Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-09 / 287. szám
I A Szerkesztőség Postájából 4. oldal 1999. december 9., csütörtök A szemléleten kell változtatni Tovább csúszunk? Jövőre is az idei adótábla kulcsai és sávjai szerint adózunk, változik viszont az alkalmazotti és nő családi kedvezmény. Ebben az évben egymillió forint jövedelem fölött nem járt az alkalmazotti jóváírás. Jövőre 1,2 millió lesz a plafon, ám az egymillióig levonható ösz- szeget csökkenteni kell az egymillió fölötti rész 18 százalékával. Vagyis: aki egynél többet, de 1.2 milliónál kevesebbet keres, az jogosult a jóváírásra, de nem a 36 ezerre. Például: 1 millió 150 ezer forintos jövedelem estén évi 9 ezer kedvezmény jár, 1 millió 50 ezer után évi 27 ezer írható jóvá. Ezek a számok önmagukban is bizalmatlanná tesznek, vajon jobban, avagy rosszabbul járok jövőre. A változást példán is érzékeltette egy közelmúltban megjelent cikk, ami szerint egy lakatos szakmunkás 72 ezer forintos és egy óvónő 58 forintos bruttó bérét vették alapul, akiknek két gyermekük van. A számítások eredményeként kiderült, hogy 6-7 százalékos tervezett infláció mellett a lakatos nettó bére jövőre 8,5 százalékkal nőhet, míg a feleségé csak 5.2 százalékkal. Hiába tehát az ígéret szerint az inflációt meghaladó keresetnövekedés, a család összjövedelme reálértékét csak akkor őrizné meg, ha az infláció valóban az ígért szinten maradna. Erre viszont semmi remény nincs, ha sorra vesszük azokat a szolgáltatásokat— fűtés, közlekedés, elektromos világítás, étkeztetés és a jó ég tudja még, hogy mi minden —, amelyekről már most tudjuk, hogy emelkednek majd. Az említett példa szerint a férj jövő évi nettó jövedelme 43 ezerrel, a feleségé 27 ezerrel lesz több az ideinél. Ez összesen a család kasszáját évi 70 ezer forinttal növeli. Havi bontásban ez 5800 forintot tesz ki. Vajon mire lesz elég ez a pénz egy család havi kiadásainál? Úgyszólván semmire, mert ez arra is kevés, hogy a létfenntartással összefüggő árváltozásokat fedezze belőle. Bárhogyan is osztunk-szorzunk, az derül ki, hogy a példabeli, átlagosjövedelműnek mondott család további ezreket ad majd ki most meglévő havi jövedelméből úgy, hogy (már rég) nincs rá fedezete. Azt meg már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a példabeli házaspár bizonyára nem az Alföldön él, mert mifelénk egy átlagos szakmunkásnak 34 ezer a bruttó keresete és egy átlagos óvónőnek jó esetben 32 ezer. Errefelé ugyanis még itt tartunk. K. B., Szolnok Olvasóink leveleiből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Levélírónk családjával elhatározta, hogy a Dáridó Lajcsival című show-műsort élőben is megnézi. Már három héttel korábban megvásárolt négy, asztalhoz szóló belépőjegyet, gondolván, hogy időben biztosítja nemcsak a műsor nyújtotta élményt, de a család kényelmét is. Azonban nagy csalódás érte, mert nem tudtak leülni. Két rendezővel is beszélt a gondjáról, de különösebb figyelmet nem kapott: Végül a férje szerzett három kerti széket valahonnan, míg családja negyedik tagjának idegenek szorítottak helyet egy asztalnál. A szünet után újabb incidens történt, mert rájuk szóltak, hogy nem jó helyen állnak a székek. „Nem mindegy, hogy kétezer-ötszázért hová teszem?” — kérdezi levelében olvasónk. Miért adtak el több jegyet, mint ameny- nyi hely volt? Egyébként a műsor kárpótolta őket, de nagyon sajnálják hogy szórakozásukat megzavarta ez a kellemetlenség. A show-t a szombathelyi PINO Műsoriroda szervezi, amely országos turnén mutatja be a szórakoztató összeállítást. Ennek egyik állomása volt a közelmúltban Szolnok. Németh Tibor, az iroda vezetője rendkívül sajnálja a történteket, mert munkatársai mindent megtesznek a közönség kulturált fogadásáért. Az ezerötszáz forintos helyekből százötvennel többet, a kétezer-ötszázasból százzal többet készítettek elő, mint amennyi jegy elkelt. A sajnálatos az, hogy azok a nézők, akiknek helye biztosított a nyolcas asztaloknál, nem szívesen fogadják maguk mellé az ismeretleneket, s nem tesznek semmit azért, hogy mások is komfortosan, jól érezzék magukat. A rendezők a tőlük elvárható udvariassággal és előzékenységgel kezelték az észre- ' vételt, de erőszakkal nem kénysze- ríthetnek senkit mások társaságába. Ilyen esetben a többi vendég tapintatán és előzékenységén múlik, hogy jól érzi-e magát mindenki, vagy csalódással tér haza. A turné során sajnos nem először tapasztalják, hogy - különösen a korosabb vendégek - kevés empátiát éreznek a többiek iránt, és tiltakoznak minden közös szórakozás ellen. Ezen a szemléleten kellene mindenekelőtt változtatni, valamennyiünk jól felfogott érdekében. Gazdagodott a könyvtárunk Sikeresek voltak az idén a tisza- földvári városi könyvtár pályázatai. A községi és városi könyvtárak állománygyarapítására kiírt pályázaton például 450 ezer forintot nyertünk fénymásoló gép és könyvek vásárlására. Az önkormányzat hozzájárulása szintén 450 ezer forintot tett ki. Ezen kívül központi támogatásként a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának könyvtári osztályától 203 ezer forintot kaptunk. A pályázaton nyert összegből 620 könyvet vásároltunk a Kódex könyváruházban, ahol 20 százalékos kedvezményben is részesültünk. A könyvek feldolgozását megkezdtük, és reményeink szerint még ebben az évben olvasóink kezébe adhatjuk. A válogatásnál megpróbáltuk minden korosztály igényét figyelembe venni. A hangsúlyt a gyermekkönyvekre (mese, kötelező irodalom, tudományos ismeretközlő művek) beszerzésére helyeztük, mivel köztudott, hogy a gyermekek által olvasott művek a sajátos igénybevétel miatt hamarabb elhasználódnak. Indokolttá tette döntésünket az is, hogy örvendetesen nőtt az olvasók száma. Számunkra igen fontos, hogy a gyerekek hozzájussanak az őket érdeklő irodalomhoz, annál is inkább, mert legfőbb feladatunknak tekintjük az érdeklődés felkeltését a könyvek iránt, a könyvtárhoz való kötődést, kulturális értékeink közvetítését. A könyvtár megszerettetése szerepelt céljaink között, amikor október elején meghirdettük a már hagyományosnak mondható pályázatunkat általános iskolásoknak „Információ, könyv, könyvtár” címmel. Több mint száz tanuló adta be a megoldást városunk három iskolájából. A kérdések a könyvtárak életéhez és használatához kapcsolódtak. Többek között kíváncsiak voltunk arra, vajon tudják-e a gyerekek a katalógus- cédulát „olvasni”? Nagy örömünkre azt tapasztaltuk, hogy a versenyben részt vevők otthonosan mozogtak a témában, amely köszönhető az iskolákban folyó munkának, az évek óta folyamatos könyvtári, könyvtárhasználati óráknak. Minden résztvevőt emléklappal jutalmaztunk és mindhárom iskolából a legjobb nyolcat meghívtuk egy játékos vetélkedőre. A társaságot teával és szendviccsel vendégeltük meg, majd délután jött az igazi meglepetés, egy nagy csokoládétorta, a jól végzett munkajutalmaként. Némethné Fodor Ilona mb. könyvtárvezető / All még a szülőház Annak ellenére, hogy a mai világban talán nem számít hősnek Velemi Endre, nekünk, jászapáti polgároknak sokat jelent a szociáldemokrata eszmeisé- * gü mártír emléke. Ötgyermekes családapaként ezért az eszméért áldozta életét, amikor külföldi katonák 1919. augusztus 3-án orvul meggyilkolták. Áll még a ház a Bocskai utcában, ahol egykoron született. Úgy vélem, a történelmi múltat tisztelnénk meg, ha szülőházát emléktábla jelölné. A tábla elhelyezésének gondolata már korábban megszületett, s szerettem volna, ha Velemi Endre halálának nyolcvanadik évfordulója tiszteletére — halottak napján — felavathatjuk azt a Bocskai u. 4. szám alatt, de sajnos nem volt alkalmam a helybélieket a szándékról széles körben tájékoztatni. Mint jászapáti polgár, továbbra is javaslom egy emléktábla elhelyezését Velemi Endre szülőházának falán — nem hallgatván el azt sem, hogy mint késői utód (felesége ugyanis Szabari Etelka volt, nagyapám, Szabari Pál édestestvére), az őseim iránti tisztelet is vezérel ebben. Városunk történelmi múltját is gazdagítva család- kutatást folytatok, s a készülő írásos anyag (amelynek címe „Ősök tisztelete — az utódok öröksége” lesz) Velemi Endre életének is kellő terjedelmet szentel. Szeretném, ha módunk lenne a millennium évében, közös politikai1* akarattal, városunk mártírjára ekképpen is emlékezni, akinek nevét utca is őrzi a városban. Szabari Pál, Jászapáti A vércsoporthoz válasszuk ételeinket! Törekedjünk az ideális testsúlyra Új gyógyszeres kezelés a fogyókúrában címmel tartott előadást a közelmúltban a szolnoki cukorbetegek klubjában Józsa János- né, a MÁV-kórház dietetikusa. A testsúly szabályozása bonyolult feladat az egyén számára, ezért szakemberek segítéségére van szükség. Az egészség veszélyeztetettségének egyik formája az elhízás, amely növekvő kockázatot jelent a cukorbetegség kialakulásában és annak folyamatában. A súlycsökkenéshez, a csökkentett súly megtartásához gyógyszerre és diétára van szükség, állandó orvosi és dietetikus ellenőrzése mellett. Az elhízás nagy mértékben rontja az életminőséget. Krónikus betegség, amely tartós kezelést igényel. Mint megtudtuk, megjelent a gyógyszerpiacon egy új medicina, amely a klinikai gyakorlatban már igazolta hatékonyságát. Sajnos igen drága, ezért keveseknek adatik meg, hogy segítségül hívja a betegség kezelésében. Az előadótól ezúttal is sok hasznos diétás és életmódtanácsot kaptunk. A klubfoglalkozás második részében dr. Dajka Miklósné a vércsoport szerinti táplálkozás fontosságáról szólt. Klubunk fennállása óta a témakörben először hallottunk erről előadást. Dajka Miklósné hangsúlyozta, hogy igen fontos az életünkben a vércsoport meghatározása, nemcsak a műtéti eljárások miatt, hanem napi ételeink megválasztásában is. A vércsoport a teljes immunrendszer kulcsa. Tizenhat féle ételcsoport van, amely a különböző vércsoportokhoz tartozik, és megtudhattuk azt is, hogy milyen ételféleségek nem ajánlottak. A klubvezető Vendégségben a rendőröknél Huszonöt kisdiák és két pedagógus írta alá azt a kedves hangú levelet, amelyben a szolnoki Eötvös József Általános Iskola 2./a osztályos tanulói és nevelői megköszönik a városi rendőrkapitányság vezetőinek és munkatársainak, hogy vendégül látták őket, s lehetőségük volt megismerkedni a testület belső életével, a felszerelésekkel és fegyverekkel. Csodálatos élményben volt részük, s azon túl, hogy vendégfogadóik gyermekszeretetét érezték, szakmaszeretetből is példát láthattak. Fényözön köszönti az ezredfordulót? A második évezred küszöbén nap mint nap emlegetjük Nostra- damust, a nagy jövendőmondót, aki szerint „fényözön köszönti az ezredfordulót”. Nem mindenki tudja azonban, hogy a nevéhez kapcsolt jóslatok nem tőle származnak. 921-ben Európában születik egy gyermek, Guibert de Gallen, akit szülei nyolcévesen a helyi St. Gallen-i kolostorba adnak. A furcsa viselkedésű fiú néhány év múlva vándorkörútra indul a Balkánra, majd nyugatra. Utazásairól hosszú, különös feljegyzéseket készít, amiről mindenki azt gondolja, szent iratok. Útja során többször is különös állapot vesz rajta erőt (talán epilepszia), melyekből magához térve arról számol be, hogy a „jövőben volt”. Bár szerzetesi életmódja nagyon szigorú, ennek ellenére titokban mégis kísérletezik azzal, hogyan idézhetné elő mesterségesen is azokat a (transz)ál- lapotokat, amelyek alatt jövőbeli „utazásait” teszi. Amikor előre megjósolja a magyarok 955-ös augsburgi nagy csatavesztését, úgy dönt, ezentúl mindent lejegyez, amit „lát”. Különleges élményeit és képességét természetesen megpróbálja a legnagyobb titokban tartani, nehogy ördögpártolással vádolják. Ám egy alkalommal fiatal társa többedmagával kifigyeli az éppen transzban lévő hatvanhat éves Guibert-t. A lelepleződés szégyenében elmenekül a kolostorból, de másnap éjjel visszaszökik, hogy ott maradt iratait magához vegye. Nyolc nap múlva elfogják és felkoncolják. Egy idős asszony, aki segítségére volt a bujdosásban, becsomagolja és kertjében elássa a papírokat. Néhány év múlva azonban kiássák, s a kolostorban rejtik el. A XVI. században, rekonstruálási munkák közben kerülnek csak újra elő a kéziratok a padlólécek alól. Ekkor érkezik a kolostorhoz több éves vándorút után egy Nostradamus nevű ember. A feljegyzések egy részét azonnal lemásolja, a többit magával viszi, amiket azután átír. Nostradamus, teljesen érthető okokból, hallgatott arról, hogy jóslataiban felhasználta Guibert de Gallen évszázadokkal korábbi jövendöléseit. Tehát amikor Nostradamus-jóslatokat olvasunk, valójában Gallen gondolatait olvassuk - átformálva. Vallyon Judit diák A mesterszállási Farkas Imre és felesége, Kovács Sarolta a napokban ünnepelte házasságkötésük ötvenedik évfordulóját. A fél évszázados jubileum alkalmából a szűkebb család köszöntötte a házaspárt. (beküldött fotó) Ami a szemnek gyönyörűség... A szolnoki Hetényi Géza Kórház és Rendelőintézet vezetése és szakszervezeti bizottsága jóvoltából kirándultunk. A hatvanfős csoportunk Bécsben járt - és láttuk Schönbrunnt is! Leírni szépségét nem lehet, ez az, amire azt szokták mondani: „ezt látni kell!” Látni az emberi alkotás remekét, szépségét még évszázadok múltán is. Ami a szemnek gyönyörűséget okoz, az a szívet is felvidítja. Gyönyörködni a természet csodáiban, az erdők, fák, virágok szépségében, a környezetben, amit nemcsak megcsodálni, de megvédeni is kell, vigyázni is rá — itt, a közvetlen közelünkben is. Hogy amit ma megalkotunk, az holnap is szép legyen, viruljon. A háromnapos út során Komárom és Tata nevezetességeit is megnéztük, és kicsit fáj a szívem, hogy itthon, Szolnokon nem nagyon büszkélkedhetünk hasonlókkal. Talán most elkezdődött valami, amit nem szabad abbahagyni, gyarapítani kell, hogy városunk is szebb lehessen az ide utazók szemében. Köszönjük a szervezőknek a kirándulást, mert sokan magánúton soha nem jutottak volna el ezekre a helyekre! A csoport nevében: Molnár Ferencné nyugdíjas
