Új Néplap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-29 / 175. szám

1999. július 29., csütörtök Megyei Körkép 3. oldal Emléktábla a lejegyzőnek Jásztelek első írásos említésé­nek 550. évfordulóján idén számos rendezvényt, megem­lékezést tartanak a kis jász­sági településen. Az ünnep­ségsor keretében tegnap egy emléktáblát avattak fel, il­letve a művelődési házban he­lyi és Jásztelekről elszárma­zott festőművészek kiállítását nyitották meg. Gumberth János 1878 és 1913 között, 35 évig volt a település fő­jegyzője. Működésének emlékét máig őrzik a helyiek. Elhatároz­ták hát, hogy egy emléktáblát avatnak a községháza falán, hogy az elkövetkező nemzedékek se feledjék az egykori jegyzőt. Teg­nap a márványtábla avatásán Ivanics Ferencné, Jásztelek jegy­zője rövid beszéddel méltatta Gumberth János munkáját. A fő­jegyző még a vármegyerendszer­ben kezdte meg tevékenységét, és a több mint három évtized alatt tanúja lehetett, hogyan növekszik az állam szerepe és szorul vissza a megye hatásköre a hazai köz- igazgatásban. Az emlékünnepséget követően a művelődési házban Velkeiné Pócz Ilona nyitotta meg a helyi és a Jásztelekről elszármazott kép­zőművészek munkáiból váloga­tott kiállítást. Az érdeklődők Borbás Valéria, Benyó György, Kuli Zsolt, valamint Terjékiné Mozsár Magdolna munkáit te­kinthetik meg. Az egyik különte­remben Bella Zoltán, a fiatalon elhunyt helyi festőművész em­lékkiállítását vehetik szemügyre a látogatók. bcs Az egyedülálló anyatej (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Rotyis György, az Egész­ségügyi Szolgálat orvos igazga­tója köszöntőjében hangsú­lyozta, hogy a szopott anyatej egyedülálló és mesterségesen létrehozhatatlan táplálék. Mint második élőszövet, a vérhez hasonlóan fontos. A természe­tes, anyatejes tápláláshoz joga van minden gyermeknek - így nemrég Magyarország is csat­lakozott egy nemzetközi kez­deményezéshez, miszerint tö­rekszenek rá, hogy a mamák legalább négy hónapos korukig csak anyatejjel táplálják cse­csemőiket. A kutatások szerint ellenállóbb ideg- és immun- rendszerrel rendelkeznek azok a gyermekek, akiket egyéves korukig anyatejjel tápláltak, mint tápszeres kortársaik. Az anyatejes táplálás azonban nemcsak a babákat védi, kimu­tatták ugyanis, hogy a szoptató nőknél kevesebbszer fordul elő rákos megbetegedés. v. h. Múzeumba kerülnek a szolnoki Tabán egyik legrégebbi házának néprajzi szempontból jelentős részei. Az utókor számára megőrzésre szánt népi lakóház életveszé­lyessé vált, ezért elengedhetetlen a lebontása. A Damjanich János Múzeum munkatársai a teljes pusztulás előtt összegyűjtötték és elraktározták a számukra fontos részeket, fotó: m. j. Tovább fokozzák a költségvetési szigort Tisza-parti nyár, szúnyoggyérítés, úszásoktatás, Világbéke-futás, kosárlabda jam, költségvetési elemzés - e témákról szólt tegnap sajtótájékoztatóján Bállá György szolnoki alpolgármester, aki az Olaszországból tegnap hajnalban hazatért Szalay Ferenc polgár- mester helyett „ugrott be” megtartani a tájékoztatót. A Tisza-parti nyárról Bállá György megjegyezte, a város szempontjából fontos rendez­vénysorozatról van szó. Ez egy kísérlet is egyben, amiről úgy vélte, be is fog válni a továbbiak­ban. Igaz, vannak a környékbeli lakóktól negatív jelzések, de vannak, akik dicsérik. Bállá György hozzátette, ezután is fo­kozottan ügyelnek arra, hogy a lakók pihenése zavartalan legyen. További rendezvényekről is szólt a városvezető-helyettes, mégpedig a Világbéke-fútásról, amelynek egyik állomása Szol­nokon lesz valószínűleg augusz­tus 2-án. És egy még későbbi program: az augusztus 20-i ese­mények közül kiemelkedik majd az extrém kosárlabda jam, amiről július 29-én lesz tájékoztató. A szúnyogirtásról szólva Bállá György kijelentette, bár ritkán tapasztalt megfelelő meleg és esős időjárás segíti a szúnyo­gok életterét, mégis, az eddigi gyérítés eredményeként sokkal kevesebb a vérszívó, mint tavaly. Igaz, egy hét óta jelentősen meg­szaporodtak az állatkák, de már tegnap is volt, és ma és holnap is lesz légi és kémiai szúnyogirtás Szolnokon, mégpedig K-Othrin 1 ULV-vel, ami a méhekre ve­szélyes. Mint elhangzott, a városháza szeretné, ha vállalkozói alapon is folyhatna úszásoktatás a Kanizsa Tivadar Városi Tanuszodában. Ez az érdeklődők számától is függ, telefonjaikat a 425-537-es számon vájják. Szalay Ferenc nyárra felada­tokat is szabott alpolgármestere­inek, amelyek közül Bállá György a költségvetési elemzés­sel foglalkozott. Ez arról szól, hogy a folyamatosan teljesülő költségvetésből milyen tapaszta­latok vonhatók le. Magyarul me­lyek azok a területek, amelyek alul-, melyek felülfinanszirozot- tak, és hol lehet a feladatokat szűkítem. Ez a munka elkészült. Az energiakincstár áttekintése is feladat volt. Elhangzott, ma már minden felkért városi intéz­mény energiaszámlája a polgár- mesteri hivatalhoz érkezik, on­nan fizetik ki azokat. Szeptemberben készül el az intézményfinanszírozás alapel­veinek programja. Bállá György aláhúzta, ez nem újabb átszerve­zést jelent, hanem azt, hogy a költségvetés tervezésekor min­den intézményre sarokszámokat dolgoznak ki a vezetők bevoná­sával, ugyanakkor az eddig sem csekély költségvetési szigort to­vább fogják fokozni. ta Csődhullám fenyeget az agráriumban (Folytatás az I. oldalról) Az országos nagygyűlésre - a helyzetet némiképp orvoso­landó - javaslatokat fogal­maznak meg a szervezők. Ezek között minden bizonnyal szerepel majd hektáronként minimálisan tízezer forintos gyorssegély a regisztrált áru­termelők kárainak enyhítésére, az éven belüli hitelek állami kamattámogatás melletti pro­longálása, a korábbi foglalkoz­tatási támogatás visszaállítása és dolgozónként ötezer fo­rintra emelése, valamint tekin­tettel a rendkívüli időjárásra, a gázolaj fogyasztási normájá­nak ötvenszázalékos emelése és adótartamának teljes vissza­igényelhetősége. A jövőre nézve mindemellett átfogó pi­acszabályozási rendszert sür­getnek a gazdálkodók, mely ösztönzi a minőségi áruterme­lést. Váradi Csaba hangsúlyozta, hogy a javaslatok még nem öl­töttek végleges formát, az au­gusztusi nagygyűlésen derül ki pontosan, mit akarnak a gaz­dák, s ennek alapján készül el majd a termelők tárgyalási po­zíciója. Az érdek-képviseleti vezető kiemelte azt is, hogy minden lehetséges eszközzel tárgyalásos úton kívánják ren­dezni a regisztrált gazdálkodói kör problémáit. L. Z. Amiről beszélünk Nemzedékek A sebész főorvos a babgulyást kavargatja a bográcsban. „Egyébként”, a munkahelyén, a rendelőben és a klinikán bizto­san elfogódottan lépne oda hozzá az ember, hiszen élet, egész­ség függ a tudásától, az odafigyelésétől. De most, a táborban itt van, elérhető közelségben, meg lehet szólítani. Mint ahogy itt van a többi nagy tudású szakember is. A pro­fesszor, aki elmúlt nyolcvanéves, a tudós, akinek külföldön je­lent meg könyve. Bármelyiküket lehet kérdezni, szívesen ma­gyaráznak, számolnak be a munkájukról. És persze kérdezik is őket. Kíváncsi diákok, akikből sebész meg nyolcvanéves professzor lesz egyszer majd. ők a hortobá­gyi természetkutató tábor „legkisebbjei”, általános és középis­kolások, akik most szemtől szembe állnak a következő generá­ciókkal. Az egyetemi hallgatóval, a végzett tudóssal, a nemzet­közi hírű szakemberrel, a főiskolai tanszékvezető tanárral. És ez valami hihetetlen csoda számukra. Hogy a jövő - amivé ezek a gyerekek válni akarnak - itt van, karnyújtásnyira. A tudás, a tapasztalat, az életbölcsesség úgy szivárog át a diák- fejekbe, hogy szinte észre sem veszik. Nemcsak egy-egy ma­dárfaj vagy ritka növény azonosítását tanulják, hanem magát a nagybetűs Életet, bukásaival és dicsőségeivel. Nemzedékek vannak együtt, és pillanatok alatt megtalálja mindenki a helyét, anélkül, hogy bárki eligazítaná. Megtalálja azt, akitől átvehet tudást, tapasztalatot, életfelfogást. A sebész megint megkavaija a babgulyást, és azt mondja, hogy más táborokat is így kellene szervezni, hogy különböző nemzedékek legyenek együtt. Ez az együttlét ugyanis spontán módon az életre, a talpon maradásra nevel. Persze, teszi hozzá, az sem utolsó szempont, hogy sok városi gyerek sátortáborozik, ahol megtanul alkalmazkodni egy más­fajta életmódhoz. És a tudóssal, a professzorral meg a tanszék- vezető tanárral kutatva a természetet megtanulja azt is, hogy a természetes környezetünket nem lehet semmisnek venni, hiszen mindannyiunk élete függ tőle. Paulina Éva Van olyan gazda, aki ötven mázsát aratott Vizes a föld, állnak a kombájnok Bár az elmúlt napokban jelen­tősebb mennyiségű csapadék nem esett Mezőtúr térségében, a talaj még mindig vizes, sáros. A búzatáblákra a kombájnok nem tudnak rámenni. A múlt héten lehullott jelentős, néhol felhőszakadás jellegű csa­padéknak köszönhetően az addig is nedves termőföldek gyakorlati­lag sártengerré változtak. Külö­nösen érvényes ez a laposabb, le­folyástalan területekre, ahol tar­tósan megmaradt a víz, messziről akár tavaknak is vélné az ember az ilyen képződményeket. Ritka­ságszámba megy, ha a határban kombájnt lát az utazó. Amelyik kint van a táblában, az is legtöbb­ször csak kínlódik, nagy nehéz­ségek árán tud aratni. A maga­sabban fekvő területeken kissé jobb a helyzet, ott olyannyira fel­száradt a talaj, hogy akár aka­dálymentesnek is mondhatnánk a munkát. De mint az egyik túri mezőgazdasági nagyüzem veze­tőjétől megtudtuk, az ő gépeik je­lenleg állnak, talán a fénymagot tudják majd elkezdeni betakarí­tani. Ám ahhoz, hogy a kenyér- gabonába is be tudjanak menni, még legalább három-öt száraz napra lenne szükség. S akkor is csak kínlódva, nagy erőfeszítés­sel lehet majd dolgozni. Találkoztunk viszont olyan gazdával is, aki már régen végzett a búza aratásával, igaz, földje nem lapályos területen található. A termelő elmondta, csaknem 50 mázsa termett hektáronként, és nagy részét már el is tudta adni, százkilónként kétezer forintos áron. GG Belvízelvezető közmunkások A Közép-Tisza Vidéki Kht. pá­lyázati segítséggel indította el azt a programot, amely hat hónapig 130 tartós munkanélkülit tud fog­lalkoztatni az érdekeltségi terüle­tén lévő 11 településen. Munka van elég, hiszen az őszi-téli árhul­lám, majd az elmúlt hetek hatal­mas esőzései a Közép-Tisza vi­dékén is ismételten rámutattak a települési belvíz-elvezetési rend­szerek hiányosságaira. Most ezeket kívánják meg­szüntetni a szükséges új árkok ki­alakításával együtt a közhasznú munkások: Nagyivántól kezdve Tiszaszentimrén keresztül egé­szen Tiszaroffig. A program au­gusztustól tartósan még negyven munkanélkülin tud segíteni, -p­NEMERE ISTVÁN: A legnagyobb kockázat Kilencedik rész: Halál a motelben Bert, a magyar titkosrendőr a nem­zetközi Szervezet megbízásából le­csap a kolumbiai és orosz bandi­tákra Bahama szigetén. Egyik ak­ciója sikerrel véget ért, de máris kezdődik a következő... A nap könyörtelenül tűzött, mégsem volt hőség. Nassau és a többi Ba- hama-szigeti városka kellemes éghaj­latát a tenger enyhítette. Finom szél mozgatta a magas pálmák ágait, vörös és sárga virágok nyíltak egy téren. A strandokon széllovasok színes vitor­lái, türkizkék és fehér tengerhullá­mok. A parton mindenfelé nagy szál­lodák, parkolók, sétáló fürdőruhás nők és férfiak. Minden olyan békés volt, de a lát­vány Bertet nem téveszthette meg. Még csak az imént fejezte be egyik akcióját, és húsz perc sem telt bele, már a másik helyszínéhez közeledett. Inge alatt golyóálló mellény volt, előbbi „sebe” még sajgott. Azért nem annyira kemények ezek a mellények, végtére is nem ólomból vannak; ha egészen közelről kap egy pisztolygo­lyót, mint az imént, még a bordája is eltörhet. De ezt megúszta. A kocsi előbb a tengerparttal pár­huzamosan száguldott, aztán elkanya­rodott a sziget belseje felé. Az éterben újabb parancsok szálltak, Bert figyelt, de ezek most nem rá vonatkoztak. Kü­lönben is, parancsokat itt egyedül ő adhat ki. Ám tapasztalatból tudta, a helyiek jobban ismerik a körülmé­nyeket; ha valami közbejönne, azért ajánlatos meghallgatni a véleményü­ket. Egyetlen hír okozott megköny- nyebbülést: iménti társa, Nick célba ért a bőrönddel. Tehát nem ingott meg, remek ügynöke lehet a Szerve­zetnek. Úgy látszik, a Bert számára ismeretlen vezetők tudják, kiben bíz­hatnak meg. „Ebből következik,.hogy én sem mondhatok csütörtököt”, ju­tott eszébe. Még mindig a „kolum­biai” álcát viselte; most lekapta a göndör parókát és a napszemüveget. A kocsi közben sebesen haladt egy széles, többsávos úton. Feltűnt egy tábla: Morocco Motel 500 M Még ötszáz méter, vagyis semmi, tudta Bert. Megigazította a golyóálló mellényt, lent az övénél is ráhúzta az ingét. Á zakó eltakarja, szerencsére. A motel egyemeletes volt, az előtte lévő kis téren széles kocsik álltak. A keleties mintázatok arab kisvárosi há­zakat idéztek, Bert látott ilyeneket Tunéziában és másutt. Fehér falak, kékre festett ablakkeretek, ajtók. A marokkói hangulatot persze kissé el­rontotta a nagy Coca-Cola tábla, a nappal is viliódzó neonvirágok és az amerikai kocsik. Il A sofőr a tér egyik sarkába ka­nyarodott. Egy veszteglő autó mögé álltak. A benne ülő férfi nagy­mintás színes inget, szalmakalapot és napszemüveget hordott. Vagyis ő is turista volt. Bert beült mellé.- Hello. Mi újság?- Hello. A kolumbiaiak tizenketten vannak. Nyolc testőr és négy „üzlet­ember”. Elfoglalták az emeleti szobá­kat. A robbanóanyagot még tegnap elhelyeztük a földszinten, három pon­ton. Gondoskodtunk arról is, hogy néhány oroszul tudó ügynökünk fel­tűnően viselkedjen itt a környéken, és úgy beszéljenek oroszul, hogy azt többen is hallják. A helyi rendőrség nyomozását sikeresen tévútra vezetik majd, és a kolumbiaiak is meg lesznek győzve, hogy volt üzletfeleik csinál­ták ezt a disznóságot.- Mi van a földszinten?- Állítólag az ottani szobákat mind kiadták - legalábbis ezt a magyaráza­tot kapták a kolumbiaiak, amikor reg­gel érdeklődtek. Vagyis más vendég nincs az épületben rajtuk kívül.- A személyzet?- Egy házaspár üzemelteti a motelt, akik tegnap reggel óta nem jelentek itt meg . .. Persze ezt is mi intéztük el. Egy kisebb szigeten ülnek egészen ma délutánig, akkor majd névtelen tele­fonáló felhívja a nassaui vízi rendőr­séget, és azok kiszabadítják őket.- Mit fognak vallani?- Ismeretlen férfiak, akik szlávos akcentussal beszéltek, fegyverrel kényszerítették őket egy motorcsó­nakba, majd kirakták azon a szigeten.- Kapcsolat a benti embereinkkel?- Rádión - intett amaz az ölébe tett kis készülékre. - Amikor parancsot ad az akcióra, uram, kihívjuk őket. Bert még gondolkozott. Érezte, az információiban van némi hiány, de nem tudta, mi az. Aztán rájött, és megkérdezte:- A kolumbiaiak nem nyugtalanok, hogy a várt orosz tárgyalópartnerek még nem érkeztek meg? (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom