Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-04-25 / 17. szám

A szolnoki volt szovjet katonai kórház bontási jogát elnyerő szek­szárdi vállalkozó, Kovács Ferenc már hetek óta készült a t < nagy attrakcióra: az épület robbantására. Minthogy rendkívüli körültekintést igénylő műveletről volt szó, egy sor követelménynek kellett eleget / ' *?■ '»*•' i * tenni. fTpy;. 1999. április 25. Harmadik oldal Április 18. vasárnap: Meglepő győzelmet aratott Rákóczifalva focicsapata a jóval esélyesebb­nek tartott Karcag ellen. Április 19. hétfő: Szolnok több oktatási intézményében rendkí­vüli szülői értekezleten ültakoz­tak a szülők és a pedagógusok az önkormányzat tervezett óvoda- iám várható a Tiszán. Április 20. kedd: Félmilliárdos beruházás eredményeként új üzemcsarno- kotavattaka Mezőgép Rt. szolnoki gyárában. • Söllei Jánost, az APEH me­gyei igazgatóját nevezték ki a szervezet bűnügyi igazgatóságának élére. Április 21. szerda: Az oktatási intézmények tervezett átszervezésével 200- 250 munkahely szűnik meg Szolnokon - jelentették be sajtótájékozatón. • Megkezdték a szolnoki volt katonai kórház épületének robbantását. Április 22. csütörtök: A Konstantin Általános Iskola tervezett bezárása el­len tüntettek szülők és gyerekek Szolnokon, a Kossuth téren. • ISO 9002- es minőségbiztosítási tanúsítványt kapott a szolnoki MÁV-kórház. • Arend- őrségnapja alkalmából megyeszerteünnepségeketszerveztek. • A megyei közgyűlés rendkívüli ülésén népi ülnököket választottak a bíróságokra. Április 23. péntek: Szolnokon megnyitották a VI. Jász-Nagykun-Szolnok megyei turisztikai napokat, amelyet első ízben kötöttek össze utazási kiál­lítással. • Megkezdődtek a Rákóczi tavasz eseményei. Április 24. szombat Nagykunság Szépe versenyt rendeztek Karcagon. és iskolabezárásai ellen. • Újabb árhul­A robbantáshoz szükséges engedélyek beszerzésében a legnagyobb gondot az árvíz miatti harmadfokú készült­ség okozta. A szabályok sze­rint ugyanis ebben a fokozat­ban - a veszéllyel érintett tér­ségben - nem szabad rob­bantani. Miután az elmúlt héten va­lamelyest „megszelídültek” a város folyói, az épületrob­bantás Miskolcról érkezett specialistái végre munkához láthattak. Cégük vezetőjétől, Gácsi Józseftől megtudtuk, a műve­lethez 87 kilogramm paxitot és 900 darab gyutacsot hasz­náltak fel. A hagyományos, S kisméretű téglából készült épület alján három sorban, i egymástól fél méterenként ‘ fúrt lyukakba helyezték el a •j pontosan kiszámított meny- nyiségű robbanóanyagot.- Olyan még nem fordult elő, hogy véletlenül nem úgy ■ ■ ■ ; ■ „sült" el a dolog, mint aho­gyan azt előre eltervezték? — kérdeztük a szakembert. — Isten őrizz! — tiltakozott — Ebben a szakmában ez semmiképp sem fordulhat elő. Itt mindent ki kell számí­tani előre, nem következhet­nek be váratlan dolgok. Gácsi Józseftől azt is meg­tudtuk, ebben a mesterség­ben is sokat számít a szakis­meret, ám szerinte a legfonto­sabb mégis a tapasztalat. Ese­tükben úgy tűnik, ebben sem lehet hiány, cégük ugyanis 20 éve végez robbantásos épü­letbontást, megfordultak már az ország minden részén. Mivel itt mindennek ab­szolút stimmelnie kellett, így pontban az előre meghatáro­zott időpontban, az előjelző szirénázásokat követően mű­ködésbe hozták az elektroni­kus robbantószerkezetet. A robbantási művelet első fázisában a kórház épületé- ■ •■»*•!■ SÜSÜ* nek nyugati szárnya omlott kártyavárként össze, hogy a korszerű bontási technika jó­voltából épen maradt alkotó­elemeit később újra felhasz­nálhassák az építkezők. Annak, hogy miért nem le­hetett az épületet egyetlen robbantással lerombolni, szintén praktikus okai van­nak. Nincs például olyan rob­bantógép, ami képes lenne egyszerre működésbe hozni a szükséges mennyiségű gyu­tacsot. Továbbá nem szabad, hogy a robbantás a megenge­dettnél nagyobb kihatással legyen környezetére. Ezért létezik egy határ, ennél na­gyobb mennyiségben már nem lehet robbanóanyagot egyszerre felhasználni. Nem véletlen tehát, hogy a város polgárai leginkább csak a saj­tóból értesülhettek a Város­major út mentén történt nem | mindennapi eseményről. H. Gy. Ami érdekesség, faluhelyen feléjük most is szokás, ha a lány­nak udvarolnak és vonakodik férjhez menni, elrabolják. Szüle­tik egy-két gyereke, és nincs mit tenni, a fiatalasszony megbékél a sorsával, boldog lesz. Most még vizsgák várják, majd a féléves gyakorlat, amit otthon tölt. Februárban vissza­jön, hiszen a szakdolgozat után következik az államvizsga. Sze­retett itt lenni, lakni, sok barátot, ismerőst szerzett, de a szülők hazahívják. Hiszen a bátyját a munkája valószínűleg Lengyel- országba szólítja, és akkor ő lesz az egyetlen gyerek. Mindaddig, amíg „el nem rabolja” egy ke­ménykötésű kazah. Utána meg biztosan többen lesznek, hiszen Ainur-Holdfény nem egy gyere­ket szeretne a házasságkötése után... D. Szabó Miklós Amikor a hangzatos nevű Abdoullaeva Ainur 1978. janu­ár 2-án Alma-Atában megszületett, akkor még a kaza- hok a Szovjetunióhoz tartoztak. Azóta nagyot fordult a világ, meg a történelem kereke, és ma Kazahsztán is önálló ország. Az is Igaz, hogy Ainur — ami magyarul Holdfényt Jelent —- Jó öt éve azt sem tudta, hogy Szolnok nevű város létezik a térképen. Most tud­ja, hiszen három esztendeje itt él, és a főisko­la külgazdasági szakán harmadéves. Muzulmánként született, és bi­zony arrafelé még szigorúbbak a szokások. Főleg a lányokkal szemben és vidéken. Alma-Ata főváros, ott már lazábbak az emberi viszonyok, egyre több a nagyvárosi, világi elem. Ainur apja az önkormányzatnál dol­gozik, az anyja orvos. A bátyja pedig Varsóban diplomatának tanul. Ennyit a családról. Ő ott, a kazah fővárosban érettségizett, majd cserediák­ként Budapestre került. Ennek négy éve. Álló esztendeig tanul­ta a nyelvünket. A legelső szó, amit kiejtett, a szia volt, majd a sziasztok következett. Ma is azt állítja, hogy a magyar nyelv iszo­nyatosan nehéz. A Tiszaligetben él kollégi­umban, havi 15 ezer az ösztön­díja, ami bizony nem sok. Hogy a tanulás miképpen megy? Mint időjárás: akad a jegyek között jó is, rossz is. Szerinte nincs kivétel, akár muzul­mán kapja, akár református, egy­formán kell tudni a négyesért vagy a jelesért. A kazahok kinn sok zsírosat, húst esznek, elsősorban birkát. Disznót nem, bár már ő ezt a húst is kóstolta — és ízlett. Ami a kedvenc ételét illeti, az a bab­gulyás. Sajnos, akárhogyan is igyekszik, nem tudja olyan jól elkészíteni, mint a magyar sza­kácsok. Az is meglepte, hogy ná­lunk hányféle bor akad. Ott jó­val szerényebb a választék, és ami van, az is általában magyar eredetű. Bérbe adjuk a Szolnok, Kossuth L. u. 6-8. sz. alatti 147 m2-es üzlethelyiségünket. | Irányár 450 eFt + áfa/hó+rezsi. ' Érdeklődni: hétköznap 8-15 óráig az 1-317-1728 vagy a 20/982-4353-as telefonon Tóth Györgynél, vagy Karmazsin Katalinnál. A közelmúltban Kazinczy- díjat kapott a szolnoki Vlszlay Anita. Mivel abszo­lút esélytelennek érezte magát, az eredményhirde­tésre egyszerű utcai ruhá- I! ban ült be. De talán nem csak ezért volt zavarban, amikor a nevét hallotta. Háromszor. Ugyanis két különdíjjal is jutalmazták. II Anitára már általános és kö­zépiskolás korában felfigyel­tek tanárai kellemes orgánu- jj ma és szép kiejtése miatt, a \ versenyzéshez tehát korán hozzászokott. Érettségi után I elvégzett egy újságíró-iskolát, ! mert minél hamarabb a média világába akart kerülni. Né­hány hónapig újságíró-gya­kornok volt, majd egy keres- , kedelmi rádiónál helyezkedett I el, ahol hamarosan önálló mű- 1 sora lett. Itt döntötte el, hogy i mélyebben foglalkozik a kom­munikációval. így most az eg- $ ri Eszterházy Károly Tanár- ! képző Főiskola harmadéves I kommunikáció szakos hallga- : tója. Ezzel párhuzamosan a Közgazdaság-tudományi Egyetem politikai szakértői H szakát is végzi. : A rádiózás alapjait a Kos­suth rádiónál sajátította el, ahol tavaly nyáron egy hő napos szakmai gyakorla­tát töltötte. A Rádió Eger ügyvezető igazgatója egy reklámban figyelt fel a hangjára, s azonnal felhívta telefonon. Azóta Anita hetente kétszer négy órát ott dolgozik. In­terjúkkal tarkított speciá- i lis zenei műsort vezet, és saját magazinműsorral is büszkél­kedhet. A Kazinczy-díjat egy Karin­thy- és egy Pilinszky-szöveg tolmácsolásával érdemelte ki. Az előbbi szabadon választott, az utóbbi kötelező volt. Ter­mészetesen — tanára segítsé­gével - alaposan felkészült a versenyre, amelyre Pozsony­ból, Ukrajnából és Kárpátaljá­ról is érkeztek. A kívülálló nem is egészen érti, mit tanul­hat még, hiszen nagyon szé­pen beszél. De Anita úgy ítéli, még bőven van mit tanulnia. Hiába részesült a díj mellett még külön elismerésben, mint a kötelező szöveg legjobb elő­adója és a tanárképző főisko­lák legjobb előadója. Gyakran hívják konferálni. Legutóbb a II. nemzetközi 1 filmfesztiválon és egy pénz- i ügyi konferencián szerepelt „élő, egyenes” adásban. Imád szervezkedni is. Most épp a hatszázhatvan végzősnek ; bankettet rendez, ötvenperces 1 műsorral. Az első ilyet a főis- 8 kola történetében, de hagyó- ;; mányteremtő jelleggel. Sza- jf bad idejében barátaival világ- megváltó gondolatokat szövő- getnek az egri borospincék fél- í homályában. A jövőjét tisztán látja negyvenéves koráig. Ad­dig ugyanis az elektronikus 1 sajtóban szeretne tevékeny­kedni. Ha pedig onnan kiöreg­szik, nyit egy panziót. Csak | azt nem tudja még, a rávalót honnan gyűjti össze, mert­hogy nem az újságírói fizeté- : séből, az biztos... Járvás j mmmmmmmmÊmmÊÊÊmmMr ■■ VASARNAP REGGEL Csendes zsaruünnep Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy né­hány évvel ezelőtt mekkora „népünnepély” volt a rendőrség napja. A hivatásukra büszke rendőrök közvetlensége érződött évről évre ezeken a napokon. A városok főterén rendezett bemutatókon ki-ki szemügyre vehette a szolgá­lati járműveket, egyéb használati eszközöket, a gyerekek ámulva-álmodozva brümmöghettek a hatalmas járőrmotorokon, nézhették szájtátva az okos nyomozókutyák mutatványait. Aztán az utóbbi években egyre csak „kopott” az ünnep fénye, legalábbis ami a nyilvánossá­got illeti. A polgárok legfeljebb a fővárosban ta­lálkozhattak a korábbiakhoz hasonló rendez­vényekkel, a rendőrök pedig belső ünnepsége­ken tartották meg a rendőrség napját, ahol ugyan egyszer sem maradtak el az ilyenkor szokásos dicséretek, elismerések, ám ezeken az ünnepségeken már csak a megjutalmazot- tak tapsolhattak egymásnak. A nyilvánvaló pénztelenségen túl talán más oka is van ennek a zárkózottságnak? Tény, hogy a rendőrség soha olyan nehéz helyzetben nem volt, mint napja­inkban, amikor nem csak az egyre nagyobb tömegben jelentkező bűnözés, hanem az el­követett tettek minősé­ge is egyre aggasztóbb. Egyre-másra fedezhető fel, hogy a felfedett bű­nök hátterében szervezetek állnak, nem ritka a fegyveres bűnelkövetés, és amit mostanában már nem győznek hangsúlyozni a szakembe­rek: hazánkban rohamosan „fertőz” a drog. Egyszóval van éppen elég dolog, amivel még az ünnepnapokon is foglalkozniuk kell a rend­őröknek. A rendőrség vezetői erre az esztendőre egyéb­ként nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint azt, hogy évvégére csökkenjen — megyénkben is — a bűncselekmények száma. Ha ez sikerül, akkor bizonyára nem lesz szük­ség parádés bemutatókra ahhoz, hogy ünne­peljük a zsarukat az év minden napján. Horváth Győző

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom