Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-11 / 263. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1999. november 11., csütörtök A MÁV-kórház nem eladó! Természetbarát túravezetők találkoztak Már serdülőkorban beszélni kell róla A szolnoki Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szakképző Iskola Jendrassik tagintézményében az idén sem maradnak el az egészségügyi felvilágosító jellegű órák. Legutóbb dr. Horváth József urológus tartott előadást. A főorvos szólt arról, mennyire fontos a serdülőkorúak jó egészségi állapota, hiszen a felnövekvő generáció meghatározója nemzetünk továbbélésének. Különösen most kap egyre nagyobb hangsúlyt ez a tény, amikor rohamosan csökken hazánk népessége. Amíg korábban a különféle baktériumok voltak elsősorban a betegségek kórokai, addig ma már az életmódunkból adódó úgynevezett „rizikótényezők” játsszák a döntő szerepet. A baktériumok legyőzhetők a kiváló gyógyszerekkel, az életmód megválasztása azonban az egyéntől függ. Már a serdülőkor érzékeny, változó, jellemalakuló világában fel kell készülni a helyes viselkedési normák megtanulására, az egészséges életmódra. A főorvos kiemelt hangsúlyt adott néhány kérdéscsoportnak, mint például: bármilyen típusú, de a férfias jelleggel kapcsolatos szervi eltérés elhanyagolása később komoly egészségi gondokat okozhat; a napi étkezés rendszeressége és az ételféleségek megválasztása (a diákok többsége a szülői példa láttán reggelit nem fogyaszt, és feltűnő a túl zsíros, fűszeres húskészítmények szere- tete mellett a tejtermékek, a fehérjeféleségek kerülése); a napi, rendszeres tisztálkodás jelentősége nem csak este, de reggel is fontos; már iskolás korban rögzüljön az életünkhöz szervesen hozzátartozó mozgás, sportolás, a hetente két-három alkalommal ajánlott fél órás torna. Bár embertársaink többsége tudja, melyek a kóros elváltozásokhoz vezető tényezők, amelyek egyben az életet is megrövidítik (mint a zsíros, fűszeres étel, az elhízás, az alkohol, a dohányzás, a mozgásszegény életmód), mégsem tesz ellene. Más az ismerete valaminek, és más annak a mindennapi életbe való beépítése, amikor is természetes, hogy az egészségkárosító szokásokat mellőzzük. Ezt tehát gyermekkorban, serdülőkorban kell megszokni, megtanulni, amihez bizony a felnőtteknek is jó példát kell mutatni! H. Gerenvi Mária tanár A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Az október 28-ai lapszámban megjelent közös megye- és városházi sajtótájékoztatóról készült tudósításban azt olvashatjuk, hogy a közgyűlés elnöke és Szolnok polgármestere soknak tart a megyeszékhelyen két kórházat; a Hetényi át tudná venni a MÁV- kórház betegeit, szó lehet a kórház megvételéről is. Néhány nappal később a MÁV-kórház főigazgató főorvosa arról nyilatkozik a lapban, hogy nem eladó a MÁV-kórház. Annak idején, amikor az építkezés megkezdődött, mint fő— Máig előttem van a kép, amint az egyik nevelő megtörli az orrát az én tehetetlen gyermekemnek — mondja meghatódva az egyik anyuka a homoki Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diákotthon könyvtárában, ahol olyan szülők gyűltek össze, akiknek gyermeke hosszú éveket töltött a gyógypedagógiai intézményben. — Boldog voltam, hogy idehoztam őt — folytatja —, úgy nevelték, mint a saját gyereküket. Itt még olvasni is megtanult. A Kereszténység krónikáját, a Bibliát forgatja leggyakrabban, de felsorolja a minisztereket, az angol futballistákat is. Csodálatos ez az iskola. Aki ide bekerül, annak az életet tanítják meg. Amióta hazakerült a kisfiam, azóta kell leteríteni étkezéshez az asztalt, ahová kézmosás nélkül le nem ülne. Bevallom, én mint szülő, sokat tanultam a gyermekemtől. A homoki iskola 2000 decemberében ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját. Erre az alkalomra adják ki a Reformgondok a gyógypedagógiában harmozdonyvezető és szakszervezeti aktíva, négyszáznyolcvan, sőt volt, amikor ezerkétszáz embert képviselve tartottam beszámolót arról, hol tart a munka a Pityó- gödörben. 1957-től vettem részt a társadalmi segítség szervezésében, 1967-ig téglajegyeket árusítottunk, mert kevés volt a beruházásra fordítható állami pénz. Úgy érzem, szégyenkeznem kellene egykori munkatársaim előtt, ha ez a kórház megszűnne. Itt nemcsak szolnokiakat és megyebelieket gyógyítanak, hanem a Tiszántúlról érkezőket is Záhomadik részét,, amelyben a kötetlen beszélgetésen résztvevő, visz- szaemlékező szülők gondolatai is olvashatók lesznek majd. Sz. Laci szülei nem tudtak eljönni a találkozóra, ezért levelet küldtek. „Fiunk homoki beilleszkedése zökkenőmentes volt. Fizikai és szellemi fejlődése felgyorsult. A vele való korábbi törődés, amikor függőleges vonalakat kellett húzogatnia és babszemeket sorba raknia, itt teljesedett ki. Olyan lelki tevékenységek épültek be személyiségébe, amire büszkék vagyunk. Önzetlenségét, adakozókészségét, az élet pozitív oldalainak megragadására való képességét homoki nevelői alapozták meg. Kilenc évet töltött itt. Tizenhét éve, hogy kilépett az intézet kapuján, de naponta emlegeti egykori nevelőit, Ancika nénit, Gyuri bácsit, Magdi nénit. Nagy szeretettel beszél Törőcsik Mihályról, Kókai Nagy Istvánról, Kovács Gábor cipész mesterről.” B. Zoli 1985-től töltött öt évet nyig, Biharkeresztesig, Lőköshá- záig. Évente 12-13 ezer fekvő- és 170 ezer járóbeteget fogadnak, s újabban már nemcsak MÁV-dol- gozók kérhetnek szakellátást, hanem valamennyi biztosított. Ennek a kórháznak mindig volt tartása, nem szorult állami támogatásra. Szeretném remélni, hogy azok, akik a vétel tehetőségét felvetették, újragondolják azt, mert már a szándék is aggodalmat kelt több tízezer emberben. Én is azt mondom: a MÁV-kórház nem eladó! Kollát László, Szolnok ny. főmozdonyvezető Homokon. Édesanyja szerint folyamatos „birkózás” volt ez az időszak. Fia ugyan nagyon szerette a bentlakásos iskolát, de a családdal együtt töltött hétvége után mindig gond volt a visszautazás. Ennek ellenére sok mindent megtanult, nagyon kötődik az iskolához, volt nevelőihez. Hogy miről szóknak a visszaemlékezések? Arról, hogy iszonyú nehéz lelkileg feldolgozni a szülőnek a sérült gyerektől való elszakadást a kisiskolás kor legelején, ám a speciális fejlesztés óriási eredmények formájában gyümölcsözik. Az írás, olvasás, számolás, ön- kiszolgálás közösségben való elsajátításával megtörténik az emberré válás a szó legnemesebb értelmében, amely a fiatalok további életútjára, életminőségére jelentősen kihat. Ezért mondta az egyik szülő: — Nagyon fájdalmas dolog itt hagyni a gyereket, de le kell győzni ezt az érzést, mert amit itt kap, azt pénzzel megvenni sehol sem lehetne. E. J., Szolnok A Megyei Természetbarát Szövetség túravezetőknek tartott továbbképzésén elsősorban a Zagyva völgye és környékének kevésbé ismert, 'látogatott természeti, kulturális értékeit kerestük fel. A huszonöt érintendő pont közül a megye talán legrégibb műemlékét, a jánoshidai premontrei és a jászberényi római katolikus műemlék templomot néztük meg, s vetettünk egy pillantást a város határában hidat őrző Ne- pomuki Szent Jánosra is. A szurdokpüspöki ditómabányában a különböző kőzetek mellett a szerencsések 15 millió éves levéllé- nyomatokat, mangánkiválásokat is találhattak. Pásztón a műemlék városközpontot és a néhány éve berendezett múzeumot Hír János múzeumigazgató mutatta be. Bátonyterenye határában a távoli kultúra magyarországi képviselőjének, Körösi Csorna Sándornak emlékhelyét is bejártuk. Külön öröm volt, hogy egy jászsági származású fiatalember vezette körbe a résztvevőket. A szentkúti kegyhely történetének megismerése után, némi kapaszkodóval jutottunk el a vulkáni tufában kialakult Szent László-ha- sadékban csörgedező forráshoz és a miocén kori mészkőbe vájt egykori remetelakhoz. Salgótarjánban a megyei TIT oktatási bázisán volt kényelmes szállásunk. A környékbeli - ideértve a szlovákiai részt is — bazalt vulkánokhoz, a rajtuk álló várromokhoz Gubola István, a Nógrád Megyei Természetbarát Szövetség elnöke vezetett el minket. Ismertette a bazaltkúpok kialakulásának folyamatát, a váAz idei év időjárása nem kedvezett környékünkön a szőlőnek. Tapasztalhatjuk ezt a piacokon is, hiszen alig árulnak hazai termést, helyette mediterrán eredetű szőlőt kínálnak igen borsos áron. Annyi azonban mégis termett, hogy Jánoshidán szüreti felvonulást és mulatságot rendezzenek. A felvonulást több kilométeren keresztül egy magyar ruhába öltözött leány és legény lóháton vezette, mögöttük sorakozott fel a nótázó sokadalom — ki feldíszített lovas kocsin, ki gyalogosan. A díszes felvonulást kíváncsi tekintetek kísérték, s olyanok is akadtak, akik szőlőlével is megkínálták a felvonulókat. Voltak páran, akik maskarába öltözve riogatták és szórakoztatták a nézőket. A több száz méter hosz- szú menetet a fiatal polgármester és felesége zárta. A vendégfogadásra berendezett csarnokban rákhoz kacsolódó történelmi eseményeket és legendákat. Először éjszakai túrával Salgó várát kerestük fel. Másnap sorra következtek: Fülek, Ajnácskő, Somoskő, Baglyaskő. Somoskővárához együtt gyalogoltunk a losonci turistákkal. A tábortűznél egyaránt fogyott a jófajta borovicska és a barackpálinka. Megállapítottuk, kevesen tudják, hogy Losonc és Szolnok címermadara egyaránt a pelikán. A harmadik napon az első uti- cél a gótikus stílusban épült egy- házasgergei műemlék templom volt, ahol az orgonát is megszólaltattuk. A földtörténet 20 millió évvel ezelőtti korszakába tekintettünk be az Európa-diplo- mával kitüntetett lábnyomos homokkő-bemutatóhelyen. Az itt feltárt leletegyüttes a világon egyedülálló. Csendes kis település Benczúr Gyula egykori lakhelye, Benczúr- falva. Műhelyében őt követően Szabó István fafaragó dolgozott. Alkotásait fia mutatta be, aki a szolnoki Tisza-parton álló szobrot is készítette. Ezután két ismertebb, látogatottabb hely következett, Szécsény és Hollókő. (Érthetetlen, hogy Szécsényben a Forgách-kastély múzeuma vasárnap miért tart zárva?) Hollókőn a világörökség részét képező faluközpont mellett helyreállították a várat, tetejéről szép a kilátás a borongós őszi erdőkre. A három napos út során a túravezetők számos ötletet kaptak az 2000. évre tervezhető túrák célpontjaira. Pap Sándor elnök, Szolnok Megyei Természetbarát Szövetség magyar nóta és operett szórakoztatott bennünket. Egy idő után elcsendesedett a nótaszó, s megjelentek a jánoshidai asszonyok a jóízű pörkölttel. Nem tudtuk meg, ki vagy kik főzték a jó étvággyal elfogyasztott vacsorát, de megérdemlik érte a dicséretet. Ezen a hagyományokat felelevenítő mulatságon nemcsak a já- noshidaiak, hanem az alsószent- györgyiek, a ladányiak, a boldogháziak, jákóhalmiak népes küldöttségei is ott voltak, amit joggal nevezhetnénk jászságiak találkozójának is még akkor is, ha Rákóczifalváról is jöttek az Életet az éveknek mozgalom keretében. Örömünkre volt, hogy több fiatal is velünk együtt szórakozott, de még mindig nem elegen. Reméljük, jövőre még többen lesznek. Gavaldik Mihály, Jászladány, a nyugdíjasklub tagja A Tomajmonostori Általános Iskola száznégy diákja az idei tanévet a szépen rendbe hozott, felújított intézményben kezdte. A mintegy kétmillió forintból a tantermek és nyílászárók festését, mázolását és az épület lábazatának javítását végezték el. Az életre nevelnek Homokon Hagyományápoló szüreti mulatság A kérdés az: milyen értéktartalommal bíró magatartást választunk Jól csak művelt és erkölcsös nép élhet. Aligha vitatható, hogy mi, magyarok mindkét célt el kívánjuk érni, ám úgy tűnik, az állampolgárok többsége még messze van a jóléttől, a bőség kosarától, hisz egyik megoldásra váró problémánk a tömeges szegénység, a munkátlan- ság, a semmittevés, az eladósodás, népességfogyás, elvándorlás, a betegségek és deviáns magatartások válságkezelése, megelőzése. Mindennapi tapasztalatok, tények jelzik, hogy az élet egy-egy szegény településen, szegény családban milyen nehéz, s köny- nyen beleesik egy ilyen család a nélkülözés és a betegség, a megfelelő képzettség hiányának csapdájába. A nehéz életkörülmények között élők megrendült létbiztonsága, tudatos létük korláta egyéni, társadalmi jelentőségű tetteiket is meghatározza, hisz köztudott, hogy az emberek tudata (műveltsége, képzettsége, erkölcsössége) is befolyásolja viselkedésük, sorsuk, életformájuk alakulását. Nincs tehát csodálkozni való azon, ha a mindennapi élet nevezett színterein az új rendszer lényegére utaló polgári szabadságjogok s a polgári egyenlőség világa az emberi és a kisebbségi jogok érvényesítése, tisztelete több tekintetben várat még magára, az ezért folyó küzdelem pedig az érintetteknek éppúgy megterhe- lően fáradságos, miként a válságkezelő, reformokat szorgalmazó intézményeknek, szervezeteknek. A jobblétért folytatott küzdelemben jó dolog az is, ha a kormány és az önkormányzatok segélyek helyett munkát szeretnének adni az embereknek, amely- lyel csökkenteni lehetne a parazitizmust, a semmittevést, a do- logtalan, henye életmódot, elősegíteni az emberi élet intenzívebbé válását, önmegvalósításukra és jellemük formálódására irányuló magatartásformáik megválasztását. Képzésük, tudásuk, műveltségük gyarapításával az esélyt lehet fokozni a munka- és viselkedéskultúrában, szolgálva azt az emberi célt, mely által ne az olcsó munkaerő váljék vonzóvá számukra. Ám a nem olcsó munkaerő többnyire innovatív, kreatív, aminek értéktermelő, értékvédő hatása szoros összefüggésben van a korszerű műveltséggel, mert például a minőség vagy a siker dimenziói (irányai, irányultságai) minőségit produkáló emberek pozitív gondolkodását feltételezik. Ugyanakkor az innovatív, kreatív, alkotó jellegű cselekvésnek is megvannak a korlátái, határai a konkrét környezeti feltételek mikéntjében éppúgy, mint az alkotó egyénben, s tudni kell, hogy hol, meddig lehet azt érvényesíteni akár térben és időben létező mozgásformában. Épp most, ebben a bajos, érzelmileg zavarodott világban volna szükség annak széles körű elismerésére, hogy az emberi magatartás értékjelölő és sajnos értékvesztő, értékromboló fogalom, vagyis értékes és kevésbé értékes tettek összessége. Jelentőségét növeli az is, hogy az egészében tanúsított magatartás, magatartáskultúra a munkában, a magánéletben, a másokkal való érintkezésben egyaránt működik: jól vagy rosszul, igazságosan vagy igazságtalanul, prog- resszíven vagy kevésbé prog- resszíven, túlzó individualitással vagy kollektiven, arisztokratikusan vagy demokratikusan. Társadalmi jelentőséggel bíró kérdés, megoldásra érett probléma itt az, hogy vajon az állampolgár - különösen a tanuló ifjúság - milyen értéktartalommal bíró viselkedést, magatartást választ, sajátít el. Hisz csak úgy tud modern lenni, ha cselekedetei, céljai, szándékai, indítékai korszerűek, értékesek; magatartásmintái, családi, üzleti, vallási normái összeférnek a korszerű értékrenddel, előremutató egyéni, társadalmi érdekekkel. Hisz nem mindegy az egyénnek és konkrét csoportjának sem, hogy például az erkölcsi, jogi, gazdasági követelmények mennyire szervesen, természetesen, közvetlenül olvadnak össze az ember életmódjával, válnak vagy nem életének szabályaivá. Ezeknek a cselekvés- és magatartásformáknak az elemzése, tipizálása, értékelése elősegíti az állampolgárok viselkedésének megismerését, diagnosztizálást és a szükséges terápiák meghatározását, mely nélkül aligha létezhet tudatos emberi magatartásformálás és művelt, erkölcsös nép. Ám büntetni, adóztatni, kilakoltatni, „bunkózni”, hódítani lehet. De nem biztos, hogy életünk tele van agresszióval, mert van más, jó is; sok tisztességesen élő ember - a megyében is -, akik nemcsak gazdagok, hanem képzettek, műveltek és még erkölcsösek is, jellemükből fakadóan modell értékűek, követendő mintaként is szerepelhetnek az ifjak előtt. Dr. Bálint Sándor, Szolnok
