovács Imre rendőr százados. A bűnmegelőzés­ről, a fiatalkori bűnözésről, a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményekről, a felelősségre vonásról a büntető eljárásokról és a Büntető Törvénykönyv módosításáról megjelent változásokról tájékoztatta a szakember a diákságot. Valamennyi előadás után a tanulók a témához kapcsolódóan kérdéseket tehettek fel. (beküldött fotói KUNMADARAS j tervek a csépai őklubban Akiben folytonos tettvágy munkál, a hosszú tél után na­gyon várja a tavaszt. így vár­juk mi is, Csépa lányai, asszo­nyai az újjáalakult nőbizottság tartalmas programjait. Meg­újult, fiatal vezetőséget vá­lasztottunk a közelmúltban, akik szívesen dolgoznak azért, hogy összefogják asszonyain­kat. A község értelmisége vállalta a nemes feladatot. Szelei Ferenc- né tizenegy éve vezeti a helyi' óvodát, munkáját elismeri az is­kolavezetés, a Dolgármester úr és a szülők is. 0 az új elnök. He­lyettese Kiss Magdika, kiváló óvónő. Bízunk abban, hogy életre keltik szervezetünket, és a többi vezetőségi taggal s velünk, aktív tagokkal, eredményesek le­szünk. Munkatervünkben szerepel az óvodának, az iskolának té­rítők, bábok készítése, öre­gek napjának, gyermeknap­nak színvonalasabbá tétele, kirándulásokkal szép hazánk jobb megismerése, egészség- ügyi és kulturális előadások tartása. Eredményes munkájukhoz mi, idősebbek, tapasztalatokat adunk, és erőnkhöz mérten aktí­van segítünk is. ÓBERNA ISTVÁNNÁ, CSÉPA _____________TISZTELETBELI ELNÖK E gy emlékkiállítás margójára vásott fel részleteket a kollégiumi diákok­nak. A becsületes életre nevelt bennün­ket. (Tóta Lajos); Köszönet a rendezők­nek, hogy Korda Béla festőművész kiállí­tását itt Szolnokon is láthatjuk. Kellően nem propagált, nehéz utat bejárt művész, aki a mai kor alkotói számára is példát mutat. (Márvány Sándor festőművész); Remélem, hogy egyszer ő is elnyeri méltó helyét a magyar festők között, mivel mű­vei alapján ezt kiérdemelné. (Kása Bar­bara); Nagyon gyönyörű, megható ké­pek. Sajnos a szolnoki közönség eddig nem nagyon ismerhette a művészt, aki valóban az alföldi élet festője. (Túri Lász­ló)" Miért nem ismerhették eddig a mű­vészt? - tette fel a kérdést több látogató. Korda Béla kálváriája 1949-ben - már túl az első művészi korszakán - kezdő­dött, amikor tiltakozása ellenére Pécsre helyezték, kiszakítva őt abból a környe­zetből, ahol élni szeretett, alkotni tudott. Az akkori kultúrpolitika nem tudta elvi­selni, hogy hű maradt elveihez, hogy nem állt a rendszert kiszolgáló művészi irányzatok szolgálatába. Származása (ősi nemesi család szülötte) miatt nemkívá­natos személynek számított. Ilyen eset­ben a tehetség, a sokoldalú műveltség, a sok-sok pozitív emberi tulajdonság, a si­keres, gazdag művészi munkásság, a ha­ladó gondolkodás, mind-mind század­rangú kérdéssé vált. Közéleti tevékenysé­ge - a Nemzeti Parasztpárt alapító tagja, a Márciusi Front aktív szereplője, az el­lenállási mozgalom cselekvő résztvevője, lakása, műterme, könyvtára a népi értel­miség vezető egyéniségeinek találkozó- helye - mind feledésbe merültek, értékü­ket vesztették. A művészeti élet perifériá­jára sodorták, lehetetlenné tették, nem hagyták alkotni, még rajztanári állásából is felfüggesztették mint osztályidegent, a rendszer ellenségét. Megaláztatások egész sorát kellett átélnie. Eveken át se­gédmunkásként, majd térképraj­zolóként kereste a család kenye­rét. A társadalom szégyene volt az, ahogyan vele és a hasonló ér­tékekkel bántak gőgös, önző poli­tikai érdekektől vezérelve. A sors­vállalás mint embert, megtörte ugyan, de mint művészt, soha. Hosszú évekre kiesett az alkotó­munkából, nem mutatkozhatott, nevét nem volt ildomos leírni, emlegetni. 1962-ben nyugdíjazták. Mint nyugdíjas, ismét a művészi tevékenység felé fordult, itthon és külföldön is sikere­sen szerepelt kiállításokon, főként grafi­kai munkáival. 1972-ben bekövetkezett halála művészi pályájának második, rö­vid (tízéves) korszakát szakította félbe. Számomra nehezen érthető, hogy „A Szolnoki Művésztelep” (1977-ben, a het­venöt éves évfordulóra jelent meg) emlí­tést sem tesz Korda Béláról. Pedig tény az, hogy a Képzőművészeti Főiskola el­végzése (1925) után évfolyamtár­saival: Gecse Ár­páddal és Chiovi- ni Ferenccel - éveken át együtt dolgozott a mű­vésztelepen. Leg­alább a névjegy­zékben a régi ba­rátok (Pólya T, Gecse, Chiovini) között helyet kel­lett volna adni ennek a nagyon szerény, hánya­tott sorsú, mindig a közjót szolgáló mű­vésznek. Születésének századik évfordu­lóján azzal tudunk kellő tisztességgel megemlékezni róla, ha a művészettörté­nészek tanulmányozzák, elemzik Korda Béla (egykori Rudnay-tanítvány), a jól felkészült, tehetséges festő- és grafikus- művész munkásságát, alkotói korszakát, és az őt megillető méltó helyre teszik a magyar képzőművészetben, mivel ezt már régóta kiérdemelte. ________________________ROMHÁHVI ANTAL, SZOLNOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom