Új Néplap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-14 / 11. szám
8. OLDAL 2000. Január 14., péntek ÉRDEK ESSÉG Aki élvezi a zuhanást A tűrőképesség határai- Az emberi test tűrőképessége szinte határtalan, ugyanakkor életkori és alkati sajátosság, ki mennyit bír - árulta el dr Balázs Ákos, a SOTE I. Számú Sebészeti Klinikájának adjunktusa. - Hihetetlen mértékben lehet fejleszteni, kitolni az emberi tűrőképesség határait, így aki rendszeresen sportol, annak nagyobb az esélye egy balesetnél a túlélésre. Egy esésnél először a csontok sérülnek, ezután a lágy részek. Edzéssel még a csontszöveteket is meg lehet változtatni, edzettebbé, ellen- állóbbá lehet tenni. Még a nyolcvanas évek végén egy kung-fu-mester barátom, aki akkor 60 év körüli volt, olyan autóbalesetet szenvedett, hogy meg kellett volna halnia - emlékszik vissza Balázs doktor. - Az autó többször megpördült, a felismerhe- tétlenségig összetört, a mester meg szépen kiszállt belőle. Bordatöréssel megúszta. Ugyanakkor egy másik, harminc év körüli barátom autóját oldalról elcsapta egy busz. Ő átesett a másik ülésre, és olyan belső sérüléseket szenvedett, hogy majdnem belehalt. Nos, ez a különbség egy edzett, aktív sportoló és egy átlagos ember ellenálló képessége közt - fejezte be dr. Balázs Ákos. (szz) Dávid Merlini, a világ legfiatalabb szabadulóművésze már többször megtapasztalta a zuhanás élményét. Nem egyszer ugrott több emellett magaságból, természetesen minden esetben megfelelő előkészületek után. „Fantasztikus élmény a zuhanás - mesélte el lapunknak -, de a legcsodálatosabb, amikor az ember ezt az élményt el is tudja meséim, azaz csak úgy nem ugranék le én se, mert ilyet csak a vakszerencsének köszönhetően élhet túl bárki. Számomra egyébként nincs határa a kockázatvállalásnak, nincs bennem semmi félelem, de azért a produkciómat biztosító eszközök beszerzését még én sem bízom másra. Mindent saját kezűleg választok ki, és naponta négy órát edzek. Ugrás I a mélybe Az utóbbi fél évben négy olyan esetet találtunk, ahol a mélybe zuhant ember túlélte a katasztrófát. Viszont három olyat is, ahol nem. Miskolcon már történtek csodás életben maradások, de ami egy 42 éves asszonnyal történt, az ritka. A kilencedikről zuhant le, és „csak” törésekkel szállították kórházba. Idén nyáron Szegeden egy kislány a tizedikről esett ki, s ő is megúszta. Budapesten júniusban egy sárkányrepülős, Csiga Sándor 36 méteres magasságból csapódott a földbe, a csodával határos módon mégis .életben maradt. Vagy említhetnénk azt a drogos srácot, aki szeptemberben egy héten kétszer zuhant le a II. kerületi Árpád-kilátó tetejéről. Tíz métert esett, és kutya baja nem lett. Nem mindenki volt ilyen szerencsés. Júliusban a hároméves kisfiút Ricsit lökték ki a panelház hatodik emeletéről a Havanna lakótelepen. Szörnyethalt. Szintén júliusban egy asszony a hároméves gyerekével együtt vetette magát az ötemeletnyi mélységbe, Budapesten. Mindketten meghaltak. Nemrégiben pediga budapesti N. Erika ugrott ki bánatában a tizedikről, s itt sem végződött másként a dolog: ő is szörnyethalt (szz) stresszre nincs felkészülve. Amikor egy ember váratlanul megbotlik és elesik, nagyon súlyos sérüléseket szenvedhet akkor is, ha futballkapus. Márpedig, mint Zacher főorvos úr mondja, szerencsés zuhanás ekkora magasságból valójában nem létezik, legfeljebb szerencsés ember, aki túléli. Persze az sem mindegy, milyen következményekkel... B. Gy. bajnokai \Dr. Zacher Gábor, a fővárosi Szent Erzsébet Kórház sürgősségi belgyógyászati osztályának vezetője baleseti sebészként és mentőorvosként dolgozott sok-sok évig, s találkozott már több hasonló, csodába illő esettel. Két éve Pesterzsébetről kapták a riasztást, hogy egy harmincöt éves férfi kizuhant egy lakótelepi ház tizedik emeletéről. Amikor odaértek, a férfi a hátán feküdt, parkoló autók mellé, félig földes talajra, félig betonra esett. A hóna alól egy hatvan centi magas betonacél állt ki. Ez volt a szerencsétlenségben az első szerencsés momentum: ha öt centivel arrébb esik, ez a karó beszakítja a tüdejét.- Gyorsan végig kell tapintani ilyenkor a beteget, ez nem tarthat tovább egy fél percnél ilyen súlyos eseteknél, hisz minden másodperc számít. Ilyenkor mindig az életfunkciók fenntartására, illetve újraindítására kell koncentrálni, részletes diagnózisra nem lehet és nem szabad vállalkozni. A tünetek és a korábbi tapasztalatok alapján azonnal el kell kezdeni az életmentő eljárásokat. Ebben az esetben azokat a beavatkozásokat kell elvégezni, melyek megadják az esélyt a betegnek, hogy eljusson a kórházig - mondja Zacher főorvos úr. A beteget nagyon sok és súlyos sérülés érte. Agyzúzódás, nyaki gerinc törése, a tüdeje kilyukadt, azpn az oldalon levegő és vér volt a mellkasában, tüdőzúzódást, szívzúzódást is szenvedett, több bordája, a medencecsontja és a jobb combcsontja eltörött, s sokkos állapotban volt. így tehát intubálni kellett a helyszínen megelőzendő a megfulladást, csövet kellett szúrni a tüdejébe, sokktalanítani kellett, azonnal infúziókat kötöttek be, hogy gyógyszeresen is segítsék életben maradását.- Gyakorlatilag mindent megkapott, ami a helyszíni mentőellátásban elképzelhető. Ilyen helyzetekben gyors és promt döntéseket kell hozni, nem lehet tökölni - fogalmazza meg igen plasztikusan a teendőket. És százszázalékosan meg kell bízni a többiekben, hisz nincs idő ellenőrizni, azt az ampullát nyitották-e fel, amit kért az orvos, azt az adagot szívták-e fel a fecskendőbe, és így tovább. Ilyenkor az orvos csak szól, milyen gyógyszerre, milyen eszközre van szükség, nyújtja a kezét, és másodpercek múlva végezheti is a beavatkozást. A beteget nyolcvanhat napos ápolás után bocsátották rehabilitációra. Létfontosságú szervei normálisan működtek a kórházból való távozáskor, a törésekből fakadó utóhatások azonban feltehetően végigkísérik az egész életét. Ha a szervezet egysége ilyen mértékben megbomlik, ezerszázalékos gyógyulás gyakorlatilag nem lehetséges. Zacher főorvos szerint akárhogyan is esik valaki, nagyon csekély a túlélés esélye. „Az ilyen balesetek 95 százalékában hiába megy a mentő, csak a halált tudja megállapítani.” A magasságnak egyébként a harmadik-negyedik emelettől fölfelé már szinte semmi jelentősége nincs.- Ha valaki tíz-tizenkét méterről zuhan, olyan hatás éri, mintha egy gépkocsival hatvan kilométeres sebességgel, frontálisan ütközne - érzékelteti. Más kérdés, hogy igen csekély magasságról, akár egy székről leugorva is lehet viszonylag súlyos sérülést, például sarok- csonttörést szenvedni, sőt nem megfelelő talajfogás esetén nem túl magasról lábra érkezvén, agyrázkódást is. A zuhanásra nem lehet felkészülni. Még egy rúdugró sincs az átlagos embernél jobb helyzetben, ha mondjuk négy-öt emeletnyi magasságból lezuhan, hisz erre a „Szerencsés zuhanás nincs, csak szerencsés ember” A túlélés Pár hete egy fiatal nő kizuhant egy lakóház sokadik szintjéről, néhány nappal később egy férfi vetette ki magát a Teve utcai rendőrpalota nyolcadik emeletéről. Esélyük sem volt a túlélésre, mégis életben maradtak, s egyikük talán még fel is gyógyul. Az orvos specialista szerint szerencsés zuhanás nincs, csak szerencsés ember. Hetek óta mesterségesen tartanak életben a madridi orvosok egy fiatalasszonyt, hogy ha majd eljön az ideje, „megszülhesse” gyermekét. Az asturiai, 30 éves nő súlyos betegségben hunyt el, és már csak a teste ól, meg a szíve alatt hordott, immár 25 hetes magzat. Tét: a magzat élete A SOTE I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján eddig nem tapasztalt a spanyolhoz hasonló esetet dr. Patkós Péter klinikai adjunktus. Szerinte teljesen érthetetlen a nőszervezetek tiltakozása, hiszen nem szülőgépekké alacsonyítják ilyenkor a várandós anyát, hanem a magzat állapotára koncentrálnak, hiszen az anyát már nem tudják megmenteni. Ha beállt az agyhalál, már nem a terhes anya élete a tét, hanem a magzaté.- A huszonöt-huszonnyolc hetes magzatnak jók az esélyei, hiszen ha az anya megkapja a szükséges tápanyagokat és az oxigént, gyermeke még ebben az állapotban is egészségesen jöhet a világra. Egyébként ilyen esetekben egy orvosokból álló bizottság dönt - a hozzátartozók kéréseit figyelembe véve - a szükséges lépésekről - mondja Patkós doktor. Hasonló problémák megoldására hoztak már az ókori rómaiak is törvényt, miszerint: ha a várandós anya meghal, a magzatot ki kell operálni belőle. (szz) Gijón város járásbírójának engedélyére volt szükség ahhoz, hogy a klinikailag halott anyát gépek segítségével még legalább hét hétig biológiailag életben tartsák, mesterségesen lélegeztessék, táplálják, különben nem születhetne meg a baba. Mihelyt a pici eléri a legalább másfél kilót, az orvosok császármetszéssel világra segítik, és inkubátorba helyezik. A gyermek mindeddig normálisan fejlődött, az anya (halálának pontos okát még nem tudták megállapítani) szervezete az orvostudománynak köszönhetően kielégítően működik. Marcelo Palaciosnak, a nemzetközi bioetikai társaság elnökének véleménye szerint az esetleges szülés szerencsés véletlen lesz. Az egykori szocialista politikus még hozzátette: „A kezeléssel az elhunyt fiatalasszony utolsó kívánságát teljesítik az orvosok”. Hasonló eseteket persze ismer az orvostudomány a terhes nők klinikai halála utáni életben tartásról. Csak nemrég kérelmezte egy kanadai család, hogy a hirtelen elhunyt 25 éves anyát tartsák mesterségesen életben, amíg „kihordja” 10 hetes, egészséges magzatát. Amikor 1992- ben német orvosok meg akarták menteni egy 15 hetes magzat életét, nőszervezetek élesen bírálták őket, azzal érvelve, hogy az anyát „szülőgéppé” alacsonyítják le. Egy évvel később egy 19 esztendős, súlyos közlekedési balesetet szenvedett brit nő félévnyi kómás állapot után megszülte a gyermekét, majd csodák csodájára maga is fokozatosan fölépült. Súlyos orvosi-etikai vitát keltett a három évvel ezelőtti eset, amikor egy New York-i kórházban megerőszakoltak egy visszafordíthatatlan kómás állapotú asszonyt. A család ennek ellenére is kérte a magzat megtartását; végül is egészséges gyereket szült a „halott” anya. Spanyolországban egy percig sem volt vitás, mi legyen a vegetáló anya leendő gyermekével: az ibérek nagyon is család- és gyermekszerető, ráadásul meglehetősen liberális nép, miközben többségük hívő is. Nem csupán a sokgyermekes családok védelme központ'i téma, hanem a születésszabályozás, a művi vetélés is, amelyről még 1985-ben határozott a szocialista kormány. A művi abortuszról döntő orvosok messzemenően szem előtt tartják az anya érveit, a saját és magzata egészségi állapotát. A törvény lehetővé teszi, hogy a beavatkozásra a magzati élet 12. hete után sor kerülhessen, ha egyértelműen megállapítható: a gyermek torzszülött. Spanyol nőgyógyászati klinikák - tekintettel a királyságban érvényes abortusztörvényre - gyakorta fogadnak nőket Portugáliából és Franciaországból is. K. L.
